Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-23 / 19. szám

CSÜTÖRTÖK, 1997. JAN. 23. A VÁROS 5 • „Csak" az iskola maradt ki Jár-e az öt százalék? Február 13-án kerül ismét közgyűlés elé a közoktatási intézmé­nyek törvény által bizto­sított, tavaly szeptember óta húzódó kétszer öt százalékos órakeretbó­vitésének ügye. A tör­vényszöveg pontatlan­sága miatt vitákat kivál­tó többletórákból az is­kolákban a tehetség­gondozásra és az osz­tályfőnöki tevékenység­re adhatnának keretet. A tavaly módosított kö­zoktatási törvény kimondta, hogy az oktató és nevelő in­tézmények bizonyos célok érdekében 5-5 százalék óra­keretbővítést kapnak, ám a törvény szövegéből nem vált világossá, hogy a kétszer öt százalék kötelezően jár-e. A törvény szerint 5 százaléknyi többletóra járhat a tehetség­gondozásért és az egyéni fel­zárkóztatási tevékenységért, valamint másik 5 százalékos plusz órakeretből lehet óra­kedvezményt biztosítani pél­dául az osztályfőnöki tevé­kenységhez. A törvényi ren­delkezés bevezetésének kö­telező voltáról hosszú ideje folyik Szegeden a vita. A december 19-i közgyűlés hosszas értelmezési vita után arra utasította a közoktatási irodát, hogy a költségvetési törvény módosítása fényé­ben a február 13-i, a város költségvetésével foglalkozó közgyűlés elé teijessze be az 5+5 százalék városi beveze­lésének költségeit. A közok­latási iroda a törvényszöve­get előterjesztő Művelődési és Közoktatási Minisztéri­umtól is állásfoglalást kért, és azt a választ kapta, hogy az 5+5 százaléknak kötele­zően keK járnia. Időközben megjelent a költségvetési törvény módosítása is, amely nem döntötte el telje­sen a kérdést. Pontosította ugyan, hogy az 5 százalékos órakeretbővítés kötelező, de az oktató-nevelő intézmény­típusok felsorolásából kife­lejtette az iskolát(l). Szigeti Károly közoktatá­si irodavezető álláspontja szerint a tehetséggondozásra fordítható 5 százalék nem kötelező, hiszen a törvény szövegében feltételes mód szerepel, az osztályfőnöki és munkaközösségvezetői tevé­kenységért járó órakeretbő­vítés azonban (ha a törvény­szöveget kiigazítják) kötele­zővé válik. Az irodavezető úgy véli, ez utóbbi bevezeté­sével szeptemberig várni kellene, hogy a plusz órák beillesztése ne borítsa fel az iskolák tantárgyfelosztását. Az iskolákban kifogásol­ják, hogy az önkormányzat egyes körei a törvényalkotói szándékot figyelmen kívül hagyva, a törvény megfogal­mazási hibáit kihasználva hátráltatják az órakeretbőví­tés elfogadását. A pontatlan törvényfogalmazás és az ön­kormányzat álláspontja miatt sok iskolában az osztályfő­nökök körülbelül havi kéte­zer forintnyi illetménytől es­nek el, annak ellenére, hogy a törvény szellemében ez már járna nekik. Az 5 száza­lék ügyét a közgyűlési dön­tésig a KIÉT érdekegyeztető tanácsa is megtárgyalja. S. P. S. Kávéházi est • Munkatársunktól Jelentős személyiség lesz a vendége január 27-én este a Közéleti Kávéháznak. Gre­guss professzort sokan is­merték Szegeden, tisztelték tudományos eredményeiért. Most a fiával lesz alkalmunk találkozni a kávéház vendé­geinek, aki nem kevésbé hí­res és szines egyéniség. Az est címe: PALoramikus kép­alkotás és művészet egy in­formációelmélet tükrében. Az előadó ennek kapcsán jelmintafeldolgozási kérdé­sekről, azoknak biológiai, esztétikai