Délmagyarország, 1997. július (87. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-14 / 162. szám

HÉTFŐ, 1997. JÚL. 14. HAZAI TÜKÖR 7 • A Cenzort Kft. jelenti az értékpapírpiacokról Korrekció vagy trendváltás? • Városházi Esték Estély volt az udvarunkban Bozsik Yvette és társulata. (Fotó: Miskolezi Róbert) A tőzsde hivatalos in­dexe, a BUX az 1996. december 20-i 4000 pontról e hét szerdájára - a tomboló hossz kö­vetkeztében - 7297 pon­tig emelkedett. A hét kö­zepén fordulat követke­zett be a tőzsdén és hosszú idő után először egymás után két napon, csütörtökön és pénteken is csökkent a BUX érté­ke, pénteki záráskor 7162 pont volt. A kérdés az, hogy „normál" kor­rekció vagy trendváltás szemtanúi vagyunk? A piaci szakértők opti­misták a megindult második félévet illetően is, a többség szerint az áresések pár nap alatt megállnak és kisebb stagnálás után a cégek első féléves jelentéseinek közzé­tételekor - várhatóan július vége, augusztus eleje ­újabb hossz veheti kezdetét a parketten. A héten megjelent külföl­di elemzések a magyar tő­zséről is az ütemében vissza­fogottabb, de további emel­kedés lehetőségét valószí­nűstik. A tőzsde heti esemé­nyeit elemezve egyértelmű­en megállapítható, hogy a hét sztárpapírja a TVK. Kö­tésértékben 10,2 milliárd fo­rintos forgalmat produkálva az árfolyam egészen 3840 forintig emelkedett, majd a „korrekció" napjain 3600 forintig tartó süllyedés után biztató 3665 forintos áron zárta a hetet. A MOL heti forgalma ki­egyensúlyozottnak mondha­tó, 8,2 milliárdos forgalom mellett szerdára 4410 forin­tig emelkedett, majd a mos­tanra már szinte MOL ár­centrumnak nevezhető 4250 forinton zárta a pénteki na­pot. Forgalmat tekintve a he­ti harmadik a Richtert meg­előzve az OTP lett - költsé­gértékben 2,6 milliárd - az árfolyam 5590 és 6000 fo­rint között mozogva heti zá­róárként 5825 forintot ért el. A Richter heti forgalma 2,4 milliárd volt, az ársáv 17 015-17 900 között mozogva pénteki záróárként 17 150 forintot produkált. A hét befektetői szem­pontból kellemes meglepeté­se a Gardénia papírok és az Inter-Európa részvény árfo­lyamainak „ébredése" volt. A Gardénia egészen 1600 forintig emelkedett, de a „korrekció" napjain a len­dület megtört, így 1500 fo­rinton zárt pénteken. Az ál­talános áresés ellenében a hét egyetlen papírja, mely heti záráskor emelkedést produkált az Inter-Európa volt, egy hét alatt az árfo­lyam 44 000 forintról 49 000 forintra emelkedett. A dolog szépséghibája, hogy a forga­lom úgymond visszafogott­nak volt tekinthető, kötésér­tékben alig 132 millió forint. Tőzsdei hír még a kárpót­lási jegy heti szereplése is, melyről elmondható, hogy kissé erősödő forgalom mel­lett az árfolyam emelkedett, a pénteki záróár 815 forint lett. Az állampapírpiac vezető heti híre szerint az MNB át­fogó kamatcsökkentést haj­tott végre, az öt repokamat­ból négynek, valamint a fris­sen piacra dobott egyéves kötvényének kamatát egy­aránt 0,25 százalékponttal csökkentette. Gsdei Zoltán Szombaton este pár százan Bozsik Yvette es­télyére voltunk hivatalo­sak. Elfogadva a meghí­vást, tiszteletünket tettük a városháza udvarán. Annak rendje-módja szerint elfoglaltuk helye­inket, s halk neszezés közepette vártuk az est asszonyát, a mai ma­gyar táncélet egyik leg­kiválóbbikát. Kilenc óra után öt perccel - a késés megbocsátható ilyen körökben - Bozsik Yvette topogott be a színpad­• DM-információ Tegnap reggel, néhány perccel 7 óra után szegedi lakástűzhöz riasztották a vá­rosi tűzoltókat. A Kereszt­töltés utca egyik első eme­leti lakásából füst szivárgott