Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-12 / 85. szám

SZOMBAT, 1997. ÁPR. 12. HAZAI TÜKÖR 7 Baka István Csak a szavak Csak a szavak már nem maradt más csak a szavak csak a szavak a tó szavában úszom én hol a hínár mondata tapad testemre és a mélybe húzna de hát az is csak szó a mély nevezz meg és a név a szó majd kiszabadulva partot ér csak a szavak már nem maradt más nem táplál a kenyér s a bor lélek vagyok ki test-koloncát hurcolva folyton megbotol a semmi és a lét közötti küszöbben bár ez a küszöb szó maga is csak és riadtan tévelygek a szavak között jó volna lenni még talán de mit is tegyek ha nem lehet a szótáradba írj be s néha lapozz föl engem és leszek Versünnep • Tudósítónktól A költészet napját színvonalas versmondóversennyel ünnepelték tegnap a szegedi általános iskolások. Hatvankét diák versengett iskolája képviseletében a megyei döntőbe kerülésért. A Tabán Általános Iskolában valóságos versünnepet rendeztek. A 7-8. osztályosok között a legjobbnak Hegyközi Lívia, a Móricz iskola tanulója bizonyult (felkészítő tanára Dr. Zámbó Gézáné). Második lett Miskolczi Brigitta, a Tarján III-as iskolából. A harmadik helyezett pedig Koczor Kristóf, a főiskolai gyakorló tanulója (Bácsi János tanítványa). A 4-8. helyen a megyei vetélkedőre jutott Megyesi Ágnes, Albert Bálint, Pártos Katalin, Ulicska Zsuzsa és Molnár Eszter. Az 5-6. osztályosok versenyében az első két helyet az Arany János iskola diákjai szerezték meg, győzött Hódi Eszter, második Tóth Anett (felkészítő tanáruk Kónya Lászlóné). A harmadik Gera Marina lett a Tisza-parti iskolából (Kocsis Józsefné tanítványa). A 4-8. helyen Szigeti Boglárka, Ördög Deák Andrea, Király András, Horváth Andrea és Friedrich Uta jutott a megyei versenyre. Tiszatájest • DM-információ Április 14-én, hétfőn 17 órától Tiszatáj-estet rendeznek a Somogyi-könyvtár móravárosi fiókkönytárában (Katolikus Közösségi Ház, Kálvária tér 21.). Vendégek: Olasz Sándor, a Tiszatáj főszerkesztője és Gyuris György, a Somogyi-könyvtár igazgatója. Baka István síremléke Kitüntetések, • DM-információ Szeged napján, május 21én kitüntetésekkel ismerik el a legkiemelkedőbb polgároknak ítélt személyiségek tevékenységét. Arról, hogy az idén kiket köszönthetünk Szeged napján, zárt ajtók mögött, csütörtökön este döntött a városi közgyűlés. Szeged díszpolgára: Kopasz Márta grafikusművész lesz. Pro Urbe díjat kap: Németh András orvos-író és Valastyán Pál, a MOL Rt. szegedi igazgatója. A Szegedért Emlékérmet Csaba Béla cselgáncsedző; Frank József • DM-információ A Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola nevelőtestülete és tanulóifjúsága április 24-én immáron tizenharmadik alkalommal ünnepli a Gabonatermesztési Kutató Intézet nyugalmazott igazgatója; Gyémánt Csilla, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola docense; dr. Harsányi Géza tüdőgyógyász; Kligl Sándor szobrászművész; Sándor János színházi rendező; Szabó Jenő közgazdász, a MÉH Nyersanyaghasznosító Rt. vezérigazgatója; Venetianer Pál akadémikus biokémikus, MTA Szegedi Bilogógiai Központ; Vörös László irodalomtörténész, a Tiszatáj folyóirat volt főszerkesztője veheti majd át a város napján. meg az intézmény névadójának, Kiss Ferenc erdőmérnöknek a születésnapját. A programban koszorúzás, iskolai ünnepség és tanulói előadások szerepelnek. Szeged központjától százharminckilenc kilométerre nyugszik örök békességben és nyugalomban Baka István. A két esztendővel ezelőtt elhunyt, szekszárdi születésű, szegedi költö síremlékét tegnap, a költészet napján avatták fel ünnepélyes keretek között a szekszárdi alsóvárosi temetőben. A családtagok, barátok, ismerősök és tisztelők körében Kocsis Imre Antal, Szekszárd város polgármestere mondott avatóbeszédet, amely után a költőbarát, Balog József olvasta fel Baka István Yorick visszatér című költeményét. Szekszárd bizonyos időközönként bocsájt el egyegy olyan embert, aki dicsőséget hoz a városra, s emeli annak fényét - mondotta avatóbeszédének elején Kocsis Imre Antal szekszárdi polgármester. Hogy a város ezt évtizedenként vagy évszázadonként teszi, nem lehet tudni. Azt viszont igen, hogy kik azok, akik innen indultak, s ide tértek vissza. Baka István ilyen ember volt. A költő csütörtökön este itt volt közöttünk, amikor műveiből irodalmi estet rendeztek a szekszárdi Német Színházban - hangsúlyozta a polgármester. „Mesélt nekünk Szekszárdról, mesélt rólunk; arról, hogy mit jelentett e város lakójának lenni, úgy, hogy közben a nagyvilágban él, de mindvégig itt marad. Amikor a város felavatja síremlékét, nem csupán egy jelet állít, hiszen Baka István verseiben a mi mondatainkat, gondolatainkat és álmainkat fogalmazta meg. Az Istennel vívott harcában a mi harcunkat írta meg." Kocsis Imre Antal idézett a költő Vadszőlő című alkotásából: „Ha kifelé bezárul minden út, / Itt legbelül lesz tágasabb a tér: / Puszták, hegyek, melyekre úgy borul / A menny, mint kozmikus lapulevél. " A filológusok majd megállapítják a művek alapján - hangsúlyozta -, hogy Baka István hitte-e Istent. Az azonban egészen biztos, hogy eljutott a kozmikusig; ahhoz a határhoz, amelyhez magyar költő ritkán jut el. „Pista köztünk van. Barátunk, példaképünk itt van, s itt marad velünk. Szavai erőt és bizonyosságot adnak számunkra." A polgármester beszéde után a költőbarát, Balog József olvasta fel nagy átéléssel Baka István Yorick visszatér című versét. Idézet a költeményből: „Fent vagy elég tán az egyszerű többség / Hogy ezt a kis világot romba döntsék / Ki tudja hogy amott kiben mi munkál / Ki mirtuszt nem kapott kinek meg oltár / Elég díszes nem épült jaj ki tudja / Csak én vagyok kinek elég a púpja / S ha minden varjú azt károgja voltál / Azt felelem nyugodtan félig holtan / Igazatok van udvaroncok voltam/ De nem ti én én támadok fel újra." Farkas Pál, a szegedi születésű szekszárdi szobrászművész készítette síremlék leleplezése után a családtagok, a barátok és ismerősök, valamint a költő tisztelői helyezték el a megemlékezés virágait a talapzaton. A nap folyamán nyílt meg a szekszárdi Babits Mihály Emlékházban a költő életét bemutató, fényképekkel és különböző dokumentumokkal gazdagon illusztrált emlékkiállítás. Sx. C. Sx. A névadóra emlékeznek Szeged napjára A költő felesége és leánya elhelyezi a síremléken a megemlékezés virágait. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Mórahalmon vitték a jószágot Egy kötekedő vendég A gazda akkor nyugodt, ha zsebében érezheti a jószág utáni forintokat. (Felvételünk illusztráció. Fotó: Gyenes Kálmán) A cégeknek, termelöknek elemi érdekük, hogy piacra dobják portékájukat. Vigyék, csak vigyék, azért van. Az értékesítési lázban, no meg a versenyhelyzetben engedményeket is adnak, pédául úgy, tihogy nem kell azonnal fizetni a termékért, majd utólag egyenlítik a számlát. Nos, ez utóbbi nem mindig történik meg, a bíróságokon ' hemzsegnek az ilyen ügyek, amelyek neve: csalás. Micsoda disznóságok vannak! Mórahalmi gazdákat szedtek rá a disznóik „felvásárlásával". Vitték a jószágot, mondván, utólag majd fizetik az érte járó pénzt. A gazdák adták a pocákat, hiszen azért etették, hizlalták őket, hogy eladják. Később döbbentek rá, hogy rossz boltot csináltak. Hoppon maradt gazdák Három szegedi fiatalember ellen emelt vádat az ügyészség. B. Tibor és R. Attila úgy gondolták, beszállnak az állatfelvásárlás és értékesítés üzletágba, ám ennek eléggé sajátos formáját választották. Tudtak róla, hogy eladó a Snapsz-Trade Szeszipari és Kereskedelmi Kft., és arról is, hogy az Agromarker nevű cég pedig élőállatokat vásárol fel. Innentől már csupán egy ötlet kellett, hogy a kettő között összefüggést találjanak és teremtsenek. Az új gazdát kereső társaságot megvásárolták, ám a kft.-t nem létező jugoszláv személyek nevére, kiskunhalasi székhellyel jegyeztették be Kecskeméten, a cégbíróságon. Az üzletbe bevették M. Pétert is, aki a kivitelezésben ajánlotta fel aktív közreműködését. Az osztozkodás pedig testvériesen történik, szólt a megállapodás, az állatokért kapott pénz harmada jut mindenkinek. M. Péternek is találtak álnevet, mégpedig Sipos Józsefet. Egy ilyen felvásárlási akció nem mehet reklám nékül, ezért plakátokkal hirdették, újságban verték nagydobra, hogy vevők a sertésekre. B. Tibor - Ságvári Endre után szabadon - Szűcs Péter álnéven a mórahalmi polgármesteri hivatalnál jelezte, hogy a településen felvásárlásra készülnek, ezt jelezte az állatorvosnak is. Természetesen megkeresték az Agromarketet is, legyen kinek továbbadni a négylábúakat. M. Péter pedig diákokat szerződtetett az állatok mázsálásához. Tavaly nyáron két alkalommal sorjáztak a mórahalmi gazdák a felvásárlásra disznóikkal. Volt, aki csak egyet vitt, más pedig tucatot. A jószágokat lemérték, majd átvételi elismervényt és szerződést kaptak a kezükbe a tenyésztők, hogy kinek, mennyi pénz üti majd a markát a disznók után. A két napon közel másfél száz állatot vettek át, értük mintegy 3 millió 700 ezer forintot ígértek. A felvásárlók nem hagyták túl sokáig röfögni a disznókat, igyekeztek minél hamarabb megszabadulni tőlük. A pocákért az Agromarket Kft.-től 3 millió 200 ezer forintot kaptak, az állatok végül a szolnoki Solami cég vágóhídján fejezték be földi pályafutásukat. Az összegnek a felét sikerült lefoglalni a nyomozás során. Az ügyben a szegedi bíróság jár el hamarosan. Egyet ütött, többet rúgott Az itt következő történetben ugyan nincsenek négylábúak, viszont ami a disznóságot illeti, hát, van belőle egy csipetnyi. Mert nem éppen dicső cselekedet egy eszméletlenül heverő emberről lehúzni a bakancsát, a kabátját és mellesleg lecsatolni a karjáról az órát. Pedig Makón ez a csúfság megesett. Ami pedig tragédia az egészben, hogy az egyetlen ütéssel padlóra küldött férfi - akit ájult állapotában loptak meg — meghalt. Kocsmai kakaskodás lett a végzete P. J.-nek. A makói Jáger sörözőben múlatta az időt az ominózus októberi éjszakán. Az ügy elsőrendű vádlottja, A. Béla elmondása szerint - életveszélyt okozó testi sértésért kell felelnie azon az estén idegesen lépte át a vendéglő ajtaját, mivel összekapott akkori barátnőjével. A pultot támasztotta, miközben újabb italokat rendelt. Emlékezete szerint - éjfél utánra, amikor az eset történt - 7 deciliter konyakot gurított le torkán. Odalépett hozzá S. Miklós és K. Lajos, akikkel beszélgetett. Ezt követően egy ismeretlen férfi elé állt, és megjegyezte: „Milyen jóban vagy a cigányokkal..." A kemény kötésű vádlott - aki egyébként rendőrhallgatóként, vagyonőrként és sportból is tanulta a közelharcot - úgy vélte, hogy a kötekedő vendég le akarja őt fejelni, esetleg meg akarja ütni. Válaszképpen ököllel arcon ütötte a férfit, aki hanyatt esett a kocsma kövezetén. A biztonság kedvéért a fekvő emberbe még bele is rúgott néhányat. Kivitték és kifosztották A földön elterülő P. J.-t négyen fogták meg kezénél és lábánál, majd kivitték a levegőre. A söröző előtt nekitámasztották egy fának. A vád és A. Béla emlékezete szerint K. Lajos és S. Miklós úgy tértek vissza a sörözőbe, hogy kezükben volt a kiütött férfi bakancsa és kabátja. A bíróságon vallomást tevő K. Lajos nem így emlékezett a történtekre. - Amikor mentünk hazafelé a kocsmából, láttam, hogy S. biciklije mellett ott van egy pár cipő. Én ugyan nem kérdeztem tőle, hogy az kié, hogyan került oda. Később mondtam, hogy adja nekem. Azt mondta, hogy jól van. Másnap a rendőrök jöttek és elvitték a bakancsot. - Akkor a rendőrségen miért vallotta azt, hogy az áldozat kártyázott magukkal, annyit bukott, hogy a cipőjét eladta 500 forintért magának? - Nem tudom, miért mondtam, meg voltam én akkor nagyon zavarodva... Ez utóbbi hihető is. A leütött férfi halálát közvetlenül nem az ökölütés és a fej beütése okozta, hanem a műtét után, a kórházi fekvés által kialakult szövődmények. Az ügyet a Csongrád megyei bíróság tárgyalja, ítélet május közepén várható. P. P.