illetve pszichofizi­kai vonatkozásairól beszél majd. Vagyis a tudomány és a művészetek kapcsolatáról lesz szó. Szeretettel váija az érdeklődőket az est házigaz­dája: dr. Veress Sándor. Hirdetmény A szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kara NYÍLT NAPOT TART középiskolások számára, melynek keretében táj£k(££tatás4 adunk a ka­ron való továbbtanulási lehetősé­gekről és a karon folyó oktatásról. Időpont: 1997. január 30., csütörtök, 11 óra A gyülekezés helye: Szeged, Rerrich Béla tér 1. (Béke-épület), Kiss Árpád-tanterem Autásbál NEMCSAK AUTÓSOKNAKI Február l-jén a Hungária Szállóban Asztalfoglalás: Autóklub, Szeged, Kossuth L. sgt. 112., Bartók tér 6. Telefon: 627489-085, 62312-133. 2737/7 • Önkényesek ígéretekkel tele a panel! Hol húzza meg magát a három gyereket neve­Iá házaspár, ha nem ké­pes segíteni a fiatalok otthonteremtését se a férj, se a feleség család­ja?! Mit tegyen a nagy­család, most, mikor adott a szocialista több­ségű kormány és városi közgyűlés, a választá­sok idején szapora és szociális érzékenységet sejtető ígéret?! Élni és lakni muszáj! De ho­gyan? P. S. és családjá­nak szegedi lakásharca nem irigylésre méltó minta. Drámai jelenet: két csa­ládanya néz farkasszemet egy lerobbant panellakás ajtajá­nál. Az egyik belülről fogja az ajtókilincset, mögötte há­rom apró gyerek. Úgy nyitott ajtót, hogy hónapok óta ab­ban a tudatban él, bármikor megjelenhet a végrehajtó, s kilakoltatják. Tudja, sőt, ma­ga jelentette a Torony alatt: föltörték, önkényesen foglal­ták el az önkormányzati la­kást... A másik asszony a kü­szöböt még nem lépte át, de úgy kukkant befelé, mint aki a jogosan kiböjtölt, saját ott­hon helyét kóstálja. Hiszen kezében ott a papír: több év várakozás után nekik, a két­gyerekes házaspárnak utalta ki az önkormányzat azt a ti­zedeik emeleti panellakást. A pillanat feszültségét oldja a tétova mosollyal jel­zett felismerés: lehetetlen helyzetbe kerültek. A két asszony szóbaelegyedik. Az­tán nem győznek elnézést kérni egymástól. Kevés a la­kás, sok az önkormányzati bérlakásra szoruló. Mert hát: ilyen az élet! P. S. a kilencvenes évek elején munkát talált Szege­den, az egyik önkormányzati cégnél. A feleség pedig örült, hogy Bács-Kiskun megyéből végre visszatérhet szülőváro­sába. Albérletből albérletbe vándoroltak. Amikor a har­madik gyerekkel volt váran­dós az asszony, akkor vég­képp útilaput köthettek a tal­pukra. Nem volt mit tenni: az asszony, nagy pocakkal, el­ment a Torony alá, hogy se­gítséget kérjen. A válasz: nincs üres lakás. Ő erőskö­dött: ismerősüktől hallották, régen üres az egyik tízesben, a legfölső emeleten egy la­kás. Vállrándításszerű reakci­óra emlékszik: „Hát akkor foglalják el!" Erre tényleg odamentek, föltörték annak a lakásnak az ajtaját, s beköl­töztek a két gyerekkel, mert a harmadikat, a néhány napos Innen már kiköltöztették az önkényes lakásfoglalókat. (Fotó: Miskolczi Róbert) csecsemőt „haza" kellett vin­ni valahova! - Nem csoda, hogy nem kellett senkinek a penészes falú szoba, a lepotyogott csempéjú fürdőszoba, az el­őszoba, ahol a beépített szek­rényben az előző bérlő tüzet rakott - emlékszik a fiata­lasszony. - Amikor beköltöz­tünk, főzelékmaradékot kel-t lett levakarnom az ajtókról. Ha esett az eső, másfél vödör vizet is összegyűjtöttem, mert ömlött a vlz, az ablakok szi­getelése annyira rossz. •• Ami­re a férjem fizetéséből futot­ta, azt fölújltottuk. A harmadik kicsi születése után, '94 augusztusában az asszony bement a polgármes­teri hivatalba, hogy bejelent­se: beköltöztek az egyik ön­kormányzati lakásba, de fize­tik a lakbért és minden egye­bet. Meg is vennék, föl is újí­tanák a lerobbant kéglit, mert a férjnek adna kölcsönt a vál­lalata. - Az ügyintéző nő a sze­membe vágta: aki nem tud anyagi biztonságot teremteni a családjának, az ne szüljön gyereket... Az asszony könnyeivel küszködve meséli: azóta ko­moly műtéten esett át. Ami igazolta: egészségügyi okból sem vetethette volna el a gyereket... A kicsiket szere­tetben, gondosan nevelik. A legnagyobb jó tanuló, a kö­zépső gyógyulófélben van, a tüdeje beteg, a kicsi most kóstolgatja a bölcsit... - Nem szeretjük mi ezt az „önkényes" státuszt. Már mindenhol és mindenkinél jártam, hogy ezt elmondjam, s változtassak a helyzetün­kön. A jelenlegi polgármester meg is ígérte, hogy nem kül­dik ránk a végrehajtót. A cé­dula a bizonyíték, hogy ott jártam - hivatkozik a '95-ös februári, polgármesteri foga­dóórára belépőt jelentő, sor­számozott cetlire, s a cédulá­ra firkantott emlékeztetőre P. S-né. Dr. Szoboszlay Dalma ügyvédnő baráti alapon el­vállalta a nagycsalád jogi képviseletét, mivel úgy gon­dolja, ügyfelei jóhiszeműek, kényszerhelyzetben törtek föl egy lakást, melyet aztóta sa­játjukként laknak, vagyis ter­heit fizetik, hozzákezdtek fel­újításához. - A megyei bíróság, vagy­is a másodfok után, '95 július 31-én ment el a levél dr. Sza­lay polgármesternek, hogy az összes körülményt, az ügyfe­lemmel való személyes talál­kozáson tett ígéretét figye­lembe véve a polgármesteri hivatal ne foganatosítsa a ki­lakoltatást, a végrehajtási el­járást. Válasz nem érkezett ­mondja az ügyvédnő -, ellen­ben megjött az értesítés: a végrehajtó 1997. február 3­án, ha kell, erővel is, de az utcára teszi a házaspárt, a három gyerekkel együtt. A legjobb szándékú ügy­intézőt is köti a paragrafus. Márpedig az önkényes lakás­foglalókkal szemben nagyon szigorú a helyi lakásrendelet. Az önkormányzati lakásba erőszakkal behatoló fölszólí­tásra, vagy ha ez nem megy, bírósági végzésre köteles el­hagyni a kéglit, elhelyezési igény nélkül. Az az „önké­nyes", akivel szemben bíró­sághoz kellett fordulni, nem adhat be lakásigénylést se. Szegeden körülbelül 80 lakásban élnek „önkényesek" - tudtuk meg dr. Tóth Edit főtanácsostól. A polgármes­teri hivatal vagyonkezelő iro­dája'lakás és helyiséggazdál­kodási csoportjának szakértő­je szerint az „önkényesek" többsége nem dolgozik, csa­ládi pótlékból és segélyekből él. A bírósági eljárás hosszú, s végén ott a végrehajtó. Egy­egy kilakoltatási akció mini­mum 32 ezer forintjába kerül a városnak. Ám számos eset­ben előfordult, hogy a „ható­ság" távozása után az önké­nyes ismét föltöri a lakást, s a folyamat indul elölről. P. S. és családja esete nem „átlagos". De ők sem mene­kültek a lakásrendelet rejtette csapdáktól. A „méltányos­ság" mint kiskapu ugyanis hivatalosan nem létezik. - Legalább valami ideig­lenes elhelyezést adjon az ön­kormányzat, vagy egy lakást, akár lerobbantat is, amit megvehetnénk abból a köl­csönből, amit a férjemnek adna a vállalata! Kihez for­duljon az, akinek a szülei nem tudnak anyagilag segíte­ni a lakásvásárláskor?! Szo­cialista többségű kormány és önkormányzat van, vagy nem?! - kérdezi a kétségbee­sett asszony. A helyi jogszabályt nem oly rég úgy módosították, hogy egy lakást az „önké­nyessel" együtt is kiutalhat­nak. így aztán a lakáselosztá­si rendszerbe az ököljog is beléphet: a kiutaló határoza­tot a kezében lebegtetőre bí­zatik, hogy elbánjon és meg­szabaduljon a lakását bitorló „önkényestől". A feszültség óriási, hiszen Szegeden a szo­ciális okból bérlakásra várók száma 600, mlg az évente ki­utalható lakásoké csupán 40. A szegedi lakásfrontra igaz: sok az eszkimó, kevés a fóka. Újszászi Ilona Ma: közgyűlés • Munkatársunktól Szeged önkormányzati képviselő-testülete, a városi közgyűlés idei első ülése ma 9 órakor kezdődik, a város­háza dísztermében. A képviselők Újszeged egy részének - a Thö­köly-Traktor utca-Makai út-Szőregi út környékének ­részletes rendezési tervéről döntenek. A helyi iparűzési adóról szóló, ősszel hozott rendelet „korrigálása" egy képviselő javaslatára kerül terítékre. Téma lesz az ön­kormányzati lakások és he­lyiségek elidegenítéséről szó­ló rendelet módosítása is. A vagyoni ügyek között dönte­nek - többek között - az ön­kormányzatot megillető Dé­gáz részvényekről. A köz­gyűlés meghatározza a peda­gógus álláshelyek számát, dönt két iskola új nevéről. Körvonalazódik majd a köz­gyűlés első félévi munkater­ve is. Zárt ülésen lesz szó a Százszorszép Gyermekház igazgatójának vezetői megbí­zásáról, s az Árpád Nevelő­otthon vezetőjének munkájá­val foglalkozó fegyelmi ta­nácsról. Kiállítás a színházban • Munkatársunktál Pénteken délután 5 órakor a Szegedi Nemzeti Színház­ban Szikora János művészeti igazgató nyitja meg Lázár Pál festőművész kiállítását. Az 1940-ben született Lázár Pál a szegedi tanárképző fő­iskolán és a Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Festményei eljutottak Európa szinte minden országába, va­lamint Japánba, Kanadába, Ausztráliába és az Egyesült Államokba. A színházbéli tárlata a tizenhetedik önálló kiállítása. Lázár Pál - aki je­lenleg a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola Rajz és Mű­vészettörténet Tanszékén ta­nít - tagja a Magyar Alkotó­művészek Országos Egyesü­letének és a szegedi Szög-Art Művészeti Egyesületnek. Ki­állítását - az előadások előtti egy órában-február 23-ig te­kinthetik meg az érdeklődők. Gombfoci • DM-információ Szombaton délelőtt 9 órá­tól 12 óráig gombfocibaj­nokságot rendeznek a Száz­szorszép Gyermekházban. Az általános és középiskolás diákok fél 9-től 9-ig adhat­ják le nevezéseiket a hely­színen. Mindenki vigye ma­gával a saját csapatát. • Fogyasztóvédelmi mérleg: a kereskedő nem tanul Eszed, nem eszed - fizeted A szolgáltatók, keres­kedők, vendéglátósok évról évre ugyanazokat a típushibákat követik el a fogyasztók kárára, a fogyasztóvédelem évról évre ugyanazokért a szabálysértésekért bírsá­golja meg őket - értékeli az elmúlt esztendőt Pál­kúti Istvánné, a Csong­rád megyei felügyelőség vezetője. Vagyis tavaly ugyanazokkal a módsze­rekkel károsítottak meg bennünket, amelyekkel az elözö években. A fogyasztóvédelmi ellen­őrzések egyik legfontosabb területe az élelmiszer-keres­kedelem. Itt a fogyasztható­sági idő be nem tartása a leggyakoribb szabálysértési vétség. A fogyasztóvédelmi­sek szinte minden ellenőrzés során találnak lejárt határide­jű terméket, igaz, csak kisebb mennyiségben. A törvény ál­tal előírt út az lenne, hogy a kereskedő hatóságilag be­vizsgáltatja a lejárt terméket, és a hatóság engedélyezi a fogyaszthatóság meg­hosszabbítását. Ez az eljárás viszont költséges, így a ke­reskedők inkább szemet húnynak a lejárati idő felett, vagy egyszerűen kidobják a terméket. Szintén élelmiszer­kereskedelmi alaphiba - és szabálysértési vétség - az árak nem egyértelmű feltün­tetése. Gyakori az árdrágítás is. Ennek tipikus módja az, amikor a termék csomagoló­anyagának tömegét is bele­számolják a kilónkénti árba. Ilyenkor műanyag tálcát, fó­liát adnak el a vevőnek para­dicsom vagy szalámi egysé­gáron. Jó hír viszont, hogy a múlt év végi, nagy port fel­vert tejipari ellenőrzés során a megyei vállalatok termékeit kifogástalannak találta a fel­ügyelőség. A Csongrád me­gyei vevőket tehát csak a má­sutt készült tejföllel, tejjel csapták be. A ruházati kereskedelem­ben a minőségi kifogások szabálytalan intézésével ká­rosítják a leggyakrabban a vásárlót. A reklamációk inté­zésének ugyanis megvan a kötelező forgatókönyve. Ha vita merül fel, a kereskedő­nek kötelessége a terméket azonnal a szakhatósághoz küldeni minőségi vizsgálatra. Gyártási hiba esetén i keres­kedő, a helytelen kezelésből adódó károsodás esetén pe­dig a vevő fizeti ennek költ­ségét. A minőségi vizsgálat kezdeményezése helyett a kereskedők gyakran visszaél­nek azzal, hogy a vevők nem ismerik a saját jogaikat. Ugyanez a helyzet az áru cseréjével vagy a vételár visszaadásával is: a vásárlók általában nem tudják, mikor melyikhez van joguk. A közüzemi szolgáltatá­sok terén kedvezőek voltak a felügyelőség tapasztalatai; a szolgáltatók minden esetben rögzítették és kivizsgálták a fogyasztói kifogásokat. Érde­kes - bár nem jogszabályba ütköző - jelenséget észleltek az ellenőrök a taxisok vizsgá­lata során. Ötször tették meg ugyanazt az utat öt különbö­ző kocsival - öt különböző áron. Az árképzés szabad, vagyis a tapasztaltak nem mi­nősülnek szabálysértésnek. Az viszont igen, ha a taxis nem ad nyugtát, nem tünteti fel a tarifákat az első és a hátsó ülésnél is, vagy - erre is volt példa - nem rendelke­zik a taxizáshoz szükséges pályaalkalmassági igazolás­sal. A vendéglátás a fogyasz­tóvédelem állatorvosi lova. Az élelmiszer-egészségügyi szabálysértéstől a hamis mé­résen át az árdrágításig min­denféle hibára akad példa bő­ven. Az alsóbb kategóriájú vendéglátóipari egységekre jellemző, hogy rendszeresen hígttják a szeszt és nem tün­tetik fel az árakat. De a fel­sőbb osztályú éttermekben is előfordul, hogy a kenyér árát mindenképpen felszámolják, ha fogyasztott a vevő, ha nem. A fogyasztóvédelmi fel­ügyelőség munkatársai arra kérik a vásárlókat, tájékozód­janak saját jogaikról, hasz­nálják a vásárlók könyvét és forduljanak a felügyelőség­hez tanácsért, segítségért. Csak így érhető el ugyanis, hogy felgyorsuljon az a tisz­tulási folyamat, melynek eredményeképp csak az arra érdemes kereskedők és szol­gáltatók maradjanak a pia­con. A harmincezer forintos szabálysértési bírság aligha elégséges visszatartó erő. Kaczar Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom