Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-26 / 71. szám

SZERDA, 1997. MÁRC. 26. TINIVILÁG 15 • Diáktoll Dióhéjban: az önkormányzat Természetesen a diákönkormányzat, még pontosab­ban a mi alma materünk, a magyarcsanádi általános iskola diákönkormányzata. Hogyan lehetne ismertet­ni, dióhéjban? Kezdjük talán azzal: a testület két hónapja alakult újjá. Szavazás alapján lehetett bejutni, osztályonként két-két képviselő került be. Olyan tanulókat választot­tak a többiek, akik szókimondóak, s az sem utolsó szempont, hogy nem csak jogaikkal, de kötelességeik­kel is tisztában vannak. A nyolcadik osztályból engem, és egyik osztálytársamat. Gyenge Mihályt tiszteltek meg bizalmukkal a szavazók; a diákönkormányzat ve­zetője egyébként Szabó Éva tanárnő, iskolánk igazga­tóhelyettese. Mikor ülésezik a diákönkormányzat, milyen témá­kat tárgyalunk meg? Atalában minden héten összejö­vünk, s az ülések mintegy másfél órásak. Ez az idő elegendő arra, hogy a képviselők, osztályuk nevében, elmondják észrevételeiket, kéréseiket. Az eddigi diák­önkormányzati összejöveteleken többek között a szó esett például a tantermek tábláinak újrafestéséről, a nőnapi buliról, és még sok más, minket, diákokat érintő kérdésről. A jól sikerült farsangi, nőnapi ren­dezvények után már nagyon várjuk a húsvéti diszkót, s a fordított napot, amit iskolánk, fönnállása óta, elő­ször rendez meg. Közreműködtünk az intézmény házi­rendjének módosításában, és természetesen elkészítet­tük a diákönkormányzati szabályzatunkat is. Nem ön­célúan - persze -, hanem azért, hogy minél hatéko­nyabban dolgozhassunk tanárainkkal együtt tanuló­társainkért, az iskoláért. Gén Katalin, 8. oszt. (Általános Iskola, Magyarcsanád) • Sulinfo Közeleg a Weöres­hét A szegedi Weöres Sándor Altalános Iskola - az egykori Tarján IV., a köztudatban a „piros iskola" - testnevelés-an­gol tagozatos intéz­mény. A matematikai is­mereteket nívócsopor­tokra osztva sajátítják el a gyerekek; egyébként tavaly minden nyolcadi­kos továbbtanult. Ápri­lisban, a költészet napja táján, tartják a Weöres­napokat, amely egy­szersmind az iskola név­adóünnepsége is lesz. A névadás ugyanis már megvolt - de az ünnep­ség még nem. Mintegy háromszáz felső­tagozatos tanuló - azaz le­hetséges Tinivilág-olvasó ­jár a szegedi Weöres Sándor Altalános Iskolába, ami nem is olyan régen még egy volt a városrésznévvel, s szám­mal jelölt taijáni iskolák kö­zött. Összességgel ötszázhet­ven gyermek tanul a „piros iskolában", amely közhasz­nálatú elnevezést pedig falai színéről nyerte az intézmény. Mint dr. Szabó Lászlóné igazgatónőtől megtudtuk, ötödik osztálytól fölfelé test­nevelés és angol tagozatos az iskola. Emelt óraszám­ban, csoportbontásban tanul­ják e tárgyakat a gyerekek. Az angol esetében ez heti öt órát jelent (aki nem nyelvi tagozatos, heti két órában ta­nul angolt vagy németet), a testnevelés tagozatosoknak hetente négy testnevelésórát tartanak. Az e tagozatra já­rók hetente, egy dupla óra keretében úszásoktatásban részesülnek, tavaszai és ősz­szel pedig lovagolni men­nek, Tápéra. Van számítás­technika-oktatás; a matema­tikát ún. nívócsoportosan ta­nítják, tudásszint szempont­jából külön-külön csopor­tokban tanulnak a gyerekek. De az ötödik-hatodik osz­tályban e csoportok még át­járhatók. Az ilyen fölosztás előnye: akik nagyon jók matekból, nem unatkoznak, míg a ke­vésbé jóknak magyaráz a ta­nár - és a gyöngébb számta­nosokra is marad elegendő idő. Hetedik-nyolcadik osz­tályban, fakultáció kereté­ben, többek között idegen nyelvet, számítástechnikát, s egy, művészetekkel kapcso­latos tantárgyat is választhat­nak a gyerekek. A délutáni foglalkozások közül megem­líthető, hogy a tömegsport keretén belül gyógytestneve­léssel is foglalkoznak, sok a gerincferdüléses gyermek, akiken ez segíthet. Tavaly minden nyolcadikos tovább­tanult, legtöbben szakközép­iskolába, gimnáziumba men­tek - föltehetően az idén is ez lesz a helyzet. Készül az iskola a Weö­res-hétre, az idén, áprilisban tartják meg először. - Volta­képp a névadóünnepségünk lesz, ám hagyományt szere­nénk belőle teremteni ­mondta az igazgatónő. A kü­lönféle városi sportvetélke­dőktől kezdve a szoftverbe­mutatón át a „Csak egy Föl­dünk van" című környezet­védelmi napig sok érdekes programot szervez a gyere­keknek a piros iskola. F. Cs. • Osztályfénykép Magyarcscmádon minden megtanulható Humorzsák Matekórán - Tanár úr, én tízszer is összeadtam ezt a számoszlo­pot. - Nagyon helyes. Mi az eredmény? - Itt van mind a tíz. Földrajzórán - Melyik nagy folyó szeli át Európát, és mi a neve? - Európát sok nagy folyó szeli át, és a nevem Kovács Peti. Biológiaórán - Na, gyerekek, mikor legkönnyebb leverni a diót a fáról? - Amikor nincs otthon a gazdája. Magyarórán -Én el vagyok utazva. Helyes ez a mondat? - kér­dezi a tanár. - Nem! - Jól van. Miért nem? - Mert a tanár úr, sajnos, nincs elutazva. (Megjelent: a Figyuszban, a Weöres Sándor Altalános Iskola diáklapjában). A magyarcsanádi nyi A magyarcsanádi is­kola - hivatalos nevén: az Altalános Humán Köz­pont Általános Iskolája ­nyolcadikosainál össze­forrottabb osztályközös­séggel nehéz találkozni. Nemcsak az iskolabulik­ról tudnak sokat mesélni -, de az iskola szervezte, legkülönbözább délutáni foglalkozásokról is. Ta­nulmányi eredményeik­rái mindössze annyit: szinte mihdegyiküket máris fölvették középis­kolába, többük gimnázi­umba megy tovább. - Jó közösség a miénk ­mondta Gán Katalin, egyéb­ként diákönkormányzati tag. Ahogy magukról beszélnek, ahogy egymásnak adják a szót a nyolcadikosok, abból kitűnik, nem lehet baj az osz­tályszellemmel. Együtt töltötték a nyolc évet - illetve Czirmer Tímea (becenevén: Cirmi) ötödikes, Pető Katalin harmadikos ko­cadikosok többségét mári: rától került ide, ám hamar be­illeszkedtek. Az osztály leg­nagyobb élménye mostaná­ban a farsangi és a nőnapi is­kolabuli volt, különben egy harmadik eljövetele is várha­tó. - Az jó lesz, mert szere­tem a zenét, és szeretek tán­colni - fogalmaz Gán Kati. ­Még a tanárok is táncoltak a farsangi bulin. - Csillánk anyukája hozott üdítőket, mi ketten árultuk ­veszi át a szót Varga Emese. Székely Csilla bólogat. ­Csaba később fölkérte a Csil­la anyukáját táncolni - hal­lom. Gyenge Csaba, akinek ikertestvére, Mihály is ide jár (szintén diákönkormányzati tag) megerősíti ezt az infor­mációt. Azt is: negyedik osz­tálytól fölfelé mindenki részt vett a buliban. Bár Dorina tanárnő, azaz Papdi Istvánné igazgató nem vádolható azzal, hogy vidám­ságellenes, buli nem minden­nap van. Reggeltől estig azonban nem lehet tanulni (bár voltak, akik megcsele­fölvették a középiskolába. kedték, az osztály szinte min­den tagját máris fölvették kö­zépiskolába), a kikapcsoló­dás nem elengedhető. Zsig­mond Kriszti, Pető Katival együtt, jiu-jitsu-edzésre jár, az önvédelem érdekében, mint később kisül, az osztály többségével együtt - Guba István tartja az edzéseket, ci­vilben rendőr a szomszédos Apátfalván. - Sárga övesek va­gyunk - mondják Krisztiék. Ám haladjunk tovább! Csilla zongorázni tanul, de nemcsak azt. Otthon szinteti­zátorán játszik; az apátfalvi Borbély András Band-ben ugyancsak szerepel. Emese szintén zongorázik, Pető Kati pedig hegedülni járt, míg Vá­sárhelyen laktak. Ha már a művészeteknél tartunk, töb­ben járnak a Perini{a-körbe, hagyományos román tánco­kat tanulnak, sok helyütt föl is léptek már vele. Turi Adri­enn egyebek közt agyagozni jár. A számítástechnika-szak­kör februártól indult be, és máris népszerűvé lett az isko­(Fotó: Karnok Csaba) Iában - hogy mást ne mond­junk, Gán Évi, Kati unoka­testvére is megkedvelte a számítógépet már. Hol tanulnak tovább ósz­től a magyarcsanádi nyolca­dikosok? - Már fölvettek a makói József Attila Gimnázi­umba - mondja Sztáncs Eri­ka. Csilla és Emese szintén leendő JAG-os. Turi Adrienn a gyulai Nicolae Bálcescu Román Gimnáziumban tanul tovább, Kriszti a szegedi gaz­dasszonyképző szakiskolá­ban, Cirmi, azaz Czirmer Ti­mi a békéscsabai műszaki szakközép határrendészeti szakán, Gán Kati a kisteleki postaforgalmi szakközépis­kolában, Gán Évi, és Pető Kati a vásárhelyi vendéglátó­ipari szakközépben, Mátó Ár­pád a Gábor Dénes műszaki szakközépben... És Így to­vább. Hasznosan töltötték az itteni nyolc évet a gyerekek; Magyarcsanádon mindenki mindent megtanul. Drum bun, ahogyan románul mond­ják, jó utat! F. Cs. • Díjaztunk Nyertetek A Somogyi-könyvtár és szerkesztőségünk szervezte vetélkedő eredményhirdetése után Sandi István, lapunk felelős szerkesztője adta át a díjakat. (Fotó: Karnok Csaba) • Munkatársunktól Közös játékot hirdetett meg nemrégiben a Somogyi­könyvtár gyermekkönyvtára, és lapunk szerkesztősége. Ahhoz, hogy a játékba be­kapcsolódók helyes választ tudjanak adni a kérdésekre, egyrészt bele kellett olvasni­uk a Tinivilág rovatba - itt voltak a kérdések -, más­részt, s főleg, különféle könyvekben is muszáj volt búvárkodniuk. Megérte, hi­szen értékes nyereményekhez 'jutottak azok, akik a helyes megfejtést beküldték a gyer­mekkönyvtárba, s emellett a szerencse is kedvezett nekik. Mint az egy héttel ezelótti Tinivilágban közzétett ered­ményhirdetésből kiderült, az RT Trading Kft., a Lord Kft., és a Délmagyarország Kft. biztosította, értékes nyeremé­nyek a legjobb helyre: olvas­ni, könyvtárba járni szerető gyerekek-tinik kezébe kerül­tek. Akik, a könyvtári kutatás közben, amúgy mellékesen, számtalan érdekes ismeret birtokába is jutottak. • Vizsgadrukk Ahány nyelv - annyi ember Háromnyelvű község Magyarcsanád, magya­rok, románok, szerbek egyaránt lakják. Lehet, nemsokára négynyelvü lesz? Az itteni iskolába járó gyerekek angolul is tanulnak; a szerbet, ro­mánt egyaránt választ­hatják második tanult idegen nyelvként. A nyolcadik osztályosok közül többen már nyelv­vizsga előtt állnak ­vagy egyik, vagy másik nyelvből. Annyi biztos: vizsgadrukkra nincs okuk. Magyarcsanád nevét há­rom nyelven tünteti föl a község határát jelező tábla: magyarul, románul (Cena­dul-Unguresc), és szerbül (MaHafl). Föltüntethetné akár angolul is - az iskolá­soknak aligha okozna gon­dot kiejtése. Ugyanakkor nemcsak angolul tanulnak az ide járó gyerekek, ha­nem románt vagy szerbet is, mégpedig óvodás koruk óta. Amiben az iskola kü­lönleges, és az országban egyedülálló: nemcsak a nemzetiségi származású gyerekek tanulnak nemzeti­ségi nyelvet, hanem min­Székely Csilla, Turi Adrienn, Varga Emese, és Sztáncs Erika nemsokára nyelvvizsgázik. Vizsgadrukkra azonban nincs okuk. (Fotó: Karnok Csaba) denki. Román és szerb óra lett volna akkor is, amikor riportot készítettünk az osztállyal. S hogy ki milyen nyelvet tanul, az angolon túlmenő­en? Turi Adrienn románt ta­nul, románból nyelvvizsgá­zik nemsokára - egyébként a gyulai Nicolae Bálcescü Román Gimnáziumba megy tovább. Székely Csilla a szerbet sajátítja el, második idegen nyelvként. - Kiskoromban, otthon, románul beszéltem, anyanyelvi szinten tudok ezen a nyelven. Azért tanu­lok szerbül, mert szüleim úgy gondolták, jó, ha még egy nyelvet megismerek. Nyelvvizsgázni angolból fo­gok. Sztáncs Erika románt ta­nul. - Kisgyerekkoromban csak románul tudtam ­mondja -, és egészen termé­szetes volt, hogy ezt a nyel­vet választotta számomra továbbtanulásra a család. Nyelvvizsgát románból te­szek. Varga Emese: - Miért választották a szüleim szá­momra a szerbet? Nem tu­dom, így alakult. A nővé­rem ugyancsak szerbül ta­nul, a bátyám románul. Nyelvvizsgázni angolból fo­gok, még ebben az évben. Hogy mire fogom nyelvtu­dásomat fölhasználni? Ko­rai még a kérdés, egyébként pedig minden nyelv min­denre fölhasználható. Azt is mondhatnák ezek a gyerekek, a közismert szó­lással élve: ahány nyelv, annyi ember. Mondják is ­van, aki két, van, aki három nyelven. S még nem tudják, mennyire igazuk van. F. Cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom