Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

A Karakorum hegység szíve (3,) Új völgyek, új kalandok Sorozatunk egy bátor szegedi fiatalember tá­vol-keleti kalandjait me­séli el, rendhagyó mó­don, egyes szám első személyben. Hevesi Pé­ter időt és energiát nem kímélve valósította meg élete álmát: eljutott a Karakorum hegység le­nyűgöző csúcsai közé. A szerzőről sokat elmond, hogy úgy kezdte vissza­emlékezését: „Köszönet édesanyámnak a tiszta szeretetért és édes­apámnak az atyai szi­gorért..." Islamabadban létezik egy szupermarket, mely csoda­szép és olcsó. Itt szinte min­dent megkaphatsz. A neve Awami Markaz, és közel van a Marriott Hotelhez. Vá­sárolhatsz itt élelmiszert, gyógyszereket, sőt a pénteki nagypiacon még melegruhát is... A hegyekben szintén tisz­ta körülményeket találsz. Ehetsz, ihatsz, ami jólesik, de nem árt az óvatosság. Még egy viszonylag rövid túrán is hasznos lehet egy rutinos hegymászó tapaszta­lata, illetve, ha az nincs, ak­kor egy helyi vezető. Nem ritka, hogy gleccsereket, mo­rénákat kell keresztezni, de olykor veszélyes sziklamá­szás is előfordulhat, vagy akár térdig érő hó is eshet ­egyetlen nap alatt. Még nyá­ron is! Ugyancsak fontos dolog az akklimatizáció, hiszen nem egy túra 3000 méter fö­lé visz. Ha a felvonulási út­vonal hosszú, az akklimati­záció fokozatosan „lejátszó­dik", ami persze veszélyt is rejt magában. Tudniillik, ha a túra végén derül ki, hogy nem bírod a magasságot, vagy bármely oknál fogva, le kell jutnod alacsonyabb szintre, akkor ez hosszabb időbe telik, és esetleg már késő is lesz, mire leérsz... • A világ nyolcadik csodá­jaként emlegetett Karako­rum országúton is utaztam. Menet közben felmásztam a tetőre, hogy ne kelljen a szűk és kényelmetlen utas­térben nyomorogni; ehelyett a felejthetetlen kilátás ámí­tott el és úgy éreztem ma­gam, mint egy szabadon re­pülő madár. Az út maga nem több mint egy vékonyka aszfalt­sáv, amely helyenként kes­kenyebb, mint két autó szé­lessége. De kitartóan kígyó­zik felfelé a Khunjerab hágó irányába, ami magasabban fekszik 4600 méternél. Ez az egyetlen szárazföldi útvonal Pakisztán és Kína között. • Káprázatos, vakító, hó­fedte hegycsúcsok, száraz, kopár hegyvonulatok, és kö­zöttük néha egy-egy falucs­ka tűnik fel, mint afféle oá­zis. Pompás zöld színben tündökölnek. Hatalmas fák, sűrű gyümölcsösök és renge­teg megművelt mező mesés­sé varázsolja a tájat. Egy újabb kanyar, még erőseb­ben szorítom a csomagtartót, hogy le ne essek a tetőről. Egy új völgy, új panorá­ma, új kalandok felé roha­nok... Havasi Páter (Folytatjuk.) A csúcsok igenis legyőzhetök... Villáminterjú, két lámpa között Bcmdö a Bartókban „Hanyas vagy, 47-es? De, hiszen akkor ez az idén ötven!" (Fotó: Enyedi Zoltán) Humorista, építész­technikus, kőműves mester, fafaragó, ama­tár fotós, maratonifutó, életművész, földi halan­dó, liberális keresztény, jókedvű magyar állam­polgár, karikaturista, szabadúszó, gondola­tébresztő, férj, apa... Korántsem teljes a felso­rolás e névjegykártya tulajdonosának sűrű éle­téből. Igen, Nagy Bandó Andrásról van szó, aki­vel a minap egymás mellé soroltunk a szen­tesi rendörlámpa alatt. Gyopárosra félúton az­tán azt is megtudtuk, hétfőn este hétkor „ha­zajön", a szegedi Bar­tókba. • Sietsz? - szóltam át a szomszédos kocsiba. - Két percem van. Gyo­párosfürdőn „fárasztom" a polgármestereket. De hétfőn este hétkor jövök haza, a szegedi Bartókba - mondta és már húzott is egy csende­sebb helyre. • Milyen műsorral érke­zel Szegedre? - kérdez­tem Nagy Bandó András­tól, a szentesi főtér parko­lójában. - Ez egy fecskefészek­szerű anyag, naponta teszek hozzá néhány mondatot, egy-egy újabb gondolatot, s így szép lassan nő teljes ter­jedelművé. Olyanná, amely­ben már jól elférek a közön­séggel. Nem kívánok világ­rengető dolgokkal foglakoz­ni, játszom a magyar nyelvvel - is. • A közönség megszokta, hogy közéleti tartalom­mal igyekszel választ ke­resni a sokakat foglakoz­tató és érintő kérdésekre. - Igen, de - úgy gondo­lom - az eddigiek során épp eleget beszéltem, a legtöbb ilyen kérdés nem változott, s lassan értelmetlenné vált a küzdelem. Ráadásul a csóró­ság sokaknál állandósult, s lehet beszélni róla, de - még ha új ötletekre is épül ­ugyanazt a gittet rágjuk. 9 És a nagypolitika? - Aki kíváncsi rá, egész nap elmerülhet benne. Be­vallom, engem az utóbbi időben sokkal inkább leköt a szépirodalom és a filozó­fia, mint a politikai ember­evők egymást marcangoló fogcsattogtatása. Különben sem látjuk a dolgok lénye­gét, folyton csak a felszínt karcoigatjuk. Akkor meg miről beszélünk? Miről be­széljünk? Persze van né­hány olyan Írásom, mely szociológiai töltésű, s né­hány harsányabb derűt sej­tető, melyek az utóbbi idő­ben íródtak. Valószínűleg ezekkel egészítem ki úgy a frissebb anyagot, hogy egy teljes estét kaphasson a kö­zönség. • Ami ma is éppúgy „vevő" a műsorodra, mint mondjuk tíz-tizenöt éve? - Erről szó sincs. De ak­koriban mindketten más vi­lágban éltünk. A közönség és én is. Azt tapasztalom, hogy a művelődési házak rendezvényei sokkal keve­sebb érdeklődőt vonzanak. De ez nem az érdektelenség­re, hanem a pénztárca tartal­mára vezethető vissza a kö­zönségnél. A nyilvános elő­adásokon több száz ember összejön, kvázi: szeretik amit csinálok. 0 Ötvenhez közeledsz. Mennyiben változott hu­morod, illetve fölfogásod, az életviteled? - Aki igazán ismer, az sem ismer eléggé. A humo­ron keresztül sok mindent képes voltam megmutatni abból, amit képviselek, de ez csak töredéke annak, amit valóban magamban hordo­zok. Már most érzékelem és tudom, hogy mindarra, ami­nek megvalósítására szület­tem, nem lesz elég időm. Megíratlan könyvek üres lapjai, elképzelt festmények vásznai és faragásra való fa­rönkök várnak rám, remélem nem hiába. Persze én is a na­pi robot rabszolgájaként dol­gozom, de a szabadidőmet nem fecsérelem el. • Legközelebb mit hal­lunk tőled? - Hogy mit, azt még nem tudom, de a Rádiókabaréval Brüsszelbe repülünk, ahol a NATO-ról és az EU-csatla­kozásról készítjük a májusi műsort. Ez tehát rádiós lehe­tőség, de előtte még élőben a Bartókban... Révész János Elképzelni is hátbor­zongató, hogy milyen érzés lehet, amikor az éjszaka kellős közepén rablók állítanak be az ember lakásába, ottho­nába. Fejüket sapka, ar­cukat kendő fedi, ke­zükben pedig pisztoly. Kiabálnak: elö a pénzt, különben baj lesz. Hogy miféle baj, azt ki lehet találni. Különösen aljas­ságnak számit egy ilyen akció, ha hetven év fö­lötti, védekezésre képte­len emberek ellen köve­tik el - mint történt egy domaszéki tanyán. Három fiatalember ült a vádlottak padján a megyei bíróságon a héten. Megfel­lebbezték a elsőfokú ítéletet, amely összesen 21 év sza­badságvesztést osztott szét kinek-kinek érdeme szerint. Úgy találták, túl szigorú a büntetés, ezért került sor az újabb mérlegelésre, amelyet • Rablók a domaszéki tanyán Játékpisztollyal fenyegetőztek dr. Szabó Lóránt tanácsa végzett. Rablás, magánlak­sértés, rongálás, lopás szere­pelt a vádlottak számláján, mindez társtettességben el­követve, ami semmit nem csorbít az egyéni „érdeme­ken", sőt. Tavaly tavasszal, húsvét környékén kezdték szervezni az akciót. B. Róbert Szeged­ről ismert egy idős házapárt, amelynek Domaszéken volt tanyája. Ott laktak, számos jószágot tartottak, szorgal­masan gazdálkodtak, ezért az ügy elsőrendű vádlottja úgy gondolta, ahol ennyi a munka, ott eredménynek is kell lenni: bizonyára sok pénzük van az öregeknek. A hagyományos, avagy a naiv gondolkodás szerint a tanyán élők otthon tartják megtaka­rított forintjaikat, például a szalmazsákban, a sufniban, esetleg a kukoricagóréban. De a világ ma már nem így működik. Nem biztos, hogy Jani bácsi esténként az Inter­neten kalandozik számítógé­pe segítségével, de nem is a cihában tartja pénzét, hanem a bankban. B. Róbert nem a Somo­gyi-könyvtár olvasótermé­ben, hanem a börtönben is­merkedett meg H. Zsolttal. Előadta neki ötletét, hogyan lehetne könnyű „munkával" nagy pénzhez jutni. Az összeget 14 millióra saccol­ta, ennyit tudnának megsze­rezni a domaszéki tanyáról. Különösebb ellenállásra nem kellett számítaniuk, mivel idős emberekről volt szó. A-tervben a terepszem­le is szerepelt. Tavaly, áp­rilis 6-án kiautóztak a Sze­gedhez közeli tanyára. A gazdi} ismerte Róbertet, aki azzal a mesével állt elő, hegy disznókat akar vásá­rolni. Az ügy későbbi sér­tettje csak azt furcsállta a dologban, hogy miközben a jószágokról, az üzletről dis­kuráltak, a fiatalember nem is volt rá kíváncsi, hogy néznek ki, milyen disznók röfögnek az ólban. H. Zsolt javasolta cimbo­rájának, hogy vegyék be a buliba N. Jánost is, aki a megkeresésekor nem kosa­razta ki a fiatalembereket, benne volt a játékban, holott tudta, hogy nem májusi cse­rebogarat hajkurászni indul­nak majd a pusztába. Húsvét „locsolkodós" napjára tervezték az akciót. Felszerelkeztek a szükséges eszközökkel, ám valami közbejött, ezért lefújták az egészet. A rossz főpróba után rögtön, másnap követ­kezett az előadás. Késő este indultak el a tanyára. Fejük­re baseball-sapkát húztak, arcukat kendővel fedték el. Felfeszítették a bejárati ajtót. Benyomultak a szobába, ahol az idős házaspár aludt. Elemlámpával világítottak a szemükbe, rájuk ripakodtak, adják elő a pénzt. Ny. János és felesége csak annyit lá­tott, hogy pisztolyt fognak rájuk. Azt nem tudhatták, hogy azok nem igaziak vol­tak. Az egyik műanyag já­ték, a másik pedig gázön­gyújtó. A rablók feltúrták a kony­hát és a szobát is. Csekély zsákmánnyal kellett beérni­ük, mivel 450 forinttal és egy csomag kávéval távoz­tak a házból. Az ajtót azon­ban kívülről bezárták, így a megtámadottak csak másnap délelőtt, az ablakon keresz­tül tudtak kiszabadulni az épületből. A Csongrád Megyei Bíró­ság - a büntetés mértékét il­letően - helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. B. Róbert­nek 8, N. Jánosnak 6, H. Zsoltnak pedig 7 évet kell fegyházban letöltenie. Az ítélethirdetést végig­hallgatta az eset 74 eszten­dős sértettje is. Kíváncsi a büntetés mértékére? - kér­deztem tőle. Nem - így a vá­lasz. Csak azért jött a bíró­ságra, mert egy évvel ezelőtt a nyomozók lefoglaltak egy autóemelőhöz tartozó vasru­dat is, ami az övé volt. Azt szeretné visszakapni... V. Fekete Sándor horoszkóp ey KOS: Egy vá­Jratlan találko­zás lehet a mai nap fénypontja. A régi jó barát remek ötle­tekkel látja el jövő­jét illetően. Óvato­san közlekedjék! BIKA: Sok-sok bók, egy kelle­mes vacsora, gyen­gédség, figyelmesség ez az, amihez kedve lenne ma. Bátran fogjon hozzá a meg­valósításhoz! I IKREK: Reme­kül és ízlésesen öltözködik, sokat ad ruházatára, eleganciá­jára. Egyedül a szín­összeállításra nem fordít kellő figyel­met. ra RAK: Hangulati hullámvölgyé­nek legalsó pontjára érkezett. Szinte fürdik az önsajnálatban, s rossz néven veszi, ha nem osztoznak bánatá­ban. OROSZLÁN: Használja ki, hogy szombat van törődjék többet testé­vel! A felszedett kilók nehezítik az életét is, a mozgását is. Jól fog esni a torna. np SZŰZ: Kedveli az édességet, s a sok, jó minőségű ételt. Ha van kedve hozzá, ne engedjen mindig a kísértésnek. Csino­sabb, s talán gazda­gabb marad. MÉRLEG: Különféle két­értelmű ajánlatokat kap. Fontolja meg azt is, hogy meg­hallgatja-e egyálta­lán. A délutánt bará­taival tölti, nagyon kellemesen. ni SKORPIÓ: Ön rendszerint igen keményen dolgozik, nem hagy ki egyetlen lépést sem, egyetlen kínálkozó alkalmat sem. A siker nem marad el. NYILAS: Sok —változás várható otthonában, ugyanis nagy örömét leli ab­ban, ha átrendezheti családja életét a bú­torokkal együtt. Ők kevésbé! BAK: Egy kissé meggondolatlan volt, ki is csúszik a lába alól a talaj. Átmeneti a helyzet, ne aggódjék, néhány nap alatt ren­deződik minden. VÍZÖNTŐ: Magábazárkó­zottan tölti a hétvégét, mindaddig, míg valaki meg nem találja a kul­csot. Alapvetően szereti kicsit kéretni magát. X HALAK: Re­mek formában van. Használja ki a kedvező szelet, fogja be saját vitorláiba! Estére meglepetések sorozata vár önre, né­mi Fintorral.

Next

/
Oldalképek
Tartalom