Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

PÉNTEK, 1997. JÚL. 25. KITEKINTŐ 7 Kedves Csengeleiek! t\ izonyára meglepte Önöket is a múlt péntek estéje. D Amikor is vörösen rezgett az ég alja, és olyan zúgással volt a karám melletti gázkút, hogy azt hittük akik még nem tudtuk az igazi okot -, menten összedől a világ. Azóta már kiderült: a gázosok , járatták meg" a kutat. Annak volt olyan bőgése, mint az imarcon harapott bikának, s látszott úgy, mintha a föld mélyében rejtezkedő ördög gyújtotta volna be a hatalmas gázpörkölőjét. Kilométerekre hallattszott mormogása, az est kései ereszkedésével pedig a lidérchez hasonlatosnak tetszett a lángja. A hatalmas mezei gázláng megfestette, remegtette a felhőket, így ijesztett a csendhez szokott tanyavilágra. Hihettük sokan: elszabadult, megvadult a csólyosi gázkút. Szokott az morogni máskor is, de ennyire nagy robajlásra, ahogy mondani szoktuk: még a legöregebb csengeleiek se emlékeznek. (Persze, hogy nem, mert a marhakarom melletti gázkutat alig pár éve fúrták. Viszont az elhíresült zsanaira, amelynek vadságáról a filmet nemrég ismét láthattuk a tévében, arra tényleg sokan emlékezhetünk. Amikor megbolondult a föld méhében szunnyadó gáz, nem ismert se istent, se embert, napokig bömbölt félelmetesen. Kitörve onnét, nagy riadalomban tartotta a környéket.) TJfála Istennek, mint a Kitekintő oldalban is olvasn hatják, a mi hirtelen aggódalmunk alaptalan volt. Megtudtuk: „csupán megmérték erejét", ezért lobbant a mezei gázfáklya. Másnaptól már a Csók 4 nevet viselő kút csendben dolgozik tovább. Legelhet mellette a szürkegulya, megnyugodhatnak Horváth Pali libái, és Fekete Ferinek se kell idegeskednie, hogy esetleg „odébb teszi" az a fóliasátrat... X la tu> • A Pántlika úton Semmi ez a kanyar?! Tóth Mihályné: Sokan megjárták már itt., Történnek, sajnos, fájdalmas dolgok a Pántlika út mentén. Azzal lassan megbékélnek Tóthék, hogy a drága szivattyúnak - amelynek egyik reggelre lába kélt a krumplrföidból - bottal üthetik a nyomát, a rendőrség tehetetlen, de hogy a mellettük lévő út emberéletet követelt, azzal - sehogyan sem. Egyre több melletük a baleset, kérdezik: hogyan kéne óvatosságra inteni az embereket? Szólni nekik: hajtsanak óvatosabban! Több éves~tapasztalatuk szerint: az úton megy mindenki, mint az őrült. - Általában a mi szőlőnkben kötnek ki - mondja Mihály gazda, mikor az enyhe kanyart bevenni nem tudó közlekedőket hozzuk szóba. Marika, a feleség, még most is megremeg, ha rágondol a legutóbbi súlyos esetre. Teherautó vágódott a fának. Fölborult, s a vezetője - holtan maradt alatta. Ok értek oda először: - Láttam én, hogy megy a Skoda-Liaz, de nagyon. Még mondtam is magamban, hogy a mi sofőrünknek ilyen a kocsija, de a Jani nem szokott így hajtani. Hallottuk a csattanást, Misi éppen hegesztett, eldobtunk mindent, szaladtunk oda. Láttuk, hogy nagy a baj. A kocsi valósággal kettészelte a fát. A vezetőre ráborulva a fülke. Szólongattuk, hogy Janikám. hallasz minket... Végig azt hittük, hogy ővele történt. Csak később derült ki, hogy más volt. Első útja volt szegénynek és az utolsó is. Akkor vette a kocsit, vitte volna haza Csengeléről Kistelekre. Két kisgyereket hagyott árván... Hallgatunk. Mindnyájan tudjuk: a bajhoz elég egy pillanat. Egy rossz mozzanat. - Addig, míg meg nem történik, mindenki azt hiszi, ilyesmi csak mással fordulhat elő, velem nem. Mindnyájan ilyenek vagyunk tárja a kezét Marika. - Mi itt vagyunk állandóan, látjuk, hogy mi minden történik ebben a semmi kanyarban. Merthogy észre se veszi az ember, olyan kicsi. Alattomos, sodródnak ki belőle. Mintha lenne is, meg nem is táblája: nem töri meg nagyon az utat, ami a saroktól sokáig egyenes, oda lehet lépni a gáznak. Emerről, Csengele irányából se nagyon kell fogni a lendületet. Aztán már nem nagyon tudnak mit csinálni, vagy a szőlő vagy a villanyoszlop, vagy a buszmegálló. Sokan megjárták már itt, ebben a kanyarban. Segítettünk már busznak, traktornak, motornak, személykocsinak. Hát igen, szomorú tapasztalat, hogy a semmi kanyarokat szinte észre se vesszük. Sajnos. M. T. • Lánggal próbálták az erejét a gáznak Mormogott a mezei pörkölő Ráijesztettek az olajosok a csengeleiekre. Belobbantották a mezei gázpörkölöt, és nyomatták rá a naftát, és bömbölt az, brummogott is néha, mint az ijesztett óriásmedve. Oltögette piros lángnyelvét, aki látta, azt hitte: égszakadás, földindulás! Közelébe csak a gázkút kezelői merészkedtek, az utazók, a közeli tanyák lakói csak a látványból részelhettek. Mivel az ég is besegített a riadalomba, dörgött, villámlott és esett az eső aznap istentelenül, hamar megállapíttatott: elszabadult a kisparton a gázkút! Zsana után Csengele is megküzdhet a föld szilaj ördögével. - Böffentett, morgott, a libák mind összeszaladtak. Teljesen megbolondultak a zajra. Félni nem féltem, mert máskor is volt már ilyen tudjuk meg még a történtek idején Horváth Páltól az első „észleléseket". A fiatalember nemrég vette a tanyát, most rendezkedik a gazdálkodáshoz, fólia alá libát hozott, tanyaudvart füvesít, csőkutat fúratott. - Ez is gázos - mondja meg később -, bugyborékol fölfelé a vize. - Hát, akkor meggazdagszunk, mint a tévésorozatban Dzsokiék - mondom. - Hú, de jó lenne! - válaszol Pál. - Volna hová tenni a pénzt?! - Itt? - mutat körbe. Nem mentem vissza a kórházba dolgozni. Most kezdem az önálló életet. Ól, garázs épül. Aztán kiderül, hogy nem is annyira a morgó gázkút miatt fél, azt bizonyára jól megcsinálták, amikor szól, kibírják valahogy. Az igazi aggódalomra a repülőgépek gyakorlatozása ad okot. - A jegenyék tetejéig lejönnek. Ettől egymásra taposnak a libák. - Szólni kéne érte. - Voltam már az állatvédőknél, de kinevettek. Azt Ismét csendes a csólyosi gázkút - kipróbálták. (Fotó: Gyenes Kálmán) mondták, magam kevés vagyok, hogy másként legyen. Többen és sokfelé kell beadni ezért kérelmet. De hát, hova, kinek? Marad a libára szerelhető füldugó ötlete, mert, hogy a témánál maradjunk, úgy igazából a gázos cég pöffent, a honvédség — tojik az ilyen fölvetésekre. - A soros munkák egyike volt - tudjuk meg Horváth László olajipari vállalkozótól, aki a kis japán gép berregését figyeli, már jóval a történtek után. A bekerített gázkút köré műszereket telepítettek, kocsikat, tartályokat, csöveket lát az idegen, meg a tábori zászlófelvonóhoz hasonló szerkentyűt. - Vitla a neve, drótos csörlőt jelent, 3000 méterig megy le a földbe, ezzel mérjük a mélységet. A fúvókákkal meg a kút kapacitását. A zaj az égés hangja volt, tényleg amiatt, amiért a disznópörzsölő is zúg. Itt kicsit nagyobb a nyomás, mint a palackban - tudjuk meg a békenap frontját precízen tartó embertől. Odébb a föld öles csöve fokról fokra vékonyodik, hatalmas tolózárak állják az útját a fölfelé törekvő gáz nyomásának, s a végén a helyes irányba is terelik azt. Egészen pontosan a főgyűjtővezetékbe, amely a kívánatos helyre viszi a föld kincsét. Nemcsak a csólyosi, forráskúti, csengelei kútét, hanem mindét, amelyet a szakma termelőnek tart. Ahhoz, hogy tudják, mire számíthatnak, fúvókákon átfuttatva mérik a kút erejét, nagyságát, szakszóval: a kapacitását. Ehhez igazából megdolgoztatják a kutat. Azért, hogy el ne fagyjon (hidrátképződés miatt), be kell lobbantani a fáklyát. - A melegítés csak másodlagos - így Horváth László, majd készségesen elmagyarázza ismét, hogyan, s miért muszáj ez a manőver. Az öreg gázosoknak: rutinmunka. A tizenöt emberes csapatból mindenki tudja a dolgát, egy nap alatt végezni szoktak vele. Volt már komolyabb baj is (nem az itteni Csók négyessel), a megzabosodott gáz levegőbe dobálta a lefogószerkezetet. Mázsák röpködtek összevissza. Különben: - A gáz olyan, mint a köd. Ha fölszivárog is, a föld fölé teijeng. Megy, kúszik a gyepen. Ha véletlen a fáklya közelébe ér, akkor a forróság beszippanthatja, visszajöhet a szeparálótartályba, s ilyenkor, bizony, lőttek a közelben lévő milliós műszereknek. Ma már minden munka vállalkozás, ezért el tudjuk képzelni: a vállalkozók mindig résen állnak! A maroslelei ember vállalkozónak még fiatal, de a szakmában már öreg szakinak számít. Huszonvalahány éve járja a nagy magyar alföldet. Látott már egyet s mást, például elsüllyedt kutat Szánkon, s annak a helyén tavat, meg átélt egy-két komoly kitörést is. A csengelei mező brummogtatáskor is csak az eső okozott némi nehézséget. - Azért volt annak a kútnak lángja is, nemcsak zaja - említi Fekete Ferenc, abbahagyva a tallókrumpli rotátorozását. A falu postása szerint: kicsit nagyobb volt a robaj a szokásosnál. Fél napig volt téma csupán. A falu elintézte azzal a vaskos megállapítással, hogy a zúgás a víz miatt, a lángvibrálás meg a nagyobb fúvóka miatt történt. Inkább az esőről, a félbe maradt aratásról, a várható kukoricatermésről váltanak véleményt a sarki beszélgetők. Mondják: bárcsak az időjárást tudná úgy szabályozni az ember, mint a lefékezett gázkutat. Maradjunk ennyiben. Moioros Tibor Bocisuli - huncutsággal • Munkatársunktól Amikor a gyerek nyaral a mamánál, szinte természetes, hogy a bocik még járnak a bocisuliba. Nem mindenhol kapnak kis karámot a nagy mellé, hogy ott az okos bocinénik jászolból enni, vályúból inni tanítsák a bociapróságokat. Az esetek nagy részében odacsapják őket a többihez, a gyepet legelő csordához, ott lássák, ott tapasztalják, milyen is lesz majd a marhaélet. ha ők is megnőnek. Ha majd beléjük mar az agyaras farkaskutya, ha majd üti-veri a gerincüket a gondozók villájának a nyele, s ordít rájuk a csordás, vagy éppen azt csinálnak a nagy pusztán, amit legjobb kedvük tartja. Legelnek, pihennek a hűsön, csapkodják farkukkal a legyeket, s csendesen kérődznek, mint ilyenkor nyáridőben szokás. A csengelei szürkemarhagulya - a minap magunk is tapasztalhattuk - nem tart fönn külön bocisulit. A kicsik a nagyokkal együtt járják a karám körüli semlyéHa a borjak összedugják fejüket... (Fotó: Gyenes Kálmán) ket. Úgy venni észre, mintha nem is nagyon volna ott rávaló, hiszen a téesz, mint tudjuk: fölbomlott. Bizony, az állatok nyári szállásának „tetejével a szél, már tudj isten hol szalad" (Petőfi: Pató Pál úr). Ezért a Kitekintő oldal olvasóinak meg kell elégedniük a máshol fényképezett, de általunk aranyosnak tartott bocisulival. Amint a képen láthatják, ezek a borjak megtréfálták Sehallselát Dömötört, az óvodásgyerekek kedvencét, a vicces versike főszereplőjét, (aki buta volt, mint hat ökör, és kerülte az iskolát), összedugták fejüket, s mintha úgy döntöttek volna: tanulnak. Persze a felnőttek már tudják, nagy itt a huncutság: tanul a tinó, mégis ökör lesz belőle... Postaláda Mint tudjuk, a nyár nem a gazdaemberek szabadságának az ideje. A forró délidőben, hétvégeken azért jut idő a pihenésre. Akinek kedve tartja, bátran írjon a Kitekintő oldalba való miatt. A Délmagyarország címe változatlan (6740 Szeged. Stefánia 10., Sajtóház.) Aki nem szereti a tollat meg a papírt, annak javasoljuk a telefont. Nemcsak a szerkesztőségét (481-281), hanem a 06-20-444-16l-es rádiótelefont, amelyen szombaton és hétfőn délután 2 és 6 óra között hívható az oldal összeállítója. Bár van téma bőven a tarsolyban, de sohasem lehet tudni... A földügyek mindennaposak, a locsolóvízzel sincs rendjén minden és nemsokára a vadászat dolgai is terítékre kerülnek. Akinek ehhez illő véleménye támad, írjon, telefonáljon. Vagy szóljon rám, ha találkozunk. M. T.