Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-01 / 75. szám
KEDD, 1997. ÁPR. 1. HELYI TÜKÖR 7 Baka István síremléke • Munkatársunktól Baka István költő síremlékét avatják fel április 11én, a Költészet napján a szekszárdi alsóvárosi temetőben. A szekszárdi születésű szegedi költő műveiből április 10-én 19.30-kor a szekszárdi német színházban irodalmi estet rendeznek, majd másnap a Farkas Pál szobrászművész által készített síremlék felavatása után Baka-emlékkiállítás nyílik a Babits-házban. Idevágó hír, hogy a költészet idei napja alkalmából két posztumusz Baka István-műfordításkötet jelenik meg. A Baka István Puskin-fordításait tartalamzó kötetet a JATE szlavisztikai tanszéke, míg a Brodszkij-verseket tolmácsoló kötetet a Jelenkor kiadó jelentette meg. Húsvéti hangverseny • Munkatársunktól Vivaldi: Glójia című oratorikus műve, valamint az olasz szerző G-dúr sinfoniája szólalt meg hétfőn este az Alsóvárosi Ferences Templom húsvéti koncertjén. A hangversenyen Meszlényi László vezénylete mellett fellépett a Musica Parlente kamaraegyüttes (művészeti vezető Meszlényi László) a Szegedi Bartók Kórus (karigazgató Rozgonyi Éva), Zádori Mária szopránénekes, valamint Szél Bernadett (szoprán). Patai Péter (férfialt), Kothencz Melinda (oboa). Az idei koncert egy kétéves hagyomány folytatása volt: két évvel ezelőtt a húsvéti koncertek atyamestere, Meszlényi László meghívására egy norvég kórus magyar szólistákkal énekelte a Messiás oratóriumot, tavaly pedig Hándel Passiója szólalt meg Alsóvároson. Idén is puszilt a röszkei nyuszi Az elmúlt évben rendkívül népszerűnek bizonyult a gyerekek körében a Röszkei Közkormányzóság húsvéti ötlete. Almásy István, a közkormányzóság első embere ugyanis azt találta ki, hogy aki valamilyen, a húsvéttal kapcsolatos alkotást készít és küld, azt megjutalmazzák. Ebben az évben 138 rajz és néhány versike jött az ország minden tájáról, sőt, romániai magyar gyerekek is kíváncsiak voltak arra, hoz-e nekik valamit a röszkei nyuszi. A beérkezett munkákat elbírálták, rangsorolták. A rajzokat - közöttük sok szép és kedves alkotást - a Tábor utcában lévő „G" Galériában állították ki, s itt volt nagyszombat napján az eredményhirdetés is. A gyerekeket Almásy István és Röszke polgármestere, Magyari László köszöntötte. A szakértő zsűri a rajzok között a következő sorrendet állapította meg: 1. Baráth Eszter, 2. Kiss Csaba, 3. Hegedűs Danika, 4. Huzella Petra. Különdíjat kapott Kereki Gergő, Farkas-Csamangó Krisztián, Kiss Bernadett és Kiss Roland, Hemző Bernadett, valamint Szép Vivien. A helyezetteken kívül húsz gyermek nevét húzták még ki, ők szintén ajándékot kaptak a röszkei nyuszitól. Nem is akármilyet, hiszen a szponzorok festményeket, órát, könyvet, sőt, aranyhörcsögöt és egy élő nyulat is felajánlottak. A. L. • Interjú dr. Nikolényi István színidirektorral Színház az egész színház Dr. Nikolényi István: „E kérdésekkel engem még senki nem keresett meg, jóllehet, pletykaszinten azóta hallom őket, amióta betettem a lábam a színházba." (Fotó: Gyenes Kálmán) A Szegedi Nemzeti Színház új vezetése első saját tervezésű évadját tölti. Az új elgondolások nemcsak új produkciókat, de új szervezési, vezetési struktúrákat - és új feszültségeket is hoztak. Utóbbiak révén gyorsan kialakult a színházi vezetés bírálóinak külső és belső tábora. A színházi közegre jellemző, hogy jól vezeti az értesüléseket, és könnyen utat talál a lapszerkesztőségekhez. Az alábbi interjúban dr. Nikolényi István színidirektor elé azokat a „kényes kérdéseket" tártuk, amelyeket pletykákból maga is ismert. • Igazgatói programjában magasabb művészi színvonalat, nagyobb szervezettséget, racionalizálást, s utóbbiak révén, megtakarításokat ígért. Megítélése szerint mi valósult meg ezekből? Kezdjük azzal, hogy mit tart eddigi működése legfontosabb művészeti eredményének? - Nem tudom, hol vált hozzáférhetővé igazgatói programom - hacsak nem a pályázati anyagomban, amely ab ovo titkos de a művészeti színvonal emelését valóban ígértem. Eddigi működésem legnagyobb eredményének egy új szellemiségű, korszerű prózajáték megtelepítését tartom, ami évtizedek óta hiányzott ebből a városból noha biztató kísérletek természetesen történtek. Egy olyan nemzeti színházban, ahol az előadások kétharmada drámajátszás, ez elengedhetetlen. Három olyan rendezőt sikerült a színházhoz kötnöm nem egy, hanem három évadra, ami által a színházi program is tervezhetővé válik -, akik a lehetséges drámai olvasatoknak a teljességet ígérő skáláját kínálták máris. Ha például Csehov Manója Telihay Péter rendezésében a tézis, akkor Rostand Sasfiókja Zsótér Sándor kisszínházi értelmezésében az antitézis, Szikora János Bulgakovadaptációja (A Mester és Margarita) pedig a szintézis. E rendezőkkel sikerült alaposan felfrissíteni a színházi állományt, ami szintén ráfért már erre a városra. Mindez pedig úgy történt, hogy közben lehetőséget kaptak a régi, ám nem színházmellőzött helyi művészek, jelesül Sándor János, aki a minap a Régi nyár forró sikerű premietjével bizonyított ismét. • Térjünk át a színház működési racionalizására. Igazgatói programjának sarkalatos eleme volt a két színházi intézmény összevonása, ami az új színházfinanszírozási rendszer bevezetésével a működéshez az addigiaknál lényegesen jobb pénzügyi helyzetet. Keletkezett-e így pénztöbblet? Ha igen, mire költötték? - A két intézmény részleges összevonása nem a lényegesen jobb pénzügyi helyzethez kellett, hanem a túléléshez. Közismert, hogy a szabadtéri színházak állami támogatása megszűnt. Hivatalos formában tehát már tavaly is csökkentett évadot produkálhattunk volna a Dóm téren, s nem csúcsévadot, amit a millecentenárium okán elvárt tőlünk a közönség. Pénztöbblet nem keletkezett, sőt! Mindössze rugalmas átcsoportosításokat hajtottunk végre. A Szegedi Szabadtéri Játékok szépsége, dekoratív nézőtere, színpada, infrastruktúrája egyúttal óriási hendikepje is. Ezeket évente kell felépíteni és le kell bontani, s sokan úgy gondolták, ez ingyen van. Nincs ingyen, az önkormányzatnak ezt külön kell állnia, azon felül, hogy színházi támogatásra hosszú évek óta valóban elegánsan áldoz. De hát ezért az ország legnagyobb színházi vállalkozását finanszírozza: immáron három erős alapműfajú színházi társulata (próza, opera, balett) mellett hazánk legjelentősebb szabadtéri színházával is rendelkezik. Ez azonban a szabadtéri nyarankénti felépítésének költségeivel jár, ami nem történhet a produkciós költségvetésből. • A kedvezőbb gazdálkodás mellett mégis soronkívüli támogatásért fordultak az önkormányzathoz. Milyen célra? - Soronkívüli támogatást mindössze az országos színházi találkozó megszervezésére kértünk és kaptunk. Annak, hogy a fesztivált a minisztérium és a színházművészeti szövetség Szegednek ítélje, ez a helyben kapott pénz amolyan hallgatólagos feltétele volt. A kétmilliós támogatás folyományaként a színháznak egész éves színházi menetrendje alakulhatott ki, ami az országban egyedülálló. A zsúfolt kőszínházi évad után és a szabadtéri évada előtt a szegedi nézők az ország legjobb produkcióit láthatják a színházi találkozón. A város ezáltal 1997-re az országos színházi közvélemény fókuszába került. • Véleménye szerint a színház pénzügyi gazdálkodása teljesen rendben van? - Legjobb tudomásom szerint igen. 0 A színházi szóbeszéd és az ön bírálói szerint a szabadtéri befejeztével a színházvezetők igen nagy összegű prémiumot vettek feL Igaz ez? - Nem. Egyetlen fillér prémiumot sem utaltunk ki senkinek. Magam sem kaptam. Pedig a pénztelenség ellenére sikeres volt a millecentenáriumi évad lebonyolítása, és ezért jó páran prémiumot érdemeltek volna. 0 A színházi műszak elégedetlen, mert az évad műsortervének összeállításakor nem vették figyelembe a közalkalmazotti törvény által előírt bér-, túlóra- és szabadnapvonzatokat. Hogyan látja ezt a helyzetet? - A közalkalmazotti törvény valamennyi színház működtetésére alkalmatlan. A mi színházi műszakunk, akárcsak a művészek, heroikus munkát végzett, de tisztességesen meg is fizettük őket; mi több, januártól magasabb fizetést fog kapni legtöbbjük. „Hálából" néhányan notóriusán és névtelenül feljelentgetnek. Tudtommal elődömmel is megtették. Pedig a színházi vezetés megmondta mindenkinek: itt nem kötelező sem dolgozni, sem túlórázni, sem azzal több keresethez jutni. Az évad úgy alakult, hogy új repertoárt akartunk felállítani, amit aztán még évekig játszhatunk. Ezek az előadások nagyobb technikai igényeket támasztanak, érthető tehát a fáradtság, de a nehezén túl vagyunk. Meglehet, színházszervezésünk erősen esendő, de zömmel jó előadások születtek. Megítélésem szerint nem fáradtunk hiába. 0 Milyen módszerrel mérik a prózai előadások fogadtatását? Mennyire veszik figyelembe a publikum igényeit? - Mértékeink a teltház, a félház és az üres ház. Prózai előadásink döntő többsége az első kategóriába tartozik. Ami a közönségigényeket illetti, a következő évadra előbérletezési akciót tervezünk, ami megmutatja, hogy a publikum a javasolt produkciók közül melyeket preferálja. 0 A színházi vezetés bírálói rendre felemlegetik, hogy a színház művészeti vezetője, Szikora János kiemelt anyagi előnyöket élvez. - A színház művészeti vezetője jelesül a prózai tagozatért, s ezen felül a másik két tagozat és a szabadtéri művészeti arculatáért felelős. E munkáért kapja bérét, amely nem haladja meg egy vezető újságíró fizetését. Az elvégzett rendezésekért pedig ugyanannyit kap, mintha más vidéki városban vagy fővárosi színházban rendezne. 0 Az operatagozat működése a szezon első részében, a kevés számú operaelőadás és a koncertoperák bevezetése miatt bírálatokat váltott ki. Ön hogyan értékeli Pál Tamás zeneigazgató munkáját? - A szezon első felében az operát stratégiai okokból helyeztük takaréklángra - pontosabban engedtük külföldi turnékra -, hogy a jóval próbaigényesebb prózának engedjünk kifutási esélyt, ha már nincs külön próbaszínpadunk. Az opera azonban így is hat premiert kapott a szokványos kettő helyett, igaz, ebből kettő koncertopera volt, amit a bérlők nem szívesen vettek. Pedig Nyugaton és a pesti operában a koncertopera divat, hiszen a repertoárt bővíti: nem a hagyományos kosztümös opera helyett van, hanem mellette. Ami Pál Tamást illeti, ő emberfeletti munkát végez egy új, ütőképes társulat kialakítására. Szakmai kvalitásait nemrég úgy ismerték el kiváló művészi címmel, hogy nem a színház teijesztette fel. Úgy látszik, a helyi pálya az ő számára is inkább hátrányt jelent. De hát sértett emberek mindig voltak, és lesznek is. Aki nem léphet színpadra, mindig úgy véli, ő hiányzik a produkcióból. 0 Az operatagozat ugyanakkor elégedetlen azzal, hogy a próza előretörésével veszít a lehetőségeiből A színházi finanszírozás a prózatagozat működésére többet biztosit, mint az operának. Hosszabb távon hogyan látja ennek megoldását? - Az operatagozat nem lehet elégedetlen a saját és a prózai tagozat finanszírozásával, mert a kettő nagyjából azonos. Különbségek legfeljebb abból adódhatnak, ha valaki többet teljesít, de ez sem mutat egyenetlenséget. Konkrét eseteket vizsgálva, az operisták általában kevesebbet dolgoznak ugyanannyi fizetségért, egészen egyszerűen azért, mert kevesebb opera megy, mint próza. Turnézni viszont a balett és az opera jár, amely többletkeresettől a prózai művészek elesnek. Felettébb érdekes, hogy ilyen kérdésekkel engem még senki nem keresett meg, jóllehet az előzőekkel együtt pletykaszinten magam is azóta hallom őket, amióta betettem a lábam a színházba. Régóta mondogatom, hogy Szeged különleges egy város. Itt mindig mindenből ügy lesz. Ha magától nem, hát csináljuk. Kisvárosnak nagy, nagyvárosnak kicsi. Ezért középszerű? S. P. S. Tábornokok diadala • Munkatársunktól Szó, ami szó, ennél a fölöttébb váratlan győzelemnél nagyobb ajándékot maga a húsvéti nyuszi sem hozhatott volna a két rendőr tábornoknak... Igen, a Szegedről elszármazott Bánfi Ferenc, az ORFK - NB-s focimúlttal rendelkező - közbiztonsági főigazgatója, és Salgó László, Csongrád megye - kifejezetten technikás - főkapitánya az első szerva előtt megelégedett volna azzal, ha nagyszombaton egy szoros lábteniszcsatát vív a Délmagyarország fő- és vezetőszerkesztőjével, Dlusztus Imrével és Réthi J. Attilával, ám a sors valamiért úgy akarta, hogy a Párizsi körúti csarnokban a „hazaiak" örüljenek. Szigorúan a tényéknél maradva: a végig szemet gyönyörködtetően játszó újságíróduót, hihetetlen izgalmak és fordulatok után, 3:0ra verte a Bánfi-Salgó páros. Ilyenkor, ugye, csak annyit kell mondani: gratulálunk! Bánfi Ferenc (képünk jobb oldalán), Dlusztus Imre, Salgó László és Réthi J. Attila - még a meccs előtti békeidőkben... (Fotó: Gyenes Kálmán)