Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-04 / 128. szám

SZERDA, 1997. JÚN. 4. KITEKINTŐ 7 a Kendért! Különösen változik a világ. Valamikor nagyon nem szerettük a rendőröket, a körzeti megbízottakat sem. Valahol az ellenszenves hatalom részének tekintettük őket, nem véletlenül emlegettünk rendőrállamot. A rendszerváltoztatás aztán nemcsak a rendőrség depoli­tizálását, s nemcsak a testület meggyengülését - leg­alábbis létszámában - hozta magával, hanem a köz­rend, közbiztonság fellazulását is. Szabad ország, sza­badon elszegényedő polgárokkal, szabad bűnelkövetők­kel... Egy kis Mohács kellett nekünk, s máris megtör­tént a fordulat: rendőrért kiáltunk - lehet, hogy éppen a polgárbarát rendőrség születésének vagyunk tanúi? Ö. F. Bizonyítékok híján Napjainkban egyre el­képesztöbb hireket hal­lani a települések köz­biztonságával kapcsolat­ban. A lakosság pedig nemcsak elégedetlen, de lassan reményvesztett is, hiszen a leggyakrabban elkövetett bűncselekmé­nyek közé sorolható lo­pások, betörések min­denki számára reális ve­szélyt jelenthetnek. Üllésen az elmúlt másfél évben döbbenetes mértékben elszaporodtak a súlyos, va­gyon elleni bűncselekmé­nyek. Ugyanakkor, úgy tűnik, a rendőrség tehetetle­nül áll a szervezett bűnözők­kel szemben. Egyetért ön ez­zel a véleménnyel? - tettük fel a kérdést Faltin István rendőr törzszászlósnak, Üllés körzeti megbízottjának, aki 2-2,5 éve gyakorlatilag egye­dül látja el a kmb-s feladato­kat. A következő választ kap­tuk: Valóban, mtg 1995 őszéig jelentősebb vagyon elleni bűncselekmény nem fordult elő a községben, az elmúlt év tavaszától már magánszemé­lyek és közintézmények sé­relmére is követtek el na­gyobb értékű vagyon elleni bűncselekményeket. Az itteni őrs viszont még 1978-ban megszűnt, akkor 11 rendőre volt a falunak, pedig akkor a bűnesetek száma, súlya töre­déke volt a mostaninak, hi­szen kitolódott a bűnözés a kisebb településekre. Közsé­günkben fokozta a gondot, hogy tavaly decemberben be­indult itt a Dél-Alföld talán legnagyobb diszkója, ahol szombatonként 1200-1500, zömében igen nehezen kezel­hető fiatal gyűlik össze. Ezért érthető, hogy több járőröző rendőrre lenne igény a falu­ban. A lopások kivédése azonban a lakosságtól is na­gyobb óvatosságot, valamint saját és mások értékei iránt több figyelmet követelne. Decemberben például másfél órán át rámolták ki a falu központjában lévő boltot és senki sem foglalkozott a hal­lott zajokkal. Sajnos, előfor­dult többszázezer forint ér­tékű ajtó-, ablaklopás, illetve újabb boltbetörések is. Ám bármennyire együtt is érzek a károsultakkal, tudni kell: a közbiztonság helyzete Üllé­sen sem rosszabb, mint a kör­nyező településeken. Ezenkí­vül a rendőrség csak bizonyí­tékok alapján gyanúsíthat bárkit. Az említett esetekben azonban vagy azt sem tudjuk, hogy kik lehettek az elköve­tők, vagy hiába mentünk ki az adott címre, nem találtunk semmit. Egyébként a pénz­ről, a parfümről, dezodorról, kávéról, cigarettáról nehéz bizonyítani, hogy az bűncse­lekményből származik. A marhalopással kapcso­latban pedig el kell monda­nom, hogy készült jegyző­könyv, a bűnjeleket lefoglal­tuk. Ám a kenderkötélről nem lehet ujjlenyomatot venni, a festékminta laborvizsgálatára pedig akkor érdemes költeni, ha van egy sérült gépjármű, amelyről el kell dönteni, jár­tak-e vele a bűncselekmény helyszínén vagy sem. A Már­ta néniéknél bekövetkezett pénzlopás körülményei is ne­hezen tisztázhatók, nincsenek ugyanis használható nyomok ebben az esetben sem. A tet­tenérés lehetne a megoldás, ehhez viszont ma még keve­sen vagyunk. Tudomásom van arról, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitány­ság tervezi az őrs létrehozá­sát, és addig is még két kollé­gát helyeznek ide. Az idő ugyanis fontos szerepet játsz­hat egy-egy bűneset felderíté­sében - hangsúlyozta végeze­tül Faltin István, Üllés körzeti megbízottja. N. R. J. Bűnök Ásotthalmon Asotthalom képvise­lőtestülete nemrégiben tárgyalta a község köz­biztonsági helyzetét. A mórahalmi rendőrőrs felügyelete alá tartozó körzetben az országos tendenciához hasonló­an, jelentós mértékben nőtt a bűnözés. Az okok ismertek: a gazdasági helyzet romlása, a mun­kanélküliség, az állam­polgári fegyelem lazu­lása stb. Az összes bűncselekmé­nyek 75-80 százalékát a va­gyon elleni jogsértések ké­pezik - arányukban ezek közül is kiemelkednek a hétvégi pihenő- és tanyabe­törések. Nem a nagyértékű lopá­sok a jellemzőek, inkább vi­szik az egyszerű használati tárgyakat, leakasztják a kol­bászt, a szalonnát a kampó­ról, elemelik a kompótot... Ugrásszerűen megnőtt a be­surranásos lopások száma. Időnként lába kél a termés­nek, vagy az öntözőberen­dezésnek is. Elsősorban a határközel­ségnek köszönhetően, a szervezett bűnözés jelei is megtalálhatók a térségben: lopott, nagyértékű személy­gépkocsik átjuttatása a zöld­határon, illetve enbercsem­pészet. Megnyugtató, hogy a ha­tárőrség igen jó partneri vi­szonyban dolgozik a rendőr­séggel. Jóleső tény, hogy rablás, erőszakos közösülés, vagy más, a köznyugalmat súlyo­san veszélyeztető bűncse­lekmény az utóbbi években nem fordult elő az Ásotthal­mi körzetben. A távolabbi települések fiataljait is von­zó Fényes diszkó háza táján is megnyugodtak a kedé­lyek, a szigorúbb közrend­védelmi és közlekedésbiz­tonsági akciók nyomán visszaszorult a garázdasá­gok, rongálások és testi sér­tések száma. A bűncselekmények többségében az elkövető ki­léte ismeretlen volt az eljá­rás megindításakor. A nyo­mozások során azonban 30 százalékos eredményt sike­rült elérni a rendőrségnek, ami dicséretes mutatónak számit. Ö. F. Mórahalmi dalosok Erdélyben • A bűnözők is szeretik Üllést A hetedik parancsolat A tolvajok gátlástalanul elvezették - még a tehenet is. (Fotó: Gyenes Kálmán) Kétségbeesett telefo­náló panaszolta, hogy sok üllési lakosban egy­re növekszik az aggoda­lom, mivel nincs elég rendőr a faluban, a bűnözök viszont egyre gátlástalanabbul „dol­goznak" a községben. A közbiztonság romlása Csongrád megye na­gyobb városaiban - az országos átlaghoz ha­sonlóan - sajnos ma már nem számít rendkí­vüli hírnek. A falvak esetében azonban még döbbenetes hatást vált­hat ki, ha ott sorozatos, lényegében profinak is nevezhető, szervezett bűnözök tartják rette­gésben az értékeiket fél­tő embereket. Amikor kilátogattunk Ül­lésre és elbeszélgettünk né­hány helybelivel, meglepőd­ve tapasztaltuk, hogy nem túlzott a telefonáló. Az első hölgy, akivel szóba elegyed­tünk, nem győzte sorolni az elmúlt hónapok eseményeit, a károsultak nehéz helyzetét, majd hozzátette: - Mindenkit foglalkoztat­nak a történtek. Találgatások keltek szárnyra a faluban, ki vagy kik követhették el a lo­pásokat. Nem tudom mi az igazság, de jó lenne, ha a rendőrség végre a nyomára bukkanna az elkövetőknek. Sári Istvánékról is a nevét a nyilvánosság előtt titokban tartani akaró asszonytól hal­lottunk, így utunk először hozzájuk vezetett. A gondos kezek munkáját magán vise­lő ház asszonya szívesen fo­gadta érdeklődésünket. - Tőlünk még április 8-án loptak el egy vemhes tehenet - mesélte. - Bejelentettük a körzeti megbízottnak, de nem lett eredmény. Igaz, jól megszervezték az állat el­szállítását, volt helyismerete az elkövetőnek. A tolvaj ugyanis mintegy 2,5 kilomé­terre elvonszolta a jószágot, majd a fenyvesben leállított kocsival elvitte. Mivel mi is nyomoztunk - amikor fel­merült a gyanúnk valaki el­len - tudjuk, hogy nekiment egy fának, megtaláltuk a zöld festékdarabokat és a kötelet is. Tudják, azért is bánt bennünket nagyon az eset - mondta sírással küsz­ködő hangon -, mert munka­nélküliek vagyunk, minde­nünk az a néhány jószág. Ráadásul valaki figyelmez­tetett minket: baj lesz, ha nyilvánosan beszélünk a gyanúnkról. De kérdem én: milyen világ az, amelyikben a károsultnak kell félnie? És kihez fordulhatunk, ha a rendőrség sem tud segíteni? A megtört asszonytól ­miután részletesen elmesélte rendőrségi és ügyészségi kálváriáját is - elköszönve egy idős házaspárhoz, Márta Antalékhoz mentünk. A tor­nácon ülő bácsi, meglátva minket, azonnal hívta a fele­ségét. A kellemesen hűvös ebédlőben aztán megismer­hettük Márta néniék történe­tét is. - Öregségünkre tartalé­kolt pénzünk lett oda — mondta a néni. - A tolvaj 500 ezer forint értékben ta­karéklevelet, illetve 315 ezer forint készpénzt vitt el, amíg kukoricát szedtünk. A rendőrség nem talált erősza­kos behatolásra utaló nyo­mot, a konyhai kisablakon szerintük nem mászott be senki. Ezt nem tudtuk elfo­gadni, fellebbeztünk, mivel nem hallgattak ki senkit. Dr. Nyáriné Tajti Anna, polgármester, 1974 óta kísé­ri figyelemmel a község közbiztonságának alakulá­sát, amely véleménye sze­rint a történtekkel együtt sem rosszabb, mint a hason­ló településeken. - Gondunk ismert a me­gyei és a városi kapitányság vezetői előtt és ígéretet is kaptunk a rendőrőrs újbóli létrehozására. A megyehatár szélen vagyunk, forgalmas út mentén, ami kedvez az átutazó bűnözésnek. Ezért égetően sürgős lenne a 24 órás rendőri szolgálat fetté­teleinek megteremtése. Mi már biztosítottunk egy szol­gálati lakást, most újítunk fel e célra egy másikat. Re­méljük, hogy a rendőrség szintén mielőbb tud pénzt fordítani az őrsre. Emellett számítunk a több mint tízta­gú polgárőr egyesület tagja­ira is, akik járőrözéskor fel­figyelhetnek az esetleges betörőkre. N. Rácz Judit Üllésen? • Munkatársunktól A Mórahalmi Parasztkó­rus 5 napos kiránduláson vett részt Erdélyben. Pün­kösdkor éppen a település tesvérvárosában, Csíkszent­mártonban jártak, ahol az ünnepi szentmisén énekel­tek. A hívők, s a plébános nagy szeretettel fogadta a kórust, amely számára ez a fellépés feledhetetlen él­ményt nyújtott. Szólt az ének a csíkszentmártoni templomban. (Fotó: Gyenes Kálmán) Milyennek tartja Ménesi Győző (volt ön­kormányzati képviselő): ­Nekem úgy tűnik, az utóbbi időben jelentősen romlott a helyzet. Igaz, korábban a la­kosság is jobban odafigyelt egymásra, mtg napjainkban mindenki egyre inkább csak a saját dolgaival törődik. Rendőrségi „központ" kelle­ne ide, hiszen a polgárőrök egy része talán oda se merne menni a betörőkhöz, mivel ők legfeljebb a saját erejükre hagyatkozhatnának, ha rájuk támadnak a bűnözők. Szögi Mónika: - A diszkó­programok előtt, illetve után nagyobb ellenőrzésre lenne szükség. Sajnos, vannak olyan fiatalok, akik csupán jó heccnek tartják, ha valamit megrongálnak. Akadnak, akik a gazdagságukat fitog­tatva játékautomatáknál szór­ják a pénzt, másak autóikkal száguldoznak, ami szintén igen veszélyes lehet. Ezzel persze nem akarom azt mon­dani, hogy ez általános jelen­ség, hiszen nagyon sok ren­des fiatal van manapság is. Farkas Sándorné (bolti eladó): - Sajnos nem mond­ható jónak. Egyre gyakrab­ban hallani nagyértékű lopá­sokról. Ez a bolt is három esztendeje került magánkéz­be, azóta több alkalommal betörtek ide. Legutóbb két egymás utáni héten. Éjjel elvágták a riasztót, leszedték a lakatot, és kivették a zárat. Cigarettát, kávét, dezodort, parfümöt, rágót vittek el. Tettünk feljelentést, de a rendőrség nem találta meg a tetteseket. közbiztonságot Molnár Józsefné: - Nem jó, régen ilyen nem volt. Az tény, hogy az autósokat leál­lítja a rendőr, ha valami sza­bálytalanságot lát. Ugyanak­kor nem lehetünk elégedet­tek az elveszett értékek fel­kutatásával. Pedig, mivel nem az igazán jómódúaktól lopnak, az érintettek még in­kább tragikusnak érzik a ne­kik okozott kárt. Embertelen dolognak tartom, ha olyanok értékeit viszik el, akik nem tudják hatásosan képviselni saját érdekeiket. Paragi Sándorné (a Nagycsaládosok Egyesületé­nek tikára): - Az utóbbi év­ben több családot is meglop­tak. Sőt: az ilyen bűncselek­mények már olyan méreteket öltöttek, hogy nagy értékű ál­latokat és pénzt tulajdonítot­tak el. A gondot fokozza az a körülmény, hogy a rendőrsé­gen elakad az ügy, egy bizo­nyos pontnál megáll a nyo­mozás. Azt hiszem, a kor­mányzatnak a jelenleginél jó­val többet kellene a bűnme­gelőzésre fordítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom