Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-30 / 124. szám

PÉNTEK, 1997. MÁJ. 30. KITEKINTŐ 7 i A tanyai főutcán F őutcáján Balástyának, s Csengelének mint­ha vért verejtékezne a föld. Piros pipacs szegé­lyez zöld rozstáblákat, püspöklilán színez köré az útszél vadbükkönye. A ter­mészet virágfoltjai terül­nek, a föld izzadságcsepp­jei. Belőlük, mint ünnepi abrosz gyertyái, tanyák emelkednek. A Pántlika út megfestett régi és új szí­nei. Az egyik mellett Kuru­csiék kukoricát kapálnak. Elöl a nő, utána a férfi. Húzzák a horolót, le-leha­jolnak. Zöld csík marad utánuk a megborzolt ho­mok sötétjében: a gazda­ember ki nem mondott, de vágyott reménye, az apró szemekből sarjadó élet. A kukorica. Ilyenkor még biztos, hogy mind megnő, s két csövet is hozhat az majd száranként. Meghí­zik, kifényesedik az összes jószág. A jó takarmány ­drága kincs. Miatta gör­nyednek tőről-tőre, szál­azzák a gazt, mert ha nem teszik - biztos, hogy oda a termés. Korai kapálás, biztos púpozása az őszi szekérnek. Kurucsaiéknak is, mint a többi földesztergályos családnak, még kétszer biztosan meg kell kapálni­uk, háromszor meghúzat­niuk lovas ekekapával a sorokat, hogy a sorsok majd jóra fordulhassanak. A gyerekeké, az unokáké. Ahogy mondani szo­kás, ilyenkor még köröt­tük csend, az alsó-csenge­lei tanyák délelőtti csend­je. Melletük a paprika pi­piskedik, hogy meglesse, merről jön majd az újabb adag eső, káposzta is erre fülel két kajla levelével. Odébb a rozstábla ringat­ja magát. Kalászerde­jében a pipacskoszorú, mint katonazubbony lőtt foltja. Valóban vérzik a föld. Távolabb a tanyák zöldje, tollfák egymás­utánisága. Út menti olaj­fák, akácok, bodzák borul­nak a földvégre. Messziről tarka virágok mind, ahogy elő-elővillantanak egy-egy fehérre meszelt tanyafalat, egymásra rakott cserép­sort. A tanyai főutca, a Pántlika virágai. Szálait kapkodva -fsak: Baloghék, Balázsék, Budaiék, Kujbe­rék, Kissék, Katonáék Ge­ráék, Tóthék, Kucsoráék, Borboláék, Juhászék ott­hona. Kurucsaiék földjén a kukoricasorok az ellenke­ző útra járnak. Oda fut ki mind. Ők is, mint errefelé sokan, a tanyától hajtják kifelé a területet, oldalra meg a szomszéd földje felé haladnak. Nincs beosztva a napi adag, annyit csi­nálnak meg, amennyit az idő enged, amennyit a test még elvisel. A szép májusi délelőttön, amikor a Pánt­lika úti csend kínálta a ta­lálkozást, kellően nekivet­keztek a munkának. Csak somolyogtak a cipőben kajtatok kicsiny hadán, amikor velük mezténlábas mivoltukban hozta össze őket a véletlen, hiszen tud­ják, hogy a csengelei ho­mok csak a mezítlábas tal­pasait tartja becsben. Kurucsaiék három dol­got vágynak igazán. A hosszú kukoricasorok közt kapálgatva bőven jut ide­jük végiggondolni a pa­rasztélet igazi mozgatóját, azt a három dolgot, amely szinte sohasem adatik meg egyidőben. Elsősorban esőt kívánnának, másod­jára egészséget, s csak ho­szas gondolkodás után meri kimondani az ember a harmadik éltető elemet. Akkor is szinte csak sut­togja, nehogy megbüntes­sék érte az égiek. Szégyelli is kicsit, hogy a harmadik fontos elem: a pénz! Ab­ból kívánna magának so­kat Kurucsai gazda, leg­alább is ez látszott kisimu­ló arcán. M ert eső már másnap hajnalban megérke­zett, arról, hála Istennek, az égiek gondoskodtak ed­dig is, és a cseng elei ha­tárban tartja még magát a régi mondás, esőről ne, inkább csak tetőről gon­dolkozzék a gazda. Az egészségre is ráfogható, hogy csak mindig ilyen le­gyen, mint a mostani. Annyi erő maradjon, hogy a kukoricát könnyen meg lehessen véle kapálni. A többi úgy is jön majd ma­gától. Csak az az átkozott pénz... Annak kéne rátalálni igazából a magjára! A pénz magjára kéne rátalálni. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Ki reszkessen a tanyasoron?! A bűn feltörő lidérce A szatymazi lopott fa sándorfalvi udvarba került, s a kisteleki rendörök rátaláltak... (Fotó: Gyenes Kálmán) Szomorú jóslatokkal él manapság a tanyák népe. Köztük a legszo­morúbbal, hogy közelítá jeleit látja a betyárvilág újjáéledésének. Mint tudjuk, a régit, a ma­gyar puszták elhíresült szegényeinek cseleke­deteit, a hatalom elleni elégedetlenség hívta életre. A messzi kato­náskodás elál szökött szegénylegények össze­álltak, bujdokoltak s ­rettegésben tartották a magyar puszták népét. Állatokat hajtottak el, otthonokat dúltak föl, szép lányokat raboltak és néha-néha meglec­kéztették az őket üldöző zsandárokat... Szívbe markoló legendák, fe­ledhető történések ma­radtak utánuk. A normális világhoz való csatlakozásunkkal az akkori Magyarország - a törvé­nyek szigorával is - útját állta az efféle rablásoknak, lopásoknak. Történetünk ku­tatói úgy mondják, igazából azért a környezet változása törte meg a kegyetlenkedő, nomádságában zabolázatlan bandákat. Mostanában so­kak vonnak párhuzamot az akkori és a mostanság elha­talmasodó „gépesített be­tyárkodás" között. Általa vélik látni a magára maradt vidék ingoványaiból feltörő lidércet: a bűn hatalmát! Dr. Horváth Sándor kapi­tányhelyettes, a bűnügyi osztály vezetője szerint: száz eset közül nyolcvan lo­pás vagy tanyafeltörés. Ki­terjedt a környék, a négy­ezer hektár megközelítően kétezer tanyát számol. A nyomozőmester szerint, az ilyen bűnök elkövetői a gaz­dálkodásra és a vikendre használt udvarokat látogat­ják. Azokat, amelyek éjsza­kára gazda nélkül maradnak. Emiatt kevés az értékelhető nyom, és a bajbajutottak, a szemtanúk se mindig segíte­nek. A miértre hallottuk, más­hol: - Hallom, én, hogy fog a kutya valakit, de istentele­nül. Aztán morog valami nagy autó. Kilesek. Tényleg, ott döcög valami a herebá­lák közt, nincs bekapcsolva a lámpája. Csak nem me­gyek utána, mit tudom én mit csinálnának a magam­fajta öregasszonnyal? Nem attól félek, hogy agyonüt­nek, mert üssenek, őket csukják le, de jobb az, ha nem is láttam, nem is hallot­tam semmit. Mondhattam én a tanya asszonyának, hogy ez baj, mert a rendőrök csak hasz­nálható nyomra, esetleg a följegyzett rendszámra, a megnevezett személy nevére indulhatnak, ingatta a fejét: senkinek semmit! Hallott ő már olyat, hogy összejátsza­nak... Juj! Ez, bizony rosszul eshet mindnyájunk­nak. Kérdezzük meg, hogy va­lóban mit is csinálnak a rend őrei. Kisteleken, dr. Kisapá­ti István kapitány és dr. Horváth Sándor bűnügyi osztályvezető megjegyzi, hogy az emberölés, a kábító­szerrel való visszaélés, a til­tott fegyverkereskedelem nem jellemző a kisvárosra, de a lopások, tanyafeltöré­sek ügyében, sajnos, van, mit mondaniuk: - A vonzáskörzetünkbe tartozó községekben, így Balástyán, Bakson, Csenge­lén, Ópusztaszeren és Pusz­taszeren követik el a lopá­sok, betörések kétharmadát. Ennek 60-65 százalékát a dűlők közt, a tanyán. • Akkor, tényleg nem unatkoznak... - Egyre több az úgyneve­zett trükkös lopás, amely annyiból áll, hogy 3-4-5 sze­mély megjelenik a kiszemelt tanyánál, főleg az időseknél. A megjelentek közül egy­kettő vásárlási szándékkal, személy iránti érdeklődéssel vagy bármi ürüggyel elvonja az idős ember figyelmét. Ezt kihasználva, a többiek a la­kásból elviszik a mozdítható értékeket. Főleg aranyat, ék­szert, készpénzt. Területün­kön 16-17 ilyen ügy van fo­lyamatban... • Puff neki! Idevalók a tolvajok? - Jó nyomon haladunk, annyit tudunk már, hogy nem a mi területünkön élő csoport az elkövető, és kü­lönböző gépkocsikat hasz­nálnak. Föltehetően ez a bri­gád Bács megyei területeket is látogat. • Elárulná, hogy milyen nyomon indulnak ilyen­kor? - Mi csak üldözni tudjuk a bűnt, ha már megtörtént a baj. Fórumokon, újságokban elmondjuk, szóljanak, ha gyanús jeleket látnak. Ha azonnal nem is érünk oda, vagy kiderül, hogy nem ránk tartozik az ügy, mi akkor is intézkedünk. • Mit tegyen, aki éppen látja, hogy viszik a szom­széd lovát? - A lehető leggyorsabban hozza ezt valakinek a tudo­mására. A szomszédéra, jár­őrére, a körzeti megbízotté­ra, vagy ide a kapitányságra. Ha nincs a keze ügyében te­lefon, se autója, se biciklije, jegyezze föl a rendszámot, jegyezze meg jól, hogy mit látott. Kéljük az embereket, ha tehetik, segítsenek egy­máson. 0 Van ilyenre példa? - Nemrégiben történt, ne­vet és helyszínt nem mon­dok, de az egyik tanyatulaj­donos ballagáson volt, és la­kodalomba ment utána. Ész­revették a szomszédai, hogy idegen autó áll a kapujában, amelyben öten voltak. Meg­közelítették őket, és előbb a porba, később a papírra Írták a kocsi rendszámát, mert­hogy nem voltak a gazda is­merősei. Más kapitányságról is jelezték, hogy a bejelen­tett autó feléjük is járt. 0 Akkor, akár már kat­tanhatnak is a bilin­csek... - Szomorú tapasztalat, hogy félnek az emberek... Már a szembesítést sem na­gyon vállalják. Mire odaér az ügy, a bírósági tanúsko­dást pedig csak nagy nehéz­ségek árán. Maguk a bűnel­követők is, hogy úgymond­jam: kiokosodnak a hosszú eljárási idő alatt. Volt, aki a lopott biciklire először azt mondta, hogy találta és ép­pen vissza akarta vinni a gazdájának, a bíróságon meg azzal érvelt, hogy le­késte az utolsó buszt, min­denképp haza kellett mennie és már visszafelé jött, ami­kor a járőr igazoltatta... • Ahogy ilyenkor lenni szokott, a végén már az a hír keringhet, hogy a ré­szeg rendőr molesztálta a makulátlan kerékpáro­zót... Maradva a tettek mezején, milyen ügyek adnak sok munkát a rend őreinek? - Öntözőberendezések, szivattyúk, szórófejek tűn­nek el. Állatokat is lopnak, tavaly például 17 sertést tu­lajdonítottak el az egyik ba­lástyai tanyából. 0 Elkapták hamar az új­módi betyárokat? - Itt nem értünk el ered­ményt, akárcsak a másfél éve történt rablásnál. Az idős házaspár román állam­polgárságú személyeket fog­lalkoztatott a tanya körül. Kettejük közül az egyik szállást kért, hogy ne kelljen másnap korán kelnie, mert ide megy majd a közelbe, a másik meg elköszönt. Éjsza­ka a házaspárt megkötözték, összeverték, kikövetelték a pénzt, majd elhagyták az or­szágot. Ha visszajönnek, és el is kapjuk őket, bizonyíta­ni nem tudjuk, hogy ők a tettesek, a tanúk nem emlé­keznek, a lefoglalt bűnjelek nem elégségesek. A külföldi állampolgárokkal nagyok a nehézségeink. • Márpedig Kistelek át­utazó hely... - Tavaly a két külföldi benzinkút parkolójában negyven olyan bűncselek­ményt követtek el, amikor külföldit loptak meg. Leg­többször külföldiek. Volt, amikor a járőr rajtakapta a kocsiajtó nyitogató sze­mélyt, de ez kevés volt. Tudtuk, hogy honnan jöttek, hány kocsival, de nagyon szigorú a szabálya, hogy a rendőr mikor és kit tartóztat­hat le. 0 Apropó. Eltűntek az útszélek integetős lányai. Talán csak nem a kiste­leki rend őrei miatt? - A jog szerint jártunk el. Akadályozták a forgal­mat, kiugráltak az autók elé. Igyekszünk beszerezni olyan bizonyítékokat, hogy a tiltott kéjelgés szabálysér­tése bizonyított legyen. Hogy a bűn üldözésére vagy méginkább a megelőzésére milyen módszerei vannak a kisvárosi rendőrkapitány­ságnak, az már, ahogy mon­dani szokás: egy másik mi­se... Majoros Tibar Volt - lesz Ide most olyan hírek sorakoznak, amelyek nem tegnap történtek, de kapcsolatosak a má­val, mert ha nem történ­tek volna meg, akkor az igazság szerint a holnap hírei se követhetnék. S nem mondhatnánk a fe­jünkhöz kapva: erről ju­tott eszembe... Balástyán a múlt vasárnap volt az első áldozás napja, a mostani meg a nem hivatalos gyer­meknap lesz. Amint azt Márkus Marianna tanárnő jelezte, a mottó: „Ajándék ez a nap". A falu aprajá­nak, nagyjának szánják, tán­colhatnak, rajzolhatnak, bi­ciklizhetnek, sárkányoz­hatnak, lovagolhatnak együtt. S ha estig nem unták meg egymást, a családi mo­ziba is beülhetnek. Aki ba­lástyai, a pontos programot olvashatja a plakátokon, aki meg nem: érdeklődhet Ko­csisné Benkő Beátánál. A még dirrel-durral föl nem avatott faluházban, az isko­lában és persze, ha az idő engedi, a focipályán lesznek a nagy versengések. Aján­dékokat a rendezvény segí­tői ajánlottak. Sokan - so­kat. Kisteleken több lopás történt már eddig az évben, mint tavaly idáig. Ezt a rendőrkapitányság sta­tisztikája is igazolja. Hogy szám szerint mennyivel több, az csak a szakmabéli­eknek jelent eligazodási pontot, mert a bűnözés iga­zából nincs összefüggésben az idővel. Ahogy felénk mondják: jó időben, rossz időben egyaránt lopnak. Ed­dig 35-ször kellett helysztnre érkezniük a rendőröknek, egyszerű, sima lopás miatt. Amikor be is törtek, ehhez a gálád cselekedethez még 23­at hozzá kell adnunk és fgy lesz az majdnem nyolcvan. Aki sokallja, tegyen róla, hogy jövőre ennél jóval ke­vesebb legyen. Bakson mint tudják, volt egy na­gyon csúnya eset. Az egyik jobb módú ember kirúgott a hámból, vagyis a kocsmá­ban fitogtatta a pénzét. Rácsaptak az éppen ráérős fiatalok és a zárás után meg­várták. Sajnos, minden küz­dő félben volt már jócskán nyomás, az alkohol többet dolgozott a kelleténél, s így megtörtént a baj. Rablás­ként tartja számon a rendőr­ségi statisztika, de mindenki tudja, hogy az ilyen aljassá­gok mély nyomot hagynak az emberekben. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy oda a pénz, oda a becsület. Majd az igazságszolgáltatás kiszabja érte a kellő bünte­tést. Zákányszék most épp kakukktojás a kis­teleki oldalon, de kispályás sikercsapatuk, a nagynevű Golyózáporból is fölerősített Magyar Atom, a pusztamér­gesi kihíváson, az Eleven, Tandari, Borbás, Pördi, Tóth, Kovács, Király össze­tételű gárdával megelőzte a DM, a Pusztamérgesi Rette­netes és a Zsanai Ászok ki­válóan helytálló csapatát. A bátraké a szerencse - mond­ják a régiek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom