Délmagyarország, 1997. március (87. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-18 / 64. szám

CSÜTÖRTÖK, 1997. MÁRC. 15. SPORT 9 (Flosztogatás Első ízben vállalták a szegedi önkormányzat kulturális, közművelődési és sportbizottságának tagjai a nyilvánosság kritikáját. Jó, hogy vállalták -, de azt hiszem, a tegnap esti összejövetelen a jelenlévőktől ennél sokkal több elismerést nem is kaptak. Mi is történt? A bizottság a rendelkézésére álló pénzt el-, döntésével az érdekelteket megosztotta. Azok meg a pénzosztókat jól kiosztották. Röpködtek a milliók a Fren Clubban, már-már számtanórán érezhette magát mindenki, ahol a (kéretik nem szigorúan matematikai éretelemben venni!) a legnagyobb közös osztó szerepét a bizottság játszotta. S hogy miként? Közös, hiszen a köz pénzét osztják, és a legnagyobb is, mivel azért csak tízmilliók fölött diszponálnak. Hallhattunk sok érvet, ellenérvet, rágódhattunk a sportkoncepció szükségességén vagy elhanyagolhatóságán, gondolati síkon eladdig ismeretlen nézetekkel köthettünk barátságot, vagy vethettük el őket. Nyilván vannak, akik többé-kevésbé elégedettek a rájuk jutó hányaddal (ők tegnap nem jelentek meg), mások (természetesen ők sokan voltak) mindezt sérelmezik, szinte kifosztva érzik magukat, elvégzett munkájuk semmi bevételét vélik felfedezni az elosztás rubrikái között. De a legnagyobb problémát mégsem a döntéshozók felkészültsége, jó- vagy rosszindulatuk, esetleg (szinte le sem merem írni) önös érdekeik figyelembevétele jelenti -, hanem, hogy nagyon kevés pénzen kell osztozni. Beck Artúr Szombaton: Pick-Tromos • Munkatársunktól Megegyezett a Pick Szeged és az Elektromos az utolsó előtti NB l-es férfi kézilabda bajnoki összecsapás időpontjában. Az újszegedi Sportcsarnokban március 22én, 18.15 órakor méri össze tudását a két együttes. Ha Mezeiék minimum egy pontot szereznek, akkor függetlenül a befejező, nyíregyházi mérkőzés eredményétől, már birtokukban tudhatják a bajnoki bronzérmet. Pick Szeged vereség esetén még a lámpagyáriaknak marad némi esélyük a dobogós hely megszerzésére. Ezt a lehetőséget gyorsan felejtsük el... Búcsú a bajnoki címtől •eke # Munkatársunktól A második fordulóval folytatódott a teke szuperliga rájátszása, melyben három Tisza-parti együttes is érdekelt. A KESZ Szegedi Egységes SK (1-4. helyért) sajnos lemásolta hazai, a Postás-pályán mutatott produkcióját. A második forduló végeredménye: 1. BKV Előre 2692, 2. FTC-Ybl Tervező 2622, 3. Kovács Rt. Székesfehérvár 2584, 4. KÉSZ Szegedi ESK 2489 fa (Pocsainé 441, Bozó 427, Cziráki 415, Fodor 409, Mracskó 401, Sáfrányné 396). Az összetett állása két forduló után: 1. BKV Előre 18, 2. FTC-Ybl Tervező 17, 3. Kovács Rt. Székesfehérvár 10, 4. KÉSZ Szegedi Egységes SK 5 pont. Nők. B csoport (az 5-8. helyért): 1. Szegedi Petrolszerviz 2508 (Naschitz 450, Monostori 437, Csajkás 418, Kórász 403, Győző 401, Ótott 399), 2. ZTE-ZÁÉV 2504, 3. Ózdi Salakfeldolgozó 2393, 4. Tatabánya SC 2387 fa. Férfiak. B csoport (az 58. helyért): 1. Kaposvári Közút-Strabag 5376, 2. Szolnoki MÁV 5279, 3. Germán Rt. CTK 5244, 4. Snowfox Szeged 5142 fa (Bódi 906, Karsai F. 902, Karsai L. 902, Fehér 870, Földesi 781, Kovács-Lázár 781). Alig fizet a totó • Budapest (MTI) A Szerencsejáték Rt. közlése szerint a 11. heti totónyeremények a jövedelemadó levonása után a következők: 13 plusz egy találatos szelvény 658 darab, nyereményük egyenként 10 ezer 328 forint. 13 találatos szelvény 1334 darab, nyereményük egyenként 2159 forint. 12 találatos szelvény 25 ezer 751 darab, nyereményük egyenként 125 forint. A 11 találatos szelvényekre egyenként 109 forintot fizetnek. A 10 találatos szelvények nyereményösszege a nettó 60 forintot nem érte el, ezért nyereményalapjukat a 11 találatos szelvények között osztották fel. Góltotó: 4 találatos 1 darab, nyereménye 730 ezer 218 forint, 3 találatos 17 darab, nyereményük egyenként 16 ezer 603 forint. Ök mondták... • Munkatársainktól Nagylaki Kálmán, a Szeged-Dorozsma szakosztályvezetője: - Ha a következő mérkőzéseken is barcikai formában játszunk, akkor nem kergetünk délibábot, s nyugodtan beszélhetünk a felkerülésről. Kár, hogy ezt a teljesítményt kevesen látták. Vágó Attila, a dorozsmaiak edzője: - Ha a három 11esből legalább egyet megad a bíró, akkor a végén gólkülönbséget is javíthattunk volna. Domokos Mihály, a Szeged KE női kosárlabdacsapat edzője: - Elvesztettük a szarvasiak elleni meccset, de még van remény a felkerülésre. Nem adjuk fel, továbbra is maximális erőbedobással játszunk. Kocsis Ferenc, a Szegedi Birkózó Egylet vezetőedzője: - Nem értem, hogy Gulyás István, a szabadfogású válogatottak szakágvezetője miért mondta Kiss Károlyról azt, hogy akciódúsabb birkózással kellett volna nyernie az országos bajnokságot. Karcsi minden riválisát 0-ra győzte le, a döntőt pedig technikai tussal nyerte. Kiss Tibor, a Szegedi Birkózó Egylet elnöke: - Nagyon remélem, a képviselőtestület sportbizottságához is eljut a hír, hogy milyen eredményesen kezdtük az idei bajnoki küzdelmet. Pálmai Antal, a Medikémia Rt. elnök-igazgatója, a klub elnöke: - Nyerünk, újból mienk lesz a kupa! - közölte óhaját a kaposvári visszavágó előtt. - Már csak azért is, mert még egyszer nem játszhatunk olyan roszszul, mint az első meccsen. Sajnos, nem lett igaza, mert a csapat a szegedi teljesítményét is alulmúlta... Móricz István, az /. Sajtó-kupa teremlabdarúgó-torna gólkirálya, a szegedi öregfiúk gárdájának támadója: - Szerencséje volt a DM csapatának, mert a büntető rúgásakor éppen nem voltam a pályán. Én biztosan belőttem volna... Egy szurkoló, a Heliomed SZVE-Bp. Spartacus bajnoki vízilabda-mérkőzés után: Azt hiszem, a most látottakat hívják formaingadozásnak. Érthetetlen számomra, hogyan tudtak a szegediek az első két negyedben annyira gyengén, míg a fordulást követően sziporkázva játszani...? Dr. Tóth Gyula, a Hungerit Szentesi VE mesteredzője: - Annyi erővel, mint a hollandok, mi is rendezhettük volna a női vízilabda BEK-döntőt, s akkor minimum dobogósak vagyunk. „Jóllakottak" lennének? röplabda A tavalyi, őszi idénykezdet előtt a Medikémia Szeged társadalmi és szakmai vezetése négy fronton való helytállásban jelölte meg elvárásait a jelentősen megerősödött csapattal szemben. A BEK-selejtezáböl a ligába kellett volna jutnia a társaságnak (a bécsiek az összesítésben 3 ponttól bizonyultak jobbnak a szegedieknél); az Interligában a harmadik hely volt célul tűzve (negyedik lett a csapat); a Magyar Kupában a cím újbóli elhódítása volt az igény (másodikként végzett az együttes); a bajnokságban ismét az élen kell végezni - az elgondolások szerint. A négyből három „meccs" lezajlott, s mindhárom bukással végződött, amelyekből a legutóbbi a legfájdalmasabb... Az öröm, valamint a bánat ugyanúgy kísérői egymásnak, mint a siker és a kudarc. Szerencsére az ellentétpárok pozitív hatásából jóval többször részelhettek a szegediek, mint ellenkezőjéből, most talán - a látszat ezt sugallja ezért (egyfajta .jóllakottság" miatt?) sem akarták ügy az újabb sikert, tettek érte annyit, mint ellenfelük. Hogy a szegedi röplabdásokat mennyire viselte meg a kudarc, nem tudom, mert a mérkőzés után szinte valamennyien pókerarcot öltöttek. Nem így az edzőik... Amikor a kaposvári kupavisszavágó lefújása után a szegedi kispadra tévedt tekintetem, a látványtól összeszorult a torkom. Az oly' sok diadalt megért edzőpáros. Nyári Sándor és Nusser Elemér a kitörni készülő könnyek visszafojtásával küszködve, magába roskadva ücsörgött a kényelmesnek ilyenkor aztán végképpen nem mondható ülőalkalmatosságon. A két szakember maga volt a megtestesült fájdalom... Különösen állt ez a vezetőedzőre, akinek a BEK-fiaskó óta olyannyira aggasztó az állapota, hogy hovatovább félteni kell az előttük álló, újabb idegi és testi-lelki - megpróbáltatásokkal járó bajnoki sorozattól. Végtelen elkeseredettség áradt belőle még másnap is, amikor tőle szokatlan monotonitással sóhajtotta ki magából, hogy a mostani, sorozatos balsikerek, s ahogyan azok bekövetkeztek, már elérték a tűrés határát. Belegondolva a történtekbe, érthető, hogy - s nemcsak neki, kollégájának is - fáj a játékosoknál észlelt emberi tartás, az egymásért való küzdeni tudás hiánya, a bántóan elhatalmasodott kicsinyesség. Az, hogy vannak, akik önteltségük következtében képtelenek helyre tenni magukat, s a pályán nem hajlandók valamennyi társukat egyenrangú partnerként elfogadni. Ezt például a kaposvári meccs kinagyítva vetítette nemcsak a szegedi, de az ottani szurkolók elé is, akiknek ugyancsak szemet szúrt e jelenség... A csapat egyik leghűségesebb szurkolója, Mészáros Rudolf Kaposvárra is elkísérte kedvenceit, s nem véletlenül jegyezte meg, szereti, a mostani balsiker után is kedveli a játékosokat, holott a közönség többet, jóval többet érdemelne, mint amit most kap tőlük. Hiányolja, s joggal, hogy nincs elég tűz, lelkesedés, hiányzik belőlük a mérhetetlen győzni akarás, és ha rövidesen nem változtatnak mentalitásukon, drága árat kell fizetniük közönyükért, közömbösségükért... Amit, ugye, senki sem kíván nekik. Gyürki Ernő • A sporttámogatásról a Fren Clubban Sem záptojás, sem paradicsom A esztendő első negyedében a hagyományosan legnagyobb vitát Szeged Megyei Jogú Város önkormányzatának sportcélú egyesületi támogátasa váltja ki. A „tettes" a kulturális-, közművelődési- és sportbizottság, a tagjait szidja - majdnem mindenki, mert ök osztják el a pénzt a várományosok között. A végeredménnyel a legtöbben elégedetlenek, s csendben, félhangosan, vagy hangosan megfogalmazzák kételyeiket, de a költői „talányokra" eddig válasz nem érekezett. Tegnap a Fren Club sportkávéházában erre is sor került. 18 óra 30 perc: Fren Club, második emelet, a sportkávéház helyszíne. A ház, pontosabban a terem még üres. A kávé - általában fekete. S vajon milyen színnel jellemezhető a sport önkormányzati támogatottsága Szegeden? Összetett szó, darabokban. De még nem a sport... 19 óra: Kezdődik a „tetemre hívás", a bizottság tagjai - dr. Szilvásy László elnök, Gyémánt Imre, Paskuj Mátyás - és a két tanácsadó - Domokos Mihály és Hingl László - helyet foglalnak a pódiumon. Egyedül Bagaméry László nem jött el. Az első új információt az elnök közli: határozatukat már jóváhagyta a pénzügyi bizottság, tehát, ha dr. Szalay István polgármester nem vétózza meg kifizethető a támogatás az egyesületeknek. De éppen ez, az összegek nagysága (lenne) a vita tárgya19 óra 15 perc: Az egykori pénzügyminiszter Bokros Lajos, s pakja kerül elő, egy kis számtanóra erejéig: '95-ben még 72 millió 440 ezer volt a sportcélú támogatás keretösszege, ez '96-ra és az idénre 65,7 millióra csökkent. Miért? A Bokros-csomag 10 %-os kötelezettség vállalása miatt. A neve „áldott"... 19 óra 30 perc: Sportkoncepció. Szilvásy doktor azért szkeptikus, mert egyszer már határozat született arról, hogy a város az nőkétől: - Amint kiderült szinte mindenki elégedetlen a pénz elosztásával - ha ez így van - akkor a sportbizottság mondjon le! 20 óra 50 perc: A bizottság nem mondott le. Elnökének indoklása „szilvásis" stílusban a következő: - Mi vagyunk a leghozzáértőbbek (hang az asztaloktól: Maguk szerint...), tudom, hogy ez „tragédia", de képzeljék el, mi lenne, ha a képviselőtestületből mások ülnének a helyünkön... Néhány válasz a teljesség igénye nélkül: a termbérleti díjat beszámítják, de nem forintosítva (?...), a labdás és egyéb sportágak részesedése pedig a támagatásból 74 és 26 %. A miértre a tradíciók adnak választ. Az is kiderül, hogy nem volt tudományos elv, koncepció a mostani elosztásnál. 21 óra 20 perc: Szubjektivitás és objektivitás. Előbbit csökkenteni, utóbbit növelni kellene - mondják a jelenlévők. De mi lehet a helyes arány? Pálfi László, a Szeged-Dorozsma ESK elnöke azt javasolja, hogy az egyesületek képviselőiből alakuljon albizottság, amely szakmai oldalról is megtámogatná a sportbizottság munkáját. Hasonló kezdeményezésre már volt példa korábban, sajnos sikertelenül. A résztvevők ugyanis nem tudtak megegyezni és a parttalan viták, valamint két ülés után feloszlott a tanácsadó testület. Előkerül Gyémánt Imrének a '95-ös objektív tervezete, amely szigorú kritériumok szerint, százalékban meghatározva osztotta volna el a pénzt. Akkor ezt nem fogadták el... Talán egy kis szubjektivitással „megfűszerezve" és a születendő egyesületi vezetőket magába foglaló, konstruktív albizottsággal együtt működőképes lenne. 21 óra 40 perc: Búcsú. Dr. Szilvásy László megköszöni, hogy nem kaptak sem záptojást, sem rohadt paradicsomot. Egy hang az asztaloktól: Nem hoztunk, pedig megérdemelték volna... Milyen színű „kávé" tehát a szegedi sporttámogatás? Fekete, vagy tejes? Eldöntetlen, de az biztos: a „cukor" hiányzik belőle.... Imr* Péter össszköltségvetés 2-2,5%át fordítja a sportra. Az idén ez mindent beleszámítva 1,6 %. Domokos Mihály szerint kell koncepció „mankónak", de a mostani elosztást a lehetőségekhez képest igazságosnak tartja. 19 óra 50 perc: A jelenlévők nem osztották a véleményt, s ezt kérdések formájában fogalmaztak meg: Mi az, hogy tradicionális sportág (Rigó Lehel, jégkorong)? Mit kell tenni, hogy a nagyok közé kerüljünk (Kása Ferenc, kajak-kenu)? Beszámítják-e a terembérletet a támogatás összegébe (Petrovics Kálmán)? Miért kapnak a labdajátékok közel 80, míg a többiek 20 %-ot a pénzből (Fekete Péter, küzdősport)? S végül egy javaslat Kiss Tibortól, a Szegedi BE elA Fren Club sportkávéházának kérdező közönsége... ...s a válaszolni igyekvő sportbizottság. (Fotó: Gyenes Kálmán)