Délmagyarország, 1997. február (87. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

HÉTFŐ, 1997. FEBR. 3. SZEGED 5 Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasz­talataikat az elmúlt héten Takács Viktorral oszthatták meg, a héten Új­szászi Ilona ügyeletes újságíró mun­katársunk várja hívásaikat, munka­napokon 8 és 10 óra, vasárnap pedig 14 és 15 óra között a 06-20-432-663-as telefonszámon. Felhívjuk figyelmüket arra. hogy Szegedről is valamennyi számot tárcsázni kell. Elveszett tárgyakat kereső olvasóink olcsó hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetés­felvétel 7 és 19 óra között a Sajtóházban. Inzulinhiány. Döbben­ten tapasztalta T. I. pénte­ken, hogy csak a nyolca­dik patikában tudta kivál­tani cukorbeteg feleségé­nek az inzulint. Az élet­mentő gyógyszerből ugyanis a legtöbb helyen csak 1-2 ampulla volt ­három jár egy hónapra -, s annyit mondtak neki: jöjjön vissza néhány nap múlva, addigra rendelnek. Szálka. Az Arany Já­nos Altalános Iskolában történt baleset felháborí­totta nyugdíjas olvasón­kat, véleménye szerint a tanárnak igenis el kellett volna kísérnie a megsérült kislányt. Mindössze any­nyit kérdezett: vajon mi­ként cselekedett volna a pedagógus, ha a saját gye­reke kerül ilyen helyzet­be? Dicséret. Ritkán dicsé­rik meg az adószedőket, Komlósi József azonban mindig kellemes élmé­nyekkel távozik az önkor­mányzattól, ha a súlyadó­val kapcsolatos dolgokat kell intéznie. Az utóbbi időben többször volt erre szükség, s mindig kedves, rugalmas és jóindulatú ügyintézők fogadták. Földesi Tiborra emlékeztek • Újabb önkormányzati ballépés? „Lesöpört" kiskert­tulajdonosok A napokban felhábo­rodott baktói kiskerttu­lajdonosok - több száz társuk nevében is - ke­resték fel szerkesztősé­günket, kérve a nyilvá­nosság segítségét ügyük tisztázása érdekében. Mint elmondták, a város önkormányzata a ren­dezési terv készítésekor - a korábbi nyilvános felkérés, illetve a tör­vényben meghatározott kötelezettségük ellenére - indoklás nélkül figyel­men kívül hagyta javas­latukat. Mint az érintettek el­mondták, még az elmúlt év februárjában kérték az ún. baktói kiskertek - a baktói lakóterület, a Csongrádi su­gárút, a körtöltés, valamint a vasúti töltés által határolt rész — lakóterületté nyilvání­tását. Ám megdöbbenve ta­pasztalták, hogy javaslatukat - a lapunkban is megjelent önkormányzati felhívás el­lenére - nemcsak figyelmen kívül hagyták, de válasz­adásra sem méltatták őket. Márpedig amellett, hogy a belterület határvonalának megállapítását az építésügy­ről szóló 1964. évi III. tör­vény 6. §-a a képviselő-tes­tületek hatáskörébe utalja, rendelkezik az önkormány­zat más, ezzel összefüggő feladatairól is. Eszerint: a polgármesternek a rendezési terv jóváhagyása előtt gon­doskodni kell a javaslatok egyeztetéséről, továbbá a vé­lemények el nem fogadása esetén az önkormányzatot indoklási kötelezettség ter­heli. Január 4-én azonban a Délmagyarországból értesül­tek arról, hogy lényegében elkészült Szeged Megyei Jo­gú Város általános rendezési terve, majd a városházán ka­pott térképen láthatták: a baktói kiskertek bel-, illetve lakóterületté nyilvánítása nem szerepel a dokumen­tumban. Sőt: a kezdeménye­zésüket tartalmazó alternatí­vát már nem is szerepeltet­ték a részletesebb rendezési feladatok kidolgozására adott javaslatban. Miután ennek okáról mind a mai na­pig nem kaptak logikus el­lenérvekkel alátámasztott magyarázatot, továbbra sem értik, mi lehet a döntés mö­gött. Hiszen az említett terü­leten lévő ingatlanok többsé­ge jelenleg is rendelkezik a lakóterületté nyilvánítás fel­tételeinek jelentős részével: villannyal, vízzel, gázzal és a nyilvános telefonfülkék mellett 1995 óta sok zártker­ti épületbe bevezették a tele­font. Ezenkívül a telkek nagy részén felépült 30 négyzetméter alapterületű épületek - a lehetséges tető­tér-beépítéssel és a köz­művesítéssel együtt - alkal­masak lennének állandó ott­lakásra is. Ezzel pedig eny­hülhetne sok szegedi lakos évek óta napirenden lévő la­káshoz jutási gondja, külö­nösen, hogy állami, önkor­mányzati lakások építésére sem lehet számítani. így ezen körülmények ismételt mérlegelését várják és kérik a polgármestertől, továbbá a döntéshozó grémium vala­mennyi tagjától. Amennyi­ben pedig az önkormányzat a jelenlegi rendezési terv időszakában mégsem vehet­né figyelembe a több száz aláírással ellátott kérelmet, remélik, hogy lapunk hasáb­jain legalább válaszra mél­tatják őket. N. Rácz Jwdil Francia fagottest • Munkatársunktól Vizsolyi Lívia fagottmű­vész tart francia művekből összeállított hangversenyt február 3-án 19.30-kor afe­rály-König Péter Zeneiskola nagytermében. Közreműkö­dik B. Vanyiska Zsuzsa, Zsigmond Zoltán (zongora), T. Kőrössy Györgyi (cselló), Edwin Munoz (ének), Tale­tovics Milán (ütő). Harminckilenc évvel ezelőtt, 1958. január 31 -én végezték ki Földe­si Tibort, az 1956-os for­radalom egyik szegedi mártírját. Emlékének adózva, szombaton dél­előtt a szegedi cserké­szek koszorúzták meg emléktábláját, a szóregi hősi emlékműnél. Földesi Tibor életéről, ér­demeiről Péter László iroda­lomtörténész, cserkésztiszt beszélt. Az 1923-ban szüle­tett Földesi 15 évesen állt a cserkészek sorába - a róla megmaradt egyetlen felvétel is cserkészegyenruhában ábrázolja. Az 56-os forrada­lomban munkástanács-, majd néptanács-tag is volt, s ő volt az, aki az öthalmi ávós laktanyából egy rádió­adót vitt el. Ezért menekülni kényszerült, s hamarosan Münchenbe ért. Itt azonban nem érezte jól magát, hama­rosan újból Magyarorszá­gon volt, azonban még ke­reste őt az államvédelem, ezért újra Münchenbe disszidált. Amikor hírét vet­te, hogy aki májusig haza­tér, amnesztiát kap, azonnal „Példája nem volt hiábavaló." (Fotó: Gyenes Kálmán) visszajött. Itthon feljelentet­ték, elfogták, s fegyveres szervezkedés vezetéséért, hűtlenségért és kémkedésért előbb tíz év börtönre, majd halálra ítélték. Az ő kivég­zése szolgált precedensként Kovács József halálra ítélé­sében. Péter László kijelentette: Földesi Tibor mártírhalála is része annak a folyamatnak és küzdelemnek, melynek eredményeként ma egy szel­lemileg szabad Magyaror­szágban élhetünk. A. L. • Hetven éve indult a kisvasút> aztán „áldozat" lett,,. A tanyát behozta a városba Hetven évvel ezelőtt pöfögött végig először útvonalán az Alsótanyai Gazdasági Kisvasúton a gőzös, s húzta maga után a tanya népét és áruit szállító kocsikat. Negyvenegy évig szol­gálta a környéket, majd az 1968-as közlekedés­politikai koncepció áldo­zata lett. Az évfordulón emléktáblát avattak. A szegedi Kézfogás Bará­ti Társaság vállalta fel a kis­vasút emléke ápolásának ügyét. Képviseletükben Fo­gas Péter beszélt arról, hogy milyen sok haszna volt a kis­vasúinak. Az emléktábla helyszínének a szegedi vég­állomást jelölték ki: a Pusz­tamérgesről és Ásotthalom­ról induló vonat a Rudolf (most Roosevelt) térig hozta utasait. Szabó Gyula, a MÁV Szegedi Üzletigazga­Az emléktábla sorsa a leleplezés. (Fotó: Mohos Angéla) tóságának igazgatóhelyettese a kisvasút történelméről szólt. Már a századforduló táján igény mutatkozott rá, de csak a húszas évek máso­dik felében indult meg az építkezés. Szükségessége azonban vitathatatlan volt: olcsó és jó összeköttetést teremtett a 70 ezer holdas, 28 ezer lelket számláló ta­nyavilág és a nagyváros kö­zött. így a tanyákon termelt áruk sokkal egyszerűbben juthattak Szegedre, vagyis a vidék a város kiszolgálójává vált. Ugyanakkor a földet művelők számára is előnyö­ket jelentett a város elérhető­sége, hiszen ügyes-bajos dolgaikat Így egyszerűbben, gyorsabban intézhették el. Épp azért folyamatosan nö­vekedett a kisvasút népsze­rűsége és forgalma, bár a szegedi végállomást később a szegedi átrakó-pályaudvar­ra helyezték. Végül az 1968­as közlekedéspolitikai kon­cepciónak köszönhetően 1968. augusztus 31-én strás és koszorúzás közepette utoljára gördült végig a vo­nat Szeged egyetlen kes­kenynyomtávú vasútján. Dr. Ványai Éva, Szeged alpol­gármestere hozzátette, hogy akik használták a kisvasutat, méltán szerették és ragasz­kodtak hozzá. Az emléktáb­la-avatáson sokan jelentek meg, akik annak idején vala­miféle kapcsolatban álltak a kisvasúttal. Most újra fel­idézhették a régmúltat. A. L. » Mi, szerencsétlen, s ve­ÍVM. lejéig tudatlan ma­gyar polgárok évtizedekig azt hittük, hogy az autópá­lya nem más, mint egy olyan közlekedési útvonal, amelyen a gépjárművek szép sorjában, nagy biz­tonsággal, s kényelemmel haladhatnak egymással szemben, s nincs olyan nagyhatalmú keresztező­dés, amely megzavarhatná békéjét. Tátott szájjal néz­tük a nyugati filmeket, amelyek ugyan inkább gyilkost üldöző detektívek­ről, mint közlekedéskultú­ráról szóltak, de mi - már említett főnaivak - mégis előbb a kanyargós sztrádá­kat vettük észre. Remény­kedve, hogy egyszer ránk is hull ebből az aszfaltbol­dogságból. Hát hullott. Mára minden magyar polgár autópályákat szid, lakjon a heveskedő Mis­kolcon, Győrben, vagy ép­pen Szegeden. Mert olvas­sa azzal a bánatos szemei­vel, hogy Ausztriában az Pálya bája egyéves sztrádabérlet 550 schillingbe kerül - ami ugyebár fokozatosan ron­gyolódó forintunk világá­ban is messze még a tízezer magyar pénztől. Miközben Kecskeméttől kies főváro­sunkig ezt az összeget öt út alkalmával - tehát egy rendszeresen fuvarozónak akár egy hét alatt! - ki kell fizetnie. De lám, egyre gyakrab­ban csiklandoz pályadü­hünkbe némi jókedv ­amit akár kínos vigyorgás­nak is elnevezhetünk. Mi­kor naponta olvasgatjuk, miként jelentik ki legin­kább illetékesek - kik teg­nap még arról papoltak, hogy a díj nem is magas, csak a nép agyaras...­,hogy a drágaságért már pedig nem ők felelnek. S naponta vicsorognak vissza haragos feleselők ­kik legszívesebben aszfalt­kötéllel akasztatnák pálya­elágazáshoz a politikai ri­válist -, hogy csakis amaz őstulok ármánykodása fe­lelős a bukszarabló útdíja­kért. Igencsak elképzelhető, hogy eme politikai vihar­ban hamarosan autópálya­ügyekben nagyon felelős albizottságok is alakulnak, azoknak minden tagja ki­nyilvánítja személyes pár­tatlanságát, majd havi bruttó százötvenezerért (plusz költségtérítés...) nyakába veszi a útdíjki­vizsgálás minden nyűgét. Az albizottságok szép las­san szövetségekbe tömö­rülnek, megválasztják fele­lős vezetőiket, igazgató ta­nácsaikat és ellenőrző bi­zottságaikat, majd havi ki­mutatásokat és közvéle­ménykutatásokat készített­nek tevékenységükről. Jobb esetben a már kine­vezett kormánykivizsgálós mellé ültetnek hét, inkább nyolc szakbizottságot, amely havonta három hé­ten át az USA-ban, Kana­dában, s véletlenül sem Bulgáriában tanulmányoz­za az útépítés személyi, tár­gyi, és díjbéli sajátossá­gait. Cthogy mit tesz ez idő kJ alatt az a tengernyi vállalkozó, iparos, piacozó árus, akiket napi kénysze­re állandóan és kikerülhe­tetlenül vízfejű országunk központjába rendel? Ter­mészetesen fizet tovább. S miközben autója falja azo­kat a méregdrága kilomé­tereket, hallgathatja rádió­jában a „Ki a felelős?" cí­mű kvízműsort, mely ten­gernyi értékes ajándékot is kínál Szerencséseknek ba­hamai nyaralást, ügyesek­nek hawaii kirándulást. S még az is megeshet, hogy Fortuna legboldogabb ke­gyeltjei egyszeri, ám ingye­nes autópálya-használatot nyernek. Akár teljes hosszban, mondjuk Örkény és Pest között. Bátyi Zoltán Báloztak az autósok A hagyományos szó iga­zán ráillett a szombat esti autósbálra: ez már a 25. volt a sorban. A Hungária Szálló nagytermében mintegy 200 táncos lábú autós jelent meg és vett részt a hajnalig tartó mulatságon, amelynek fő­védnöke, Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyű­lés elnöke (egyben az Autó­klub elnöke) volt. A jó hangulatú rendezvé­nyen - a fővédnök üdvözlő szavai után - a Pavane tánc­együttes a Palotással nyitott, majd reneszánsz-táncokat adott elő. Az autósok vacso­rája következett (nem a vo­lán mögött, hanem a fehér asztalnál...), azt követően pedig a New Riverside zene­kar húzta a talpalávalót. Hogy egy ilyen esemény hangulatát mennyire tudja (kedvezően) befolyásolni egy visszafogottan szellemes konferanszié, azt Pleskonics András példája bizonyítja. S az is, ha a pedáns szervezők hasznos és értékes tombola­nyereményekről gondoskod­nak. A negyedszázados autós­bál tehát kiállta - az újabb ­próbát. Folytatás: jövőre, K. F. Tinivilág! Új rovatunk. Tinivilág címmel, tizenéveseknek, el­sősorban az általános iskolák felső tagozatosai számára. A keddenként megjelenő rovat arra is lehetőséget kínál, hogy legifjabb olvasóink ne csak olvassák a lapot, hanem írják is. Ez a rovat a megye ti­szántúli részén terjedő napi­lapban, a Délvilágban már jó ideje él, és mint neve is jelzi, a tinikorosztálynak, s -ról szól. Kedvelt, tehát épp ide­je: a Délmagyarországban is olvasható legyen. Lehet ben­ne levelezni, várjuk továbbá közlésre szánt írásaidat. Ki akar a DM-ben megjelenni? Figyelem: meg nem írt, s be nem küldött műveket nem közlünk le! Amit viszont le­közlünk, mert jó írás, azt például iskolád faliújságjára is kiteheted. Egy idő után úgy érzed majd: Tinivilág nélkül nem élet az élet. S igazad lesz. Üdvözöl a szerkesztő: Farkas Csaba Dixieland a Sajtóházban • Munkatársunktól Ma este 7 órától ismét várja rajongóit és a diximu­zsika kedvelőit a Sajtóház Stefánia-klubjába a Molnár Dixieland Band. Az est tá-~ mogatója: a Délmagyaror­szági MÉH Rt. NEPTUM FITNESS - szolárium - szauna - callanetics - nűkférfi aerobic - fitnessgépek - masszázs Szeged, Kálvária sgt.-Jósika u. sarkán. Telefon: 313S40. Nyitva: h-szo: 7-21 óráig. § v: 7-12 óráig. A bélietet váltók kozótt áprilisben értékes ajándékot sorsolunk ki! Délmaqyarorszáq kft. Hirdetésfelvétel É SZEGED. Oltíizl STEFflN|fi 10­SAJTÓHÁZ Bür/tl REGGEL 8-TÓL Mm ESTE 6-IG!

Next

/
Oldalképek
Tartalom