Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-09 / 107. szám

PÉNTEK, 1997. MÁJ. 9. t A HELYZET 9 • Munkatársunktól Szerkesztőségünk áp­rilis végén pályázatot írt ki idegen szavak ma­gyarítására. Célunk az, hogy újonnan alkotott magyar szavakat il­lesszünk a nyelvünket elözönló idegen kifejezé­sek helyébe. A határidő május 15-én lejár, ezért emlékeztetőül ismét kö­zöljük a pályázati felté­teleket. A Délmagyarország és a Délvilág az anyanyelv ápo­lása, és szóújító hagyomá­nyaink jegyében hirdetett versenyt olyan idegen sza­vak magyar megfelelőinek megalkotására, amelyeket csak jobb híján használunk. Kívánatos az lenne, ha az újonnan keletkező szavak át­vennék a magyar nyelvtől idegen kifejezések helyét a köznyelvben. A pályázatot ifjúsági és felnőtt kategóriában (íme, mindjárt egy idegen szó!) hirdettük meg. Egy pályázó minden megadott idegen ki­fejezésre küldhet szóalkotá­sokat, szavanként legföljebb ötöt. A zsűri kategóriánként és nem szavanként állapítja meg a sorrendet. Díjat azok kaphatnak, akiknek valamely szóalkotása leginkább meg­felel a követelményeknek. Az új szavak legyenek szemléletesek, találóak, lele­ményesek és könnyen meg­jegyezhetők, valamint lehe­tőleg rövidek. Hangzásban is illeszkeniük kell a magyar nyelv világába. Fontos az is, hogy a szó föltétlenül utal­jon a jelzett tárgy, vagy fo­galom lényegére, tartalmára. 1. Ifjúsági korcsoportban általános iskolás korú gyer­mekek indulhatnak. Szá­mukra a következő három szó magyarítása a feladat: kindertojás, walkman, ham­burger. A legügyesebb nyelvújító gyerek díja egy 20 ezer fo­rint értékű, tetszés szerint összeválogatható nyelv­könyv- és kazettacsomag. Második díj: 10 ezer forintos családi jegy (amely négy személyre szól) a Szegedi Szabadtéri Játékok két elő­adására. Harmadik díj: 5 ezer forint értékű nyelvi tár­sasjáték. A fődíjakon kívül a zsűri ezer-ezer forintos könyvutal­vánnyal jutalmazza az érté­kesebb szóalkotásokat. (Kérjük, hogy amennyi­ben iskolai közösségek tag­jai pályáznak, munkáikat le­hetőleg összegyűjtve küldjék el.) 2. A felnőttektől a spray, fax (telefax), parabola-an­tenna, frakció, multimédia, és mikrohullámú sütő szavak magyar megfelelőit váijuk. - A legjobb szóalkotó első díja egy 20 ezer forint értékű belföldi utazás, egy művelő­déstörténeti szempontból je­lentős helységbe. Második díj: 10 ezer forintos, két­személyes színházbérlet, a Szegedi Nemzeti Színház 1997/98-as évadjára. Harma­dik díj: 5 ezer forint értékű íróeszköz, vagy papíráru. A fődíjakon kívül a zsűri a fel­nőtteknél is ezer-ezer forin­tos könyvutalványt ad a jól sikerült szóalkotásokért. 3. Küldjön tíz idegen szót! A pályázat külön célja, hogy fölfedezze azokat az idegen szavakat, amelyek­nek magyar helyettesítését szükségesnek találjuk. A Délmagyarország és a Délvi­lág szerkesztősége ezért kü­löndíjjal jutalmazza azt a nyelvi játékost, aki beküldi a legsürgősebben magyarrá alakítandó idegen szavakat. Fölhívásunkra pályázónként legföljebb tíz, fontossági sorrendbe állított, a köz­nyelvben elterjedt, de ma­gyar megfelelővel nem ren­delkező idegen szót várunk. A pályamunkákat zsűri érté­keli, a különdíj 5 ezer forin­tos könyvutalvány. A pályázatok beküldési határideje 1997. május 15., déli 12 óra. Cím: Délma­gyarország és Délvilág, 6740 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írják rá: „Váltsunk magyarra!". A pályázat eredményét május 22-én, a Délmagyarország alapításá­nak évfordulóján hirdetjük ki. SZEGED, STEFANIA 10., SAJTOHAZ ITT FELADHATJA REGGEL 8-TÓL ESTE 6-IG! DÉLMAOYARORSZAQ KTT. Tabán­est • Munkatársunktól Nem sok általános iskola dicsekededhet manapság olyan széles skálájú művé­szeti oktatással, mint a sze­gedi Tabán. Évi egy alkalommal ha­gyományosan a nagyközön­ségnek is bemutatják ének­kari, színjátszó és táncos tu­dásukat: az idei művészeti szemle, a Tabán-est, ma, pénteken 16 órakor lesz az Ifjúsági Házban. Kiállítások • Munkatársunktól Ma három képzőművé­szeti kiállítás is nyílik a vá­rosban. Délután fél 5-kor a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában a francia Lionel Caro festő­művész tárlatát ajánlja az ér­deklődők figyelmébe Laura Cousinié, a Quimperi Kép­tár igazgatója; 5 órakor a Szegedi Nemzeti Színház­ban Popovics Lőrinc szob­rászművész kiállítását nyitja meg Szikora János művé­szeti igazgató; 6 órakor a ja­godiani Naiv Művészetek Múzeumának anyagából nyílik tárlat a Kálvária Galé­riában. A kiállítást Koviljka Smiljkovic nyitja meg. Egyház­zenei napok • Munkatársunktól Az egyházzenei napok keretében május 11-én, va­sárnap 19 órakor a felsővá­rosi katolikus templomban a békéscsabai kamarazenekar és a hódmezővásárhelyi vá­rosi kórusegyesület vegyes­kara ad koncertet. Műsoron: Schubert: G-dúr mise. Köz­reműködik: Szécsi Edit (szoprán), Megyesi Zoltán (tenor), Bátky Fazekas Zol­tán (basszus). Vezényel: Or­dast Péter. Ugyanazon a na­pon este 7 órakor a kiskun­dorozsmai katolikus temp­lomban a Liszt Ferenc Ka­marakórus ad hangversenyt. A műsoron egyebek mellett Virgili-, Volpi-, Kodály-mű­vek szerepelnek. Közremű­ködik: Csanádi László (or­gona). Vezényel: Illés Mi­hály. • Nyelvújító pályázatunk Váltsunk magyarra! • A Vaszy-hagyomány folytatódik: A Mefistofele bemutatója Tóth János - a címszerepben. (Fotó: Nagy László) • Munkatársunktól Az évad operai különle­gességének ígérkezik Boito Mefistofele című művének ma esti bemutatója a Szege­di Nemzeti Színházban. A kezdetben Verdit is bíráló, majd több Verdi-opera szö­vegkönyvét tró Boito a kora­beli olasz művészeti élet ve­zéralakja volt, aki az olasz opera megújításának szándé­kával látott munkához és eh­hez méltó témát is válasz­tott: a fausti ember proble­matikáját. Művét ritkán játsszák Ma­gyarországon (utoljára a Margitszigeten ment, 1974­ben). A bemutatón Pál Tamás vezényel, közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zene­kar, a színház ének- és tánc­kara. Tóth János énekli a címszerepet, Sáfár Mónika debütál a kettős szerepben (Margit-Heléna). Faust alak­ját Daróczi Tamás kelti élet­re. Szonda Éva lesz Márta, Wagner pedig Piskolti László. Szendrényi Éva ter­vezte díszletet, Vágvölgyi Ilona a kosztümöket. A Mefistofele rendezője: Kovalik Balázs. Pompeji 97/1 Viharkárok, elmaradt vetés • DM-információ Megjelent a Pompeji nyolcadik évfolyamának első száma, azaz az idei első, ami sokszínűsége mellett most is egységes. A szereplő Írások­ban többek között Szigeti Csaba ír arról, hogy Jacques Roubaud olvassa Szentkuthy Miklóst? Jász Attila verscik­lusát Pósfai György Friss Ci­pő-történetek című írása kö­veti. Zeke Gyula Halálfüzér • Munkatársunktól A szegedi Százszorszép Gyermekházban is előadják Barhro Lindgren „Kukacma­tyi" című mesejátékát, ame­lyet Budapesten, a Kolibri Színházban mutattak be. Az előadás különlegessége, hogy címen írt prózafüzért. A 79. oldalon kezdődik Benda Ba­lázs szép írása, amely a Duf­la halál, meg a harmadik, meg a többi címet viseli. Ka­rátson Endre a Szabad aka­ratról értekezik. Mezei Ba­lázs pedig két utószót írt Martin Heidegger magyarul megjelent költeményeiről. Valamint a folyóirat utolsó oldalain található a Pompeji 1995-96-os repertóriuma. valamennyi szerepet (Kukac­matyit, Kovász Emilt, Szarká­nét, a rendőrt stb.) egyetlen színművész, Bán János játssza. A „Kukacmatyi" cí­mű előadás május 14-én, 10.30-kor kezdődik a Száz­szorszép Gyermekházban. • Budapest (MTI) A szokatlanul hideg ápri­lisi időjárás miatt az agrári­um számos területén kelet­keztek károk - állapítja meg a Földművelésügyi Minisz­térium havi jelentése. Az őszi vetésű gabonák fejlődé­se nem kielégítő, a tavaszi vetést pedig sok helyen nem tudták időben elvégezni. A zöldségek kelése és fejlődé­se ugyancsak elmarad a kí­vánatostól, a gyümölcsfák­nál pedig jelentős virágkáro­kat okozott a fagy. A hideg az állattenyésztők számára is kedvezőtlen: a legelők minő­sége nem kielégítő, a juho­kat még áprilisban is istálló­ban kellett tartani a megfá­zás veszélye miatt. Az őszi vetésű gabonák növekedésében mintegy két­hetes az elmaradás. A tava­szi vetésű növények közül a cukorrépa vetését sok helyen meg kellett ismételni a szél­viharok miatt. Kukoricából a tervezettnél csaknem 30 ezer hektárral kevesebbet tudtak vetni. A szabadföldi zöldsé­gesek mintegy 15-20 száza­lékán újra kellett palántázni a növényeket, a fűtetlen fóli­ákban pedig 10-14 napos ké­sésben van a zöldségek fej­lődése. Komoly károkat okozott a termelőknek, hogy a fóliasátrak áprilisi fűtési költsége a vártnak 2-3-szo­rosa. A korán virágzó gyü­mölcsfáknál (alma, kajsziba­rack) a virágok 50-80 száza­léka károsodott a fagy miatt, a körteültetvényeken jiedig 60-70 százalékos rügykár keletkezett. Kulcacmatyi" 9.i a háborúnak vége volt? M agyarok is szolgáltak szovjet katonaként. Gimnasztyorka, a ködvá­gón veres csillag, a derék­szíj csatján is az, zászlónak tisztelegj - és: „anyanyelve magyar". „Nem tudták el­képzelni a tisztek, hogy ke­rültem én oda szovjet kato­nának, amikor magyar va­gyok. Miért nem inkább fogságban vagyok?" Ezekkel a szavakkal kezdte a beszélgetést riport­alanyom, aki valahol Kár­pátalján született. Aztán nagy nehezen, hiszen ak­kor még rosszul tudott oro­szul, elmagyarázta tisztjei­nek, a történet nem úgy kezdődik, hogy őt sorozták be a dicsőséges vörös had­seregbe, hanem azzal, hogy az ő szülőföldjét is, amely 1919-ig Magyarország szerves része volt, a máso­dik világháború végén be­sorozták a szovjet tartomá­Május nyok közé. „A határnál nőttem fel, kilencéves vol­tam, amikor hozzánk került a határ. Azt mondta a ha­társzéli tiszt, még itthon, mielőtt bevonultam, azt a szót, hogy nem, sose mond­jam ki. Akkor jó lesz. Vagy csinálom, vagy nem, de so­se ellenkezzem. Ehhez tar­tottam magam. Szóltak, hogy csináljam, mondtam, hogy igenis, de ha utána nem csináltam meg, abból sose lett baj. Rájuk hagy­tam mindent." A szolgálat Pillauban telt. Hol van az? Város és vár Königsberg porosz ke­rületben, Révai régi nagy lexikona szerint. Az 1910­es népszámláláskor épp csak hogy hétezer lakosa volt. Németek. Borostyán­követ halásztak a Balti-ten­gerből, meg halakat is. Két jó zsákmány közt háborúz­tak, partra szállt náluk a svéd király, a franciák is elfoglalták őket, és a tenge­ri kijáratokat kultiváló orosz a fény századában, a tizennyolcadik század köze­pén öt évre, egy egész jóval későbbi terv idejére rátették a kezüket. Illetve fényes csizmájukat, hiszen, aki emlékszik a dalra, Viszoc­kij irta, annak még fülében a melódia: „Szijájut nási li­cá, szverkájut szapagt." („Csillog az arcunk, a csiz­mánk ragyog.") Pillau neve ma Bal­tyijszk. Königsberg külső kikötője volt a városka, egy keskeny öböl nyúlik be a kikövezett, kibetonozott partig. A tenger haragos, mint egy szerelmes sláger­ben, és a halászok, mert ma is vannak arra ilyen békés emberek, az atom-tenger­alattjáróktól, meg nyilván a vízbe süllyesztett nukleáris szemét következtében is, el­rákosodott, duplafarkú, torz halakat fognak ki a vízből. Königsberg a Kalinyingrád nevet kapta a második vi­lágháború után, amikorra a porosz építészet hatalmas romjai a hitleri monumen­talizmus maradványaival omlottak egybe. Erre épül­tek rá a sztálini barokk szintén emberfeletti mére­tei. Vörös csillagok feszül­tek a sós tengeri szélnek a horogkeresztek helyén; ma nálunk mindkettő törvényi­leg önkényuralmi jelkép. A térképeken azonban Kali­nyingrád gyakran újra a régi nevén szerepel. „Glávnaja báza bal­tyijszkaja flotta. A balti flotta fő bázisa volt Pillau­ban. Én partvédelmi kato­na voltam, raktárakra vi­gyáztunk. Aztán voltam szakács is, mert megszeret­ték a magyar főztöt. A koszt elég gyenge volt abban az időben. De olyan finom ételt, amilyet én főztem, ad­dig soha nem ettek. Min­dent meg lehetetett szerez­ni, hiszen katonaváros volt, a német lakosságot a hábo­rú végén egy-huszonnégy órán belül kitelepítették. Civilek nem laktak ott, csak a tisztfeleségek. Nekem nem ment rosszul. Nem le­het panaszom, hogy nem jól éreztem volna maga­mat. A végén már szerettek is, mert a magyarokat sze­rették. Két évig szolgáltam, és betegség miatt leszerel­tem mint közkatona. Meg­fájdult a lábam. És volt va­lami szokrascsényie, csök­kentés, és akik hibásak let­tek, azokat hamarább le­szereltették. A tisztek meg­mondták már az elején, hogy a rangra nem kell vágyni, sokkal jobb, ha va­laki közkatona, gyakrab­ban mehet haza, könnyeb­ben leszerelik. Ez is így lett." „Kicsi volt az a Bal­tyijszk. A föld alatt talán nagyobb város volt, mint fölötte. Oda úgy lehetett bejutni, mint ahogy most Kárpátaljáról át lehet menni Szlovákiába vagy Magyarországra. Rendes kerítés, katonák vigyázták, akármilyen tiszt be se me­hetett, csak akinek külön engedélye volt rá. Minket is mindig ellen­őriztek, ha mentünk vagy jöttünk. Ott mondta egy tiszt, hogy a háborúnak nem Berlinben volt vége, hanem Pillau-Baltyijszk­ban. 1945. május 9-e után ott még tizenkét napig tar­tott a harc. Onnan a né­metek, akik még tartották magukat, már mind a ten­gerbe mentek, és ott pusz­tultak el. Talán még a víz is égett." Béke az egész világon, de mégis, egy tűz a tenger, és lángol a part. Ilyen dá­tum ez, új háborúságok lappangásának vidám napja. Zelei Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom