Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-02 / 1. szám

4 KRÓNIKA CSÜTÖRTÖK, 1997. JAN. 2. MA • Az egészséges veszélyérzet hiánya Precíz a biztonságtechnikában Az emelőgépek állapotát időnként ellenőrizni kell. (Fotó: Karnok Csaba) miről írt a DM? • 75 éve Vígan mentünk tönkre • 50 éve A 91 éves Tisza-híd A MAHARISHl Nemzet­közi Meditációs Társaság szeverzésében 18.30 órától Csányi Istvánné Zsóka tart előadást Az út, mely meg­mutatja az élet célját: Transzcendentális Meditáció címmel, a Béke utca I. első emeletén. A JATE-KLUBBAN 21 órától Student est - nosztal­giabuli újdonságokkal. Mű­sorvezető: Mátrai Róbert, Molnár Lajos, Varga B. László. HOLNAP A CSILLAGVIZSGÁLÓ (Kertész utca) 18-tól 21 órá­ig látogatható. A JATE-KLUBBAN 21 órától Pének esti láz. Műsor­vezető: Mátrai Róbert, Mol­nár Lajos, Varga B. László. A KERESZTÉNYDE­MOKRATA NÉPPÁRT Victor Hugó utcai székházá­ban ingyenes jogi tanácsa­dást tartanak 16 és 17 óra között a párt jogtanácsosai. „Lányos" rabié • Budapest (MTI) Balul sikerült szilveszteri kalandban volt része annak a 36 éves férfinak, aki éjféltájt került egy neki felajánlkozó „hölgy" lakására, Budapes­ten a terézvárosi Dessewffy utcában. A kibontakozó in­tim kapcsolat közben derült ki, hogy a magát nőnek ki­adó személy, a 23 éves T. Á. férfi. Becsapott partnere ek­kor fölháborodottan távozni akart, ám a szolgáltatás el­végzésének vitatottsága mi­att szóváltásba, majd dula­kodásba keveredett csábító­jával. Az álnő ekkor leszakí­totta a sértett nyakláncát, amit az előbb ugyan vissza­vett, de ekkor közbelépett T. Á. 30 éves lakótársa. A férfi ekkor menekülőre fogta a dolgot, a nyaklánc átmeneti­leg a helyszínen maradt. A nőimitátor és segítője ellen - egyébként szabadlábon ha­gyásuk mellett - rablás bűn­tette miatt eljárást indított a rendőrség. Megvédik a nyolcadik csodát • Újdelhi (MTI) Az indiai legfelsőbb bíró­ság döntése alapján kerek 300 koksztüzelésű gyárat és üzemet szüntetnek meg az ország leghíresebb műemlé­kének, a Tádzs Mahalnak megmentése érdekében. Kéndioxidtartalmú füstkibo­csátásuk ugyanis a féldrága­kövekkel kirakott XVII. szá­zadi síremlék fehérmárvány falait sárgára szennyezi. A legfelsőbb bíróság utasította az északindiai Agra városá­nak hatóságait és rendőrsé­gét, hogy legyen gondjuk a bírósági végzés megvalósítá­sára. A mai napon ^ a kárpótlási jegyet nap ' > »jsszükl (I M Fi cfmletéfte*ii kárpótlási jegy vitelére vállalunk kótclcrettségel.) PAKETT BRÓKER RT. (.722 Sietteti. Kossuth L sgl. 10-12. TelJfax: 62/323-144 | Még tiz esztendővel ezelőtt is arról ismerhet­tük fel a nagyvállalato­kat, hogy ott sokan dol­goztak, óriási mennyisé­get termeltek, valamint külön emberük volt a munkavédelemre, az emelőgép-ügyintézésre, a tűzvédelemre, a biz­tonságtechnikára vagy ­bár lehet, hogy ez in­kább a seregből ismerős - a v egy védelemre. Ma a kevés nagyvállalatbői sok kisebb cég lett, s ezek értelemszerűen nem tudnak eltartani minden szükséges posz­ton egy-egy emebert, in­kább számla ellenében igénybe veszik az ilyen szolgáltatásokat komple­xen nyújtó cég közremú­ködésést. Sódar László, a szegedi Precíz Kft. ügyvezető igazga­tója, a Déri Miksa szakkö­zépiskolában végzett, mégpe­dig munkavédelem szakon. Később az ipari minisztérium • Munkatársunktól Ki ne emlékezne a ré­gi szép idők shopping­túráira, amelyek egy­egy szombat délelőtt a szabadkai „lengyel pi­acra" irányultak, ponto­sabban, oda szervezte őket a nagybetűs Élet. Mert akkortájt testvér­városunk zsibvásárán valóban mindent meg­vásárolhatott az ember. Olcsón. Ma, a balkáni perpatvar miatt alábbhagyott e zson­gás, nem indul már hosszú kocsisor, nem lehet monda­ni, hogy zsúfolt vagonok ingáznak Szeged és Szabad­ka között, mint egykoron. Apropó, vonat.' A szerelvé­nyek ma is közlekednek, ke­vesebb utassal, kevesebb cuccal, seftessel. Azért nem szabad még - egyelőre - azt hinnünk, hogy megszűnt az „áruforgalom" a két ország, illetve a két város között. Példaként egy tavalyi eset. A Tisza-parti városból reggel 7 órakor induló mo­torvonatra jóval indulás előtt érkezem. Az utasok már el­foglalták a helyüket, jobbára újságba temetkezve, vagy az műszaki szakértői vizsgáját is megszerezte, közben azon­ban tűzvédelmi szakértői ké­pesítésre is szert tett. 1978 és 1983- között az AFIT új, Sá­rosi utcai szervizének mun­kavédelmi vezetője volt, majd öt évig az öntöde tűzvé­delmi felelőseként dolgozott. De övé volt az emelőgép és a biztonságtechnika területe is. Alfa szakcsoport néven öt emberrel 1988-ban alapította meg első vállalkozásást ­még mindannyian főállás mellett ismerkedtek a piac­gazdaság első lépcsőfokaival. Két év múlva már Precíz Biztonságtechnikai Kft. a ne­vük, főállású vezetővel és al­kalmazottakkal. Nagy megbí­zóik egyike a Gyermekkór­ház - ahol Sódar úr legutoljá­ra dolgozott -, a Forrás Szál­loda, a Mercedes-Kurz, a Ga­bonakutatő Intézet. Tehát nem egy ágazatra koncentrálnak és teljes szol­gáltatás-csomagot kínálnak a megrendelőknek a munkabiz­tonsággal, a tűzvédelem­mel, a foglalkozás-egész­elemózsiás szatyrot szoron­gatva - várják az indulást. Hétkor pontban ki is gördül a szerelvény, Röszkén, majd Horgoson „megesik" az út­levél és vámvizsgálat, utána felengedik a vonatra a jugó belföldi utasokat. Feltűnő, hogy egy fiatalember, aki korábban is egyik utastól a másikig jár és hasznos infor­mációkkal szolgál az őrölt paprika, a Vegeta és egyéb áru eladási árát illetően, most a főnök szerepét be­töltve, szabályosan hellyel kínálja a felszálló utasokat. Tessék ide, oda tessék, mert ott még van hely, mondogat­ja, és szinte mindenki enge­delmeskedik neki. A velem szemközti ülésen foglal he­lyet, s amikor az ülésrendet már szabályozta, azt mond­ja: rossz idők járnak arrafe­lé, mármint Szerbiában, sen­ki nem vásárol semmit, mondja némi nosztalgiával a hangjában, s ebből kiérződik a régi szép időkre való uta­lás... Más. Reggel hétkor indul a (valamikor szürke) sín­busznak nevezett motorvo­nat Szabadkáról Szegedre. Rengeteg az utas és a poggyász. A füsttől már-már ségüggyel, a környezetvéde­lemmel kapcsolatos feladato­kat, illetve az ezekhez kötődő emelőgép-ügyintézői, gép­vizsgálati, biztonságtechnikai teendők elvégzését. A rengeteg jogszabályvál­tozás követése nem a meg­rendelő, hanem a Precíz fele­lőssége, s a szolgáltatás igénybevétele gazdaságo­sabb, mint minden területre külön főállású vagy részmun­kaidős szakembert alkalmaz­ni. Induláskor még nem lát­szott - az országban is elsők között alakultak -, az idő azonban igazolta Sódar úr kezdeményezésének életké­pességét. A vállakózás a ve­zetőn kívül mindössze négy embernek jelent főállást, de az adó- és tébétreheket is számoló a külső szakértői gárdában harmincan dolgoz­nak kisebb-nagyobb rendsze­rességgel. Szakértőként különböző biztosftók kérik fel őket a vagyonbiztosítások megköté­se előtt, ilyenkor átvilágítják a céget munkavédelem, biz­feketének számító masina alig 4-500 méter után pöfög néhányat. Majd megáll. A masiniszta nekigyürkőzik, szerel, kalapáccsal próbálja jobb belátásra bírni a gépet, de az nem indul. Negyedórás veszteglés után kijelenti: Ne ide! (Nem megy!) Általános felzúdulás, moraj közepette feláll egy idősebb nagybajú­szú úr és hegyibeszédet tart, amelynek lényege, hogy: ez is csak a Balkán e részén történhet meg, ilyen nincs a világon, hogy egy „bocsá­nat" ne hangozzék el, s néz­zük csak meg este a belgrádi tévéhíradót, abból annyi op­timizmus, s erő sugárzik majd, hogy el lehetne vele indítani ezt a szerelvényt is! Azután leszáll mindenki. Fiatal, öreg, kétgyerekes anya, Szegedre, az orvoshoz tartó nyolcvanéves beteg né­ni, a tíz csomaggal a Csere­pesre igyekvő seftes. Meg én is. Az előbb említett öregúr holdudvarában lépkedünk a szabadkai állomás felé, gya­log, a vasúti síneken végig, úgy festünk, mint a kiutasí­tottak a senki földjén... A vezérszónok változatlanul az öregúr, aki a legtöbbet Milo­sevics elnököt emlegeti és tonságtechnika és tűzvéde­lem szempontjai szerint, s ezt a megrendelő figyelembe ve­szi a tarifa kialakltásásnál. Nálunk ez még csak most kezdődik, Németországban, Ausztriában azonban már jól működik. Az új jogszabályok szerint bizonyos tevékenysé­geket csak szakértők végez­hetnek, ilyenek az emelőgép­fővizsgálatok, a biztonság­technikai gépvizsgálatok, az egyéni védőeszközök megha­tározása, illetve a súlyos bal­esetek kivizsgálása. Problé­ma az, hogy a kis és a köze­pes cégek nem törődnek a jogszabálykövetéssel, s csak akkor kezdenek el kapkodni, amikor baleset történik, vagy kapnak a nyakukba egy jó nagy bírságot. Ez utóbbi egyébként 50 ezer forinttól akár hárommillióig terjed. Ennek természetesen megvan a maga elrettentő hatása, az egészséges veszélyérzet ki­alakulását azonban még min­dig nagyon hiányolja Sódar László. K. A. bízik benne, hogy uralkodá­sa véget ér, mielőtt igazi Svájcot varázsolna ebből a csodaszép országból! A töb­biek csak „igaza van" kiáltá­sokkal adnak hangot egye­tértésüknek, meg azt mond­ják, hogy legszívesebben egyenesen a belgrádi tünte­tésre menetelnének innen... És cipelik a holmijaikat. Meg magukat. Visszatérünk az állomás­ra. Mint kivert kutyák álldo­gálunk, didergünk a pero­non, egészen addig, amíg be nem jelentik, hogy másfél óra múlva érkezik a felmen­tő szerelvény és elvisz ben­nünket a célállomásra, Sze­gedre. így lőn. Valóban, egy szóval sem mondták azt, hogy: Pardon, valami tör­tént, amiért a JZS (Jugoszláv Vasutak) elnézést kér. A jégverem hidegével ve­tekedő rázós szerelvényen újra összefutunk a kiváló orátori képességekkel ren­delkező idős úrral. Csak ennyit sziszeg a fogai közül: Balkán!... És megvetően néz körül az utastérben. Tekinte­te a jegykezelőt keresi. Aki viszont nem tehet arról, hogy elromlott a matuzsále­mi kort megélt „sínbusz"... Ahogy beesteledett és a házak ablakai kivilágosod­tak, megkezdték a búcsút az ó-évtől. Kis malacban­dák járták a várost, ké­ményseprők és egyéb al­kalmi szerencsehozók élelmeskedtek s a garderó­bok naftalinjából előkerül­tek a frakkok és a hölgyek pompás toalettjei. Az égen 1856 december 2-án ad­ták át a forgalomnak a sze­gedi vasúti hidat, amely kétvágányú hfd volt és az ország legmodernebb hid­jai közé tartozott. A hidat először a második világhá­borúban 1944. augusztus 20-án érte súlyos rongáló­dás, de akkor kijavították és újból használható álla­potba került. 1944. szep­• 25 éve A két hónappal ezelőtt felavatott Szegedi Ház­gyár termelése még nem teljes, a felfutás időszakát élik az új üzem dolgozói és természetesen az egész gyári berendezés. Annyi­szor leírtuk már és nem ünneprontásként emlftjük meg, hogy a házgyár ontja Úgy látszik, az óév bú­csúztatása elterelte kissé olvasóink figyelmét a köz­érdekű problémákról, s az újévi ebéd után inkább a pihenést részesítették előnyben a telefonálással szemben: mindössze két hívó jelentkezett. Anyátlan kutyaköly­kök. Schlesinger László a 383-25l-es számról hívott bennünket, s elmondta, hogy vilmaszállási tanyá­jukon valaki sörétes pus­kával agyonlőtte német ju­hász kutyájukat, amely után nyolc háromhetes kö­lyökkutya maradt árván. A kiskutyák még szopósak, ezért szükségük lenne olyan anyaállatra, amely ellátná őket. Olvasónk fi­zetne a kölcsönkapott pót­anyáért, vagy szívesen el­ajándékozná a kölyköket olyan helyekre, ahol gond­jukat tudnák viselni. A kiskutyákért a 488-483-as telefonszámon le'het je­lentkezni 20 órától estig, illetve reggel 7 óráig. Sporttámogatás. J. R. rádiótelefonról hívott ben­nünket, s közvetítésünk­kel a szegedi közgyűlés apró csillagok dekorálták a pompás takarót és min­den jel arra mutatott, hogy vígan megyünk tönkre az öreg év utolsó napján. Tény az, hogy 1921 szil­veszternek kisebb volt a forgalma, ennek fő oka, hogy igen sok magánház­nál rendeztek Szilveszteri pikniket. (1922) tember 3-án egy légitáma­dás során annyira megron­gálódott, hogy teljesen használhatatlanná vált. A megvert német hadsereg még a a meglevő részeket is elpusztította. A hfd sorsa ez év elejére beteljesedik, amennyiben ma megkez­dődik a lebontása és Sze­ged a legsúlyosabb hely­zetbe kerül. (1946) majd a lakásokat, de ez önmagában édes-kevés. Jó előre fel kell készülni a házgyári termékek foga­dására. Bár jövőre 250 la­kást elszállítanak Kecske­métre, de azt kell elérni, hogy a Szegedi Házgyár termékeit itt helyben sze­reljék össze. (1972) sportbizottságához intézte kérdését, amely Így szól: a tízmillió forintos támo­gatásból miért nem jutott a magyar bajnokság első osztályában szereplő sze­gedi jégkorong-csapatnak, amikor (hívónk tudomása szerint) még alacsonyabb osztályú egyesületeknek is juttatnak a pénzből? ­A sportbizottság elnökét, dr. Szilvásy Lászlót laká­sán hívtuk föl, s választ kértünk a kérdésre. Meg­tudtuk, hogy a pénz kiosz­tásáról még nem határoz­tak. A közgyűlés 10 mil­lió forintot szánt a nem­zetközi kupaszereplésben érdekelt szegedi egyesüle­tek (a teke, kézi- és röp­labdacsapat) támogatásá­ra. Ebből - az elképzelé­sek szerint - összesen 2 millió forint jutalmat osz­tanának szét a legeredmé­nyesebben szereplő egyé­ni versenyzők között. Döntés még nincs, viszont a szegedi jéghokicsapat valóban nem szerepel a támogatási listán, amelyre csak a legsikeresebb egyesületek és sportolók kerülhettek föl. Balkán expressz, csúcsidőben.. Közérdekű problémáikat, észre­vételeiket, tapasztalataikat ezen a héten ügyeletes újságíró munkatár­sunkkal, Nyilas Péterrel oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10 óra, vasárnap 14 és 15 óra között várjuk hívásaikat a 06-20-432-663-as rádió­telefonszámon. Fölhívjuk figyelmü­ket arra, hogy a Szegedről telefoná­lóknak is valamennyi számot tár­csázniuk kell. Elveszett, ellopott tárgyaikat kereső ol­vasóink olcsó hirdetésben tehetik közzé mondandóju­kat Hirdetésfólvétel 7 és 19 óra között, a Sajtóházban. Ezerötszáz új lakás t

Next

/
Oldalképek
Tartalom