Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-29 / 99. szám

KEDD, 1997. ÁPR. 29. EURÓPA-KAPU III. Kimaradni veszélyes! Az Európai Unióhoz való csatlakozás első­sorban nem azért volt fontos Ausztriának, amit a belépéssel nyert az ország, hanem amit elveszített volna, ha nem csatlakozik. Ezt Gerhard Wagner oszt­rák EU-szakértótól tudta meg hallgatósága a közép-kelet-európai ta­lálkozón, amelyet a JA­TE Hallgatói Önkor­mányzata rendezett Szegeden április 14-20. között. A régió egyetemi hallga­tóinak rendezett, az Európai Unióhoz való csatlakozást középpontba állító közép­kelet-európai találkozón ­írásvetítő híján kissé impro­vizatívra sikeredett - elő­adást tartott egy osztrák EU­szakértő, Gerhard Wagner is. Elmondta, míg Magyar­országon egyetlen parla­menti párt sem ellenzi hatá­rozottan a társulást, Auszt­riában komoly ellentábora volt, és hosszú vita előzte meg a csatlakozást. Az 1994-es referendumon vé­gül a voksolók 66,7 százalé­ka szavazott a csatlakozás­ra. Az igen mellett elsősor­ban a piacbővítés lehetősége szólt, amelyre igen nagy szüksége volt a szűk hazai piaccal rendelkező, exportra szoruló osztrák mezőgazda­ságnak. De a megszerezhető elő­nyöknél többet nyomott a latba az, mit veszíthet politi­kailag és gazdaságilag, mi­ről maradhat le az ország, ha kimarad az Unióból. So­kan a mai napig elégedetle­nek, de az előadó szerint a problémák forrása nem a társulás önmaga, inkább a helytelen pénzügypolitika. A csatlakozás óta az ország exportja nőtt, ám az is tény, hogy az unió elvárásainak megfelelő átalakításokra je­lentős összegeket kellett fordítani, Így a költségvetés­re a belépés kettős - egy­szerre kedvező és kedvezőt­len - hatást gyakorolt. 1995-ben 30 milliárd schil­ling volt Ausztria pénzügyi hozzájárulása az EU-hoz, de ebből 17 milliárdot vissza­kaptak különféle programo­kon, alapokon kefesztül. Felmerül a kérdés, hogy miért sikeresebb az EU, mint elődei, az EFTA vagy az Európai Gazdasági Kö­zösség? Gerhard Wagner szerint a siker kulcsa az EU rendkívül hatékony intéz­ményrendszere (az Európa Tanács, az Európa Parla­ment és a különböző bizott­ságok), amilyenekkel az előbbi két társulás nem ren­delkezett. Az előadó hang­súlyozta: ezekben az intéz­ményekben profik dolgoz­nak, hiszen évente négyez­ren pályáznak ezekre a hi­vatalokra, így mindig a leg­jobban felkészült szakembe­rek kerülnek az EU szolgá­latába. A csatlakozás előtt Ausztria - mint EFTA­tagország - legalább akkora problémát jelentett az Euró­pai Uniónak, mint most a társulni vágyó kelet-európai országok. Az EU ragaszkodott ah­hoz, hogy egy átmeneti, fel­készülési időszak előzze meg a belépést. Ez alatt kel­lett Ausztriának végrehajta­nia a tagsághoz szükséges változtatásokat: csökkenteni az inflációt, növelni a lakos­sági megtakarításokat, átala­kítani az intézményrendsze­réket. A tapasztalatok alapján a felkészülési idő hasznosnak bizonyult, érdemes azt Ma­gyarországnak is kihasznál­nia. Gerhard Wagner végül arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy 1998-ban, vagyis éppen akkor, amikor a közép-kelet-európai álla­mok csatlakozásáról meg­kezdődnek az érdemi tár­gyalások, éppen osztrák el­nöke lesz az uniónak. K. G. Csatlakozás - diákszemmel Az Országgyűlés eu­rópai integrációs ügyek bizottsága mellett mű­ködő diákkoordinátori testület tavaly május 26-án alakult. Az egye­temisták kéthetente ül­nek össze, segítik a bi­zottság munkáját, pél­dául szakmai cikkeket fordítanak. Ezzel a tes­tülettel áll kapcsolatban a szegedi Vas Orsolya, végzett joghallgató, akitól azt kérdeztünk: mit vár egy diák az eu­rópai integrációtól? - Az Európai Unió és Magyarország című dolgo­zatom alapján meghívtak egy konferenciára. Az elő­adókat hallgatva felismer­tem: számomra előny, ha megismerem az EU jog­rendszerét. Az integrációtól elsősor­ban a munkaerő szabad áramlását várom. A csatla­kozásunk: kapu, új munka­helyek teremtődnek. Hazánk is bekapcsolódott a nemzet­köziesedési folyamatba, ezért foglalkoztat az a gon­dolat, hogy európai orszá­gokban egy kis időre mun­kát vállaljak, de lehetőleg ott, ahol az angolt használni tudom. Mi, fiatalok sokkal optimistábban fogjuk fel ezt a kérdést, mint az időseb­bek. Mert amellett, hogy mi is figyelünk a hátrányokra, az előnyökre fektetjük a hangsúlyt. Ha csatlakozunk Európához, jobban megis­merhetjük egymás országát és kultúráját. Az egyetemek között szabad lenne a moz­gás. Több lehetőség lenne külföldön tanulni, ez előse­gíti a nyelvtanulást és a ta­pasztalatszerzést. Elismer­nék a magyar diplomát, per­sze, bizonyos feltételek mellett. Ma már az egyetemeken nagyon sok fakultációs tárgy foglalkozik az EU-val. Néhány éve beindult a sze­gedi jogi karon is az euró­pai uniós szakképzés. Ez hároméves és a választott szak mellett végzi a hallga­tó, majd külön diplomát kap. Tavaly októberben megalakították az Európa­jogi Tudományos Diákkört. Mindez: számukra is kihí­vás. K. T. • A kultúra nagykövete is Egy svéd - Csongrádon Olykor érdekes kap­csolatokat produkál Csongrád. Svédország Budapesten akkreditált nagykövete, Jan Lund­vik és felsége mind több szállal kötödik a Tisza­parti városhoz, nem túl­zás leírni: a magyarok­hoz. Az idén március idusán megkoszorúzta Kossuth Lajos csongrádi szobrát. Csaknem há­rom éve, 1994. október 31-én, a reformáció év­fordulóján tiszteletbeli presbiterré választotta a református gyülekezet.' Találkoztunk vele az első bronzszimpózium bemutat­kozó és záró kiállításán, mi­vel a nyolcfős alkotói cso­portnak Stina Ekman svéd professzorasszony is tagja volt, aki egyébként Stock­holmban, a Királyi Egyetem képzőművészeti karán tanít. G Nagykövet Úr! Miért e nagy érdeklődés Csong­rád képzőművészeti ese­ménye iránt? - Ez a figyelem nem csak Csongrádra és a képzőművé­szetre teijed ki! Három éve vagyok Magyarországon, s ezen időszak alatt a legfon­tosabb esemény a budapesti Államai Operaházban tör­tént, amikor svéd művészek előadták a Szent Iván-éjt, noha nem ez volt az elsó kulturális csereesemény. G Megkérdezhetem, mi­ért mégis ez az emlékeze­tes? - A kezdeményezője a fe­leségem volt, aki nagyon szereti a zenét. Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy meghívást kaptunk mi svédek is a magyar kor­mánytól más országokkal együtt, hogy vegyünk részt a millecentenárium ünneplésé­ben. Sajnos, a svéd államnak nem volt módja a meghívás­sal élni, s amikor ezt említet­tem a feleségemnek, azt mondta: akkor én rendezem. G A zene és a képzőmű­vészet révén mennyire si­kerülhet a két népet egy­máshoz közelíteni? - Nagyon határozottan ér­zékeljük: óriási érdeklődés tapasztalható Svédország iránt, a svéd kultúra iránt is. Nagyon sok ötletet és javas­latot kapok, hogy mit lehet­ne még tenni. A csongrádi Tiszai Galéria által kezde­ményezett bronzszimpózium is egy lehetőség volt. S mi őszintén és nagyon örülünk, hogy sikerült egy svéd mű­vészt idecsábttani a Tisza partjára. Ez csak a kezdet. Szeretnénk, ha egy svéd ba­lett fölléphetne a fertődi kas­télyban. Már szervezzük, hogy svéd karmester és he­gedűművész jöjjön, ez még nagyon a kezdetén van, sem nevet, sem helyet nem tudok mondani. G Ön valóban követe a svéd kultúrának és mivel tolmács nélkül, magyarul beszélgetünk, nyelvtudá­sával nekünk is segít a kapcsolatépítésben. - Azt még nem említet­tem, hogy svéd írók művei­nek a magyarra fordításá­ban is közreműködünk. Nemrégiben jelent meg Tunstrám Tolvaj című regé­nye. Sok tervünk van, a se­gítőktől függ, mennyit tu­dunk valóra váltani. Az év elején Miskolcon és Sáros­patakon jártunk egy svéd vonósnégyessel, akik Kur­tágh György műveiből is játszottak, nemcsak svéd ze­neszerzőktől. Izgalmas és érdekes ezzel foglalkozni. Stina Ekman jól érezte ma­gát Csongrádon, barátok kö­zött, amit alkotásai minden­nél jobban bozonyítanak ­mondta Jan Lundvik nagy­követ. Bálint Gyula György Euró: válasz • Bonn (MTI) A nyugat-európai közös pénz, az euró bevezetésének előkészítése már olyan sza­kaszba jutott, ahonnan nincs visszaút - hangsúlyozta Kla­us Kinkéi német külügymi­niszter. Az Európai Unió tagállamai egyértelműen az euró bevezetése mellett van­nak. A közös valuta nem ön­cél, hanem Európa válasza a világgazdasági összefonódá­sokra. A valutaunió csak sta­bilitási közösségként valósít­ható meg, mert a polgárok és a nemzetközi pénzpiacok is csak akkor fogadják el az eurót, ha a csatlakozó álla­mok teljesítik a maastrichti szerződésben rögzített köve­telményeket. Theo Waigel német pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy szó sem lehet e feltételek, sokak által szorgalmazott rugalmas ér­telmezéséről. A három szá­zalék, az kereken három szá­zalék és semmivel sem több - mondta, utalva arra, hogy a szerződés szerint a csatla­kozni kívánó államok költ­ségvetési hiánya nem halad­hatja meg a hazai összter­mék három százalékát. Titkos megállapodás? • Bonn (MTI) A német pénzügyminisz­térium cáfolta, hogy a bonni kormány titkos megállapo­dást kötött volna Párizzsal azoknak az országoknak a koréról, amelyek elsőként bekerülnek az európai pénz­ügyi unióba. A valutaunió­ban résztvevő országok kö­rét 1998 elején alakítja ki az Európai Tanács, az 1997. évi teljesítmények alapján. Francia népszavazás • Párizs (MTI) Három francia közül kettő népszavazást sürget, hogy országa csatlakozzon-e az európai pénzügyi unióhoz, és bevezesse-e a közös pénzt, vagy sem. A megkér­dezettek 50 százaléka szerint az eurókörhöz csatlakozó or­szágok közösen kialakítandó gazdaságpolitikája nem fog­ja lehetővé tenni a normális növekedést, 43 százalékuk viszont ennek az ellenkező­jét tartja. Abszolút többsé­gük, nevezetesen 71 százalé­kuk azon a véleményen van, hogy a valutaunióval nem fog mérséklődni a társadalmi egyenlőtlenség, 73 százalé­kuk szerint pedig a munka­nélküliség sem fog csökken­ni. Az osztrákok szkeptikusak • Bécs (MTI) Egy felmérés szerint az osztrákok 40 százaléka jelen­leg teljesen biztos abban, hogy az euró kifejezetten hát­rányosan hat majd az anyagi helyzetére. A legtöbben attól tartanak, hogy az árakat az átszámításkor Ausztriában felfelé kerekítik, ami általá­nos drágulással jár majd. Ezenkívül reális veszélynek tartják, hogy az euró puhább lesz, mint a schilling, s ezál­tal elértéktelenedik a megta­karított pénzük. Bekövetkez­het, hogy az összes nyugat­európai valutauniós tagor­szágban romlik a gazdasági helyzet, és az akkor az euró kevesebbet ér majd, mint je­lenleg az egyes országok sta­bil fizetőeszköze. • Kaput nyitott nekünk a spanyol polgármester Nyerő az Uniö Joaqvin Masmano Palmer: - Magyarországnak mindenképpen érdemes lenne csatlakoznia. (Fotó: Enyedi Zoltán) Szentes testvérvárosá­nak, a spanyolországi Bunolnak a polgármes­tere azt mondta, hogy mind közép-, mind hosszú távon az adott ország gyors gazdasági fejlődését eredményezi az EU-tagság. Joaqvin Masmano Palmernek pedig hihetünk, hiszen mig mi csak kopogta­tunk azon a bizonyos kapun, 6k belülről szemlélik a világot. Egyébként pedig, ha raj­ta múlna, máris rábólin­tana hazánk felvételére az Európai Unióba. Joaqvin Masmano Pal­mer 25 éves volt, amikor a bunoliak először választot­ták meg vezetőjüknek. A kistelepülés első embere ak­kor Spanyolország legfiata­labb polgármesterének szá­mított. Nemrégiben a ma­gyar testvérvárosukban, Szentesen járt a most negy­ven-egynéhány esztendős Palmer úr, hogy részt ve­gyen - olasz, jugoszláviai és magyar kollégáival - az Eu­rópai Közösségről folytatott vitafórumon. Mint említette, náluk népszavazáson döntöt­tek arról, hogy belépjenek-e az unióba. Nem tagadta a polgármester: a felvételük utáni első években, bizony, nem ment minden simán. Sőt megtorpant a gazdasági fejlődés. Ám közép- és hosszú távon egyértelmű fel­lendülést eredményez az adott országnak a tagság. Most már Spanyolországban senki sem kérdőjelezi meg, hogy helyesen döntöttek-e, amikor felvételüket kérték az EU-ba, állította. G Hazánkban még so­kan ellenzik a csatlako­zásunkat az Unióhoz. Hogyan győzné meg a kétkedőket? - kérdeztük Joaqvin Masmano Pal­mertől. - Magyarországnak min­denképpen érdemes lenne csatlakoznia, mert több terü­leten is eléggé fejlett ahhoz. Ha belépnek az Unióba, ak­kor számos beruházáshoz — például infrastruktúra létesí­tésére - kaphatnak támoga­tást. Az elmaradottabb vidé­keknek mindenképpen előnyt jelentene az integrá­ció. G Önöknek milyen hasz­not hozott a tagság? - Az Európai Közösség­ben van egy olyan törekvés, miszerint csökkenteni kell az elmaradottabb területek és a fejlettebbek közötti különb­séget. Nálunk például autó­pályák építését is finanszí­rozták, és a turizmus fellen­dítésére is kaptunk pénzt. G Keveset hallani a hát­rányokról - Tulajdonképpen a piac törvényei érvényesülnek az unióban. Ez azt jelenti, hogy a nem rentábilis vállalatok valószínűleg nem bírják majd a versenyt a multina­cionális cégekkel szemben. S a piac törvényei szerint ezek a gyengébb üzemek előbb-utóbb megszűnnek, bezárnak. G A nagyhal megeszi a kicsit? - A világon mindenütt így működik a piac. Ezzel együtt is az európai piacok bővítése a cél, ami elkerül­hetetlen. G Mit tapasztal, Magyar­ország mennyire érett a tagságra? - Azt gondolom, hogy az utóbbi években megtették azokat a lépéseket, amelyek alapján bekerülhetnek a kö­zösségbe. Természetesen vannak különbségek Spa­nyol- és Magyarország kö­zött, de ezek nem olyan na­gyok, hogy hátrányt jelente­nének a csatlakozásuknál. Ha rajtam múlna? Én rábó­lintanék az önök felvételére, hiszen az Európai Unió nem csak pár országból áll. G Ha felvesznek majd minket, nem tart attól, hogy jó néhány év múlva esetleg egymás ellenfelei leszünk? - Nem valószínű, legfel­jebb néhány mezőgazdasági termék esetében. Nekünk az igazi versenytársaink az an­golok, a franciák és az ola­szok, az agráripari áruikkal. Balázsi Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom