Délmagyarország, 1997. április (87. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-11 / 84. szám

PÉNTEK, 1997. ÁPR. 11. A KÖLTÉSZET NAPJA 7 Kedves kömyékbéfíek... ...köztük is kisteleki, csengelei, pusztaszeri, ópusztaszeri, dóci, sándorfalvi, szatymazi, zsombói, forráskúti olvasóink! Való igaz, senki sem lehet próféta a saját falujában, de hírvivő bármikor válhat belőle. Nem kell hozzá más, legtöbbször csak közölni való történet, toll és papír. Az újság, amely mohó módon gyűjti, és a maga módszerével vissza is adja az észrevételeket, ebből éL Remélhetőleg Önök is tapasztalták, rengeteg a pazarul kitalált eset, a valóság is ád elég érdekességet, a lapok oldalait mégis a mindennapok egyszerű eseményeiről tett följegyzések töltik meg. Aki ilyesmire adja a fejét, annak nem is kell nagyon messzire mennie; házunk táján, a kerítésen kívül akad közölni való bőven. A gyermekek dolgai, a jószágok cselekedetei, a köz állapotai mind-mind kelletik magukat... Ami köröttünk történik, érdekes lehet másoknak is, esetleg éppen azoknak, akik nem ott élnek. Ennek jegyében indul útjára Kitekintő oldalunk, keddenként a mórahalmi, péntekenként pedig a kisteleki „nagytájra" irányítva a fény pasztáját. Mindazért, hogy ne csak a szerkesztőnek, hanem sokunknak legyen kedve vállalkozni a falusi hírvivő szerepére. Remélem, nem lesz belőle harag, ha kicsit urizálva köszönök be és közben el is: szolgálatukra. Ajánlom magamat! flta-jeroo tc^crr Tárcsázzon! A változásért, Perczel világba kapcsolódásáért megadjuk a 06-20-444-161-es rádiótelefon számát, s ha bekapcsolva találják (szombaton és hétfőn 14-18 óra között), adjanak hirt magukról, ne is kelljen kérdezni: Halló, történt valami arrafelé? Halló! • Munkatársunktól Javaslom, hogy az itteni lapszélen bátran teremtsünk kapcsolatot. Jelezzünk örömre, bánatra. Valaha erre a füst elegendőnek mutatkozott, később a galamb és a távíró is megtette, de mióta Bell apánk kitalálta a telefont - az a legjobb. Ugyanis... Balástyán Ábrahám Józseftől Zsurkán Lászlóig tart a telefonos nevek, cégek sora. A Déltáv Rt-től kapott tájékoztató szerint, nemsokára további 507 helyen csörög, prüttyög majd új készülék. Még szerencse, hogy nem egyszerre, mert akkor olyan robajjal lenne, hogy a szomszédos Kistelek elirigyelhetné ezt a városi zajosságot. S akkor, nemcsak az új tornacsarnok miatt lenne orrolás... Dócban Ha nem nyitják ki a telefonkönyvet, akkor is tudják: az Alsónyomás úti pecsorai gátőrház az elsó bejegyzés. Száma bármikor változhat, mert mostanában mindenhol nagy hórukkal fogtak a honi telefonállapotok megjavításához, így Dóc se kivétel. A mi számaink 63 leendő és 35 már meglévő vonalról árulkodnak. Bátran mondhatjuk: Dóc - igazi góc! Forráskúton Itt se állhat meg az élet, bár a látszat az, hogy a telefonosok kicsit elhanyagolták a falut. Mindössze 96 helyre vitték el a gyors kapcsolatteremtés lehetéségét segítő technikát, holott a falubeliek még 336 helyre kívánnák. Mindenhová olyat, ahonnét akadály nélkül szólnának akár a költészet napján is - a keresetlenül mondott szép szavak. Álom ez, nagyon szép álom... Zsombón Errefelé még a tanyavilágot is föltelefonozzák. Régóta tudjuk, írjuk ezt, s bizony, most is nagyon jólesik az ismétlés. Csak csinálják, úgy, mintha mi sem történt volna. Mintha az árak nem emelkednének, a bérek nem romlanának szinte napról napra. A tanyai telefon nem olcsó mulatság. Ha nincs résen a gazda, rámehet a beszédre az a bizonyos fehérnemű is. S akkor se inge, se gatyája... Pusztaszeren Bajba került a perczeli leágazás, mert ahányszor fű a szél, annyiszor szakad meg a vonal. A majorbéliek balladai megfogalmazása: néma készüléknek beszélnek, ha szólnak érte. • A végelszámolás napjai Csengele vagyona Mi lesz ezután? (Fotó: Gyenes Kálmán) Nem csukhatták be úriember módjára a csarnokajtót a csengelei osztozkodók. Mint korábban már lapunkban is olvashatták, a gépműhelyben tartott közgyűlésen szövetkezetük megszüntetéséről határoztak a megyeszéli falu nyugdíjasai. Hasonló összejövetelre nem lesz már szükség, kétszáz embernek nem kell szavaznia a gépműhelyből alakított tanácskozóban, de még nincs vége igazából a téeszbontásnak. A lényeg csak ezután .következik. Jönnek a végelszámolás nehéz napjai, amikor is pontosan kiderül: kinek, mi jár? Amikor már érezhetik zsebükben az emberek - megtörtént a váltás. Erre a felemelő érzésre még várniuk kell az osztozkodóknak. Sora van ennek, mint a lepényevésnek - tudtuk meg. Mivel a csengeleiek már nem nagyon bíznak volt vezetőikben, külön csapatot kértek, máshonnan érkező szakembereket fogadtak a megmaradó vagyon fölértékelésére. Nem olcsó i az ilyesmi manapság. Aztán más gond is rakosgatja fészkét. Amint azt Auer Mihály volt igazgató mondotta, már a két gyűlés között négy rendőrségi följelentést kellett tennie. Nem voltak tekintettel a tolvajok még az illemhelyre sem. Annak és másnak, még mozdítható részeit szemelték ki maguknak. Hiába voltak éberek az éjjeliőrök, serények a rendőrök, a vagyon ily módon is fogyatkozott. Mint ismeretes, a hajdani ötezer hektáros szövetkezet földjei már korábban ki lettek osztva. Akkor mi az, ami még porciózható? Amikor rákérdeztünk az igazgatóra, ezt mondta: - Gyakorlatilag van egy üresen álló, 350 férőhelyes tehenészeti telep, a szárítóüzem a 300 vagonos magtárral, a 800 férőhelyes hízómarhatelep, a központi major, létesítményeivel, irodával. A kertészet, termálkúttal. Ezenkívül 140 tehén és annak szaporulata, de a bikákat már eladtuk, az üszőket hagytuk továbbtartásra. A földek gondja-baja, amit eddig nekünk adtak használatra, most már a tulajdonosa nyakába szakad. Eddig hetven-nyolcvan ilyen bérletünk volt. Hogy velük és a szövezkezetben dolgozó hetven családdal mi lesz, nem tudom? Azt mondták mások, hogy ez már ne legyen a volt vezetők gondja. A tartozásokat meg kell adni, annyi biztos. Erről Auer ezt mondta: - Legelőször az állam felé kell kiegyenlíteni a követeléseket, aztán a többit. Az adóhivatal fölülvizsgálja az eddigieket. Oda jutottunk az összegzéskor, hogy ami a ceremónia legvégén megmarad, az lesz az igazán szétosztható csengelei vagyon. M. T. Érdemes volt-e tüntetni? • Kivágták a rezet a kistelekiek Kábelgyár - német mintára Dékány Ferenc, ipari munkás, dóci nyugdíjas: Nem azért kellene tüntetni, hogy az adót töröljék el, hanem azért, hogy az árut el tudják adni. Annak más alapja van, hogy a politikusokat eltávolítsák. Ha ók azzal álltak ki, akkor már eleve nem jól kezdték. Nagyon eldurvult, nem a lényeget csinálják. Sarró Ernőné, ötgyermekes, homokpusztai gazdálkodó: - Érdemes volt nekik tüntetni. Annyira fölvitték már az árakat így is... mit akarnak még? Az ember azért is megfizeti az adót, ha megveszi, amit elvet... a szántásért, ha elszállítja a piacra, azért is. Szerintem még nem értek el eredményt, ennek még folytatása lesz. Zsótér József, pusztaszeri gazda: - A mezőgazdaság problémájára a Parlamentben jobban ügyelnek most már. A törvény alkotásánál csak részben vették figyelembe a gazdatársak követeléseit. Igazi, jó úton haladt a tüntetés, mikor a politikusok kezdtek beleavatkozni. Innentől más színezetet öltött... Szabó Ágnes, ópusztaszeri lakos: - Nem nagyon szoktam politizálni. Igazából nem is érdekel. A tévében láttam, hogy a gazdák traktorokkal és más gépekkel állnak kint az úton. Szerintem értek el vele eredményt, de hogy pontosan mit, azt nem kísértem figyelemmel, de nekik biztos érdemes volt. Kánitz Zoltán igazgató elégedettnek látszott, amikor oda érkeztünk. - A Siemens-házon belül, innen látjuk el a német, az osztrák és az olasz piacot. És természetesen a magyart is. Amikor eladták a gyárat, együtt az összes magyar kábelgyárral, német, osztrák konzorcium vette meg. Azóta a kistelekiek a hírközlő kábelek helyett a vezérlőkábeleket gyártják. Milliárdokban mérik erejüket, ahogy errefelé mondják, kívülről is pofát adtak a valamikori gépállomás lerobbant épületeinek. Az udvaron is fölfedhetők a rendezés nyomai. Erdőt taAhol sok drótból egy drót lesz. (Gyenes Kálmán) roltak, fát ültettek, rakodóteret alakítottak. Összébb és széjjelebb is húzták magukat. Belül, a hatalmas csarnokok gépeivel vágták ki igazán a rezet. Egyik részen szálára szedik a csupasz vezetéket, a másikban pévécé ruhába öltöztetik azokat, hogy a legokosabb masinasorral a helyükre - esetünkben: nagy fadobokra - csévéljék a piacra való portékát. Az egyik gépsor a gyártójáról és nagyságáról kapta a Müller papa elnevezést, merthogy kisebbek is vannak itt. - Számítógépes agya mindent megjegyez, csak etetni kell - vesszük személyesre a figurát Gyapjas Sándor gépkezelővel, aki éppen két vezeték meghámozott végét tekeri eggyé. - Mindent mutat, mér, darabol, teker, ellenőriz és a végén a raklapra igazítja a kész kábelt. A fiatalember az éppen esedékes műszakba, Ottó öccsével, Zsótér Lajossal meg annak testvérével, Zsolttal érkezik Pusztaszerről, autóval. A meló teltével sietnek haza. Gyapjas Sándor az ottani földügyek intézője s amellé még váltja az asszonyt a gyermekpesztráláson. Emiatt a német munka utáni megérdemelt sörivás legtöbbször elmarad. Aki gyémántkővel bontja a vastag drótot vékonyabbra, az a kábelgyártás egyik legfontosabb részébe fog. Molnár László szerszámokat készít az ilyen munkához. Rajzból, méretes darabból és néha fejből is. Amellett még a szükséges javítások is rá maradnak. Találkozásunkkor éppen a drótszálazó masina befutója nem volt jó, azon hegesztett. Azt mondta, a váltással európai mércét állítottak, igyekezniük kell. Bár sokak elköszöntek, vagy el kellett köszönniük a gyártól, a hatalmas csarnokban - amelyben ameddig a szem ellát, mindenhol gépek, huzalok, csévék - maradt azért ember. Szabó Istvánék hatan állnak helyt, ahogy mondják: vállukon nyugszik az ötezer tonna réz súlya. Többek közt - tegyük hozzá! Amint végigjár az idegen a bődületes hodályon, könnyen támad az az érzése: mintha a gépek egy kicsit neki is integetnének. Ismerőse nevén is nevezi azt a sportpályái örömmozdulatot, amit a sok rézcsévéló kar üteme mutat, de kéri, ne mondja ki, mert akkor, neki - annyi! Emiatt maradunk is magunknak, s átvágunk a gyár meleg részlegén, ahol nemes egyszerűséggel, csupán annyi történik, hogy „bejön a réz, kimegy a kész". Aztán a sarki gólyafészekben dől el minden. A sarokba emelt ellenőrzési ponton minden kábel minden szálát megvizsgálja a minőségért felelős számítógép. Azért a hagyományos ellenőrzés módjára is fény derült. Az igazgató odaszól egy régi szakinak: tudja, hogy ez volt az utolsó! Majd kicsit szabadkozik, hogy nagyon jó munkás az illető... és a szonda tényleg kegyetlen, de változnak az idők. Különben a kisteleki gyár korábbi 450 dolgozójából mára 240 maradt. És nem is mind azok, akik előtte ott voltak. Hallottuk az irodában, hogy majdnem mindenkinek van érettségije, és az újakért nem járja körbe a kábelbusz a környező falvakat. Sót, az októberi változás óta a szegedieket szedi össze reggelenként. Más lett mára a világ. Örülnünk kell mindennek, ami éppen örvendetes. Alátámaszthatja ebbéli vágyódásunkat az egyik idejáró külföldi szakember kijelentése, akinek dolga a magyar állapotok felügyelete: ha máshol, például éppen Kínában olcsóbban kapják a munkáskezeket, és ha a szállítás meg az átállás megéri, oda viszik a gyárat... Ha kivágjuk a rezet, ha nem: tartsuk mi is ehhez magunkat! És maradva egy másik közmondásnál, addig üssük a vasat, míg meleg. Vagyis: addig dolgozzunk jól, míg lehet... Majoros Tibor Naponta indulnak a megrakott kamionok a kisteleki kábelgyárból. Viszik a világ minden tájára a jó portékát. Hozni érte nem ök hozzák a rossz forintot, az hozzájuk a magyar bankból érkezik. Hála Istennek: érkezik! A gyár termékei ismertek, mondják: nincs az a rézdrót, amit emberei föl ne szólalnának. Az sem mellékes, hogy nemrégiben ehhez a tanyai „kócerájhoz" csatolták a nagyvárosi gyárat. Pontosabban: közös felügyelet alá hoztak két azonos érdekeltségű vállalkozást, a kistelekit meg a szegedit.