Délmagyarország, 1997. május (87. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-09 / 107. szám

PÉNTEK, 1997. MÁJ. 9. KITEKINTŐ 7 Kedves Gazdák! A ballagás dolgai mindennél előbbre valók, Kitekintő Oldalunk mégis az őstermelők újjáélesztett fórumainak szenteli magát. Mint tudják, mindannyiunkra elkészült a közteherviselés cifra hámja. Tart még ugyan a fölszerszámozás, ha nem is zablával, haslóval, de adózni mindenképp kell majd ezután. Annak se könnyű, aki törvényi kötelességéül kapta ezt a munkát, s annak se - akire épp „szíjazzák a fényes szerszámot". Induláskor, a ráérős téli estéken, már cserélhettek véleményt a fórumok résztvevői. Elmondhatták, hol szorít ez a hám. A hirtelen fakadt útszéli gazdatüntetések cselekvésre késztették a szabályalkotókat. Igazából meg nem változtatták, amit még meg se tanulhattunk igazán hanem újabb leckével toldották meg az előzőt. Törvény lett, hogy ki, mit, és hogyan cselekedjék. Adó ez, akárhogy is nevezzük az 1800 forintos fizetnivalót, a havi egészségbiztosítási hozzájárulást, mivel nemcsak az őstermelőknek, hanem minden személyigazolványos magyarnak kötelező. Adózzunk mi is az igazságnak azzal, hogy a balástyai Orchidea Hotelban történteket úgy tekintsék, mit egy lakodalom vagy ballagás utáni videófelvételt. Nem frissek, de igazak az ott történtek. _ J'tAyprTKt >rr \ Balástyán is hallgatnak a pénzükért Őstermelői ökörködés?! Adóra hangolva Ezek még nem a „húsba vágó" intézkedések... (Fotó: Gyenes Kálmán) Az agrárkamara tanulni hívta a környékbéli gazdákat. Kisteleken, Zsombón újra összejöttek, hogy meghallgassák a legújabb tébé,' adó, és kamarai szabályok változását. Amint azt, Dr Hernádi György, az Apeh Csongrád megyei igazgatóságának osztályvezetője elmondta, a módosításokkal gazdák kedvezőbb elbírálás alá kerültek. Hárommillióról négyre emelkedett az értékhatár, amelyre az őstermelők kedvezményei élnek és éltek azelőtt is. Kiteijesztették az őstermelői igazolvány adta lehetőségeket az egész családra. Szélesebbre bővült a mezőgazdasági tevékenység meghatározott köre. A borral, az erdei termékkel például. A szakember szakszerű fogalmazása szerint: az állam a mezőgazdasági termelés akaratát és szándékát közvetítette ki pozitív módon a jogszabályváltozással. A köztisztviselő köteles érzelmek nélkül megnyilvánulni, és nem is nagyon rejtette véka alá, hogy az állam képviseletében mondja a mondandóját. Eszerint: a rendszeres, haszonszerzésre irányuló, kereskedelmi tevékenység, a mi szóhasználatunkkal: piacolás, bizony nem megengedett az őstermelőnek. Emiatti nagy fölháborodásukat a kisteleki fórum résztvevői bátran hangoztathatták, de a lényegen nem változtatott. Hiába mondták, hogy az új szabály a kupeceknek, a közvetítő kereskedőknek kedvez, betartatására ügyelni fog az állam. Arra már kevésbé, hogy a piacra érkező gazda potomért oda kell, hogy adja a portékáját, amit a vásárló, odébb pár házzal, várossal méregdrágán vehessen meg. A sok útközbeni igazolással oda lyukadnak ki, hogy a termelő becsapja nemcsak az államot, hanem a szegény városi vásárlót is. Miért van az, kérdezték, hogy a társadalombiztosításnak befizetett pénzből, amely lényegében egy befektetés, nem adnak számot, hogy kik, miként, milyen haszonnal forgatják azt. Más lapra tartozó, de igencsak érdekes fölvetés... - Az adójogszabályok jelentősen változtak az igaz halljuk Futó Tamástól, a Csongrád megyei Agrárkamara ügyvezető alelnökétől - de, sajnos, az egészségügyiek nem. Azok nemcsak az őstermelőkre kötelezőek, hanem mindnyájunkra. Nem győzzük eléggé hangoztatni, hogy a kamara nem érdekvédelmi szervezet. Abból 26 van Magyarországon. Nekünk gazdaságszervezéssel, piackutatással kellene foglalkoznunk. Az információk gyűjtésével, rendszerezésével, azok földolgozásával. A kamara feladata oktatni nem kioktatni - továbbképezni az őstermelőket, hogy barátkozzanak meg az új gondolkodással, a könyvelési módokkal. Hogyan, miként lehet elszámolni a költségeket, mit érdemes választani a családnak. Konkrétan: hányan legyenek általányadózással, hányan a tételes költségelszámolással s ezt a lehető legegyszerűbben ki is tudják számítani. Még egyszerűbben: a bevételt, a kiadást... A gond, egyben a gazdának a nagy termelői durranás, álalában abból szokott adódni, hogy ami a hivatalnak bevétel, az a gazdának biztos hogy kiadás. A balástyai gazdafórumon nemcsak az adózással, a társadalombiztosítással, az őstermelői igazolvány kivátásával járó tennivalók miatt nagy az értetlenség. Az állami pénzek visszavétele miatt is bolydul a falu népe. Nem tudják, mitévők legyenek. Kevesebb ingyenes forint kérhető, hivatalosan is fizetni kell az orvosért, igazolványt muszáj váltani a tisztes gazdálkodásra. A „húsba vágó" intézkedések miatt, ottjárttunkkor komoly lakodalomnak beillő tömeget fogad magába az Orchidea Hotel. A főút menti dáridós hely mulatós termében ötszáznál többen szoronganak. Tanulják az adózás módját, előadást hallgatnak - a pénzükért. Merthogy manapság már mindenhol erre és nem babra megy a játék... - Hárman figyelünk szól csendben özvegy Kordás Vidorné így valamit majdcsak megértünk mondja, majd fél szemmel az irataiba mélyedő szomszédra pislant, aki az alkalomhoz illően fölszerelkezett. Előtte a vaskos Magyar Közlöny, értesítő, adatlap, fénymásolat, papír, toll, kockás irka... A nekiállás könyvelőt sejtet, de emberünk, mint terített papírjain később látni: gazdálkodó. Hallgatni jött a minisztérium, a társadalombiztostás, az adóhivatal embereinek ismertetőjét. Rövid hónap alatt ezrek, tízezrek ismerhették meg a gazdák kordába terelésének első szabályadagját. A- balástyai fórum, akár bálkezdetnek is beillik, hiszen az éber nyudíjasok, a figyelmes középkorúak közé szemrevaló leányzók, termetes legényemberek vegyülnek. Aki csak teheti, erősítésként elhozza magával a mai dolgokban jártasnak vélt ismerősét, hiszen hallották, hogy lesznek majd írott ismertetők, ecélból készült újságok, kész a számítógépes adatrendszer - de így biztosak igazán a hallottak. A hivatali főelőadó szerint, a támogatások odaítélésének változtatásával az állam most áteset a ló túlsó oldalára. Tavaly kis pénzre is adtak nagyot, most meg lényegében a nagyra se adnak kicsit. Megszigorították a pályázatok elbírálását. A megyék rangsorolják, osztják az ingyenpénzt. Csongrádban a tavalyi kérők ügyesek voltak, elhozták az összes osztható pénz ötödét. Az idén csak akkor kapnak ennyit, ha más megyében nem fogy el a pályáztra ktvánt pénz, s onnét ide irányítják. Borsó és bakkecske Az efféle szabályismertető népfórumokon sokan megpróbálják azért megleckéztetni, tanácsokkal ellátni a távoli törvényhozókat, de a vezénylő asztalnál ülők igencsak kineszelték már a módját a háborgósok, a hangoskodók lecsillapításának. Esetünkben: - Pista bácsi - fordul szívélyes kéréssel a méltatlankodó hang irányába Újvári László gazdajegyző, - nekem is van véleményem. Jöjjön be máskor, akkor személyesen megbeszéljük. Most azért jöttünk, hogy megismertessük, ki, mikor, mennyit fizessen. Sokan korrekt választ kapnak kérdéseikre. Elmondhatják, kifejthetik, hogy mire kíváncsiak igazán. Ahogy Balástyán is megállapítják: igencsak a fellegekben járnak a szabályalkotók. Emiatt az ilyen összejöveteleken nagy a zűrzavar, és derültségre ad alkalmat például, hogy bioterméknek az minősül, amit a pesti felügyelőség annak meghatároz. Nem pedig az, ahogy a póri szemlélet tartja - amelyet éjszaka permeteznek. Ilyesmin, igazából még nem hahotáz a nép, pedig unja a száraz fölsorolást, meg hogy a csicseri borsóra, tormára jár a pénz, a kukoricára nem. A nevetés áradata csak akkor indul, amikor kiderül, hogy a bakkecske, ha húsz anyát fedez támogatható, mfg a száztehenes bika htrül sincs ekkora becsben. Valaki be is kiált: ekkora ökörködést! Komoly csend lesz úrrá a termen, mikor Csúcs Ágoston, sok nyugdíjcsatát, hajdani otifizetési hercehurcát megért, kiváló szakember elismeri, hogy a megváltozott tébészabályok sok tekintetben kegyetlenek. Mivel a nyugdíj két fél megállapodása, ezt előre fizeti minden magyar állampolgár. A ráadás járulékot is. Kivéve, akik helyett a munkahelyük, iskolájuk fizet. És a nyugdíjasok. Érthető, hogy nép ágáll, veti ellene a farát, de szépen, csendben rá kell jönnie, hogy nincs apelláta. Ha belebetegszik, ha nem: fizet! Zajosak viszont az asztalok, mikor a téma: ki, mit vonhat össze s mivel, kinek mennyi az alap, mennyi az előleg, ki írhatja le, honnét és mikor, mi számít ennek, mi amannak? Adózzunk tisztelettel - ajánlja erre a tébémester, merthogy ez már más káposzta, az adósok asztala. - Azt Ígérték, egyik nem háborgatja a másikat - jegyzi meg Hegedűs Andrásné. Aki kiváltja az őstermelőit, annak jövedelmét nem csapják össze a nyugdíjjal... Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy aki nem vált igazolványt, a pénzének felét visszafogják adóba. Beszaladtam a takarékba, van bent egy kis disznópénzem, mert csak rajtuk keresztül fizetik a szerződött hízók árát, hogy igaz-e, de ott azt mondták: szerintük nem vonhatják. Nem eszi meg a disznó Csúnya csoda lenne, ha a tavaly leadott htzó az idén is fölenné a hasznot, de többen vélik: ez, bizony, mostanság így igaz. A takarmányért vételekor már adóznak a hizlalók, s akkor is kell, ha egybe kapják az apránkénti munka bérét. Mégis igaz lenne az a gazdai fötételezés, amellyel a jövedelmek megállapításakor sokaknak az őstermelő, a kistermelő, a mezőgazdasági vállalkozó - egy kutya? No, azért ezt már ne! A torz föltételezés megvitatásába Szögi Ferencék se bocsátkoznak. Szívesebben beszélnének arról, ami nincs. A földmunkák segítéséről, merthogy fiatalok. Ahogy mondani szokás: még előttük az élet! Ahol sok ember összejön, hamar virul a jókedv. Formás asszonyka - más helyen történt, nem Balástyán megkérdezte a hivatalos embertől: a féjre mellett mással művelteti a kertjét, ezért hogyan adózzon? Az asztali válasz is hasonlóan pikáns: Négyszemközt szívesen elmondom. Virul a jókedv Balástyán, pillanatnyilag a tételes költségelszámolás ígérkezik a leghasznosabbnak. A többi eléggé macerás. Nem elég hozzájuk a kockás irka, a kiváltott igazolvány. A mikrofonos párbeszédben más is fölvetődik: - Aki, netán tojik minden papírra? - Ha a piacon nem fogják meg... A válasz vége belevész a hátsó asztaloknál kélő hangzavarba. Hallatszik viszont a bőrkbátos és a mellette ülő beszéde: - Rendőrtől tudom, sorra jelentkezek az emberek besúgónak. Akit följelentenek, arra le is csapnak. Százezrekre büntethetik! Erre, mint végszóra, nyilván a nem hallott hátsó fertályi párbeszéd miatt, moraj futja be a termet. Sokak „tocsikolnak" (másoknak fizetett milliókat kevernek a törvényismertetés menetébe). Nehezen talál eredeti útjára a beszélgetés, pedig az adózás szabályai most még gazdapártiak, legalábbis tgy vélekedik az adósok falusi szaktekintélye. Az idén még számla nélkül igazolható az évi bevételből a negyven százalék, vagy 1 millió 200 ezer forint. De csak annak, aki a tételes elszámolást választja, ír mindent a kockás irkába, onnét ha majd meglesz, átvezeti az őstermelői igazolványba. Negyedévenként összegez. Megbecsüli a várható éves bevételét. Időben túlad minden portékán, szerényen veszi ki abból a maga és családja részét. Hamar megelőlegezi azt, amit később esetleg visszakérhet. És imádkozik buzgón - és nemcsak az Istenhez... Majoros Tibor Számokban • Munkatársunktól Ahogy manapság sokan hangoztatják, nem élhetünk ezután őstermelői igazolvány nélkül. Kiváltásának szabályzott a menete, de állítólag nem kell érte fizetni semmit. A fineszesebb gazdák már utánaszámoltak, nem olcsó mulatság e kis könyvecske megszerzése. Lenni kell hozzá, ennek, annak, de leginkább földnek és azon termett portékának. Zsombón még mindig sokak tétováznak, hiszen mindössze 17-en váltották ki eddig az őstermelői igazolványt. Nyilván a bizonytalankodók táborát növelte, hogy pontosan nem volt meghatározva, hogy kinek, mit és hova kell beírnia és azzal, amit beír, ki rendelkezhet, mire használhatják az ottani adatokat. Az alkotmánybírákra vár a végső ítélet kimondása. Forráskúton se nagyon siették el, harmincan döntöttek úgy, hogy a tüntetések végső kimenetele ellenére kiváltják a sokat átkozott őstermelőit. A minapi, szomszédbéli, gazdafórumon mintha az lett volna az érzése a szabályfélő embernek, nem érdemes kapkodni. Ami tegnap még igaz, mára már nem biztos, hogy az. Igen, régi magyar igazság: semmi se olyan bizonytalan, mint a múltunk... Pusztaszeren a hivatalos adat 30. Mivel valahol lajstromba kell venni a bejelentkezett őstermelőket, és erre a megyei agrárkamara hivatala a legalkalmasabb, tőlük tudjuk, hogy csaknem négyezren váltottak már igazolványt a megyében. Kisteleken 196-an, Balástyán 170-en, Bakson 57en, míg a sándorfalvi tájék - Dóccal, Szatymazzal, Ópusztaszerrel - 162 gazdálkodót számol az eddigiek szerint. A szomszédban A polgári védelem kisteleki kirendeltségéhez tartozó - Ópusztaszer, Balástya és Csengele - községek általános iskolásai a közelmúltban polgári védelmi ismereteket nyújtó előadáson és technikai eszközbemutatón vehettek részt. A program megszervezésének apropóját az adta, hogy a megyei ifjúsági polgári védelmi és elsősegélynyújtó versenysorozat csak a tanulók egy részének biztosíthatta az ezzel kapcsolatos ismeretek megszerzését. Miután az intézmények vezetői is egyetértettek azzal, hogy a gyermekeknek a polgári védelem szervezetéről, feladatairól és eszközeiről a jelenleginél többet kellene tudniuk, lehetőséget biztosítottak - Kerepeczki András századosnak, a kirendeltség vezetőjének - az előadások, bemutatók megtartására. A tanulók ennek hírét kíváncsi lelkesedéssel fogadták. így megismerhették a katasztrófák elhárításában, megelőzésében való közreműködésük lehetőségeit, valamint információkat kaptak településük veszélyeztetettségéről. Az összesen 17j6 gyerek nagy érdeklődéssel próbálta ki az eszközöket, illetve csodálta meg a védőruhákat és a légzésvédőket is. Vége a gazdai piacolásnak?! (Fotó: Gyenes Kálmán)