ra, megnyitva ezzel Az est­élyi. Nem koccantak össze pezsgős poharak, nem szelt senki tortát, nem mondott senki tósztot. Pedig a szín­pad előterében ott pihentek a felsoroltak, s az est hófehér bőrű asszonya is üdvözölt bennünket egy lehelet finom kézmozdulattal. Aztán fittyet hányt ránk, vendégekre, és tíz perc alatt legyezővel a ke­zében bejárta a színpad min­den zugát. Ekkor érkezett meg Az estélyre a vetélytárs­nő, a latinos temperamentu­mé Fekete Hedvig, ő is üd­vözölt bennünket. Csak ő a a fölső szomszédhoz, aki azonnal telefonált a tűzoltó­kért. A csukott ajtóknak-abla­szemével. De hogy! Majd megérkezett az est házigaz­dája, Tokai Tibor. Hármójuk közel fél órás civakodásából született meg Az estély című táncjáték. Ma este 9 órától a Város­házi Esték keretében a Hóra színház és a szegedi Alliance Frangaise egyesület francia könnyűzenei estet és utcabált rendez a Széchenyi téren. A vidám hangulatról a 10 tagú Le Grand Orchestre du Bal (magyarul: Báli Nagyzene­kar) gondoskodik. Az együt­tes Párizs egyik legkedvel­tebb zenekara. A zenekar koknak köszönhetően a lán­gok nem terjedtek tovább (a lakás éppen üresen állt), csak egy ágy gyulladt ki. A idén Berlinben, Budapesten, Prágában, Rómában és Vil­niusban zenél hasonló utca­bálokon. Az együttes annak köszönheti sikerét, hogy a személytelen gépzenével szemben, mindig barátságos és meleg hangulatot teremt melódiáival, amelyek között található egyebek mellett cha-cha-cha, reggie, polka, keringő, disco és blues. A nyitott programban ennek a hamisítatlan hangulatnak le­hetnek részesei azok, akik kilátogatnak ma este a Szé­chenyi térre. Sz. C. Sz. lakás többi részét megkímél­te a tűz, viszont mindent be­borított a korom. A tüzet föl­tehetőleg az ágy mögötti du­gaszolóaljzat (szép magyar szóval: konnektor) zárlata okozhatta. Halas napok a Tisza-tónál • Abádszalók (MTI) Több tízezer embernek kínáltak a hét végén szóra­koztató időtöltést a Tisza-tó két településén. Tiszafüre­den a Halas napokat a szer­vezők külföldi és hazai egy­üttesek utcai zenélésével, menetelésével, táncával, karneváli felvonulással, éj­szakai lampionos csónakö­zással, valamint vízi tűzijá­tékkal igyekeztek emlékeze­tessé tenni. A karneváli felvonulás „nagydíját" jelentő 100 ezer forintot az OMÉK-győztes tiszaigari négyökrösfogat nyerte el. Két alkalommal is^össze­mérhették tudásukat a sport­horgászok, az éjszakai és nappali halfogón a legtöbb kategóriában helyi pecás bi­zonyult a legeredménye­sebbnek. A halléfőzők ve­télkedőjén viszont egy ven­dég, nevezetesen a nyírado­nyi Nagy Gyula vitte el a pálmát. A Tisza-tóhoz láto­gatók feltehetően csak egy dologban csalódtak; elma­radt a beharangozott rekord­kísérlet, a halászléfőzés a világ legnagyobb bográcsá­ban, helyette ökröt sütöttek, de jóval a Guiness-rekord alatti méretben. Az abádszalóki vízi vir­tusa legnagyobb érdeklő­déssel kísért száma a Tisza­tó átúszóverseny volt. A két kilométeres táv leküzdésére a kellő orvosi vizsgálat után harmincan ugrottak a vtzbe, és a szikrázó napsütésben, szélcsendben megrendezett úszáson a férfiaknál a szek­szárdi Madaras Péter (26 perc 38 másodperc), míg a nőknél a debreceni Jákimné Lővei Éva (37 perc) győ­zött. Különdíjjal jutalmazták a legjobb gyerekkorú úszókat, a karcagi Pallagi Nikolettet és a békéscsabai Jancsika Árpádot. Kigyulladt az ágy • Rahó, Csíkszentmárton találkozója - Mórahalmon Örzöi vagyunk ezeréves lángnak » Amit szóval nem lehet kifejezni, azt elmondja a dal, a szerető vendéglátás. (Fotó: Gyenes Kálmán) Magyarok, de nem magyarországiak. Ez sors, amit vállalni kell. Hamar megtanulták ezt a rahói és a csíkszent­mártoni gyerekek is. Ki otthon, ki az iskolában. A közös éneklés, a ka­lács és a homoki meggy íze, „a" beszélgetés, a magyar szó kellett ah­hoz, hogy néhány óra alatt összemelegedjék a kárpátaljai és az erdélyi diákcsoport. E lelket ör­vendeztető csoda hely­színe: egy mórahalmi ta­nya, időpontja: péntek délután volt. - Szeretünk vendéget fo­gadni - köszöntötte a gyerek­hadat őszinte szóval Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgár­mestere. - Örülünk, ha ven­dégünket viszontlátjuk, mert ez azt jelenti, valami olyat adtunk, amiért érdemes visszajönni. A gyerekek viháncoltak, hintáztak, sikonkva lubickol­tak a tanyai udvart uraló úszómedencében. A jóked­vért és az ezt megalapozó magyaros vendéglátásért a csíkszentmártoni diákokat nyaralatató mórahalmiak ne­vében Magyar Istvánná, Rozi közösségszervező és Mal­mosné Borsi Edit pedagógus, a tanya tulajdonosa és né­hány ottani diák „felelt". A rahói gyerekeket az őket tá­boroztató Bartók „művháza­sok", többek között Dálnoky Zsóka kísérte. Egykor Szeged testvérvá­rosa volt Rahó, s a politikai változások nyomán fölfrissült a két város, illetve Csongrád megye és az ukrajnai Kárpát­alja Rahó járása között a kap­csolat. - Megszerveztük, s kilen­cedik éve ötszáz gyermeket oktatunk fakultatív módon a magyar nyelvre - tudtuk meg Bilics Évától, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Rahó járási elnö­kétől. - Fájó, hogy a vegyes házasságokban otthon nem hallanak magyar szót a gye­rekek. A csoportot kísérő másik pedagógus kiejtése és „tü­körfordításos" beszéde arról árulkodik, hogy nem magyar iskolában szerezett, mert ott nem szerezhetett diplomát. - A mai gyerekek szüleit úgy nevelték, hogy szégyen volt magyarnak lenni. A tör­ténelem úgy hozta, hogy nem is oly rég Kárpátalján még a magyarokat lefasisz­tázták... Ezért aztán nem is csoda, hogy igyekeztek beol­vadni, a többség észrevétlen tagjává válni az ottani ma­gyarok. Ez a helyzet mosta­nában változik, erősödik az emberek magyarságtudata ­modta a KMKSZ elnöke. ­Egy-egy ilyen tábor és talál­kozó igazi élmény. E gyere­kek közül néhány eddig még a járás határát, se lépte át, s fme, most Szegeden nyaral, s egy magyarországi tanyán erdélyi jóismerősöket is ta­lál! Csíkszentmárton Móraha­lommal egy pár! A két tele­pülés közötti hivatalos kap­csolatot immáron fölnőttek és gyerekek közötti baráti szálak szövedéke erősíti. Idén 14 csíkszentámártoni gyereket kísért az alföldi ho­mokra nyaralni a két, fiatal­ságával és üdeségével a diá­kok között könnyen elvegyü­lő tanítónő, Nagy Rozália és Burus Annamária. - E találkozó bizonyítja a mi gyerekeinknek, hogy mi­lyen fontos és micsoda érték a magyar iskola - vélték mindketten. A két gyereksereg eleinte nehezen barátkozott. Az er­délyiek összeszokott csapat­ként viselkedtek, hiszen má­sodik hete nyaralnak a mó­rahalmi nagycsaládosok vendégeként. A rahóiak pe­dig cáhk éppen hogy megér­keztek, a Bartók július 10­től 15-ig tartó gyerektáborá­ba, s közülük néhányan ép­pen csak értik, de nem be­szélik a magyart. Aztán a közös éneklés, a zene ereje minden nehézséget elsöpört! Néhány népdal után, a „Lo­vamat kötöttem..." dallamá­ra együtt énekeltük a kárpá­taljai magyarok számára a székely himnuszhoz hason­latos dalt: „Ungnak és Ti­szának örök a járása, Mint konok szivünknek Szilaj lo­bogása, Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának, Őrzői vagyunk még ezeréves láng­nak. " Újszászi Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom