Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-04 / 3. szám

SZOMBAT, 1997. JAN. 4. BELFÖLD 7 helyzet. Mert itt volt ugyebár az olimpia, ahol válogatottunk a 4. helyet szerezte meg, amit a közvélemény egyértelmű kudarcként könyvelt el. Holott ezzel is a póló ma Magyarország legeredményesebb férfi csapatsportága. Ha viszont a fizetéseket vesszük alapul, jövedelmeinket egy közepes másodosztályú labdarúgóéval sem lehet összehasonlftani. Talán ezért is van az, hogy a mi sportágunkban nagyon sokan tanulás mellett versenyeznek. Jómagam például a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem szociológia szakának hallgatója vagyok. Természetesen nekünk, fiúknak is nagy kiugrási lehetőség anyagilag, ha külföldi bajnokságba szerződhetünk, de nálam is ez még csak a távolabbi jövő céljai közt szerepelhet. 0 Addig például be kellene mutatkoznod a felnőtt válogatottban is, ugyebár... - Valóban komoly feladat ez is. De nem élném meg azt sem totális kudarcként, ha nem lennék válogatott, hiszen a magyar mezőnyben ezt roppant nehéz elérni. Most azt mondom, legyek stabil első osztályú játékos, s akkor már nem dolgoztam hiába. 0 Egyetem, főiskola, Noéminek még szentesi kötelezettségek is a pesti tanulás mellett, s persze naponta kötelező pólósedzések. Mire marad ezek mellett időtök, fiatalok? - Nem sokra. Szinte semmire. Bár azért csak megismerkedtünk - hallom a sztereóban érkező nevetést. 0 Vajon mennyit láttok az uszodát körbeölelő világról? Tudjátok, arról, amit mai magyar valóságnak hívnak. - Bár a sportolókat könnyen elkönyvelik szakbarbároknak, azért mi is olvassuk az újságokat, nézzük a tévét, benne élünk ebben az országban. Éppen ezért mondom, hogy egészen elképesztő, mennyire korlátozottak a ma életet kezdő fiatalok kiugrási lehetőségei. Hiszen ha jól belegondolunk, mikorra számíthat egy huszonéves szakmai elismertségre, vagy olyan fizetésre, amelyből már megalapozottan tud családot tervezni?... Nem csoda, hogy egyre több szomorú emberrel találkozni az utcán - kapom a választ Mátétól. S Noémi sem optimistább. - Egészen elkeserítő gazdasági környezetben élünk. Mindenhol csak a munkanélküliségről, az elszegényedésről hallani, s az utcán járva, ismerősökkel beszélgetve is ezt tapasztaljuk - egészíti ki Máté véleményét. Majd hozzáteszik: lehet, hogy furcsa éppen tőlük hallani ilyen nézeteket, hiszen a kemény sportmunkának, a biztos családi háttérnek köszönhetően ők valóban jobban élnek az átlagosnál. Ám ez az országban tapasztalható tényeken nem változtat. 0 S gondolom a kapcsolatokon sem. Hiszen a szerelem már független a családtól, de független össznemzeti szomorúságunktól is. Tehát: hogyan tovább a közös életben? Máté mosolyog, s az együtt töltendő ünnepeket említi. Noémi szintúgy mosolyt küld a válasz előtt, majd így fogalmaz: tartson minél tovább. Mi mást kívánhatnánk mi is? Bátyi Zoltán Most mondják meg, de ószintén: van-e abban valami különleges, ha egy csodaszép leányzó és egy jóképű fiú úgy dönt egy kellemes esti szórakozás után, hogy összekötik az életüket... No, nem holtodiglanholtomiglan, szent esküvéssel, csupán addig, amíg az együttlét perceiben sokkal több a boldogság, mint a viszály, a szerelem, mint a vita. Ugye, hogy egészen hétköznapi történetecske ez a mi Magyarországunkon is? Egészen addig, mig a fent nevezett ifjú hölgy mondjuk nem nemzetközi klasszis vízipőlós, seregnyi aranyérem tulajdonosa. S a fiú szintúgy az élsportolók kemény hétköznapjait éli. Mert így a dolog már kezd azonnal izgalmasabbá válni. Ha pedig azt is elárulom, hogy a szőke szépség Tóth Noémi, a Hungerit Szentesi SC több mint százszoros válogatott sellölánya, a srác pedig Hesz Máté, Gyarmati Andrea és Hesz Mihály fia, Gyarmati Dezső és Székely Éva unokája, a Ferencváros pólósa, máris feszeng bennünk a kíváncsiság. Mert kit ne érdekelne, milyen napjainkban a sportszerelem, hogy élnek a sportdinasztiák sarjai, miket is gondolnak zivataros világunkról. Nos, most következő riportunkban erre is keressük a választ. Először is a riportalanyokat kellett megtalálni. Hiába a pontos egyeztetés, a budapesti Komjádi uszodában nem olyan könnyű ám föllelni a fiatalokat. Különösen akkor nem, ha éppen több száz hasonló korú ül a medence partján, mert momentán arra kíváncsi, mi is lesz a végeredménye a Ferencváros-Vasas vízilabda Magyar Kupa-döntőnek. Vagyis a hangulat éppen a tetőfokon, a zűrzavar sem könnyen leírható, s a vízben különösebb elektronikai mérőeszközök nélkül is kimutatható a feszültség. Majd egycsapásra vége a péntek délutáni láznak (a Fradi akkor éppen egy góllal lett jobb riválisánál, majd a kupát is elhódította...), s már indulhat is a beszélgetés. Természetesen a bemutatkozás kötelező névjegyeit kérve. A válaszok pedig... Tóth Noémi: .Álltam már a dobogó minden fokán Európa- és világbajnokságokon, ötszörös magyar bajnok lettem a szentesi csapattal, nyertem Világkupát a válogatottal, amelynek 15 éves korom óta vagyok a tagja." Hesz Máté: „A KSI-ben kezdtem a pólót, majd a Vasas, a BVSC és most a Ferencváros játékosaként játszottam az élmezőnyben. Tagja voltam a serdülő, az ifjúsági és a junior válogatottnak, (gy aztán van már korosztályos Európa-bajnoki és világbajnoki elmem is. Bajnokságot nyertem a BVSC-vel, KEK-et a Vasassal. (S mint tudjuk, azóta Magyar Kupát a Fradival...a szerző.) 0 Hallgatni is nehéz ezt a felsorolást, nemhogy fejben tartani, vagy éppen mindezt el is érni ilyen rövid sportpályafutás során. De ugye nem lesz sértődés a dologból, ha elárulom - mindezek mellett -, azért is kerestünk föl benneteket, mert • Tóth Noémivel, Hesz Mátéval - nem csak vízilabdáról Találkozás egy pálás szerelemmel. mindketten elmondhatjátok magatokról: nem csak eredményeitekkel, de családotokkal is erősen kötődtök a sporthoz. Nehéz örökség-e olimpiai bajnokok leszármazottjának, vagy éppen a magyar női póló pápájának gyerekeként becsobbani a vízbe, vagy... Tulajdonképpen még be sem fejeztem a mondatot, amikor egészen egyértelművé vált, hogy erre a kérdésre túl kerek válaszokat nem fogok kapni. Már csak azért sem, mert az ifjoncok arcán pontosan tükrörődött véleményük - miszerint családi hátterüket olyan kész tényként fogják fel, amin sok beszélnivaló nincs is. Vagy mégis? - Az biztos, hogy a családi indíttatás sokban befolyásolta, milyen sportot is válasszak. Vagy hogy egyáltalán a sport közelébe kerüljek. Hiszen nagyszüleim, szüleim az uszoda világában élték az életüket, s ez még ma is egy olyan zárt világ, amely könnyen magához vonzza az embert. Különösen, ha a nagyapa már 6 évesen levisz a medencéhez, s azt próbálgatja, mennyire tehetséges az unokája. Merthogy velem ez történt - kapom a választ Hesz Mátétól. S ha úgy vesszük, Noémi sztorija is egészen hétköznapi történet, hiszen dr. Tóth Gyula szentesi mesteredző leányaként nyílegyenes út vezetett az uszodába, ahol aztán a monoton úszás helyett jó szívvel választotta a labdás játékot. - Merthogy úszni utálok - mosolyog rám Noémi, miközben majdnem jómagam is vízbe csobbanok a csodálkozástól. Ám Mátétól megtudom, hogy olyan épeszű pólóst én ne is keressek, aki szeret úszni, ugyanis eme mozgásforma csak szükséazt: a családi gyökerek boncolgatása után ússzunk más vizekre. Például: 0 A famíliától valóban lehet örökölni, ellesni a sport szeretetét. Csak éppen a mi világunk már nem ily romantikus - az ifjú sportolóknak meg is kell élniük. Mennyire jelent biztos életpályát a mai Magyarországon folytatni a szülők sporthagyományait? - Semennyire - neveti el magát Noémi. - Már ami a női pólót illeti. Merthogy ez nem egy jó gazdasági befektetés, az biztos. Engem is sokkal inkább a játék szeretete, mint a pénz köt ehhez a sporthoz. Ezért is vállalom, hogy főiskolai tanulmányaim mellett - most ugyanis az ELTE tanárképző szakára járok - részt veszek az edzéseken, utazom a versenyekre. Egszen más lenne a helyzet, ha külföldre szerződnék, mondjuk az olasz bajnokságba, ahol valóban komoly pénzeket lehetne keresni. Ott az élversenyző - még ha nő is az illető - kiemelkedő fizetést kap, lakáshoz, kocsihoz jut, s meg tudja alapozni a sport utáni életét. 0 Vagyis ez lesz Tóth Noémi következő lépése is? - Erre még nem tudok válaszolni, hiszen most a tanulmányaim lekötnek. De természetesen ez is előfordulhat. 0 Ha jól vettem ki Noémi szavaiból, nektek, Máté, már biztosabb egzisztenciát nyújt az élversenyzés? - A férfi vízilabda valóban erősebb szponzorokat tudhat maga mögött, de attól még messze járunk, hogy a pólósok elégedettek legyenek. Hiszen ha összevetjük a magyar vízilabda sportértékét, s az ehhez párosuló díjazást, már nem olyan rózsás a A fiatalok nem is szeretnek úszni... (Fotó: Gyenes Kálmán) Hesz Máté ges rossz - megítélésük szerint - ahhoz, hogy részesei lehessenek a világ legizgalmasabb játákának, a pólónak. 0 Szóval a család... próbálkozom újra, ám be kell látnom, hogy itt már egészen önálló egyéniségekkel ülök szemben, akik persze büszkék az „ősökre", csak éppen már önálló életüket élik. - Édesanyám (Gyarmati Andrea, ugyebár...) egyébként ma a főváros VII. kerületében gyermekorvos, édesapám (Hesz Mihály, Mexikó látszat ellenére - még „nő kajakozó olimpiai bajnoka...) pedig 1980 óta külföldön él, s most fogorvosként dolgozik Németországban. Vele egészen ritkán találkozom. Annál sűrűbben a nagyival (Székely Éva olimpiai bajnok úszónő...), aki főfoglalkozású nagymama, vagy nagyapámmal (Gyarmati Dezső, szintúgy olimpiai bajnok, s a nagyihoz hasolnóan élő legenda...), aki most is közel áll a pólóhoz, hiszen a vízilabda szövetség társelnöke - foglalja össze végül is Máté a familiáris viszonyokat. Noémivel pedig résben" van! éppen azon filozofálgatunk, hogy könnyebb-e a sorsa, mert édesapja az edzője, vagy éppen ettől nehezebb az élete. - Ezt nem tudom megválaszolni, hiszen mindig is apa készített föl a mérkőzésekre, más edzőm felnőtt koromban nem is volt. Egy biztos, protekcióra nem számíthatok nála, s csak akkor van helyem a kezdő csapatában, ha valóban azt indokolja is a pillanatnyi formám hallom Noémitől, s mivel éppen víz partján ülünk, nem is javasolhatok mást, mint