Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

10 SZOLGÁLTATÁS PÉNTEK, 1997. JAN. 3. orvosi ügyelet O GYÓGYSZERTÁR: a Klau­zál téri, este 8-tól reggel 7 óráig. Csak sürgős esetben! O BALESETI, SEBÉSZETI ÉS UROLÓGIAI FELVÉTEL: ma a balesetet szenvedett személye­ket Szegeden a II. Kórház (Kál­vária sgt. 57.) veszi fel, sebésze­ti (nem baleseti!!) felvételi ügyeletet a sebészeti klinika (Pécsi u. 4.), urológiai felvételi ügyeletet a II. Kórház tart. A balesetet szenvedett gyereke­ket a kórház baleseti sebészeti osztályán, az egyéb sebészeti gyermekbetegeket a sebészeti klinikán látják el. O KÖZPONTI ORVOSI ÜGYELET a mentők Kossuth Lajos sugárét 15-17. szám alatti épületében, hétköznap 17 óra 30-tól másnap reggel 7 óra 30­ig, szombaton, vasárnap és ün­nepnapokon reggel 7 óra 30-tól másnap reggel 7 óra 30-ig. Tel.: 474-374. O GYERMEKGYÓGYÁSZAT NAPPALI ÜGYELET: hétköz­nap 13-tól 19 óráig, hétvégén és ünnepnapokon pedig reggel 7.30-tól este 19 óráig a Tisza Lajos krt. 20. sz. alatti rendelő­ben történik a sürgós esetek or­• vosi ellátása. • CiYI KM1 MlYÓGYÁSZAT ÉJSZAKAI ÜGYELET: hétköz­nap és ünnepnapokon 19 órától 7.30-ig a Gyermekkórházban (Temesvári krt. 37.) folyik a sürgős esetek ambuláns ellátása, ezen időszakon belül, 22 órától 6 óráig a súlyos állapotú, nem szállítható gyermekekhez az Ugyeletes^yermekorvos kihív­ható. Telefon: 474-374. • MÓRAHALMON REUMA­TOLÓGIAI SZAKRENDELÉS: kedden 10.30-12. csütörtökön 15-18 óráig. • CSALÁDVÉDELMI TA­NÁCSADÁS: kedden, szerdán és pénteken délután 3-6 óráig a családsegítő szolgálatnál. Esz­perantó utca 1. szám alatt, tele­fon: 324-824. • SZÜLÉSRE FELKÉSZÍTÉS: Család- és Nővédelmi Tanács­adó, Debreceni u. 2. Telefon: 48-36-31. • S. O. S. LELKISEGÉLY­SZOLGÁLAT: éjjel-nappal hívható. Telefon: 311-000. A hí­vás ingyenes. • IFJÚSÁGI DROGTELEFON 436-355. Minden munkanapon 8-16 óráig. • ADDIKTOLÓGIAI (alkohol­gyógyszer) krizisellátó, ambu­láns segélyszolgálat 0-24 óráig. II. kórház, pszichiátriai osztály. Kálvária sgt. 57. • HÁZI SZAKÁPOLÁS: Sze­gcdi Kék Kereszt Szolgálat. Tel.: 469-300,489-215. köiérdtkA tájékoztatás • MENTÓK: 104 • RENDŐRSÉG: 107 • MEGYEI BALESETMEG­ELŐZÉSI BIZOTTSÁG: 324-312 • TŰZOLTÓSÁG: 105 • ÖNKORMÁNYZATI POL­GÁRŐRSÉG Szeged, Rókusi krt. 66. Ügyelet: 16-20 óráig. Tel.: 60/301-125, 62/467-960. CB hívó „K"-10 Megye 1. • A POLGÁRŐR SZÖVET­SÉG ÉS A VAGYONVÉDEL­MI SZÖVETSÉG Szegeden, a Rákóczi tér 1. 419-es szobában kedden és pénteken 10-12 óra között díjmentes szaktanácsot ad. Tel.: 483-583/194-es vagy 208-as mellék. Az éjjel-nappali diszpécserszolgálat Szegeden, a Fő fasor 152. szám alatt. Tel.: 06-62 438-495. • MÁV-INFORMÁCIÓ: 421­821: belföldi utazási ügyekben 5-23 óra között: 62-405-112. • ÖNKORMÁNYZATI szo­ciális irodák: Kereszttöltés u. 29/B (tel.: 469-046); Kossuth L. sgt. 115. (tel.: 489-086); Alsó kikötő sor J. (tel.:434-162). • INTERCITY menetjegyren­delés: 310-136 • VOLÁN-INFORMÁCIÓ: 421-478 • AUTÓMENTŐ: 470-470 • ZÖLDTELEFON: 475-375 • AUTÓKLUB SEGÉLY­SZOLGÁLAT 088 • TINITELEFON: 312-011, hétköznap 16-19 óráig. • VÁMÜGYINTÉZÉS. Zoll­Platz Kft. Vámügynökség. Tel.: 421-011, fax: 325-788. szervizek e ÁRAMSZOLGÁLTATÁSI HIBÁK BEJELENTÉSE: 474-574. e FÖLDGÁZSZOLGÁLTA­TÁSI HIBÁK (gázhiány, gáz­szivárgás) BEJELENTÉSE. DÉ­GÁZ RT. Munkanapokon 7-18, szombaton 7-12 óráig: 482-084, 312-287; éjszaka és munkaszü­neti nap: 482-084,314-968. e TÁVHŐSZOLGÁLTATÁS HIBABEJELENTÉS: 488-588, éjjel-nappal hívható (Szetáv) # VÍZ- ÉS CSATORNAHÁ­LÓZATI HIBABEJELENTÉS: 310-155. DR. KESZTHELYI BEÁTA FÜl-ORR-GÉOE szakorvos Szeged (Tarján) Csorba utca 843 földszint Telefon: 62479-116. FELNŐTT- ÉS GYERMEK­SZAKELLÁTÁS. Rendelési idő: kedden és csütörtökön 17-19 óráig, szombaton 9-10 óráig. Furnér-Szeged Termelő KfL felvesz munkaszerető, szorgalmas - lakatos szakmunkás - fafeldolgozógép-kezelő - aprítókezelő - gépjárműszerelő munkavállalókat Bérezés: teljesítményhez kapcsolt prémium csoportos munkafázisban. Jelentkezés: Szeged, Budapesti út 1. sz. Telefon: 322-833 Már csak a földön... Úgy képzelem, hogy az asszony régóta ült már a hintaszékben. Talán órák óta - kissé félrebillent fej­jel, félig lehunyt szemmel - nézte a fenyőfát. A gyer­tyák fényében fürdette az arcát. Úgy érezte, ha meg­mozdul, még ez a kevés szépség is odalesz. Össze­törik, akár a szíve... Csak a gondolatai csapódtak ide-oda, mintegy kalitkába bezárt madár - nem kék­madár. Annyi közös karácsony után. milyen végtelenül szomorúnak tűnt ez a mai Szenteste. Volt ebben va­lami különös... Hiszen, majdnem minden a he­lyén. A másik szobában a két tündérkirálykisasszony - gondolataiban gyakran hívta így a lányait - ma éj­szaka is ugyanúgy álmod­ta álmait. A kisebbik most még a babát, a meseköny­vet is az ágyába vitte - ta­lán attól félt. ugyanaz a varázslat, ami a fa alá rak­ta, reggelre továbbröpfti, és elmúlik a csoda. Az a gyönyörűség, amikor tes­tet ölt az álom, tapintható az elképzelt. Az egész lakásban a fe­nyő karácsonyi illatával bódított, a szőnyegen ­körülötte - ünnepi csoma­golópapír-darabok szana­szét - ahogy a gyerekek az ajándékokat kibontva ott­felejtették. Halkan szólt a zene, sütemény az aszta­lon, vörösbor a poharában, csak a férfi nincs ott... Annyira új még ez az álla­pot, hogy ideje sem volt ezen hosszasan gondol­kodni. Kit szerettél hát... Gyanútlan valakit, ki köz­ben mást választott. Ez nem ilyen egyszerű, egyébként is a szíve olyan régen magányos már. Pontosan emlékezett, mennyire boldog volt, amikor rátalált az a másik, milyen földöntúli volt az első érintés. Szerette volna most megérteni - mikor és hol' - mi az, ami így el­romlott. Tudnia kellett volna olvasni a szeméből, meghallani azokat a sza­vakat is, amiket sosem mondott ki. Észrevenni azokat is, amik mögött már régen nem volt tarta­lom. Csak nekem? - kérdez­te hangtalanul. Az én jel­zéseim miért nem jutottak el hozzá... Minden lé­nyegtelen, jelentéktelen dolgot számtalanszor szó­bahoztunk, átbeszéltünk. Azt, hogy mi lenne jó ne­kem. mi az, ami szárnyat ad. vajon tudta-e, és ha igen, fontos volt-e a szá­mára... Olyan régen már csak a földön jártunk, egy­más mellett, a magunk út­ján. Ennyi éven át sem ta­láltuk meg a kulcsot a má­sikhoz. Egyszer azt fogadtuk: örökkön-örökké. És hit­tük-e, akartuk-e, hogy így is legyen. Tudnunk kellett volna, komoly ember megtartja az ígéreteit. Kü­lönbséget tud tenni fontos és kevésbé fontos dolog között, és felelősséggel tartozik a megszelidftette­kért. Nem harcoltunk, nem küzdöttünk teljes erőnkből a közös holnapért - sorol­ta némán. A mondatok pontosan olyan kuszán követték egymást a fejében, mint amilyen zavarosnak érezte a helyzetét. Mégis újra meg újra megpróbált ren­det teremteni közöttük, valami magyarázatot talál­ni a felfoghatatlanra. ­Meg kell, hogy értsem! ­hajtotta szinte hallhatóan. Vajon a másik mit gon­dolt erről? Ült-e - Így - a gondolataival kettesben, faggatva a múltat és az el­jövőt... Miért hitte, hogy dönthet mások helyett is? Lassan minden porciká­ja fájt már a mozdulatlan­ságtól, zsibbadt az agya az erőlködéstől. Nem akart már gondolkodni, az em­lékeiben kutatni. Szerette volna, ha más képek pe­regnek saját mozijában. Úgy képzelem, hogy az asszony még belelapozott egy könyvbe, mielőtt leol­totta volna az ágya fölött a kislámpát. A költő a ver­sében talán ilyesmiről írt a szeretett lánynak: ki fogná föl szívével énekem, ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem... Persze lehet, hogy az egészet rosszul hiszem... Az asszony már régen aludt, álmait is - ő is ­ugyanúgy álmodta, mint a többi éjjelen. Én Írtam még mindig, egymás után a sorokat, ahelyett, hogy csak ennyit üzentem volna neki: utólag is, boldog ka­rácsonyt és szebb újesz­tendőt, kedves ismeretlen. Juhász Ilona Király Vilmos Dugonics tér 25. 49. rész, amelyben majdnem egymás torkának ugrunk Kazánnal És ezúttal tényleg annyi­ra el voltam képedve, em­lékszem, mint amikor éle­temben először láttam szür­realista filmet, amit megér­teni nem igazán sikerült, de éreztem, van a dolog mögött valami, ha nem is logika, és nem is valami ésszerű elv, de valami olyan magyará­zat, amit mindig is csak sej­teni fogunk, megérteni vi­szont soha. Pontosan így voltam Ka­zán furcsa viselkedésével, meg azzal, hogy pénzt kér tőlem, közben az előző nap vásárol egy kocsit, és nyil­ván nem ingyért. Elhatároztam, és nem annyira a kíváncsiság, mint inkább az értetlenség vezé­relt, amíg a bankhoz érünk, kifaggatom Kazánt. - És mondd, Kazán, de ne érts félre, meg gondolom, te is furcsállnád a dolgot fordított helyzetben, hogy van ez? Tegnap veszel egy kocsit, és miközben nincs pénzed, kölcsönkérsz. Most nem az, hogy nem adok, vagy ilyesmi, az teljesen mindegy, hogy tőlem kéred, vagy bárki mástól, igen, ha mástól kérnéd, akkor is megkérdezném. Szóval, hogy van ez? - és karba tet­tem a kezem, mint aki egy szép hosszú mese kezdetén kényelembe helyezkedik. - Ne gondolj rosszra. Ra­dír! Egyszerűen így hozta a helyzet - adta elő Kazán ezt a bőnek éppen nem nevez­hető magyarázatot, és min­deközben az arca kifejezés­telen, rezzenéstelen maradt. - Oké, oké! Nem akarom én számon kérni, hogy mire költöd a pénz, egy frászt, nem vagyok én kíváncsi semmire, pusztán arra, hogy mi ez az egész szitu? - pró­báltam magam a lehető leg­világosabban kifejezni, hogy így talán mégis kicsi­karok valami magyarázatot. - Ha bajban vagy, mondd el nyugodtan, de nekem ne kö­dösíts, nem így ismerlek, ezt te is beláthatod! - Az emberek változnak, Radír, ezt viszont neked kell tudnod, neked, aki annyit búvárkodik az emberi lel­kekben. - Jópofa vagy! Szerinted miért kérdezem ezeket? - Mert félsz. Attól félsz, hogy olyan történik meg ve­led, amihez semmi közöd. - Hát éppen ez az. Ami velem történik, ahhoz, nyil­ván, van némi közöm. Meg ha behoztad ezt a lélekbú­várkodást: pontosan azért faggatlak, mert nem ilyen embernek ismertelek meg, illetve amilyen embernek megismertelek, az valóban te voltál, és nem hiszem, hogy alapvetően túl nagyot tud változni egy ember. Nem bújhat ki a bőréből ­magyaráztam, de már lát­tam, egyszerűen képtelen­ség meggyőznöm Kazánt, de nem hogy meggyőznöm, szóra bírnom se. Elhatáro­zott valamit, amihez min­denképpen tartani akarja magát, még akkor is, ha ha­zugság van benne. Ebben viszont ráismertem Kazán­ra, az állhatatosságáfa, hogy bármeddig képes kitartani valami mellett, mindaddig, amíg ki nem csikarja az eredményt. - így van, nem bújhat ki a bőréből - válaszolta egy piros lámpa utáni kanyarban -, viszont vásárra azért vi­heti. Nem gondolod? Vagy sosem szoktál kockáztatni, te soha nem teszel fel min­dent egy lapra? Én se így is­merlek, Radír. Te is folyton kísérletezel, az egész életed egy nagy kísérlet arra, hogy megtudd, mi is ez az egész, amit életnek nevezünk. Te ezt csinálod, én meg emezt - és úgy éreztem, most leg­szívesebben kiszállnék a ko­csiból, nem volt kedvem eh­hez az egészhez, nem volt kedvem Kazánnal össze­veszni, mert éreztem, most úgy összerúghatjuk a port, hogy abból egy életre nem jövünk ki. " - Kérsz egy cigit? ­mondtam egészen halkan, mint aki már mindent meg­bánt. (Folytatjuk.) • Ötezren vannak! Törvény készül az örzö-védökröl • MTI Press A rendszerváltás előtt, idehaza legfeljebb fil­mekből, vagy bűnügyi regényekből ismertük a magánnyomozók, az őr­ző-védő szolgálatok hí­rét. Ám azóta változtak a körülmények, nálunk is mind erőteljesebb igény mutatkozott az ef­fajta vállalkozások iránt. A legerősebb ösztönzést ehhez a bűnözés alakulása szolgáltatta, hiszen 1990. óta több, mint az ötszörösére emelkedett a bűncselekmé­nyek száma és 1995-ben már átlépte a félmilliós határt. Leggyorsabban a vagyon el­leni bűncselekmények száma nőtt. Ma már megközelíti a 100 milliárdot az a kár, ami e bűncselekmények következ­tében évente keletkezik. A csaknem háromnegyedmilli­óra szaporodott magáncégek száma is sürgette a személy­és vagyonvédelem, a magán­nyomozói tevékenység elter­jedését. Az 1994. évi XXXV. törvény, amely a rendőrségi munkát szabályozza, intézke­dik az említett szolgáltatások törvényes kereteiről is. Az erre épülő jogszabályok alap­ján eddig Magyarországon több, mint 5 ezer magánnyo­mozói, személy - vagyonvé­delmi vállalkozáshoz kértek engedélyt. Kiderült azonban, hogy a meglévő jogi keret hiányos és a legmagasabb szintű jogszabályoknak kell meghatározniuk: milyen fel­tételek mellett lehessen ma­gánnyomozói, személy- és vagyonvédelmi vállalkozást folytatni. Minderről dr. Borai Ákos­tól, a Belügyminisztérium rendészeti osztályvezetőjétől kértünk tájékoztatást. - Valóban előkészületben van egy törvényjavaslat, amelyben egyaránt érvénye­sül mind a társadalmi, mind a vállalkozói érdek, mégpedig oly módon, hogy elejét lehes­sen venni e szerveződések törvénytelen működésének, annak, hogy a magánnyomo­zói, a vagyon és személyvé­delmi tevékenységet bűnözők használhassák fel saját célja­ikra. Ehhez más, meglévő törvényeket is szükséges mó­dosítani, összhangba hozni a társadalmi érdekekkel. Az új törvény, amely a legmaga­sabb szinten szabályozza majd a magánnyomozói, a személy- és vagyonőri tevé­kenységet, egyúttal kell, hogy érintse a vállalkozások szabadságát, a magán- és jogi személyek vagyoni viszonya­it, alapvetőnek tekinthető személyes és vagyoni jogait. Ezek ugyan már törvényben megfogalmazást kaptak, de ebben az összefüggésben még nem. 0 Hogyan biztosítható, hogy az említett vállalko­zások tagjai, vezetői nem követnek el munkájuk so­rán maguk is bűncselek­ményeket, illetve nem vesznek részi ilyesmiben? - Az ilyen jellegű vállal­kozásokhoz eddig is a rend­őrhatóságtól kellett engedélyt kérni. A jövőben továbbra is ilyen engedélyhez kötött ez a működés, de minden koráb­binál szigorúbb feltételekkel. A fényképes engedélyt a jö­vőben csak azok kaphatják meg, akik az említett tevé­kenységet személyesen kí­vánják folytatni. A rendőrha­tóság pedig az adatokat, fel­tételeket megvizsgálja, elle­nőrzi, a változásokat is nyo­mon követi. Az Országos Rendőrfőkapitányság pedig központi nyilvántartást vezet minden ilyen vállalkozásról. A szerződő felek közti meg­állapodásokra azonban nem terjedhet ki az ellenőrzés. így szeretnénk elérni, hogy a mi­nimálisra csökkentsük ebben a magánvállalkozási formá­ban is a bűnözés lehetőségét, ám azt teljesen kizárni nem lehet. 0 Milyen jogok illetik meg e vállalkozókat tevé­kenységük folytatása so­rán? - Csak azok, amiket a megbízóik is élveznek, gya­korolhatnak. Ami a megren­delő számára tilos, vagy köz­hatalmi szervezetek számára fenntartott jogot jelent, az a magánnyomozóknak, a sze­mély- és vagyonőröknek is a legszigorúbban tiltott! Nem bővülnek a fegyverviselésre vonatkozó jogok, illetve az ilyen szolgálat ellátását szé­lesítő lehetőségek. Nagy óva­tosságra intenek az erre vo­natkozó bűnügyi tapasztala­tok. A személy- és vagyon­védők végszükség és a bir­tokvédelem esetén csak azt tehetik, amit egyébként min­den állampolgár megtehet! 0 Kaphat-e engedélyt, akit már büntetett a tör­vény? - A törvényjavaslatban fontos szerepet kap, hogy el­eve, már a kérelmek elbírálá­sakor kiszüijék azokat, akik büntetőjogilag ugyan „tisztá­nak" számítanak, de koráb­ban súlyos személy, vagyon elleni, hivatali bűncselek­ményt követtek el, elítélte őket a bíróság ilyen okok mi­att, de időközben a hátrányos jogkövetkezményektől már mentesültek. E törekvésünk helyességét a bűnüldözési ta­pasztalatok messzemenően megerősítik. Ugyancsak markánsan fogalmazódik meg az a szándék is, hogy azok, akik e magánvállalko­zásokban szervezői, irányítói, koordinátori tevékenységet folytatnak és így közvetlenül nem vesznek benne részt, a jövőben ugyanolyan elbírálás alá fognak esni, mint a köz­vetlen résztvevők. A jövőben az ilyen munkakör sem lesz kibúvó a felelősség alól! 0 Mikorra várható az új törvény jóváhagyása, ha­tályba lépése? - Várhatóan 1997. első fe­lében. Mari* János • London/Róma (MTI) Jelentések sxerint a Romanov-házon belül, amely kerek 300 éven át, egészen 1917-ig ural­kodott Oroszországban, elkeseredett harc dúl an­nak eldöntéséért, hogy ki támaszthat jogos igényt a cári koronára. A 15 éves Georgij nagy­herceg ugyanis vitatja a 75 éves Nyikolaj nagyherceg jo­gát arra, hogy az orosz ural­kodócsalád „protokoláris fe­jeként" trónutódlási jogát hangoztassa. Az APA értesü­Perpatvar Romanovéknál lései szerint Borisz Jelcin orosz elnök állítólag inkább a 15 éves Georgijt támogatja és szándékában áll annak a trón­ra támasztott igényét hivata­losan elismerni. Georgij Mi­hajlovics, aki a La Repubbli­ca című olasz lap szerint cso­dálója Arnold Schwarzeneg­gernek és Michael Jackson­nak. Marija Vlagyimiro^na nagyhercegnő és Ferenc Vil­mos porosz herceg, II. Vil­mos néhai német császár dé­dunokájának időközben fel­bomlott házasságából szár­mazik. Marija Vlagyimirov­na apja az 1992-ben Floridá­ban elhunyt korábbi trónkö­vetelő, Vlagyimir Kirillovics nagyherceg volt. A Svájcban élő Nyikolaj nagyherceg, aki Marija Vlagyimirovna nagy­bátyja, vitatja unokahúgának és fiának, Georgijnak az orosz trónra támasztott igé­nyét, azt állítva, hogy a csa­ládnak ez az ága részben a Bagratyion grúz uralkodócsa­lád leszármazottja és ezért „nem egyenrangú". „Rossz vicc" - jelentette ki Nyiko­laj, amikor arról a híreszte­lésről értesült, amely szerint Jelcin elnök állítólag jelképe­sen trónra kívánja ültetni a fi­atal Georgijt, mint leendő utódját. „Hiszen akkor Palm Beach polgármestere inkább igényt tarthatna a cári trónra, ő ugyanis szintén Romanov" - tette hozzá a nagyherceg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom