Délmagyarország, 1997. június (87. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-20 / 142. szám

PÉNTEK, 1997. JÚN. 20. KITEKINTŐ 7 Kedves (Ki)szolgáltatottak! O

" nők jól tudják: államunk eddig nekünk szolgált. Több céget alapított és a kevésre taksált munkánk árába belekalkulálta az olcsó a vizet, a megfizethető meleget, s a mindenkinek szükséges korai-kései világosságot. A vizes, a gázos, a villanyos alakulatok mind ezért teremtődtek, főleg városokban, falvakban. (A tanyák népe csak erős megszorításokkal jutott erre a sorsra.) Mint Önök is tapasztalhatják: mára ezek a cégek jócskán elhatalmasodtak. Több nagyvárost ölelnek magukhoz és nyelik a pénzt jócskán. (Elképzelhető, hogy emiatt porciózhatott szinte csak alamizsna a mindennapi helytállóknak, a társadalmi hangyák gyülekezetének, amely azért gürcöl, hajt, robotol, hogy életben tarthassa magát.) Mondván a népek nagy sokadalmának: fogjátok be, én azzal szolgállak benneteket, hogy nem kérem meg igazából az árát a víznek, a gáznak, a villanynak. Gondoljanak csak bele: - ehhez voltunk idomítva?! Ha elhisszük, ha nem: pont ehhez! Vékony volt a vállalati boríték, és ha érkezett a számlás - fizettünk. Egy ideig fizethettünk. A kiadnivalótól nem dőlt össze a világ... Manapság már egy valamire való tanyából az áramért havonta tíz-húszezreket emel ki ez a pénznyelő gépezet. A nép locsol, darál, fürdik. Élni akar s emiatt becsövezte, vezetékeste tanyáját tetőtől a talpáig. Vastag ereiből él már a határ is. Dróton, csövön jön az erő, szipolyozó gépeket pörget. A víz följön a föld mélyéből s irányítottan jut a szomjazó helyekhes A

mi világunk már csak így működik... Ha működik! Ha hibádzik - mert mifelénk miért is ne hibádzna a baj zuhan ránk - esőstől! Kiszolgáltatottá téve mindnyájunkat. Kinek jut a tanyai áram ára? Ha pihen a komp. ...lábtengót játszanak rajta a révészek. Hárman és páros meccset. Nincs ebben semmi szokatlan - tudtuk meg a baksi oldalról kérdezősködve át a mindszentire -, a gyors és a pontos játék a fontos, hiszen dolgozni kell, mint azt a képünk is mutatja, meg aki beleejti a labdát a vízbe, annak már biztos a hideg zuhany. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Opusztaszer és Dóc Körjegyzőséget! A tervek szerint június 30-tól körjegyzőt alkalmaz majd Dóc és Opusztaszer önkormányzata. Az utóbbi helyen a döntést az is indokolta, hogy a jegyzői teendőket jelenleg - átmenetileg, megbízással - dr. Mezey Róbert, Kistelek jegyzője látja el. Mint ismeretes, Ópusztaszer képviselő-testülete még március elején fegyelmi vizsgálatot kezdeményezett a község jegyzője, Gera József ellen. A fegyelmi bizottság március 21-én határozatot hozott arról, hogy Gera Józsefet már a határozat jogerőre emelkedését megelőzően is felmenti tisztségéből. (A jegyző természetesen élt a döntés elleni fellebbezés jogával, a 17-én megkezdődött per újabb tárgyalása július 3-án lesz. A szerk.) A falu ezt követően jegyző nélkül maradt, dr. Mezey Róbert április óta látja el e fontos funkcióval együtt járó feladatokat. A képviselő-testület tagjai persze kezdettől tudták, hogy ez az átmeneti megoldás nem tartható fenn sokáig. Ezért amikor Dóc önkormányzata megkereste őket, kérve, hogy hozzanak létre körjegyzőséget, a következő ülésen napirendre tűzték a kérdést. A javaslat megfontolását anyagi okok miatt sem utasíthatták el, hiszen egy kis létszámú település számára óriási jelentőségű az a tény, hogy a központi költségvetés havi 105 ezer forintot biztosít majd az ezzel kapcsolatos költségek finanszírozására. A Belügyminisztérium ugyanis - a kiadások csökkentése érdekében szorgalmazza a kisebb önkormányzatok igazgatási társulásba tömörülését. Ahhoz azonban, hogy a két település kiírhassa a kötjegyzői pályázatot, a képviselőknek együttes ülésen kellett jóváhagyniuk a javaslatot. Ezen a tanácskozáson egyhangú döntés született arról, hogy június 30-tól - Ópusztaszer székhellyel köijegyzőséget működtetnek. A két testület tagjai ezért felhatalmazták Kecskeméti Jánost, Ópusztaszer polgármesterét a pályázat kiírására, valamint meghatározták az együttműködés, illetve a feladatmegosztás formáit is. Kimondták továbbá: a pályázat elbírálásáig a kötjegyzői teendőket Szakácsi Imre, Dóc jegyzője lássa el. N. R. J. Áramügyeink egyre rázósabbak. Sőt, mintha még fáziskésésben is lennénk. Mi főbb: derékbatörnek vezetéktartó oszlopaink, és igencsak legyengültek már az erógerjesztö trafóink. A köröttünk zajló társadalomi állapotokra illessztve a mezei hasonlatot, fogalmazhatunk úgy is, hogy állunk mint Bálám szamara és az áram meg kóborol köröttünk össze-vissza a vadvirágos mezőn. Mert ha tudjuk is az útját, követjük nyomát, a baja ellen nem nagyon tehetünk, mert a tanyai áram más, mint a falusi, vagy a városi. A tanyai áram a maga mezei mivoltában elveszhet mint szürke szamár a ködben és legyöngülhet akár a részeg liba. A tanyai áramnak jószerivel csak ára van, becsülete nem nagyon. Böngyik Zoltán oda jutott az árammmal, ahol a part szakad. Szívességből kicserélték ugyan a rokkant poznasor két törött oszlopát, így nem könyökölt az tovább a gyepen, de a mező fölé feszülő dróttartó vasat meghagyták függő mivoltában. Ettől a gólyafészekkel is tetejézett oszlopsoron az áramvivő vezetékek a legkisebb széltől becsavarodhatnak. És, ugye - mint megállapítottuk - a bolond, a fékezhetetlen áramtól mindnyájunkat mentsen a Teremtő. - Gazdátlan - mutat az oszlopok sorára a fiatalember. - Nem a téeszé, mert az jogutód nélkül megszűnt és nem is a Démászé, mert nem adták át neki, akkor, amikor ennek az ideje volt. Akkor, hogy is van ez? Beülünk a hűvösre a meleg gajgonyai tanyaudvarról. Óda Ágota asszony segítsége is szükségeltetik, mert a több éve tartó papírmunkák intézése az ő feladatául szabódott. Rákérdez az idegen: • Tulajdonképpen, milyen áram van itt? - Rossz! - jön a tömör válasz. És hozzá a többi, bogy nem jön rendesen, nem elég erős, ha szél fűj, akkor nincs, vagy egy fázisnak hamar lába kél. Pontosabban: - A trafó, amiről kapjuk az áramot, két kilométerre van innen, a vezetékek kiszálkásodtak, a karók nem szabványosak, a távolságuk egymástól hosszabb, nagyobb is. Amikor jelentettük, hogy rossz a vonal, azt mondták: nekünk kell javítani! Kósa Ferencéknek jót tesz a rontószéli mezei trafó. (Fotó: Gyenes Kálmán) A törékeny fiatalasszony nem éppen szerelő alkat. • Fölmehet Ágota a villanykaróra?! - Nem. Én egy kültéri szerelőt beszerzek, az engedélyt kér Kisteleken a Démásznál, ezután meghatározott időpontban kikapcsolják az áramot. Kijön a szakember, fölmászhat a kültéri villanyszerelő. Két hqte próbáltuk társadalmi munkában megcsinálni a vonalat. A kisteleki Démásztól nem jött ki senki, betelefonáltunk, azt mondták, hogy aki elvállalta, hogy kijöjjön, az elment Pestre, más meg nem jön. Délután csak kijött egy szakember, fölmérte, azt mondta, hogy 16 karót kellene kicserélni, de ő ezt nem csinálja meg, ha a főnök elvállalja, csinálja meg maga a főnök. Mindezektől függetlenül az okot - mint később megtudtuk - a rendezetlen tulajdoni állapotokban kell keresnünk. Odébb pár tanyával, Kovács Mihályéknál, pörög minden. Sorukat, sorsukat mostmár teljes egészében az áramszolgáltató cég intézi. A vezeték - mindegy hogy ki rakta annak idején alája az oszlopokat és kinek a földjén halad át - mindenestől a részvénytársaságé. Ahogy mondják, nekik kötelességük rendben tartani az elektromos motyót, mert így egyeztek meg a nagyfőnökök. A gazda szavaiból kivehető volt, hogy annakidején volt róla szó, hogy a másik oszlopsort, amelyikre Böngyikéket is fölfűzték, átveszi a Démász, de valami miatt ez elmaradt. A mostani fájdalmat okozó oszlopsort és reája a vezetéket - még a téeszvilág idején - magánerőből állították. Mivel az államtól nem futotta mindenhvá új karó, megengedték, hogy aki tud, az segíthessen. Tanyasorok fogtak össze, hamar bevezettették a villanyt. Az áramszolgáltató átvette és kasszírozott, a tanyásember hozzá se érhetett az állami cég oszlopaihoz. Mert mindenki úgy tudta: minden a dávosoké, vagyis az akkori nevén nevezet Délalföldi Áramszolgáltató Vállalaté. Az utólagos kitagadást, mert menet közben és szinte sutyiban történt, igazságtalannak tartják a gyenge árammal kínlódó gazdák, mert mielőtt eladták volna a céget a pénzes külföldiek csapatának, illett volna rendezni a vitás vezetékek sorsát. Semmiképp sem nevezhető tisztességes eljárásnak, ha a „népek pénzén" rendbehozatott oszlopsorokon a külföldi áramot - borsos árért - kapják majd vissza a gazdák. Az olcsó keleteurópai áram közös trafójába már rég belecsapott az istennyila. Sistereg, durrog, mint Rontószélben, Kósa Ferencék tanyája melletti viharkor az ottani. A kisteleki ember szép gazdaságában sohasem okozott gondot a trafó. Olyan közel áll a tanyához, hogy szinte már vezeték se kell. Amikor a szerelők javíttják a rontószéli hálózatot, mindig Feri bácsi szivattyúja a mérce: ha indul - jó a sor. Akik távolabb kerülnek az ilyen áramosztó helytói, úgy is szokták mondani, hogy nem ülnek a dámászos tűz közelében, azok már nem mondhatják magukat ily szerencsésnek. Onnét pár kilométerre is élnek emberek, a motorok, szivattyúk, udvari rendhez nélkülözhetetlen cirkulák már mind beépültek a gazdaságokba. És jó áram nélkül nem mozdul azokból egy se, csak mormog, mint Böngyikék víztgyűjtő motorja: - Ha nem veszem észre, leég. Oda húszezer forint mondja Bólogatunk. - Az se állapot, ha itt hegesztek, a szomszéd tanyában kialszik a lámpa. Hát, erre, meg mit mondjunk? Zoltán gazda folytatja: - Amikor megvettük a tanyát, megnéztük a tulajdoni lapot, abban nem volt, hogy ez gazdátlan vonal... A téesz megszűnt, annak a kezében nincs már, de a miénkben se. Mi most jöttünk ide, ha járna is valami kártérítés az előzőknekjárna... Ágota még megtoldja: - Mindenképp cserélni kell, de miért azoknak, akik 30 éve fizetnek? Azt mondták, a hálózat fölújftáshoz az állam adja a 75 százalékot, mi meg tegyük hozzá még a 25öt a polgármesteri hivatalon keresztül. A polgármester összehívta a trafóhoz tartozó vezetékek tulajdonosait, illetve azokat, akik onnan kapják az áramot. • No, akkor mégis történt valami lényeges... - Két éve, pár szomszéddal megbeszéltük, hogyha kell, mi magunk fizetjük. csak legyen már valami. Bementem a Démászhoz, Cinkóczi Pál úrral beszéltem, akkor ő volt, most nem tudom, ki ebben az illetékes. A szegediek azt mondák, hogy nem igazán hozzájuk tartozik, menjek Kistelekre. Ott megmutatták, hogy melyik szakasz, de szerződést velünk nem kötnek, csak a polgármesteri hivatallal. Ők meg csak akkor hajlandók erre, teljesen érthető az érvelésük, ha mi valamennyit előre belefizetünk. Aki nem megy bele, annak a ráeső részt szétosztják a többire, vagy nem megy sehova az ügy. Itt, mi le is álltunk... Ugyanis, a 10 kilométeres szakasz, tavalyi áron, 10 millió forintjába kerülne a tanyasor 30 gazdájának. Most már nem csak bólogatunk, szólni is alig tudunk. Csak magunktól kérdezzük: Miért nekik kell ezt fizetni? Hová lesz az a tömérdek pénz, amit a számlákkal összeszednek, hiszen Böngyikék tíz fölött, Kovácsak harminc alatt fizetnek, ha csak a havi ezreseket nézzük? Egy összejövetelen, amelyet korábban a gajgonyai villanyosok megnyugtatására tartottak, nem tudták ezt igazából firtatni az érdeklődők, mert nem volt kivel. A hozzáértők távol maradtak. Pedig, arra is kíváncsiak lettek volna többen, hogy hányszor akarják még kihúzni a pénzt a tanyai ember zsebéből? Erre sincs mostanában felelet... Majoros Tibor Huszonöt esztendő... • DM-információ Negyedszázad egy faluváros élén - ritka manapság. Akik ismerik Ott Józsefet, azt mondják: nem véletlen. Mint a falu kinevezett tanácselnöke kezdte és választott városi polgármesterként folytatta. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége és a Kistelek környéki kistérségek egyesülése is elnökének választotta. Ezért a múlt heti balástyai szomszédoláson malomkeréknyi tortával köszöntötték. A felvételen a balástyai polgármester. Nagy Sándor adja át a Hungária Klub ajándékát a 25 éve vezetői tisztséget viselő kisteleki polgármesternek. A kisteleki polgármestert, Ott Józsefet tortával köszöntötték. (Fotó: Nacsa Jánosné) Keresztállítás • DM-információ A perczeli iskola keresztje az egyházak üldöztetésekor Tóthékhoz került. A padláson várta sorsa beteljesedését. Az iskolai katolikus istentiszteletek megszűntével már senki sem reménykedett, hogy a hosszú pihenő után ismét munkába állhat a perczeli feszület, és újra figyelmeztetheti a halandókat a krisztusi szenvedésre. A hitélet dolgainak újragondolására. Nemrégiben, özvegy Tóth Gyuláné és mások közreműködésével, az eredeti helyére, a Perczeli Általános Iskola udvarába állították a nagy keresztet.