Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-29 / 74. szám

• A Karakorum hegység szíve (1.) A Föld „túloldala" Húsvéti beszélgetés dr. Lénárd György püspöki helynökkel Elérkezett az idő Dr. Lénárd György: „Istenért mindent." (Fotó: Miskolezi Róbert) Most induló sorozatunk egy bátor szegedi fiatalember távol-keleti kalandjait meséli el, rendhagyó módon, egyes szám első személyben. Hevesi Péter idót és energiát nem kímélve valósította meg élete álmát: eljutott a Karakorum hegység lenyűgöző csúcsai közé. A szerzőről sokat elmond, hogy úgy kezdte visszaemlékezését: „Köszönet édesanyámnak a tiszta szeretetért és édesapámnak az atyai szigorért..." A történetem tulajdonképpen idehaza, a Bükk hegységben kezdődött. A barátommal mentünk el túrázni. Sétáltunk az erdőkben, barlangokba merészkedtünk be, kis sziklákra kapaszkodtunk fel. Megszerettem... Ekkor született meg bennem az elhatározás: hegymászó akarok lenni! o Mostanában, Szeged utcáin járva, gyakran ábrándozom a távoli tájakról, az átélt kalandokról és a még be nem teljesült álmokról. Gondolataim elvisznek messzire, a Föld „másik oldalára". A világ legmagasabb hegyei találhatók itt, a Himalája és a Karakorum hegységben. Ahogy feljebb és feljebb jutunk, egyszercsak úgy érezzük, mintha egy tükröt tettek volna az emberek lakta területek és a hallgatag csúcsok közé. Odafenn, ahol a csend szinte hallható, a civilizáció által meg nem érintett helyen, parányi pontok mozognak. Hegymászók küzdenek a fagyos hideg, a tomboló viharok ellen, végeláthatatlan lejtőkön, mély hóban taposnak felfelé, vagy félelmetes sziklákon araszolnak az ég irányába. Küzdenek egy csúcsért és - az életben Az ismert manöken. Varga Rita rendezésében április 12-én, este nyolc órakor - korábbi híradásunkhoz képest változott az időpont! - a Szegedi Nemzeti Színházban nagyszabású divatrevüt tart a Design Divatszínház. A bemutató nem szokványos, ugyanis a színházi hagyományokhoz igazodva, a résztvevők három felvonásban mutatják be a ruhakollekciókat. Az első és a harmadik felvonásban a Partiscumnál végzett manökenek mellett a népszerű televíziós sorozat, a Família Kft. sztáijai is - Esztergályos Cecília, valamint a volt szegedi Juhász Illés és Kárász Zénó - felvonultatják a tavaszi és a nyári ruhaújdonságokat. A második felvonás nem ígérkezik ennyire „mozgalmasnak", viszont alighanem sok-sok meglepetést tartogat a nézőtéren ülők számára, hiszen ebben a részben Szemán Béla cseveg majd a színészekkel. A szünetekben a színház előcsarnokában ruhakiegészítőket - kalapokat, ékszereket, táskákat - tekinthetnek meg az előadás nézői. Budapesten már volt példa arra, hogy ismert színésznők manökenként mutassanak be ruhákat a kifutón, ám vidéken először maradásért. Ki hajszolja oda, őket? Csakis önmaguk... Mindnyájan egy csúcs, egy „végpont" felé igyekeznek. Ha elérik azt - és természetesen sikeresen vissza is tudnak jönni -, hatalmas boldogság keríti hatalmába őket. Tudják, sikerült legyűrniük önmagukat, túljutottak félelmeiken és gyengeségeiken. Legyőzték fáradtságukat, éhségüket, a kényelmetlen, dermesztő éjszakákat, a hideg, a szél és a magasság okozta fájdalmat, szenvedést. Pár éve nekem is megadatott, hogy eljussak erre a varázslatos tájra, a Karakorum hegységbe. Még haza sem értem, de már szőttem a visszaút terveit. Én Szegeden születtem, itt teltek el gyermekkorom vidám évei, itt jártam iskolába és itt lettem először szerelmes. Itt találtam barátokra is, mégis: mindig visszavágok a magas hegyek közé. így nem csoda, hogy második nagy utamra is már-már gyermeki örömmel készülődtem. • A Pakisztáni Iszlám Köztársaság Irán és India között terül el. Délről az Indiai-óceán, míg északról Kína határolja. 1949 óta létezik mint függelten állam. Hivatalos nyelve az urdu, de a különböző tájakon különböző nyelveket beszélnek, mint például: punjabi, balochi, sindi, pastu, wakhi stb., ám az angolt szinte mindenhol ismerik! Hivatalos államvallás az iszlám, amelyet szigorúan követnek is. Turistáknak is tiszteletben kell tartaniuk némely szokást, például: a nőknek hosszú ruhát kell viselniük, és egy kendőt is, de a férfiakat is jól megbámulják, ha rövidnadrágot viselnek... Hevesi Péter (Folytatjuk.) Szegeden lesz hasonló, „nem hagyományos" divatbemutató. Varga Rita, a Design Divatszínház megálmodója elmondta: szeretné, ha ebből a különleges divatparádéból a városban több is lenne. Elgondolása szerint, a jövőben évente kétszer jelentkezne a színház ezzel a műsorral; a tavaszi-nyári, illetve az őszi-téli ruhák bemutatása tulajdonképpen egybeesne a színházi évad elejével és végével. Mint hallottuk, ezeken a bemutatókon már a színpad képe is szakít a szokásos divatbemutató paravános megoldásával, és inkább a revükből ismert díszleteket alkalmazzák majd a látványfelelősök. Azt is megtudtuk: a divatshow adta az ötletet Varga Ritának, hogy egy tanfolyamot is elindítson, ahol a kifutók világa után érdeklődő fiatalok elsajátíthatják a szakma csínját-bínját. Más képzési formáktól eltérően, ezeken a foglalkozásokon az oktatók nem a fotómodellkedésre építenek elsősorban, hanem - a szegedi színház művészei segítségével - megismertetik a jelentkezőket azzal, hogyan kell a színpadon viselkedni, mozogni és legfőképpen egy szerepet eljátszani pusztán mozdulatokkal és mimikával! K. T. Az ember szabad akaratú lény - ha akar, valóban meg tud változni. Tarthat bűnbánatot, megtérhet, új életet kezdhet - úgy, hogy holnaptál nem elvesz, hanem ad, nem ó akarja kiélvezni az életet, hanem áldozatot hoz a másik boldogságáért, nem uralkodik, hanem szolgál. Dr. Lénárd György, az egykori Wekerletelepi kis csibész, az ostrom ministránsa, a szeged-csanádi egyházmegye örök hűségű papja, tavaly júliustól püspöki helynöke osztotta meg húsvéti gondolatait olvasóinkkal, s engedett bepillantani eddigi életútjába. Hetvenkét éves, most jött ki a második infarktusból. Kézszorítása megint erös, mint a satu. # Lénárd atya, úgy látom, egyik húga vigyázza most felépülését - összetartó testvérek. Kérem, mutassa be azt a családot, mely nevelte, adta Önt a katolikus egyháznak, megannyi hívő közösségnek! - Tizenegyen vagyunk testvérek, hál' Istennek, valamennyien megvagyunk. Két évvel ezelőtt, balástyai plébánosként ünnepeltem hetvenedik születésnapomat. Minden együtt voltunk nyolc lány és három fiú... Egyébként egyszerű család volt a miénk, apám postás volt, édesanyám velünk odahaza. Magam is ugyanolyan Vekerle-telepi csibész voltam mindt a többiek, rendre megütköztünk a Valériatelepi srácokkal. Ha megéheztem, beleszaladtam édesanyámhoz, kaptam egy darab üres kenyeret, lehet, hogy megszórtam egy kicsit cukorral, s már szaladtam is tovább, rúgni a rongylabdát - ennyi elég volt... Szerény körülmények között éltünk, annyi mindig megvolt, amennyi kellett, s hála Istennek, hogy nem volt több... Komolyan mondom ezt! Igen nagy szeretetben éltünk, fészekmeleg biztonságban - mi kellhetett,,s mi kellhet ma is ennél több?! Boldog és szabad gyerekkorom volt. Valódi kincseket kaptunk útravalóul: mindazokat a pozitív értékeket, amelyek az ember erkölcsi személyiségét meghatározzák. A hitét is... • Annyira, hogy „pap lesz ebből a gyerekből ha felnő, meglássák..."? -Óh, dehogy! A gyermeknél a hit élményszerű arról, hogy létezik egy abszolút hatalom, aki előtt különféle módon hódolunk, és akihez bármikor fordulhatunk - mert az Ő teremtménye vagyok. Ettől még persze kamaszkorban nekem is meg kellett találi a saját tudatos hitemet, én is megkérdőjeleztem azt, amit a szüleimtől hallottam, vagy tanultam. Ez teljesen normális, a felnőtté válás folyamatáról van szó, az ember a saját lábára áll, a saját eszével kezd el gondolkodni, s a szabad akaratából dönt és választ. Nagyon fontos a személyiségfejlődésben, hogy idáig mindenki eljusson! Nos, ebben a felnőttkori tudatos értékválasztásban jelentettek tartógyökereket a családtól kapott útravalók, vallás dolgában a természetes gyermekkori hitélmények. Szó sem volt arról, hogy én pap leszek - persze arról sem, hogy nem leszek az. Hetedik-nyolcadikos gimnazista koromban elméleti fizikus akartam lenni, mert a lényeges dolgok mindig érdekeltek. Aztán jött a háború, s az Úristen sarokba szorított... • Ahonnét ki nem engedte addig míg igent nem mondott? - Valahogy így, de inkább azt mondanám, hogy ez egy misztérium. S talán nem is köthető csak egy eseményhez. Pesten éltem át az ostromot, besoroztak, kiképezni már nem tudtak, munkaszázadot alakítottak belőlünk. Mozgékony fickó lévén, én inkább egy papnak segítkeztem, jártuk a várost, az óvóhelyeket. A napközbeni bombázások elől már egészen jól megtanultunk menekülni. A szürkületi aknákat viszont igen nehéz volt „kikerülni". Az atyát az angolkisasszonyoknál ismertem meg, ahová, miután a vekerlei lakásunkat lebombázták, s a belvárosba költöztünk, átjártam ministrálni. Ruppert Istvánnak hívták, egy csodálatos ember volt, nem félt semmitől. A városparancsnoktól kapott egy igazolást, hogy mint lelkész, mindenhová bemehet. Egyszer gondolt egy nagyot, hogy elmegyünk a Gestapo foglyaihoz is az Országház pincéjébe, hallotta ugyanis, hogy 10-15 pap is van közöttük. Először szó szerint kirúgták. Aztán mégis... ostyát és bort vittünk nekik titokban, hogy tudjanak misézni. Ruppert atya sváb ember volt, de ki nem állhatta a németeket - várta az oroszokat. Jöttek is... Két golyóval a fejében találták meg az egyik óvóhelyen. Merő véletlen(?), hogy akkor éppen nem voltam vele. A németek alatt is szökevény voltam, meg a „rendfenntartó" oroszok alatt is - az angolkisasszonyok nővérei rejtettek el, hogy el ne vigyenek hidegebb éghajlatra. Innét vezetett az utam a Központi Szemináriumba - pap akartam lenni... • S a kispesti srác meg sem állt Szegedig... - Előbb még azzal fogadott Marczel atya, a szeminárium rektora, hogy „nem úgy megy az Gyurka egyházmegyéhez kell tartozni..." Ám ekkor még javában dúlt a háború, Vác, Esztergom frontokkal elzárva hová menjek? „Szegeddel viszont már van kapcsolat' mondta az atya, s ráadá: ul jól ismerte Hamvas püspök urat. Jött is gyorsan a vilasz, a szeged-csanádi egyházmegye befogadott. A Központiban meg is kezdhettem a tanulmányaimat azzal, hogy alkalom adtán jelentkezem Szegeden. Rövid időn belül el is indultam, öt napos út után 1945. március 5-én megérkeztem a Tisza partjára. Azóta itt vagyok, amit soha nem bántam meg. Mind lelki, mind a tudományos értelemben, szerintem, a legjobb helyre kerültem - a jezsuiták oktattak. Ebben a szigorú és zárt szemináriumban abszolút bizonyosságot lehetett szerezni arról, hogy valóban az Isten hívott-e engem erre a hivatásra, avagy nem. Ha a válasz igen, attól kezdve nem számít, hogy elismer-e a társadalom vagy nem, meghurcolnak-e vagy felemelnek, pap vagyok minden körülmények között. Ebben az teljes bizonyosságban 1950-ben szenteltek pappá. Azóta: Istenért mindent! • Állomáshelyek? - De nehezet kérdez, hisz megfordultam káplánként, illetve később plébánosként vagy 15 helyen. Kezdtem Alsóközpontban, a későbbi Mórahalmon, aztán onnét Apátfalva, a szegedi Petőfitelep, Újszeged, majd Maroslele, Zákányszék, Kiszombor, Nagykamarás, Szeged-Rókus, megint Újszeged, aztán Alsóváros, onnét Zákányszék, ahol már mint plébános a leghosszabb időt, csaknem húsz évet töltöttem, majd következett ismét Alsóváros (ekkor nyertünk pert a város ellen, s szereztük vissza a kolostort) , s végül Balástya. Itt ért a püspöki helynöki kinevezés, így, 1996. július elsejétől ismét szegedi lettem. Mielőtt pedig a helynöki pozíció nagyságáról kérdezne, elmondom: a helynök a püspök árnyéka - tehát, lehet nagy is és kicsi is... Egyébként pedig azt a munkát végzi, amivel püspöke megbízza, illetve akadályoztatása esetén helyettesíti őt. • A helynökségről már biztos, hogy nem fogok kérdezni, az egészségéről viszont igen, hisz tudjuk, hogy tavaly szívinfarktuson ment át... - Volt már egy korábban is, úgy 15 évvel ezelőtt. Nem foglalkoztam vele. Szerettem dolgozni, annyit, amennyi csak a bőröm alá fért, s közben még fütyörészni is támadt kedvem. Az elmúlt egy-két évben kezdtem érezni azt, hogy halálosan fáradt vagyok. Újabb infarktus lett belőle. Felépülés közben, most kezdek barátkozni az új helyzettel - lehet, hogy megöregedtem?... • Húsvét van, az ünnepek ünnepére készül a Z^Zellemes húsvéti Zj, ünnepeket júi kíránunkij or> jl ^ v*. keresztény világ. Jól, avagy rosszul, a maga módján. Kérem atyát, segítsen!... - Hogy is kezdte Jézus tanításait? Elérkezett az idő, tartsatok bűnbánatot, téijetek meg, és higgyetek az evangéliumban, az örömhírben. Ez nagyböjt és húsvét menete és lényege ma is. Az ember szabad akaratú lény, valóban meg tud változni, ha akar. De csak úgy, ha előbb beismeri, belátja, mi az amit eddig rosszult tett, mi az amivel mások ellen vétet ez a bűnbánat. Ha szakít eddigi életével, s másképp akar élni, s ezt tudatosan elhatározza, az a megtérés. S akkor lerakhatom bűneimet Krisztus keresztje alá, ő elveszi, elviszi, megsemmisíti azokat, így örvendező lélekkel osztozhatom vele feltámadásában. Mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Jézus szenvedése, halála és feltámadása keresztény létünk alapja. Ha nincs örök élet, akkor az ember kivédhetetlenül elvész ebben a világban. S akkor tényleg nem marad más, mint amit János apostol ír a levelében: a szemek s a test kívánsága, valamint az élet kevélysége. Azaz a biroklásvágy, az élvezetvágy és a hatalmi vágy. Ez a világ - s ami ellene hat, az a szeretet „irracionalitása". Ha én szeretek, nem elveszek, hanem még az enyémet is odaadom; ha én szeretek, nem én akarom kiélvezni az életemet, hanem még áldozatot is hozok a másik boldogságáért; ha én szeretek, nem uralkodni akarok a másikon, hanem szolgálni. Ha tudok adni, ha tudok lemondani, ha tudok áldozatot vállani, ha tudok jó szívvel szolgálni, ha... Ha emberibbé akarjuk tenni a világot nincs más út. ÖrH Ferenc • Április 12-én: színészek a kifutón Divat a világot jelentő deszkákon