Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

SZOMBAT, 1997. ÁPR. 19. STEFÁNIA 9 Lékó-logika A döntetlenek babonája Sokan teljesen indo­kolatlanul kritizálják a nagymestereket a sok döntetienezés mi­att, természetesen sokszor alaptalanul. Nagyon találónak tar­tom Petrán Pál (Almá­si Zoltán edzője) meg­jegyzését, miszerint 2 jól megjátszott remi sokkal többet ér, mintha 1 könnyű győ­zelmet és egy buta ve­reséget értünk volna el! A saját játszmáim­ból tudom, hogy a legérdekesebb parti­jaim majdnem mindig döntetlennel végződ­tek. Erre a témára jó péda a következő eset, ahol mind a ket­tőnknek nyernie kel­lett volna a nagymes­teri norma eléréséért! LISS-LÉKÓ (Buda­pest) 1993. I.e4 c5 2. Hf3 d6 3. d4 cxd4 4. Hxd4 Hf6 5. Hc3 Hc6. (Abban az időben kizárólag csak a Rauzert játszottam.) 6. Fg5 e6 7. Vd2 Fe7 8.000 00 9. Hb3 a6!? (Ez a lépés vezet a legélesebb állás­hoz, amit persze nagyon jól kell ismerni.) 10. Fxfó gxfó 11. Vh6! Kh8 12. Vh5 Ve8 (Az azonnali 12.-Bg8? nem megy 13. Vxf7 Bg6 14. f4 miatt és a vezért nem lehet befog­ni.) 13. f4 Bg8 14. g4 b5 15. Fd3 Bg7 (Ez az a me­ző, ahol általában gyalog szokott lenni, de mint lát­juk ez egy ideális hely a bástyának a védekezésre is!) 16. h4 (Teljes gőzzel előre!) 16.-b4 17. He2! (Ez jobb, mint 17. Ha4!?, amire 17.-Bb8 18. g5 e5! 19. gxfó Fxfó 20. Bhgl He7 21. Bxg7 Fxg7 22. Fc4 Fd7 23. Fxf7 Vc8 24. Bxd6 Fxa4 25. f5 Fxb3 26. axb3 Vc5 27. Vdl Bf8 28. f6 Fh6+ 29. Kbl Hc8 30. Be6U Bxf7 31. Vh5 Vgl+ 32. Ka2 Vg6 33. Vxe5 Ff8 34. h5 Vh6 35. Vd4 Vf4 36. Vd8 Vc7 37. Vd5 Vd7 38. Vxd7 Bxd7 1 ti i Lékó Péter veszélyes 24.-Hd7! 25. Fxf7 Ve7 26. Fe6 Hf6 el­lenjátékkal.) 24.-Fxf6 25. Bfl Ve7 (Kényszer, mert 25.-Hd7-re 26. Fb5! na­gyon erős.) 26. Hf4U (Fantasztikus lépés, ami­től majdnem leestem a székről!) 26.-exf4 (Mu­száj az áldozatot elfogad­ni, mert 26.-Hd7 27. Hd5 Fxd5 28. exd5 Hf8 29. He4 Fg7 30. Bxf7 simán nyer.) 27. e5 Kg8 28. Bgl+? (Itt a biztos győze­lem tudatában, ellenfelem keze megremegett! 28. Vxh7+ Kf8 29. exfó Vxf6 30. He4 Ve5 31. Vh6+ Ke7 32. Bxf4 Hd7 33. Bxf7+Ü Kxf7 34. Hg5+ Ke7 35. Vh7+ Kd8 36. Hf7+ szép befejezése lett volna ennek a remekmű­nek!) 28.-Kf8 (Természe­tesen nem 28.-Fg7 29. Bxg7+ Kxg7 30. Vxh7+ Kf8 31. Vh8+ matt miatt.) 29. Vh6+ Ke8 30. exfó (Úgy néz ki, hogy fekete veszít, ám én másképpen gondoltam!) 30.-Ve3! (Keresem az ellenjátékot.) 31. Vg7 Fd5! 32. Kdl (Halálosan fenyeget 33. Bel, ám én mit sem tö­rődve ezzel a fenyegetés­sel...) 32.—b3!!-at léptem, ami után minden néző már csak a mi partinkat figyel­te!) 33. Bel (33. a3!? volt a másik lehetőség, amire 33.-bxc2+ 34. Fxc2 Vd4 35. Bel-f- Kd7 36. Be7+ Kc6 jön és a harc folyta­tódik!) 33.—bxa2 34. Bxe3+ fxe3 35. Fb5+ Kd8 8 a & $ 7 i i 6 i fi 5 A 4 i i i fi 3 .É, # 2 fi fi fi 1 P A B C D E F G H 39. Be8 Kg8 40. e5 Kf7 41. Bxc8 Bd5 42. e6+ Kxe6 43. Bxf8 Bxh5 és döntetlen történt a Gure­vich I.—Lékó Kecskemét 1991 játszmában!) 17.-e5 18. f5 a5 19. Bdgl! Fb7 20. g5 a4?! (Jobb volt 20.-Hb8! 21. Vh6! Hd7 22. gxfó Bxgl+ 23. Bxgl Fxfó kölcsönös eséllyel.) 21. Hd2 Hb8 (Már késő!!) 22. gxfó Fxfó 23. Bxg7 Fxg7 24. f6! (Zseniális kombináció bevezető lé­pése! 24. Fc4 nem volt túl 36. Vf8+ Kc7 37. Ve7+ Kc8 38. Ve8+ Kc7 39. Ve7+ és döntetlen 1/2:1/2. Ez a 2 példa remekül igazolja Petrán Pál állítá­sát és nekem is bebizonyí­totta, hogy a remi is lehet szép, sőt, de még mennyi­re! Remélem, sikerült az Olvasókat bemelegítenem a jövő héten kezdődő ver­senyfutásra, ami 10 felad­ványból áll majd! Lékó Pótar • Világkongresszuson, Ausztráliában Czigner a lézeres műtétekről A tudomány már a vasfüggönyös világban visszanyerte politikától való függetlenségét. Kon­ferenciákon cseréltek gazdát minden nehézség nélkül olyan fontos ered­mények, amelyeket bűn lett volna hét lakattal el­zárni a tudományos köz­vélemény elöl. Dr. Czigner Jenő, a szegedi orvos­egyetem fül-orr-gégeklini­kájának igazgatója dr. Kiss Józseffel, dr. Vass Zoltánnal és dr. Csanády Miklóssal Ausztráliába utazott nemrég, hogy részt vegyen a Sydney­ben rendezett világkonfe­rencián, és ott előadást tartson a hangszalagrák lézersebészetéról. Zsúfolt programmal teljes hat na­pig tartott maga a kong­resszus, utána azonban maradt idő arra is, hogy körülnézzenek egy kicsit a kontinenset kitöltő or­szágban. • Még mindig annyira új a lézersebészet, hogy világkonferencián is ér­demes áldozni rá? - A minimálisan invazív módszerek között tartjuk számon, ez pedig azt jelenti, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozza a betegnek. Szakmánkba vágó minden tételt érintett a kon­ferencia egyébként, magam a lézeres módszerről tudtam most legtöbb újat mondani, saját tapasztalataim alapján. • Furcsa nekünk a kon­ferenciai gyorshajtás. Fölállt a pódiumra, és tízperces előadást tartott? Mire nekirugaszkodott volna, le is telt az ideje. - Egy jól szervezett kong­resszuson többféle lehető­séggel számolhatunk. Kerek­asztal-megbeszélésen vettem részt először, ez pedig azt je­Dr. Czigner Jenő itthoni beteget vizsgál. (Fotó: Enyedi Zoltán) lenti, hogy hat kutató másfél órán át beszélhetett ugyanar­ról a témáról. Mindenki a maga tapasztalatát hozta, te­hát hatoldalú megközelítés­ben tárgyalhattuk ugyanazt. Fejenként valóban tíz perc jutott a saját mondanivalóra, néhány perces eltérésekkel be is tartotta mindenki, és fél óra maradt még a kérdésekre meg a válaszokra. Valóban a figyelem fölkeltésére jó csak az ilyen nekifutás, de arra nagyon jó. Utána minden ér­deklődő megkeresi a maga emberét, és tovább bogozza vele a részleteket. Termő kapcsolatok is szövődnek földünk túlsó felén dolgo­zókkal is. 0 A kerekasztal volt az első. És a második? - Egyik nápolyi idős pro­fesszor kért föl faxon, hogy korreferensként vegyek részt az ő előadásán is. Témája annak is a gégelézer volt. 0 Hányan vannak egy ilyen kongresszuson? - Hatezer résztvevőt re­gisztráltak, igazi haszna ki­fejezhetetlen. Úgy megszer­vezni, hogy mindenki előad­ja, amit magával hozott, és ráadásul kellemes is legyen a találkozó, valóban nagy­szerű eredmény. • Vasárnap kezdődött, a pénteki záráson nyilván elmondták, betöltötte föl­adatát a konferencia. Utána? - Mivel örültünk egymás­nak, akik találkoztunk már, és új ismeretségek is szület­tek, nem rebbent szét azon­nal a hatezer ember. A kong­resszus utáni turistaúton - a „postkonressturon" - Auszt­rália trópusi területeire utaz­tunk. A Sydneytől ezeröt­száz kilométerre lévő egyik korallszigeten kötöttünk ki. Gyünyörűséges ígéretekkel érkeztünk: galambok helyett például fehér papagájok szállnak az ablakpárkányra. Jól kifogtuk: hurrikán köze­ledtét jelentették be mind­járt. Először csak csöndes jóslatként, és hozzá is tették: senki ne izguljon, minden rendben lesz. Tapasztalatla­nok vagyunk ilyen időjárási skandalumok dolgában, gon­doltuk, na, ezt kivárjuk. Másnap megint: közeledik a Justin-hurrikán, és ha tartja az irányt, kedden ide is érke­zik. Nekünk éppen kedden kellett volna visszaindul­nunk. A szomszéd szigetet már kilakoltatták! Üzleti jó­indulattal minket is intettek: mivel a szél egyre erősödik, maradjon mindenki ajtón be­lül. Onnan is láthattuk, hogy a hatalmas fadézsákban kira­kott narancsfákat már föl is borigatta. Mentem mindjárt, megkérdeztem, mikor indul az utolsó repülő. Harmincöt perc múlva! Ömlesztve pa­koltunk, rohantunk a géphez, láthattuk is még, amikor föl­emelkedett. Nagyon ember­séges taxis vitt bennünket, ő is segített, én is futkároztam, kiderült, nem az utolsó, csak az utolsó előtti ment el, a miénk szélárnyékban vára­kozik. Még ilyet se értem: a fülembe esett az eső. 0 Tudta talán, hogy fül­orr-gégeprofesszorral van dolga? - A nagy kapkodásban benn maradt a taxiban a pu­lóverem. Már éppen keresz­tet vetettem rá, mondván, több is veszett Mohácsnál, amikor látom, hozzák. Az a taxis a hurrikáni forgatagban is talpig becsületes volt. • Utána? - Sydneyben fürdőnapot tartottunk, aztán Bangkokba utaztunk. Ott egyébként is ki kellett szállnunk. Annyi em­ber lakik benne, ahányan Magyarországon élünk. Meg is esett, hogy mire beleült valaki a motoros riksába, már le is tépték róla a nyak­láncot. • Mégse taxis az egész világ? - Nem velünk történt, mert nekünk több eszünk volt: bele se szálltunk. Uta­zási irodákkal voltunk mind­végig kapcsolatban, előkelő­en udvarias kiszolgálásban volt mindvégig részünk. Amikor megérkeztünk a re­pülőtérre, mindjárt megren­deltük a beszállító taxi mel­lett a másnapi városnézést is. Ami a napba belefért, meg is néztük, veszteség nélkül. • A legérdekesebb? - Nekünk ott minden le­gérdekesebb volt. Sieretik Kelet Velencéjének nevezni. Eszembe is jutott a Tisza mindjárt. Ha ott a Csaophra­ya folyót annyi célszerűség­gel tudják befogni többek között a turizmus szolgálatá­ba is, miért nem tudjuk mi a mostani semminél jobban ki­használni a Tiszát? Kevesen jutnak el közü­lünk Bangkokba. Horváth Dezső „Reménytelen" mondta a nemrégiben kinevezett operaházi fő­igazgató titkárnője. Ne is számítsak arra, hogy a közeljövőben találkozha­tom a főnökével. Minden órája foglalt. Egész héten a Falstaff nemzetközi énekverseny zsűrijében tevékenykedik, délelőtt pedig számítógépes tan­folyamra jár. A követke­ző héten énekeseket hallgat meg, ráadásul nehéz tárgyalások vár­nak rá a Magyar Állami Operaház művészeti és gazdasági problémáiról. Persze, nem adtam föl. Végül is az énekes-meg­hallgatás szünetében érem utol Szinetár Mik­lóst, aki az ebédjéről mond le a beszélgetés kedvéért. • Ön és a társulat vezető művészei előtt, eddig hu­szonöt énekes próbálko­zott az Erkel Színház deszkáin. Mi szükség van az ilyen meghallgatások­ra? Elvégre a Zeneakadé­mia minden évben új éne­keseket bocsát ki. - Nézze, ha valakit, ne adj isten, nem vettek föl az Akadémiára, vagy nem volt ideje, pénze, annak is meg kell adni a lehetőséget. Azért ülünk itt, hogy megtudjuk, most kik vannak fiatalok. Nem feltétlenül azért hall­gatjuk meg őket, hogy az Operaház tagjai legyenek, de nem árt gondolkodnunk ró­Szinetár és a nevetés luk. Ki tudja, mit hoz a jö­vő... • Van most ösztöndíjas rendszer az Operában? - Pillanatnyilag nincs. Ép­pen ezt szeretnénk előkészí­teni ezzel a meghallgatással. 0 Hallottam énekelni egy hölgyet. Eboli-áriája pro­fit sejtet. - Azt kérdezi, hogy mi a véleményem róla? 0 Igen, azt. - Nem mondom el. 0 Miért nem? - Nézze, itt egy zsűri dol­gozik, én előre nem nyilat­kozhatom senkiről. 0 Akkor azt kérdezem, hogy milyennek találta a jelentkezők színvonalát? - Jónak. Bár más egy éne­kes értéke és más a használa­ti értéke. Énekelhet valaki szépen, de ha olyan szerep­körben van, ahol rajta kívül még húszan énekelnek, akkor sokkal nehezebb a dolga, mint annak, aki esetleg gyen­gébben „muzsikál", de abban a szerepkörben éppen nin­csen senki. 0 Most Ön vizsgáztat, de azt hallottam a titkárnőjé­től, hogy a tanulópadot is koptatja. - Igaz, számftógép-tanfo­lyamra járok. Ahogy múlnak az évek, az ember fél attól, hogy lemarad. Nem pro­fesszionális szintet akarok el­érni, de a számítástechnikát is szeretném ismerni. „Legyen béke!..." 0 Egy operaigazgatónak szüksége van a számítás­technikára? - Nincs. De egy huszadik századi, sőt a huszonegyedik századhoz közeledő ember­nek szüksége van rá. 0 Tudomásom szerint ön sok mást is csinál. Példá­ul a Budapesti Tavaszi Fesztivál művészeti taná­csának a tagja, Bereczky Lóránd, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatója és Nóvák Ferenc, a Hon­véd Táncegyüttes vezetője társaságában. Milyen fel­adatot jelent ez a művé­szeti tanácsadás? - Azt, ami a szóban van: tanácsot adunk. Ötleteinket, gondolatainkat, tapasztalata­inkat a Tavaszi Fesztivál­szervezők rendelkezésére bo­csátjuk. 0 A Tavaszi Fesztivál jó néhány programját köz­vetíti majd a televízió. Nem fáj a szíve a Magyar Televízióért, amelynek so­káig egyik vezetője volt? - Most is készülök Mozart Cosi fan tutte című operájá­nak a tévéváltozatára. A tele­víziót is szeretem, meg az operát is. 0 Van-e remény arra, hogy a Magyar Állami Operaház előadásait köz­vetítse a televízió? A mai gazdasági helyzetben a vi­déken élő operabarátok nem engedhetik meg ma­guknak, hogy egy-egy jó énekes kedvéért Buda­pestre utazzanak. - Most folynak erről tár­gyalások. Jó volna megfelelő színvonalon közvetíleni az előadásokat. 0 Már csak azért is, mert bizony a magyar opera­rendezők sokszor hasz­nálnak sötét színpadké­pet. Ez viszont csak a helyszínen élvezhető, a képernyőn nem. - Lehet egy előadás jó, de nem biztos, hogy jól is köz­vetíthető. Olyan előadásokat kell tehát kiválasztani, ame­lyek örömet jelenthetnek a tévénézőknek. 0 Valamikor szerette a musicalt is, hiszen ön ala­pította a Petőfi Színházat. Diáklányként láttam a Koldusoperát Agárdi Gá­bor, Sennyei Vera, Dóm­ján Edit parádés előadá­sában, az Egy szerelem három éjszakáját vagy a Mélyvíz című Mándy-da­rabot. - Nagyon boldog, harcos korszak volt, az újat akarás pezsgésével. Nézze, én sze­rencsés ember vagyok, mert életem túlnyomó többségét olyan helyeken töltöttem, ahol jól éreztem magam. 0 Jó ezt hallani. De ha jönne egy tündér és föl­tenné a mesebeli kérdést, hogy mi a három kíván­sága, mit válaszolna ne­ki? - Ahogy körülnézek a vi­lágban, nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarorszá­gon béke legyen, és nyugod­tan élhessünk. Ez lenne az el­ső kívánságom. A második meg az, hogy magam és a családom egészségesek le­gyünk. A harmadik kívánsá­gom, hogy a magyar kultúra kikeveredjen a mostoha sor­sából, amiben most van. 0 Végül engedjen meg egy olyan kérdést, ame­lyet mostanában gyakran megfogalmaznak: számtt­hatunk-e világsztárok vendégszereplésére a Ma­gyar Állami Operaház­ban? - Nézze, akit világsztár­ként ismer a magyar közön­ség, az nyolc-tíz művész. Ezeknek az egyik fele mú­mia, a másik fele megfizethe­tetlen. Jó énekeseket azonban fogunk tudni hozni. László Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom