Délmagyarország, 1997. február (87. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-03 / 28. szám

HÉTFŐ, 1997. FEBR. 3. SZEGED 5 Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, észrevételeiket, tapasztalataikat az elmúlt héten Takács Viktorral oszthatták meg, a héten Újszászi Ilona ügyeletes újságíró munkatársunk várja hívásaikat, munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap pedig 14 és 15 óra között a 06-20-432-663-as telefonszámon. Felhívjuk figyelmüket arra. hogy Szegedről is valamennyi számot tárcsázni kell. Elveszett tárgyakat kereső olvasóink olcsó hirdetésben tehetik közzé mondandójukat. Hirdetésfelvétel 7 és 19 óra között a Sajtóházban. Inzulinhiány. Döbbenten tapasztalta T. I. pénteken, hogy csak a nyolcadik patikában tudta kiváltani cukorbeteg feleségének az inzulint. Az életmentő gyógyszerből ugyanis a legtöbb helyen csak 1-2 ampulla volt három jár egy hónapra -, s annyit mondtak neki: jöjjön vissza néhány nap múlva, addigra rendelnek. Szálka. Az Arany János Altalános Iskolában történt baleset felháborította nyugdíjas olvasónkat, véleménye szerint a tanárnak igenis el kellett volna kísérnie a megsérült kislányt. Mindössze anynyit kérdezett: vajon miként cselekedett volna a pedagógus, ha a saját gyereke kerül ilyen helyzetbe? Dicséret. Ritkán dicsérik meg az adószedőket, Komlósi József azonban mindig kellemes élményekkel távozik az önkormányzattól, ha a súlyadóval kapcsolatos dolgokat kell intéznie. Az utóbbi időben többször volt erre szükség, s mindig kedves, rugalmas és jóindulatú ügyintézők fogadták. Földesi Tiborra emlékeztek • Újabb önkormányzati ballépés? „Lesöpört" kiskerttulajdonosok A napokban felháborodott baktói kiskerttulajdonosok - több száz társuk nevében is - keresték fel szerkesztőségünket, kérve a nyilvánosság segítségét ügyük tisztázása érdekében. Mint elmondták, a város önkormányzata a rendezési terv készítésekor - a korábbi nyilvános felkérés, illetve a törvényben meghatározott kötelezettségük ellenére - indoklás nélkül figyelmen kívül hagyta javaslatukat. Mint az érintettek elmondták, még az elmúlt év februárjában kérték az ún. baktói kiskertek - a baktói lakóterület, a Csongrádi sugárút, a körtöltés, valamint a vasúti töltés által határolt rész — lakóterületté nyilvánítását. Ám megdöbbenve tapasztalták, hogy javaslatukat - a lapunkban is megjelent önkormányzati felhívás ellenére - nemcsak figyelmen kívül hagyták, de válaszadásra sem méltatták őket. Márpedig amellett, hogy a belterület határvonalának megállapítását az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 6. §-a a képviselő-testületek hatáskörébe utalja, rendelkezik az önkormányzat más, ezzel összefüggő feladatairól is. Eszerint: a polgármesternek a rendezési terv jóváhagyása előtt gondoskodni kell a javaslatok egyeztetéséről, továbbá a vélemények el nem fogadása esetén az önkormányzatot indoklási kötelezettség terheli. Január 4-én azonban a Délmagyarországból értesültek arról, hogy lényegében elkészült Szeged Megyei Jogú Város általános rendezési terve, majd a városházán kapott térképen láthatták: a baktói kiskertek bel-, illetve lakóterületté nyilvánítása nem szerepel a dokumentumban. Sőt: a kezdeményezésüket tartalmazó alternatívát már nem is szerepeltették a részletesebb rendezési feladatok kidolgozására adott javaslatban. Miután ennek okáról mind a mai napig nem kaptak logikus ellenérvekkel alátámasztott magyarázatot, továbbra sem értik, mi lehet a döntés mögött. Hiszen az említett területen lévő ingatlanok többsége jelenleg is rendelkezik a lakóterületté nyilvánítás feltételeinek jelentős részével: villannyal, vízzel, gázzal és a nyilvános telefonfülkék mellett 1995 óta sok zártkerti épületbe bevezették a telefont. Ezenkívül a telkek nagy részén felépült 30 négyzetméter alapterületű épületek - a lehetséges tetőtér-beépítéssel és a közművesítéssel együtt - alkalmasak lennének állandó ottlakásra is. Ezzel pedig enyhülhetne sok szegedi lakos évek óta napirenden lévő lakáshoz jutási gondja, különösen, hogy állami, önkormányzati lakások építésére sem lehet számítani. így ezen körülmények ismételt mérlegelését várják és kérik a polgármestertől, továbbá a döntéshozó grémium valamennyi tagjától. Amennyiben pedig az önkormányzat a jelenlegi rendezési terv időszakában mégsem vehetné figyelembe a több száz aláírással ellátott kérelmet, remélik, hogy lapunk hasábjain legalább válaszra méltatják őket. N. Rácz Jwdil Francia fagottest • Munkatársunktól Vizsolyi Lívia fagottművész tart francia művekből összeállított hangversenyt február 3-án 19.30-kor aferály-König Péter Zeneiskola nagytermében. Közreműködik B. Vanyiska Zsuzsa, Zsigmond Zoltán (zongora), T. Kőrössy Györgyi (cselló), Edwin Munoz (ének), Taletovics Milán (ütő). Harminckilenc évvel ezelőtt, 1958. január 31 -én végezték ki Földesi Tibort, az 1956-os forradalom egyik szegedi mártírját. Emlékének adózva, szombaton délelőtt a szegedi cserkészek koszorúzták meg emléktábláját, a szóregi hősi emlékműnél. Földesi Tibor életéről, érdemeiről Péter László irodalomtörténész, cserkésztiszt beszélt. Az 1923-ban született Földesi 15 évesen állt a cserkészek sorába - a róla megmaradt egyetlen felvétel is cserkészegyenruhában ábrázolja. Az 56-os forradalomban munkástanács-, majd néptanács-tag is volt, s ő volt az, aki az öthalmi ávós laktanyából egy rádióadót vitt el. Ezért menekülni kényszerült, s hamarosan Münchenbe ért. Itt azonban nem érezte jól magát, hamarosan újból Magyarországon volt, azonban még kereste őt az államvédelem, ezért újra Münchenbe disszidált. Amikor hírét vette, hogy aki májusig hazatér, amnesztiát kap, azonnal „Példája nem volt hiábavaló." (Fotó: Gyenes Kálmán) visszajött. Itthon feljelentették, elfogták, s fegyveres szervezkedés vezetéséért, hűtlenségért és kémkedésért előbb tíz év börtönre, majd halálra ítélték. Az ő kivégzése szolgált precedensként Kovács József halálra ítélésében. Péter László kijelentette: Földesi Tibor mártírhalála is része annak a folyamatnak és küzdelemnek, melynek eredményeként ma egy szellemileg szabad Magyarországban élhetünk. A. L. • Hetven éve indult a kisvasút> aztán „áldozat" lett,,. A tanyát behozta a városba Hetven évvel ezelőtt pöfögött végig először útvonalán az Alsótanyai Gazdasági Kisvasúton a gőzös, s húzta maga után a tanya népét és áruit szállító kocsikat. Negyvenegy évig szolgálta a környéket, majd az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció áldozata lett. Az évfordulón emléktáblát avattak. A szegedi Kézfogás Baráti Társaság vállalta fel a kisvasút emléke ápolásának ügyét. Képviseletükben Fogas Péter beszélt arról, hogy milyen sok haszna volt a kisvasúinak. Az emléktábla helyszínének a szegedi végállomást jelölték ki: a Pusztamérgesről és Ásotthalomról induló vonat a Rudolf (most Roosevelt) térig hozta utasait. Szabó Gyula, a MÁV Szegedi ÜzletigazgaAz emléktábla sorsa a leleplezés. (Fotó: Mohos Angéla) tóságának igazgatóhelyettese a kisvasút történelméről szólt. Már a századforduló táján igény mutatkozott rá, de csak a húszas évek második felében indult meg az építkezés. Szükségessége azonban vitathatatlan volt: olcsó és jó összeköttetést teremtett a 70 ezer holdas, 28 ezer lelket számláló tanyavilág és a nagyváros között. így a tanyákon termelt áruk sokkal egyszerűbben juthattak Szegedre, vagyis a vidék a város kiszolgálójává vált. Ugyanakkor a földet művelők számára is előnyöket jelentett a város elérhetősége, hiszen ügyes-bajos dolgaikat Így egyszerűbben, gyorsabban intézhették el. Épp azért folyamatosan növekedett a kisvasút népszerűsége és forgalma, bár a szegedi végállomást később a szegedi átrakó-pályaudvarra helyezték. Végül az 1968as közlekedéspolitikai koncepciónak köszönhetően 1968. augusztus 31-én strás és koszorúzás közepette utoljára gördült végig a vonat Szeged egyetlen keskenynyomtávú vasútján. Dr. Ványai Éva, Szeged alpolgármestere hozzátette, hogy akik használták a kisvasutat, méltán szerették és ragaszkodtak hozzá. Az emléktábla-avatáson sokan jelentek meg, akik annak idején valamiféle kapcsolatban álltak a kisvasúttal. Most újra felidézhették a régmúltat. A. L. » Mi, szerencsétlen, s veÍVM. lejéig tudatlan magyar polgárok évtizedekig azt hittük, hogy az autópálya nem más, mint egy olyan közlekedési útvonal, amelyen a gépjárművek szép sorjában, nagy biztonsággal, s kényelemmel haladhatnak egymással szemben, s nincs olyan nagyhatalmú kereszteződés, amely megzavarhatná békéjét. Tátott szájjal néztük a nyugati filmeket, amelyek ugyan inkább gyilkost üldöző detektívekről, mint közlekedéskultúráról szóltak, de mi - már említett főnaivak - mégis előbb a kanyargós sztrádákat vettük észre. Reménykedve, hogy egyszer ránk is hull ebből az aszfaltboldogságból. Hát hullott. Mára minden magyar polgár autópályákat szid, lakjon a heveskedő Miskolcon, Győrben, vagy éppen Szegeden. Mert olvassa azzal a bánatos szemeivel, hogy Ausztriában az Pálya bája egyéves sztrádabérlet 550 schillingbe kerül - ami ugyebár fokozatosan rongyolódó forintunk világában is messze még a tízezer magyar pénztől. Miközben Kecskeméttől kies fővárosunkig ezt az összeget öt út alkalmával - tehát egy rendszeresen fuvarozónak akár egy hét alatt! - ki kell fizetnie. De lám, egyre gyakrabban csiklandoz pályadühünkbe némi jókedv amit akár kínos vigyorgásnak is elnevezhetünk. Mikor naponta olvasgatjuk, miként jelentik ki leginkább illetékesek - kik tegnap még arról papoltak, hogy a díj nem is magas, csak a nép agyaras...,hogy a drágaságért már pedig nem ők felelnek. S naponta vicsorognak vissza haragos feleselők kik legszívesebben aszfaltkötéllel akasztatnák pályaelágazáshoz a politikai riválist -, hogy csakis amaz őstulok ármánykodása felelős a bukszarabló útdíjakért. Igencsak elképzelhető, hogy eme politikai viharban hamarosan autópályaügyekben nagyon felelős albizottságok is alakulnak, azoknak minden tagja kinyilvánítja személyes pártatlanságát, majd havi bruttó százötvenezerért (plusz költségtérítés...) nyakába veszi a útdíjkivizsgálás minden nyűgét. Az albizottságok szép lassan szövetségekbe tömörülnek, megválasztják felelős vezetőiket, igazgató tanácsaikat és ellenőrző bizottságaikat, majd havi kimutatásokat és közvéleménykutatásokat készítettnek tevékenységükről. Jobb esetben a már kinevezett kormánykivizsgálós mellé ültetnek hét, inkább nyolc szakbizottságot, amely havonta három héten át az USA-ban, Kanadában, s véletlenül sem Bulgáriában tanulmányozza az útépítés személyi, tárgyi, és díjbéli sajátosságait. Cthogy mit tesz ez idő kJ alatt az a tengernyi vállalkozó, iparos, piacozó árus, akiket napi kényszere állandóan és kikerülhetetlenül vízfejű országunk központjába rendel? Természetesen fizet tovább. S miközben autója falja azokat a méregdrága kilométereket, hallgathatja rádiójában a „Ki a felelős?" című kvízműsort, mely tengernyi értékes ajándékot is kínál Szerencséseknek bahamai nyaralást, ügyeseknek hawaii kirándulást. S még az is megeshet, hogy Fortuna legboldogabb kegyeltjei egyszeri, ám ingyenes autópálya-használatot nyernek. Akár teljes hosszban, mondjuk Örkény és Pest között. Bátyi Zoltán Báloztak az autósok A hagyományos szó igazán ráillett a szombat esti autósbálra: ez már a 25. volt a sorban. A Hungária Szálló nagytermében mintegy 200 táncos lábú autós jelent meg és vett részt a hajnalig tartó mulatságon, amelynek fővédnöke, Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke (egyben az Autóklub elnöke) volt. A jó hangulatú rendezvényen - a fővédnök üdvözlő szavai után - a Pavane táncegyüttes a Palotással nyitott, majd reneszánsz-táncokat adott elő. Az autósok vacsorája következett (nem a volán mögött, hanem a fehér asztalnál...), azt követően pedig a New Riverside zenekar húzta a talpalávalót. Hogy egy ilyen esemény hangulatát mennyire tudja (kedvezően) befolyásolni egy visszafogottan szellemes konferanszié, azt Pleskonics András példája bizonyítja. S az is, ha a pedáns szervezők hasznos és értékes tombolanyereményekről gondoskodnak. A negyedszázados autósbál tehát kiállta - az újabb próbát. Folytatás: jövőre, K. F. Tinivilág! Új rovatunk. Tinivilág címmel, tizenéveseknek, elsősorban az általános iskolák felső tagozatosai számára. A keddenként megjelenő rovat arra is lehetőséget kínál, hogy legifjabb olvasóink ne csak olvassák a lapot, hanem írják is. Ez a rovat a megye tiszántúli részén terjedő napilapban, a Délvilágban már jó ideje él, és mint neve is jelzi, a tinikorosztálynak, s -ról szól. Kedvelt, tehát épp ideje: a Délmagyarországban is olvasható legyen. Lehet benne levelezni, várjuk továbbá közlésre szánt írásaidat. Ki akar a DM-ben megjelenni? Figyelem: meg nem írt, s be nem küldött műveket nem közlünk le! Amit viszont leközlünk, mert jó írás, azt például iskolád faliújságjára is kiteheted. Egy idő után úgy érzed majd: Tinivilág nélkül nem élet az élet. S igazad lesz. Üdvözöl a szerkesztő: Farkas Csaba Dixieland a Sajtóházban • Munkatársunktól Ma este 7 órától ismét várja rajongóit és a diximuzsika kedvelőit a Sajtóház Stefánia-klubjába a Molnár Dixieland Band. Az est tá-~ mogatója: a Délmagyarországi MÉH Rt. NEPTUM FITNESS - szolárium - szauna - callanetics - nűkférfi aerobic - fitnessgépek - masszázs Szeged, Kálvária sgt.-Jósika u. sarkán. Telefon: 313S40. Nyitva: h-szo: 7-21 óráig. § v: 7-12 óráig. A bélietet váltók kozótt áprilisben értékes ajándékot sorsolunk ki! Délmaqyarorszáq kft. Hirdetésfelvétel É SZEGED. Oltíizl STEFflN|fi 10SAJTÓHÁZ Bür/tl REGGEL 8-TÓL Mm ESTE 6-IG!