Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-10 / 83. szám

6 ÉVFORDULÓ CSÜTÖRTÖK, 1997. ÁPR. 10. ,%4ÁMű'ésrgcs TWC000GIIW. UnpracwtírtoJ JUcor* Százötven éve született Pulitzer Jázsef, frT-^ & ÍL ^'-jí.júml MM * jtt. foiti^ fölt anő PffprtJ*. VOL. t. AFTER L00KING AROUND, ~ TK. PCnn r*~M« iwiv I * |M> Mltea, L««» I ml H.4 mi^ I.„M«W m I • H.O.Mann&Co.. The "Golden Eagle!" z^EFz «T. LOCTS. TIU'IMDAY U'IWPtft DECEMBRB It, IPT*. '"Ss. TÁIKBTOOBT I BÁBUÉT 2d EDITION! e o'CT^oczk: FORÖGNKtWS. 6COOO » mim te KI.! 2d EDITION! l un o-oxocm » PWSftena F0R1879 THEVC.IL ISRENT ttfcMB fik is. m m fim mm ub rai mm. , «»iiiii»iii» Mm Másfél évszázaddal ezelőtt, 1847. április 10­én hazánkban, Makón született a hírlapírás nemzetközileg is kiemel­kedő személyisége, Pu­litzer József. A neve ma­napság elsősorban az általa alapított és róla elnevezett Pulitzer-díj ré­vén ismert szerte a viág­ban, s amelyet évente a legkiválóbb újságírói, irodalmi és zeneszerzői teljesítményekért ítélnek oda. Ma már kevésbé köztu­dott az a tény, hogy a 19. század végén Amerikában „új hfrlapfrásként" emlege­tett módszer és stílus beve­zetésével jelentősen hozzájá­rult a mai értelemben vett, modern sajtó kialakulásához. Alapelveinek jó részét zász­lajára tűzte a szabad és de­mokratikus sajtó, s máig nyomon követhetjük mód­szereit nemcsak az amerikai, hanem az európai újságírás­ban is. Sokat idézett, hfres mondása, hogy „E köztár­saság és sajtója együtt fog felemelkedni vagy elbukni" nem jelent egyebet, mint hogy szabad sajtó nélkül nem létezhet szabad politikai rendszer. A demokrácia iránt mé­lyen elkötelezett, politikus al­kat volt, s az Egyesült Álla­mok kongresszusában az első magyar születésű képviselő­ként foglalt helyet. Igazi, ön­erőből felemelkedett „self­made man", hatalmas vagyon­nal és befolyással rendelkező közéleti szemlyiség lett a szá­zadforduló Amerikájában, aki a sajtó révén polgármestert, kormányzót, sőt elnököt volt képes hatalomra segfteni vagy székében megingatni. Újság­írói, lapkiadói, közéleti tevé­kenységével csakúgy, mint adományai és alapítványa ál­tal örökre beírta nevét a de­mokratikus sajtó történetének lapjaira. Származása és kivándorlása Makó talán leghíresebb elszármazott fia közvetlenül az 1848-as forradalom kitö­rése előtt, sorsfordító idők­ben született és nevelkedett. Köztiszteletben álló, gene­rációk óta Makón élő ter­ménykereskedő családban jött a világra. Házuk a me­gyeháza épületével átellen­ben állott, azóta többszörö­sen átépítették. Apja, Pulit­zer Fülöp a szabadságharc alatt a délvidéki magyar* csapatok katonai élelmezője volt, apjának két fivére pe­dig a nemzetőrségben telje­sített szolgálatot. Anyja a pesti születésű Berger Elize volt. József nyolc testvére közül csupán három maradt életben, ám a felnőttkort csak 6 és Albert nevű öccse érték meg. A család jómód­ban élt, a gyermekekhez há­zitanító járt. A nagyobb kereskedelmi lehetőség reményében azon­ban Pulitzerék 1855-ben bú­csút mondtak Makónak, s rokoni kapcsolataik segítsé­gével Pesten telepedtek le. Az Ígéretesen újrainduló ke­reskedelmi vállalkozásnak Pulitzer Fülöp korai halála vetett véget, mikor József ti­zenegy esztendős volt. Az árván maradt családra szo­morú idők köszöntöttek: el­adósodtak, csak egy kis lisz­tesboltjuk maradt. Miközben anyja ismét férjhez ment, Jó­zsef egy pesti kereskedelmi Zárkózott természetű volt, kitűnő memóriával Az Úri utcai szülőházat azáta többször is átépítették. Egy időben a város és üzleti érzékkel rendelkezett..." postahivatala működött itt „New journalism' szakiskolába járt. Ám az if­jút egészen más pálya von­zotta: önállóságra vágyott, katona szeretett volna lenni. Nagyon kedvelte a lovakat, s anyai nagybátyját tekintette példaképének, aki huszár­tiszt volt. Ettől kezdve élete kalandos fordulatot vett. 1864-ben történt, hogy a nagybácsi tagja lett annak az önkéntes huszárkontingens­nek, amely Ferenc József öccsét, Habsburg Miksát kí­sérte Mexikóba a császári trón elfoglalása céljából. Az ekkor tizenhét éves fiatalem­ber elhatározta, hogy követi nagybátyját a tengeren túlra. Hiába jelentkezett azonban ő is önkéntesnek, tapasztalat­lansága, fiatal kora miatt a katonaságnál elutasították. Hátrahagyva otthonát, any­ját, testvéreit, mostohaapját, elindult, hogy más úton jus­son el Mexikóba. Azt tudta, hogy III. Napóleon expedíci­ós sereggel támogatta Mik­sát, így a francia idegenlé­gióig meg sem állt, de nagy bánatára a sorozásnál itt is kudarcot vallott. Óriási aka­raterő és bátorság fűthette, mert ekkor úgy döntött, hogy egyedül vág neki a ten­geri utazásnak, úgyszólván gyerekfejjel. Végül Ham­burgban szállt hajóra, s azt tervezte, hogy majd az Egyesült Államokból fog el­jutni a szomszédos Mexikó­ba. Merő kalandvágyból kelt tehát útra és így érkezett meg a New York-i kikötőbe egy kivándorlókkal megra­kott hajón. A továbbutazásra azonban már nem jutott pén­ze, ezért kénytelen volt a vá­rosban maradni. Érkezése jóval megelőzte a nagy ma­gyar kivándorlási hullámot, előtte csupán a Kossuth­emigráció tagjai telepedtek le amerikai földön. Lincoln katonája pályát módosít „Szerencséjére" akkor még éppen dúlt a polgárhá­ború az északi és a déli álla­mok között, ami felesleges­sé tette továbbutazását. A toborzóügynökök csábításá­nak engedve úgy érezte, hogy tehetségéhez méltó cél­ját végre elérte. 1864 őszén beállt a Lincol oldalán har­coló I. New York-i lovasez­redbe katonának. A polgár­háború azonban csakhamar végetért és nyolc hónapi szolgálat keserves tapaszta­lataival a háta mögött hő­sünk végleg búcsút mondott a katonaéletnek. Hazatérésre azonban nem gondolt: szét­zilált családja ás a kisstílű kereskedői életforma nem vonzotta. A háború tüzében meg­edződött fiatalembernek ­bár kezdetben még angolul sem tudott - megtetszett az Európában szokatlan köztár­sasági államforma, a demok­ratikus elveken nyugvó poli­tikai berendezkedés. A Mis­sissippi partján elterülő St. Louis városában telepedett le. Először alkalmi munkák­ból tengette életét. Volt ösz­vérápoló, hajómunkás, ven­déglői felszolgáló, majd amikor már képzettebb lett, a kolerajárvány idején a ha­lottak elföldelését felügyelte a temetőben. Lóháton járta a környező „vadnyugati" me­gyéket és a vasútépítéshez kisajátított területek telek­könyveztetését végezte. Közben szorgalmasan műve­lődött, s jogi tanulmányokba fogott. Hazulról hozott né­met nyelvtudása segítségé­vel azonban a helyi német bevándorlókkal értette meg magát a legjobban. Újságírói pályafutása úgy kezdődött, hogy egyszer egy ügynök munkalehetőséget kínált öt dollár ellenében egy louisianai cukorültetvé­nyen, ahová hajóval kellett volna eljutni a folyón. Ám a munkanélkülieket szállító hajó alig hagyta el St. Lou­ist, amikor fortélyos körül­mények között megszaba­dult utasaitól. A rászedettek - köztük Pulitzer - vissza­gyalogoltak a városba és nem hagyták annyiban a dol­got. Némi biztatásra hősünk a nevükben beszámolót írt a Westliche Post című lapnak, amit az közölt. Az újságnál megkedvelték személyét és riporteri állást ajánlottak fel neki. Számára a htrlapírás egyidejűleg a politikai életbe való bekapcsolódást is jelen­tette. Nemsokára beválasz­tották Missouri állam tör­vényhozásába, majd csatla­kozott a liberális republiká­nusok mozgalmához. Az 1870-es években lapeladási és vásárlási műveletekbe kezdett, melynek eredmé­nyeként 1878-ban megszüle­tett máig létező, első jelentós újságja, a St. Louis Post­Dispatch. Közérdekű ügyek­ben emelte fel szavát, így az elkövetkező években a lap nem csupán a híreket közöl­te, hanem merész hangon társadalmi és gazdasági re­formokat követelt, támadta a helyi korrupciót. A hetvenes években európai utazásokat tett, melyek során megfor­dult Magyarországon is. Fe­leségül egy tekintélyes déli polgári család leányát, Kate Davis-t vette el. A sajtópiac meghódítása Pulitzer 1883-ban St. Lo­uisból a keleti partra tette át székhelyét. Megvásárolta a The World (A Világ) című, hanyatló New York-i újsá­got. Hatalmas lendülettel fo­gott hozzá a htrlaptrás me­gújításához, hogy valami tel­jesen új módszerrel hívja fel magára a lakosság széles ré­tegeinek figyelmét. Bekö­szöntő cikkében ezt írta: „E nagy és növekvő városban létjogosultsága van egy olyan lapnak, amely nem csupán olcsó, de színvonalas is, nemcsak színvonalas, de terjedelmes is, nemcsak ter­jedelmes, hanem valóban demokrata is, amelyet a nép ügyének, semmint a pénza­risztokráciának szánunk, s amely az Óvilágénál előbb­revalónak tartja az Újvilág híreit, amely leleplez min­den csalást és ámítást, küzd a közélet megrontói és a visszaélések ellen, s elszánt őszinteséggel szolgál és har­col a népért." Érdeklődése gazdasági, társadalmi és po­litikai kérdésekben kimerít­hetetlen volt, kedvelte a ze­nét, történelmet, irodalmat, művészetet. Nagyra becsülte a tehetséges embereket, munkatársait ezek közül vá­logatta. Jóllehet zárkózott természetű volt, kitűnő me­móriával és csodálatos szer­vezőkészséggel, jó üzleti ér­zékkel rendelkezett. Megje­lenése, magas termete, hatá­rozott arcéle tekintélyt pa­rancsolt maga körül. A The World példányszá­ma rohamosan növekedett, s a konkurencia egyre aggó­dóbb tekintettel figyelt rá. A lap esti kiadásának megjele­nése után két újság együttes példányszáma rövidesen meghaladta bármely más amerikai napilapét. Ez nem­csak jelentős profithoz, ha­nem páratlan befolyáshoz, valóságos politikai hatalom­hoz juttatta főszerkesztő tu­lajdonosát. (A sajtót nem vé­letlenül tartják ma is a kor­mányzás negyedik hatalmi ágának.) Pulitzer látta, hogy a sajtó hitelességének általá­nos szintje milyen alacsony, a tárgyilagosság pedig jósze­rével ismeretlen. A lapok ha­sábjain elfogultság, túlzások és politikai részrehajlás lát­tak napvilágot. Ezért céltu­datosan törekedett arra, hogy munkatársait pontosságra és a tények tiszteletére nevelje. Miközben másoktól igé­nyes, kemény munkát köve­telt, önmagával szemben sem volt elnéző. A sok írás­olvasás, a politikai küzdel­mek és a stressz felemésztet­ték egészségét, idegrendsze­rét. Alig múlott negyven­éves, amikor szemidegsorva­dás következtében látását el­vesztette és ettől kezdve örö­kös feszültségben, depresz­szióban élt. Éveken át vidéki nyaralóiból és a tengeren cirkáló luxusyachtjáról irá­nyította sajtóbirodalmát. Ki­adóvállatának ragyogó, aranykupolás székházába, amely elkészültekor New York legmagasabb épülete volt, mindössze háromszor tette be a lábát. 1878. Megszületik elsó jelentós lapja, a St. Louis Post and Dispatch. Közérdekű ügyekben emelte fel szavát De miben is állt az „új htrlaptrás" lényege, Pulitzer módszereinek, elveinek új­szerűsége? Sikerének titka nem volt más, minthogy az újságírást a tömegigények­hez igazítva, egyszerre hozta létre az olcsó, népszerű tö­meglapot és a magas szintű, minőségi elitlapot. Az fgy keletkezett sajtótermék mindkét tulajdonság jegyeit magában hordozta és volta­képpen ma is követhető, ha nem is egykönnyen megva­lósítható. Kivitelezése a „hír szent, a vélemény szabad" immáron klasszikusnak szá­mító elve alapján vált lehe­tővé. A lap ily módon kettős arculatot kapott, amelyben az egyik volt a hírközlés, a másik pedig az ún. szerkesz­tőségi oldal, e sajátságosan amerikai intézmény a véle-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom