Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-22 / 117. szám

CSÜTÖRTÖK, 1997. MÁJ. 22. A VÁROS NAPJA 7 • Pro Urbe-díjasok Dr. Németh András • Az új díszpolgár: Kopasz Márta ff A lendület a lényeg n „A grafikus többet tud a fekete-fehér művészetnél." (Fotó: Nagy László) Szegeden született, és mostanáig minden idegszálával városához kötödik. Itt végezte iskoláit, itt lett orvos, sebész, urológus, és innen ment nyugdíjba, egyetemi docensként. A címzetes egyetemi tanári címet már nyugdíjasként nyerte el, és napjainkban lett tagja az írószövetségnek is. Másodéves orvostanhallgató volt csak, amikor Esztergomban, tizedesként, a katonai kórház parancsnoka lett. Azért, mert az orvosok, a front szorításában, Nyugatra menekültek. Mehetett volna ő is a többiekkel, mert parancsa volt a „menésre", de évfolyamtársával összefogva inkább vállalta a katonaszökevény kockázatát, ott maradt, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Rendíthetetlen igyekezetével százak menekültek meg a biztos haláltól, emberségből egész életre szóló leckét kapott. Minden jó elnyeri azonban a maga büntetését, mondja a fanyar filozófia, hadifogságba keDr. Valastyán Pál 1970-tól a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermeló Vállalat gyakorló technológus mérnöke, 1973-tól technológiai részlegvezetője, 1976tól pedig gázüzemvezetóje volt. Jelenlegi pozícióját - a Mol Rt. Fejlesztési és Beruházási Igazgatóság vezetője - 1990 óta tölti be. Dr. Valastyán Pál a műszaki tudományok doktora, tagja az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, részt vesz a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Bizottság és a Szegedi Akadémiai Bizottság munkájában. Mindemellett az IGU földgáztermelési és tárolási szekciójának magyar képviselője. Mint a régió egyik legjelentősebb vállalatának vezetője, szoros kapcsolatban áll Szeged városával, szívügyének tekinti az olajipar és a város kapcsolatának javítását. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a város, pontosabban annak lakói és a termelő üzem között megvalósuljon a hatékony kommunikáció, s tevékenységükről az információk eljussanak a közönséghez. Nevéhez fűződik a Roosevelt téri Közkapcsolati Iroda gondolata és megvalósítása, amely ezt a célt hivatott szolgálni. Anyagi és technikai eszközökkel egyaránt jelentősen támogatja a térségben működő nonprofit szervezeteket, iskolákat, óvodárült, mégpedig keletibe... Hazatérvén, befejezte az egyetemet - ugorjunk egy nagyot -, és társával, dr. Gál Györggyel összefogva elsőnek Szegeden készített művesét. Mai szemmel nézve ,Jcókányolt" művese lehetett az, egy ügyes kezű vásárhelyi műszerész is beleadta minden tudományát, a vele végzett dialízis komplikált és hosszadalmas volt, de a hihetetlenül magas halálozási számot egy csapásra negyedére tudták leszállítani. Bár flekkes volt ötvenhatos „hőbörgései" miatt a kor kedvelt szóhasználata volt ez -, mégis kimehetett Angliába, mindössze féléves ösztöndíjasként. Dempster professzor negyedik veseátültetésénél már első asszisztensként működött közre. Hazatérvén, 1992. december 21-én csoportjával ő végezte el az első magyarországi veseátültetést Szegeden. Nem sokkal utána nemzetközi konferencián a veseátültetés Benjáminjaként mutatták be. Magyar virtus: évek múlva még két első átültetés történt. Többek között ő végzett először hólyagpótlást is a páciens elkülönített beléből. Nyugdíjasként kapott rá az írásra. Jóval túl a hatvanon, egyik ismertetője Szeged legfiatalabb írójaként emlegette. Annyit azért változott a világ, hogy végre sorozatban jelennek meg irodalmi munkái. Alkotókedve és tehetsége napjainkban éli másodvirágzását. H. D. kat, közalapítványokat, egészségügyi intézményeket és sporteseményeket. Az, hogy az erre fordítandó összeg a Mol Rt. központjából az üzemhez kerül, hogy aztán itt felhasználható legyen, szintén az ő érdeme. A térség egyik legnagyobb számú munkavállalót foglalkoztató cégének vezetőjeként stratégiája, hogy a meglévő munkahelyeket meg is tartsa, nagyságrendekkel javítva ezzel a térség foglalkoztatási helyzetén. Dr. Valastyán Pál több, Mol Rt. többségi tulajdonú gazdasági társaság létrehozásában működött közre. A Szegedi Bányászati Üzem által a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások enyhítésére jelentős erőfeszítéseket tesz. Új beruházások indításánál szakmai tekintélyét maximálisan latba vetve törekszik arra, hogy a projektekben környezetbarát technológiákat alkalmazzanak. Ezen új beruházások nem csak az üzem életében fontosak, de hosszú távon biztosítják Szeged és környéke biztonságos energiaellátását is. Sz. C. Sz. Szeged városa elsőként gróf Széchenyi Istvánt fogadta díszpolgárának. Azóta, ahogy mondani szokás, sok víz lefolyt a Tiszán, s a díszpolgári címet sorban vették át a kiválóbbnál kiválóbb férfiak. De csak férfiak. Tegnap megtört a jég, s Kopasz Marta festő- és grafikusművész személyében immáron nö díszpolgára is van a városnak. Szeged képzőművészeti életének vezető egyéniségével az ünnepi közgyűlés után ültünk le beszélgetni. • Amikor a díszpolgári cím átadása előtt egy nappal interjút kértünk öntől, azzal hárította el a kérést, hogy nem ér rá, mert meditál, pontosabban fogalmazva, készül az ünnepi beszédére. Ez a készülődés, izgalmi állapot hasonlítható-e ahhoz az alkotói folyamathoz, attitűdhöz, amikor megszületik a keze alatt egy grafika vagy festmény? - Nekem az első alvásciklus után, körülbelül hajnali négy óra tájban jutnak eszembe a grafikai ötletek, ugyanis akkor érzem magam szellemileg a legfrissebbnek. De ez korábban is így volt, ha előadást vagy beszámolót kellett tartanom, nemcsak most. Két-három óra alatt összeállnak a fejemben a gondolatok, s onnantól kezdve minden simán megy. Persze ez nyolcvanöt év után már kicsit lassabban halad, éppen ezért kellett rászánnom még egy napot. Egyébiránt meglepetést okozott az ünnepségen Lehmann István, a megyei közgyűlés elnöke, aki, miután meghallgatta a családtörténeti visszaemlékezésemet, arra kért, hogy részletesen íijam meg családom történetét, s azt a közgyűlés kiadja majd könyv alakban. 0 Ha már a családjánál tartunk, kitől milyen „adományokat" kapott az életében? -Én az édesapámtól kaptam a művészi vénát, a művészi tehetséget. Építési vállalkozó édesapám ugyanis nem csak a kivitelezésnek, de a tervezésnek is a szakembere volt. Ő tervezte például a Dózsa György utca 7-9. szám alatti palotát, azt, ahol én születtem. Édesapám negyvenkét éves koráig felépítette a beregszászi törvényszék épületét, valamint Szeged belvárosának nem egy palotáját. Mindemellett tevékenyen részt vett a belvárosi épületek homlokzatainak átalakításában is, ami egyértelműen fémjelezte építőművészi képességeit. A beregszászi törvényszék felépítése például azért volt olyan sikeres gazdaságilag, mert édesapám mindennek maga járt utána, s a kereskedelmi közvetítést kizárta. Tőle örököltem a vitalitást is, de egyébként a családom minden tagja munkaszerető ember volt. Tanító nagynénéim például az egész életüket az ifjúság nevelésével töltötték. Nem beszélve Kopasz Márton nagyapámról, aki hatvan holdon gazdálkodott a feleségével, aki iparos leánya volt, s bizony nem nagyon tetszett neki a kemény mezőgazdasági munka, de beállt és csinálta, s közben szült tizenkét gyermeket. Igaz, csak öt maradt életben, de megfogadták, hogy mind az ötöt diplomás emberré nevelik, s úgy is lett. 0 Márta néni 1936-ban diplomázott az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola grafika tanszakán. Ettől függetlenül a festészettel még ma is napi kapcsolatban áll, s tudom, nagyon érzékenyen érinti, ha csak grafikusnak, nem pedig festő- és grafikusművésznek titulálják. - Igen, hiszen 1936-ban a Székesfővárosi Kereskedelmi és Iparkamara kilencszáz pengős nagydíját éppen az aktfestményeimre kaptam! Nekem kitűnő mesterek tanították mind a festészetet, mind pedig az alakrajzot, olyanok, mint Simay Imre és Domanovszky Endre. Megmondom őszintén, nem szeretem, ha beskatulyáznak. A grafikus többet tud a feketefehér művészetnél. Nekem például pályám kezdetén, a második világháború előtt festőként voltak sikereim Szegeden. 1941-ben a múzeum kupolacsarnokában volt egy nagy kiállítás, amelyen pasztellportrékkal és temperaképekkel szerepeltem. Abban az időben minden szerdán és szombaton a Kálvin téri gyékényes piacon üldögéltem egy tábori széken, s addig skicceltem az árusokat és a vásárlókat, amíg a kompozíciómat össze nem hoztam. Ezeket a festményeket úgy vették a szegedi gyűjtők, mint a cukrot. 0 Olvastam az életrajzában, hogy bár sokat rajzolt és festett gyermekkorában, mégis orvosnak készült. Mit gondol, orvosként is olyan energikusan űzte volna a mesterségét, mint ahogyan azt tette és teszi festő- és grafikusművészként? - Azt hiszem, a tehetséges embernek teljesen mindegy, hogy milyen pályát választ. A lényeg: a lendület, a munkához való hozzáállás. Ezt tartom a legfontosabbnak. Ismertem olyan orvosokat, akik egyben kiváló festőművészek is voltak. Meg aztán ott van az Európa-hírű régész, László Gyula, aki rendkívül jó grafikus. 0 Azt írja Márai Sándor, hogy a tehetség, az értelem és a műveltség is kevés ahhoz, hogy valaki művész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erő vagy szándék nem tud megmásítani. Egyetért az íróval? - Nézze, ez csak az egyik megfogalmazása a dolgoknak. Szerintem a művész mindegy, hogy milyen stílusban dolgozik. A lényeg, hogy van-e mondanivalója, próféciája az emberiség számára. A Márai által leírtak szépek, de lehet, hogy az csak az irodalmárokra áll. Úgy azonban senki sem lehet festő- vagy szobrászművész, hogy ne legyen próféciája, olyan mondanivalója, amit egyedül csak ő közölhet az alkotásain keresztül az emberiséggel. Gondoljunk csak az egyiptomi szobrászatra, Michelangelóra, Fadrusz Jánosra vagy Stróbl Alajosra! Ha nincs próféciája a képzőművésznek, akkor hiába van remek kivitelező képessége. Akkor hiába van minden... Ami Márainál a végzet, az a képzőművészetben a prófécia. A képzőművészeti alkotás nem a jelenkornak szól, hanem az évezredeknek. Valószínűleg ugyanezt a gondolatot mondja el Márai Sándor is, csak más szavakkal. 0 Hogyan látja, milyennek találja a város képzőművészeti életének vezető egyénisége Szeged jelenlegi képzőművészeti életét? - Hadd beszéljek inkább Szeged tragikumáról, amely akkor kezdődött, amikor a marxista világnézet felosztotta az országot különböző kerületekre. A város képzőművészeti tragédiáját az okozta, amikor a megye központjának Hódmezővásárhelyt tették meg. Én egyébként már akkor felemeltem a szavamat ez ellen. Elmondtam, hogy a megyének sem közigazgatási, sem kulturális szempontból nem lehet egy olyan város a központja, amely öt óra járásra fekszik az ország fővárosától. Hódmezővásárhelyt Nagybányaszerű művésztelepnek tudtam elképzelni. Az idő egyébként engem igazolt, mert rájöttek, hogy nem lehet Hódmezővásárhely megyeszékhely. Át is hozták a közigazgatási központot Szegedre, de a képzőművészeti központot ott felejtették. Ez a fília-szerep tette tönkre a szovjet megszállás alatt Szeged képzőművészeti központiságának a tekintélyét. Másrészt benne van a dologban az is, hogy míg a legnagyobb képzőművészeti patrónus, a szegedi múzeum mindig régészetcentrikus volt, addig Hódmezővásárhelyen élt egy olyan múzeumigazgató, Dömötör János, aki élt-halt a képzőművészetért. S bizony a vásárhelyi tárlatokra rang volt bekerülni a művészeknek. A szegedi képzőművészet pedig vagy fejet hajtott a vásárhelyi szemlélet előtt, vagy semmivé vált. Inkább az előbbi történt, mert minden jelentős művészeti díj a nagy vásárhelyi tárlatokra ment. Úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet csak a fiatal nemzedék változtathatja meg. Azt hiszem, Fontos Zoltán és kortársai alakítják majd ki az önálló szegedi képzőművészet arculatát, teremtik meg a szegedi iskolát. Szabó C. Szilárd Emlékérem és támogatás • Munkatársunktól A Szegedért Emlékérem díjazottai: Csaba Béla cselgáncsedző, dr. Frank József, a Gabonatermesztési Kutató Intézet igazgatója, dr. Gyémánt Csilla, a JGYTF docense, dr. Harsányi Géza tüdőgyógyász, Kligl Sándor szobrászművész, Sándor János rendező, Szabó Jenő közgazdász, a Dél-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Rt. elnök-vezérigazgatója, dr. Venetiáner Pál, tudományos kutató és dr. Vörös László irodalomtörténész, a Tiszatáj folyóirat egykori főszerkesztője. Tegnap adták át az 1997. évi alkotói és pályakezdői támogatásokat is. Alkotói támogatásban részesült: Darvasi László író, dr. Molnár Gyula ornitológus, természetfotós, Podmaniczky Szilárd író és Sejben Lajos festőművész. Pályakezdői támogatást kapott: Baczkó Andrea keramikus, Csontos Péter hegedűkészítő, Jancsák Csaba író és Lengyel Tibor gitárművész. Műveltségi vetélkedő • Munkatársunktól Szeged szabad királyi várossá válásának 750. évfordulója alkalmából megrendezett műveltségi és helytörténeti vetélkedő döntőjének végeredménye: 1. Újszeged, 2. Tápé, 3. Felsőváros. A győztes csapat fődíjként 300 ezer forintot nyert, amelyből a Bálint Sándor Művelődési Házban hoznak létre számítógépes hálózatot. A második helyezett csapat videomagnót, míg a harmadik 30 ezer forint értékű Internethasználati díjat nyert. Mindemellett minden versenyző kapott könyvvásárlási utalványt, illetve egy IV. Béla királyt ábrázoló plakettet. Aranypádium • Munkatársunktól Az utolsó előtti helyosztó versenyt bonyolították le kedden este a Délmagyarország Kft., a Média 6 Rádió és az Égő Arany Sztékház segítségével rendezett szegedi tehetségkutató vetélkedőn. Az Oskola utcai Sztékház majdnem szűknek bizonyult a hatalmas érdeklődéssel kísért rendezvény számára, hiszen ezúttal is több mint 10 versenyző lépett a pódiumra, de versenyen kívül is bemutatkoztak néhányan a közönség előtt. A zsűri döntése értelmében a következők jutottak tovább: Gazdag Anna (mesemondó), Kopasz Zsolt-Kovács Zsófia (hangszer, ének), Rákai András-Varga Kornél (hangszeres Ír népzene), Cser Ádám (billentyűs hangszer), Béres Pálma (vers), Manulekné Schuszter Krisztina (ének), Fűz Flóra (vers) és Horváth Szabolcs (vers). A közönség szavazatai alapján Goda Szilvia (vers) jutott a középdöntőbe. A következő osztályozó verseny május 27én, a III. középdöntő pedig június 3-án, délután 5 órakor lesz (mindkettő az Égő Arany Sztékházban), a döntőt június 8-án délután 4 órakor rendezik meg a Tantusz Művelődési Házban. Győztesek közül többen alkalmat kapnak majd az V. szegedi sörfesztiválon, június 14-én tartandó gálaműsorban való fellépésre. Dr. Valastyán Pál