Délmagyarország, 1997. február (87. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-10 / 34. szám

HÉTFŐ, 1997. FEBR. 10. KAPCSOLATOK 11 olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink írják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Ha nyílik ax idő Jubileumi találkozó Három éve adott fel Székely Rétemé hirdetést a Délmagyarországban, amelyre nagyon sokat jelentkeztek Csongrád megye valamennyi városából a hasonló helyzetű és érdeklődési körű nyugdijasok. 1994. január 29-én alapítottuk meg a Gazdag Lelkivilága Nyugdíjasok Baráti Körét Szegeden a Virág cukrászdában, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. A fogyasztás árából 30 százalék kedvezményt kapunk, figyelmes és kedves kiszolgálást, amit ezúton is megköszönünk Szervánszky úréknak, valamint Szilágyi Attila üzletvezetőnek. aki patronál a mai napig is bennünket. Sok segítséget kaptunk még a Déli Aprótól (ingyenes színházjegyet, munkalehetőséget, Déli Apró terjesztés stb.), a Média 6 Rádiótól és munkatársaitól, Kovács Etától. a Szegedi Rádiótól Nagy Margittól, a Volántól és autóbusz-tulajdonosoktól (kirándulásainkhoz nyújtott kedvezményekkel). Az utazási irodák külföldi valutaátutalási, helyfoglalási segítséget adnak. Több magánszemélytől, országgyűlési képviselőtől, helyi képviselőktói szervezésbeni segítséget kaptunk. Az önkormányzatnál nem jegyeztettük be működésünket, ezért anyagi támogatást sem igényelhetünk. Önellátóak vagyunk, magunk fedezzük költségeinket. Külön köszönjük a Délmagyarországnak, a Délvilágnak, hogy megjelenteti a mindenkor aktuális programjainkat. Megyeszerte értesülnek a kispénzű, de hasonló érdeklődési körű nyugdíjasaink és csatlakozni tudnak utazásainkhoz. Tagdíjat sem szedünk, így elszámolási kötelezettségünk sincsen. Politikailag és vallásilag is függetlenek vagyunk mindentói és mindenkitől. Minden kötelezettség nélkül és indokolás nélkül jelenünk meg vagy maradunk távol egy-egy programról, mivel semmi más, csak a nyíltszívűség, az őszinte szeretet köt össze bennünket baráti körünkben. Minden hónap utolsó vasárnapján délután 4 órakor ülünk össze Szegeden a Virág cukrászdában, ahol a kedvezménnyel kapott sütemény, üdítő, kávé mellett beszéljük meg a következő hetek progamját. A névnapjukat ünneplőket egy-egy szál virággal köszöntjük. Csoportosan, kedvezményes jeggyel járunk színházba, kirándulni, közös sétákat szervezünk, s ha valaki megbetegszik, vagy segítségre, tanácsra szorul, mindig akad hozzáértő közöttünk, akire számítani lehet. Sz. P.-né Lássunk tisztán! Dr. Csapó Balázs által az Önök lapjában megjelent '97. január 24-én „Lássunk tisztán" című olvasói levélre szeretnék röviden reagálni. Az ott leírtakat nem minósítem, azt megteszi helyettem az, aki a tényeket ismeri. Kicsit „suta" dolog 1-1,8 millió forintos hiány ellenében 400 ezer forint ígéretet beállítani. Szerintem elkölteni felelősséggel csak azt a pénzt lehet, ami már meg is van. Különösen akkor, ha az nem is a saját pénze. Mellékelten megküldöm az általam ígért és 1995. február 28-án befizetett 100 ezer forintról szóló csekk fénymásolatát. Ezek után valóban lássunk tisztán, mert szerintem a cikk többi állítása is legalább ilyen „megalapozott"... Bénák László A február régi neve, böjtelá hava, már csak az idősek emlékezetében él. így van ez a többi hónapnak adott népi névvel is. Idősektől gyermekkoromban hallottam még a föcskeváró üdő nevet is, amely viszont a márciusra, böjtmás havára vonatkozott. Nagyapámkorúak kinyitották az istállók ajtaját, hogy a fecskék oda, a gerendák mellé fészkeljenek. „Ahuva a föcske befészkel, oda viszi a szöröncsét" mondtak. A régi gazdaemberek, mihelyst nyiladozott az idő, mihamarabb kiballagtak a búzaföldre. Tápai embernek eszébe sem jutott, hogy kocsira üljön. Gyalogszerrel járta be a határt dűlőről dűlőre mentében nem csak a saját vetését nézte meg, olykor még a hó alattit, hanem a rokonékét, akik, lévén már idősek, úgysem juthattak ki. Ennek a vizsgálódásnak az volt a célja, hogy megtapasztalják, tett-e, és mekkora kárt a fagy. És azt, hogy a meszes-kékköves oldattal ugyan csávázott vetőmagból kikelt búza nem gyönge-sápadt, beteges-e. Megesett, hogy a fagy vagy a gabonabetegségek olyannyira megviselték, hogy amikor már lóval és kocsival is ki lehetett menni, és az ekére nem ragadt rá a sár, az egész táblát kiszántották, és újravetették. Még mindég biztosabb volt így a kenyér, mintha a sérült, gyönge termésre vártak volna. A határ látszólag még pihent, de már nem aludt. Ugyanis Fábián, Sebestyén napja (január 20-a után) már mézgásodtak a fák, vagy ahogyan a régiek mondották: mögindultak. Ezért aztán csak akkor nyesegették, metszették őket, ha megenyhült az idő. Ezekre a munkákra csak akkor kerítettek sort, amikor már látható volt, hogy a fagy mely ágakat tette tönkre, és csak azokat távolították el. Ugyanakkor az idős gyümölcsfák törzsét erősebb cirokkefével sikálták, hogy a varasos résztől megszabadult kéreg „szuszogni, levegőzni" tudjon. Bátrabb szőlősgazdák Gyertyaszentelő Boldogasszony napja (február 2.) után már előszedték a nyitókapát, hogy az őszi takarásból kibontsák a szőlőtőke gyökereit. Mások megbontották a krumplisvermet. Megkezdődött a csírázás, majd a vetőkrumplit hűvös, sötét helyen tartották mindaddig, amíg annyira meg nem enyhült az idő, hogy vetni lehetett. Persze, erre még másfél hónapig is kellett várni, mert a krumpli fázós. A gazdaasszonyok meg készítgették az aprómagvakat: a borsó, a petrezselyem, a dughagymákat, a piros-, a fehér-, illetve a takarmányrépa-, majd pedig a cukorrépamagot. A saját termésű fehér, illetve fecskehasú babot átválogatták, hiszen azt évente vetettek a kukoricásba, amolyan köztesként. Előkerült a lezárt dunsztosüvegből a sárgadinnye, a görögdinnye, a főzőtök és az uborkamag is, de annak vetésével is meleget vártak. A gazda és a legényfiak megreparálták az ásót, a kapát, ha kellett, akkor nyelet cseréltek, ám az élreszelést, a ráspolyozást, és a kaszkövezést mind megkapta. Vagyis, ahogyan egyre jobban nyílt a idő, a gazdacsaládok már mindent előkészítettek ahhoz, hogy a tavaszi munkákat idejében meg tudják kezdeni. Mostanában a kiskerttulajdonosok járnak már egyre gyakrabban a „birtokra", hogy az évi zöldség és gyümölcsnek jó terméslehetőséget biztosítsanak. Úgy, ahogyan egykor a falusi és a tanyai családok tették: a mindennepi betévőért. Ifj. Lele József. Hogyan kerül Rákócxi peronra? Fényképes tudósításban adta hírül a Délmagyarország, hogy Rákóczi-reliefet avatott a szegedi pályaudvar peronján dr. Szalay István, Szeged város polgármestere. Az avatás apropója adott. 150 éves a MÁV. Jubileumukon tisztelettel köszönjük óket! De hogyhogy ezzel a relieffel és emléktáblával? Példás leleménnyel. A Nagyságos Fejedelem földi maradványait szállító különvonat - Rodostóból hazaúton - 1906. október 27-én két órát tartózkodott Szegeden. Itt tisztelgett Rákóczi előtt az ünnepi díszbe öltözött Szeged város népe. Az apropó adott, az ok is. De honnan a díszes, elegáns, fehér márvány emléktábla, öntött bronz betűivel és a Rákóczi-relief, az értékes műalkotás? Kassáról. Eredetije a híresen gyönyörűséges Kassai Dóm északi falán, a Rákóczinak végső nyughelyet adó Szent Erzsébet gótikus katedrális kriptája fölött található. (Avatták 1938-ban.) Másik másolata pedig a kassai (ún.: rodostói) Rákóczi emlékház bejáratánál. A Rákóczi-relief Löffler Béla (1906-1990) kassai szobrász, a szlovákiai művészek egyik legjelesebbjének alkotása. De hogyan kerül Szegedre? II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvai hazahozatalának 90. évfordulójáról a XXVI. Fábry-napok keretében koszorúzásokkal, ünnepségekkel, ökumenikus imával emlékezett meg 1996. október 18-án, Kassán a CSEMADOK szervezésében a magyarság. A megemlékezés igen csattanós válasz volt Meciarénak, akik tavaly árucserével át akarták zsuppolni a Rákóczi ereklyéket a magyar állam területére. A vezérlő fejedelem Kassán van otthon. Hamvaival nem üzletelünk. Az aktuális üzenettel megtartott megemlékezést - jó PR tanszformációval - a rendezők összekapcsolták egy példaszerűen időszerű kezdeményezéssel. Rudolf Schuster Kassa főpolgármestere regionális polgármesteri találkozóra hívta meg határon inneni kollégáit Demszky Gábor budapesti főpolgármestert (SZDSZ), Szalay István szegedi (MSZP), Kobold Tamás miskolci (KDNP) és a mezőkövesdi polgármestereket. A hivatalos városi látogatások protokolljának elmaradhatatlan része Kassán a Dóm melletti Alzbetynán az igen reprezentatív Löffler Galéria megtekintése, és a vizit a város nagyasszonyánál, Löffler Béla özvegyénél, Löffler Kláránál. (Született: Schőnherz Klára, antifasiszta mártírunk testvérhúga.) Klára megbecsülésének beszédes momentuma, hogy a város kulturális intézményeinek díszpáholyaiban - a főpolgármester mellett - állandó helye van. Löffler Béla II. Rákóczi Ferenc reliefét 1996. október 18-án - polgármesteri viziten - özvegye, Löffler Klára ajándékozta Szeged városának. (A Délmagyarország hivatkozott tudósításában tévesen „leánya" szerepelt. Az adományozónak korrekcióval tartozunk. Ezért született ez az olvasói levél) A vendéglátó-adományozó és Szalay polgármester ugyanis már régebbi ismerősök. Löffler Klára és dr. Máté László a CSEMADOK minap leköszönt országos titkára, a kassai főpolgármester nemzetközi kapcsolatok referense, a fenti Rákóczi emlékünnepség és a regionális polgármesteri találkozó ötletelői és főszervezői - rendszeres résztvevői és előadói a szegedi Értelmiség Nyári Egyetemnek. Szeged szerelmesei és tisztelői. Köszönet az adományért és munkálkodásukért! A népi diplomácia meghatalmazatlan kisköveteinek szakmai, baráti és hivatalos kapcsolatai és együttműködése nyomán és révén került tehát a Rákóczi-relief a szegedi peronra. Dr. Besenyi Sándor Válasz Borvendég Bélának Kedves Béla Bátyám! „Kinek nyíljon az utca?" címmel íródott cikkedben „Feledésbe merült emlékeket" idézel a Franciahögy sorsának alakítása körül, amikor is önkormányzati képviselőként „megboldogult" városfejlesztési-tulajdonosi bizottsági elnökként szisztematikusan akadályoztad a Világ Utcája program megindítását. Emlékeztetlek egy-két „ügyünkért fölvállalt" cselekedetedre, amelyet hang és filmszalag is rögzített, amit ma is őrzök. Kifogásolod az Interspar megjelenését a programunkban. Felhívom figyelmedet arra a közgyűlésre, majd sajtótájékoztatóra, amikor egy bombabiztos tőkehátterű angol befektetőcsoport nagy bevásárlóközpontjáért küzdöttél, hogy ez a „Franciahögy" hasznosításának egyetlen üdvözítő megváltója. A te szakmai (városfejlesztési-tulajdonosi bizottsági elnök) irányításoddal az akkori önkormányzat le is szerződött - egyéves opciós időt adva az angolnak akivel akkori állításod szerint telefonon is kapcsolatba léptél és minden garanciális feltételt biztosítottnak láttál. Ez az „angol" a letelt egyéves opció lejárta után szőrénszálán „angolosan" ködbe veszett! Emlékeztetlek: mint a tulajdonosi bizottság akkori elnöke, aláírt bizottsági határozatoddal egy másik „fölhozott" versenyzőnek helyrajzi szám beazonosításával alátámasztva - kb. 18 hektár terület került volna eladásra. A közgyűléstől „azonnali" felhatalmazást kérve úgy, hogy az eladásra „felkínált" területen - helyrajzi szám szerint beazonosítva! - még a Bálint Sándor utca nyomvonalát, mint útterületet, a Rókusi krt. járdáját is közművestől adtátok volna el. Ennyit a telekspekulációs megjegyzésedhez. Munkahelyteremtéssel kapcsolatos .Jcétkedéseidre" szívesen bocsátom rendelkezésedre azt a tanulmányt, amely normatívák alapján igazolja, hogy több ezer munkahely létesül a Világ Utcája program megvalósulása kapcsán. A „kisboltosok" sem a Világ Utcája program megvalósulása miatt „fuccsolnak majd be" ahogy írod hanem attól a mérhetetlen adó-, tb-járulékterhektől, s az égbe emelkedő közüzemi (víz, gáz, fűtés, villany) díjaktól, a már elviselhetetlen munkanélküliségtől, a nem nyugdíj, hanem nyomordíj megszégyenítő és megalázó voltától. Ennyit erről. Ami pedig azon „éles és megalapozott" megjegyzésedet illeti, amely a „Világ Utcája akkor járna el bölcsen... hangzatos reklámszövegek helyett végre olyan megalapozott hatásvizsgálattal rukkolna ki, amit számszerűen mutatná be az utca elejét és végét" a következőt válaszolom: Létezik egy olyan hiteles „számszerűsített hatásvizsgálat", amit úgy hívnak, hogy pénzügyi-üzleti terv. A programról, mint munkahelyteremtő beruházásról, szakmailag alátámasztott tanulmány készült, amely igazolja a fenti állításunkat. Rendelkezünk egy nemzetközi szakértői véleménnyel a Világ Utcája program környezetre gyakorolt várható hatásvizsgálatáról, amely elsősorban rögzíti a környező lakótelepen élő emberek tízezrére várhatóan gyakorolt humanizáló hatást, s eredményezi az öreg-rókusi területek rehabilitációs folyamatának várható beindulását. Nem kívánok visszakérdezni, hogy te, mint az akkori tervező vállalat főmérnöke, aki a „panelvárosi" lakások terveinek tízezreit hagytad jóvá kézjegyeddel, milyen előzetes hatásvizsgálatot végeztettél Szegeden a panelfalanszterbe csalt, majd elejtett és ott felejtett emberek ezreinek érdekében. Továbbá ennek embert és családot romboló hatásairól, az egycsöves - utcát fűtő fűtésrendszerekről, a három négyzetméteres konyhák, „asztali - vályús áldásairól", a hő- és vízszigetelések több százmilliós plusz kiadásairól, a penészgombák virágzásairól, a panellakások légúti betegeinek ezreiről. A viruló és a várost lassan elönzönlő csótányhadak vándorlásairól, amely immáron egyetlen kapocsként köti össze az első emeletet a tizedikkel. Tudom, hogy a politika akkori „nyomásának" a szakma egy-két „Makovecze" tudott csak ellenállni, de