Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-10 / 108. szám

SZOMBAT, 1997. MÁJ. 10. STEFÁNIA-INTERJÚ 9 ff Torgyán József pozitív kampányra készül A kisgazdáknak sincs csodafegyverük Torgyán dr. jót derül a Délmagyaron. Igaz, saját képét szemléli a lapban. (Fotó: Nagy László) Az elnökről mondják Oda-vissza Az a politikai népszínmű, amit Torgyán József kitalál és előad, ellenzékből éppoly jól játszható, mint a hatalomból. Nagy N. Péter újságíró Vasárnap, 1994. május 1. Szónok Immáron mindenki tudja róla, hogy nem császárral született, hanem egy beépített mikrofonnal. Nagy Bandó András Jászkun Krónika, 1995. február 4. Múzsa Az a gondom, hogy 1990 óta ó az egyedüli, aki folytonosan képes inspirálni. Éles István parodista Jászkun Krónika, 1995. május 23. T. J. napirend előtti nebulóról A szorgalma kétségtelenül jeles, a magatartása viszont az átlagnál gyengébb. Gál Zoltán szocialista politikus, az országgyűlés elnöke Kisalföld, 1996. április 26. Közéig az idő Bajban lenne, ha az ötleteit meg is kellene valósítani. Strump István politológus Magyar Nemzet, 1996. december 7. Csúcs ez az érzés A történelem iróniája önmagához képest olyan magasra emelte, hogy úgy hiszi: bármit mondhat. Miklós Gábor újságíró Népszabadság, 1997. április 12. A pártvezér mondja A kisgazdákról Nagy pártban sokféle vélemény elfér. Magyar Hírlap, 1990. április 11. Kölcsönös Van egy pártom, s a pártomnak vagyok én. Új Magyarország, 1995. december 27. Vallomás Mélységes demokráciával átitatottan vezetem a pártot. Halasi Tükör, 1993. augusztus 19. Bankokról Nem a bankokat kell konszolidálni, hanem a népet. Hajdú-Bihari Napló, 1997. március 17. Kravátli A csizmás parasztok sorából kinőtt nyakkendős paraszt vagyok. Népszava, 1996. július 22. Hibátlan Ha én egyszer tévednék, már százszor kikészítettek volna. Vas Népe, 1996. szeptember 6. Paródia Néha az Éles István által megszemélyesített Torgyán József jobban tetszik, mint az eredeti. Új Kelet, 1995. május 10. Választások előtt Kormányozni csak centrumból lehet, mi pedig kormányozni akarunk. Szélről csak ordítozni lehet, ordítozni meg nem akarunk. Magyar Narancs, 1997. május 1. (A Kárpátia Sajtóügynökség összeállítása) A napokban Csongrád megyében járt dr. Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke. Eltünk a lehetőséggel, hogy intérjút készítsünk vele. Annál is inkább, mert a közvéleménykutatások szerint a kisgazdapárt esélyes lehet arra, Hogy 1998-ban nyerjen a választásokon. Torgyán Józsefet éppen ezért elsősorban arról faggattuk, hogy amennyiben ö alakithatna kormányt, milyen változtatásokat tekintene szükségesnek az országban. - Mindenekelőtt abból indulnánk ki, hogy egy ország gazdaságának természetes állapota a növekedés, nem pedig a restrikció, különösen nem az értékek létrehozóinak restrikciója - kezdte mondandóját Torgyán József. - A gazdaságot helyeznénk a központba, s minden egyéb elemnek a gazdaság talpraállítását kellene szolgálnia. Legalább harminc-harmincöt prioritást helyeznénk egymás mellé, s úgy gondoljuk, hogy ezek egymást feltételező prioritások az esetek jó részében. Például a feketegazdaság ellen nem lehet csak rendőri eszközökkel harcolni. Elsősorban gazdasági eszközökkel lehetne elérni a feketegazdaság visszaszorítását. Például a mi megítélésünk szerint a tébéjárulék mintegy 15 százalékos csökkentése lenne szükséges. Az rögtön élénkítené a gazdaságot. Ezzel lehetne indítani a feketegazdaság elleni harcban. Emellett természetesen kellenek rendőri eszközök, szükség van a büntetőteljárások módosítására, rendbe kell tenni a bíróságot, a rendőrséget, az ügyészséget. Ez is mutatja, hogy ezek egymást feltételező intézkedések. Mi elsősorban abból indulunk ki, hogy az ország négyötöde, a vidék eddig teljesen háttérbe szorult. Azt nem lehet megengedni, hogy egy ország több részre szakadjon. A vidéket tehát talpra kell állítani. Ehhez mezőgazdasági koncepcióra van szükség, stratégiára és taktikára egyaránt. 9 Na most... - Na most a gazdaságra közvetlenül rátérve, mi azt mondjuk, hogy az infláció rendbetétele nélkül nem lehet előre lépni, mert anélkül nem lehet az államháztartási reformot megcsinálni. Márpedig államháztartási reform nélkül megintcsak nem lehet a gazdaságot rendbetenni. Az infláció drasztikus megfékezéséhez pedig szükség van arra, hogy egyes alapvető gazdasági eszközeinket újragondoljuk. Mi például a csúszó forintleértékelést a száguldó infláció fő gerjesztőjének tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy a gazdaság rendbetételéhez a száguldó inflációt meg kell fékezni, a költségvetés és a társadalombiztosítás pénzelköltő mechanizmusait át kell világítani. Óriási tartalékok vannak a költségvetésben. • Mire gondol konkrétan? Mert nagyon örvendetes lenne egy 15 százalékos tébéjárulék-csökkentés, hiszen óriásiak a bérterhek, s emiatt is nagy a munkanélküliség, ugyanakkor jelenleg is 60 milliárd forint körül van a társadalombiztosítás hiánya... - Igen, valóban tgy van, de ugyanakkor gondolja végig, hogy az egyik oldalon ott van például a nyugdíjasok számára biztosított 19,5 százalék, a másik oldalon, mondjuk a tébé központi adminisztrációs költségei pedig 1300 százalékkal növekedtek '89-től '96 végéig. Ez is egyértelműen jelzi, hogy a pénzelköltő mechanizmusokkal óriási baj van. Ezért is javasoltuk a társadalombiztosítás és a költségvetés pénzelköltó mechanizmusainak külső szakemberek általi átvilágítását. - A gazdasággal kapcsolatban nagy hiba lenne, ha bárki arra gondolna, hogy jön itt egy új politikai erő, és hoz magával egy csodafegyvert folytatta Torgyán József. - A jól működő gazdaság először is feltételezi a szakszerűséget és az összehangoltságot. Mi azt mondjuk, vannak kiemelt sarokpontok, amiket végig kell gondolnunk. Egy olyan országban, amelynek nincsenek természeti kincsei, de van egy kiművelt emberfőkből álló társadalma, és ez esetleg többre képes, mint a világ más részein a hasonló társadalmak, akkor ezekre a kiművelt emberfőkre kell építeni a társadalom és a gazdaság fejlődését. 9 Valóban jó lenne, de például a pénzhiány... - Egy mondatot még hozzátennék. Ez úgy tűnik, mintha nem lenne gazdasági összefüggése. De gondolja végig, hogy Magyarországon jelenleg az export legalább negyven százalékban bedolgozói, kiszolgálói státusból fakad. Ugyanakkor a jövőkutatók azt mondják, hogy a harmadik évezredben azok az országok részesülnek a világon megtermelt javak jelentős részéből, amelyek termékeiben ott lesz az adott ország szellemi kapacitásának valamilyen része, vagy valamiféle hozzáadott értékkel tudja növelni a termék értékét. Az átlagos termékek értékesítése 20 százalék körüli haszonnal prognosztizálható, de hozzáadott szellemi értékkel 200 százalék fölött kezdődik az értékesítési haszon, ugyanakkor tízszer kevesebb nyersanyag és kevesebb munka kell sokkal könnyebben értékesíthető termékhez. Nekünk ebbe az irányba kell fejlesztenünk a gazdaságot... 9 Hadd kérdezzek közbe... - Igen, máris... 9 Szóval, mindannyian tudjuk, hogy csak egy gyógyszer bevezetése is sok tucat millió dolláros költséggel jár. Milyen forrásokat lát az Ön által felvázolt gazdasági fejlődés beindítására? A költségvetésből finanszírozná? Vagy magántőkéből? Azaz: pénz honnan lesz mindehhez? - Hát a költségvetési összegeket illetően, egyetlenegy realitás a költségvetés pénzelköltő mechanizmusainak fölülvizsgálata és a felszabaduló összegeknek a termelésbe való forgatása. És engedje meg, hogy ittmaradjak egy pillanatra ennél a tételnél, mert önmagában az a tény, hogy a forint csúszó leértékelése 2000 milliárd forint eddig nem kamatozó belső államadósság felhalmozódásával járt, amelyet ebben az évben áttettek kamatozóvá, ez csak az idén 400 milliárd forintos töbletterhet jelent. Azaz a pénzelköltő mechanizmusok felülvizsgálatával csak egy tételből 400 milliárd megtakarítható lenne. 9 Álljunk meg egy pillanatra, mert szeretném megérteni önt. Itt van például a csehországi helyzet. Ott nem volt leértékelés. Részben ennek következménye is, hogy az exportjuk jelentősen visszaesett, mert nem versenyképesek árban a piacon, az import pedig elszaladt, mert olcsó maradt, Csehország pedig egy Bokros-csomagra kényszerült. A lengyelek pedig azt mondják magukról, hogy ők éppen a csúszó leértékelés alkalmazásával tudják elkerülni ezt a csapdát. Közben pedig a magyar költségvetés és külkereskedelmi mérleg is borotvaélen táncol, és a gazdaságban dolgozók azt mondják, így is nagyon nehéz exportálni, hogy a csúszó leértékelés viszonylag tűrhető árakat tesz elérhetővé az exportálók számára. Nem lát ebben ellentmondást? - Én abból indulok ki, hogy Magyarországnak az export erőltetése mennyi pénzébe kerül. Valóban szükség van exportra, hiszen az a gazdaság lendítőkereke, de nem rossz exportra, mert az tönkreteszi a gazdaságot. Vannak olyan számítások, amelyek szerint a jelenlegi, teljesen padlón lévő gazdaság esetében, ha semmi mást nem tennénk, csak a rossz cserearányt megszűntetnénk, és a kedvezőtlen exportot nem erőltetnénk, az már óriási lökést adhatna a gazdaságnak megtakarított tőkében. 9 De közben sokak szerint így fölborulna a fizetési egyensúly, beindulna az adósságspirál.. - Termékek sorát erőltetjük exportként úgy, hogy az kifejezetten rossz üzlet a magyar gazdaság, számára. A búza, a hús, a kukorica esetében kimutathatóan számos alkalommal. Vagy a húsbotrány, hogy behoztak óriási mennyiségű fagyasztott húst, amelyet kint a romlott minőségű, eladhatatlan termékek alacsony árán fölvásároltak, behozták ide Magyarországra, ezzel lenyomták itt a húsárakat. Közben pedig a húst földolgozták töltelékárunak, kivitték és fölvették rá a drága exporttámogatást. Itt végre rendet kellene teremteni, áttekinthető, ellenőrizhető rendszert kialakítani. Az a véleményünk, hogy apró tételekből lehet létrehozni egy valóságos gazdasági csodát. Mi azt mondjuk, hogy a minőség létkérdés. A mezőgazdaság rendbetételénél egyértelmű, hogy a termelés, feldolgozás és az értékesítés egységét meg kell teremteni. Enélkül nincs virágzó mezőgazdaság. Mi történik viszont Magyarországon? A feldolgozást döntő részben kiadtuk a kezünkből az élelmiszeripar legkritikusabb részeinek eladásával, az értékesítés pedig a mai napig monopóliumként működik. A több lábon álló mezőgazdaság megteremtésének folyamatában azt is figyelembe kell venni, hogy nyilván más problémája van egy borsodi gazdának, mint egy szabolcsinak, egy békési gazdának pedig mint egy nógrádinak. Csak egy példa egy lehetséges megoldásra. A nógrádi bogyósgyümölcs-termelés rendkívül jövedelemző foglalkozás lenne, ha néhány hűtőegységet lehetne a környéken létrehozni és megfelelő csomagolóüzemeket. Az óriási ráfizetésekből óriási nyereségbe lehetne átmenni. Vagy ott van a szabolcsi alma. Nem igaz, hogy az almasűrítményt nem lehet eladni a világ bármely részén rendkívül jó áron. Elképesztő hasznot lehetne elérni, csak néhány üzemet kellene létrehozni viszonylag kis beruházással. Csak nem kellene a támogatásokat egymástól elszigetelten kezelni. 9 Állami vagy magántőkére gondol elsősorban elnök úr az ilyen jellegű fejlesztéseknél? - Mindkettőre. Az állami tőkéről sem szabad megfeledkezni. Nem azért, mintha én nem abból indulnék ki, hogy a magántőke nem működik összehasonlíthatatlanul hatékonyabban, mint az állami tőke, de egyes térségeken csak állami pénzek bevonásával lehet segíteni. Meg kell nézni, hogy ezekben a térségekben az állam számára rendelkezésre álló pénzek hogyan lennének a legjobban kihasználhatóak. Munkanélküli segélyre vagy pedig működő üzem létesítésére. Például ahol sok a burgonya, be lehet állítani kisebb üzemeket burgonyaszirom készítésére. Ezekre ráadásul lehet európai támogatásokat kapni, csak ilyen projekteket nem dolgoznak ki. Mi azt mondjuk, a gazdaság millió szegmensből áll, tehát régiónként, településenként végig kell nézni, mit lehet tenni, miként lehet a gazdaságot élénkíteni. És úgy gondolom, hogy átmenetileg az országnak még védővámokkal is meg kell védenie az alapvető érdekeit. 9 Sajnos, a kölcsönösség jegyében mi is hasonló intézkedésekre számíthatnánk... - Igen, de nézze meg, hogy mennyi aránytalanság van jelenleg a magyar fél sérelmére. Nem azt állítom, hogy nincs szükség a jogharmonizációra, csak azt kérdezem, miért kell nekünk előreszaladnunk, hisz még nem tudni, mikor vesznek fel bennünket az EU-ba. Miért nem mondjuk azt, hogy ha fölvesznek bennünket, akkor majd néhány éven belül megoldjuk ezeket a gondokat? - Elnök úr, ön a fejlesztési lehetőségek kapcsán hivatkozott a lehetséges európai támogatásokra. Ebből azt veszem ki, hogy a kisgazdapárt elkötelezett az európai integráció, az uniós és a NATO-tagság mellett. - Én mindig abból indulok ki, hogy az ellenkező oldalát nézem meg a kérdésnek. Mi lenne, ha nem vennének föl az első körben? Akkor - úgy érzem - vagy húsz évig nem számthatnánk második körre, ha lenne ilyen egyáltalán. Akkor Magyarország arra számíthatna, hogy nyugati határainál, a maastrichti határon egy újabb vasfüggöny keletkezne. Elszigetelődnénk a Nyugattól, Kelet felé nyitottak lennénk, légüres térbe kerülnénk, és ki lennénk szolgáltatva a térség összes veszélyének és a bizonytalan orosz belpolitikai helyzet következményeinek. Kimaradásunk nemzeti tragédiával járhatna. De az is tény, hogy alaposan föl kellene készülni a csatlakozásra. Mindenekelőtt a mezőgazdaság talpraállításával. 9 Közelednek a választások. A közvéleménykutatási adatok alapján úgy tűnik, egy párt aligha kaphat annyi szavazatot, hogy egyedül kormányozhasson. Ón kivel tudna elképzelni kormányzati együttműködést? - Úgy gondolom, a politika a lehetőségek, nem pedig a vágyálmok művészete. Ebből következik, hogy a kisgazdapárt a tényleges választási eredményeket mindenképpen figyelembe kell, hogy vegye. Tehát az első választási forduló után meg tudom adni a választ önnek, hogy kivel tudom elképzelni az együttműködést. Egy biztos: az elvtelen kompromisszumok minden pártnak és kormánynak negatívumokat hoznak. Erre nem vagyunk hajlandóak, semmiképpen sem leszünk hajlandóak elvtelen kompromisszumot kötni egy esetleges koalíciós kényszer alapján. A kisgazdapárt természetes szövetségese a KDNP, lehetséges szövetségesei pedig a nemzeti oldalon található összes erő. 9 Nagyon kevés házaspár dolgozik szívesen egy munkahelyen. Önök pedig együtt dolgoznak a feleségéveL Hogyan bírja a családiélete? - A Független Kisgazdapárt jelmondata: Isten, haza, család. Ha mi ezt komolyan gondoljuk, akkor ennek a külsőségekben is meg kell nyilvánulnia, tehát a feleségemnek mellettem a helye a politikában, a közéletben, a vidékjárás hétköznapjaiban, jóban és rosszban. Mi harmincnyolc éve vagyunk házasok, ami nem kis idő. A közös munka nekem óriási segítség, mert amfg én szervezem a kisgazdapártot, addig a feleségem szervezi a független női szövetség társadalmi szervezetet, és egy év alatt ezt a szervezetet nyolcezer új belépővel gyarapította. Ez azt mutatja, hogy nagyon eredményes a munkája. Es óriási haszna van minden területen annak, ha egy hűséges házaspár is segít egy politikusnak. Sok olyan dologra oda tud figyelni, amire én nem. Például a személyzeti munkára, ami az én látókörömön kívül esik, vagy éppen a frakción belüli hangulatra. Egyúttal ő a legnagyobb kritikusom is. 9 Még egy kérdés: sokan úgy vélik, hogy éles, durva, személyeskedő választási kampány várható jövőre. Ön mire számít? - Én abból indulok ki, hogy mi kormányzati pozícióra készülünk. Ez pedig nem egyeztethető össze ilyesmivel. Mi pozitív kampányra készülünk. Én nem is vagyok hajlandó másra. Nem a politikai ellenfeleinkkel akarunk foglalkozni, hanem az ország jövőjével. Hogyan képzeljük el az olcsó, de hatékony államot? Miért kell a kudarcot vallott politikai államtitkári rendszer helyett egy miniszteriális kabinetrendszerre gondolni mint megoldásra? Ilyen problémakörökkel fogunk foglalkozni, nem pedig az ellenfeleinkkel, függetlenül attól, milyen megoldást választ a többi párt. Szávay István