az akkori igaza mára már valóság lett! Végezetül, de nem utolsósorban szakmai és emberi tapasztalatodra számítva várunk egy olyan közös munkához, amely Szeged városáért, a köz javáért, az emberért próbál valamit tenni e megosztott, kilátástalan világban. Záradék: Időközben kézhez kaptuk az Informen közvélemény-kutató cég Közvélemény-kutatás a szegedi önkormányzat tevékenységéről címen a város polgárai körében végzett közvéleménykutatás eredményét. Ezen felmérés 19. oldalán dokumentált közvélemény-kutatás kérdésére: „Milyen jelentősebb városfejlesztési tervekről hallott - és mi a véleménye róluk?" a lakosság 83 százaléka elsó helyen a Világ Utcája megvalósítását támogatja, mlg csupán 15 százaléka ellenzi. Barátsággal üdvözöl: Apró Juhász János, a Világ Utcája Kft. ügyvezető igazgatója Laci bácsira emlékezünk Szegényebbek lettünk. Elsősorban mi, a Madách Imre Általános Iskola pedagógusai és volt diákjai lettünk szegényebbek, mert elment közülünk Bakonyi László, iskolánk volt tanára. 1948-tól tanított iskolánkban 1973-ig, nyugdíjba vonulásáig. Előzőleg a Klauzál Gábor Gimnáziumnak volt a tanára. Még a legnehezebb időkben is - megalkuvás nélkül - ember tudott maradni. Derűs egyénisége, fáradhatatlansága, egyenes jelleme, jobbító szándéka mindig példaként állt a fiatalabb kartársai előtt. Szinte lehetetlen elsorolni, hogy mi mindent csinált. Feledhetetlenek a „suli-mozi"-s délutánjai, amikor a filmvetítések után a kis nézők tömegesen álltak sorba a .jutalomért". Ezt a jutalmat Laci bácsitól kapták: a kis kobakjukra egy-egy barackot. És a táborozások! Maradandó élményt jelentettek, hiszen mindannyiunkat természetszeretetre tanított. Hivatalos elismerésben is volt része. Nyugdíjbavonulásakor megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, 80. születésnapjára (4 évvel ezelőtt) pedig a köztársasági elnöktől vehette át a Köztársasági Érdemrendet. Az igazi kitüntetést munkatársainak a megbecsülése és volt tanítványainak a szeretete jelentette számára. Nyugdíjasként is a tantestület tagjának tekintette mindenki. Együtt járt kirándulni velünk, és az iskolai ünnepségeknek is rendszeresen a díszvendége volt. Nyugdíjasként fiatalos lendülettel, szívvel-lélekkel hozzákezdett az újjáéledő cserkészcsapatok szervezéséhez. Még 4 éve sincs egészen, amikor megünnepeltük 80. születésnapját. Reméltük, hogy a 90.-en is együtt lehetünk. Ez nem adatott meg egyikőnknek sem. Laci bácsi, szeretettel, szomorúsággal búcsúzunk most tőled, de abban a tudatban, hogy egy munkás, gazdag, tartalmas, hosszú élet ért most véget. Nagyon fogsz hiányozni. A Madách iskola tanárai és tanulói. Brutális igazoltatás Az alábbi felháborító eset 1997. február 6-án, a déli órákban történt meg velem. Barátnőm elé sétálván, a Délmagyarország szerkesztősége előtt hirtelen rendőrök és taxisok hada vett körül. Drasztikus módon igazoltattak, megszégyenítettek. Csak ezután derült ki, hogy a tolvajt, akit lopásért kerestek, véletlenül keverték össze velem. Az esetnek több szem- és fültanúja van, akik igazolni tudják a sértegető szavakat (például: „Elegem van a cigány fajtából!"). Akik ismernek, tudják, hogy ezt a mondatot nem érdemeltem ki senkitől! Ezért mind a rendőrség igazoltatásának módjáért, mind a taxisok faji előítéletekkel teli viselkedésért követelem a nyilvános bocsánatkérést, hogy nevem olyan tiszta maradjon, mint amilyen az incidens előtt volt. Látó Attila