Délmagyarország, 1997. január (87. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-17 / 14. szám

PÉNTEK, 1997. JAN. 17. HAZAI TÜKÖR 11 • Milyen messze van Szeged Budapesttől? Az amerikaiak is az ötvenest választják Újra közelebb került a vidék a fővároshoz. Bár a Budapest-Szeged tá­volság szemernyit sem csökkent, az utazásra fordítandó idó mégis kurtább: Kecskemét és Pest között autópályán közlekedhet, ki megfize­ti. Aki nem, annak rá kell jönnie, a világ zsu­gorodásának híre még nem ért el hozzánk. És Pest mégis távolodott egy kicsit. Szürke hétköznap regge­len indulunk Szegedről Bu­dapestre. Félegyházáig még csak eljutunk valahogy az erős forgalomban, ám azután Kecskemétig szinte folya­matos életveszélyben múl­nak a percek. A Lajosmizsei elágazásnál három, balra in­dexelő kamion mögött for­dulunk rá az 50-es útra. Az egyiken német felségjelzés bizonyítja, hogy az M5-ös díja nemcsak a magyar pénztárcának borsos. A régi úton az első településig, azaz Lajosmizséig nem is tudunk 70 fölé gyorsítani, mert szemből szinte folyamatos a forgalom, előzni - pláne egy kamiont - képtelenség. A kevéssel több, mint 10 ezer lelket számláló városban ­ahogyan azt az útibeszámo­lókból már mindenki ismeri - minden sarkon 40-es se­bességkorlátozást jelző tábla áll, alatta kis kiegészítővel, mely jelzi, kizárólag este 10 és reggel 6 között nem lehet a megszokott ötvennel szá­guldani. - A Közlekedéstudomá­nyi Intézet készített a közel­múltban egy környezeti ha­tásvizsgálatot - meséli való­színűleg immáron sokad­szorra Zsigó Viktor, Lajos­mizse polgármestere. - A ta­nulmány szerint az autópá­lyán korábban áthaladó au­tók legalább 50 százaléka fogja a régi, 50-es utat vá­lasztani. Ez azt jelenti, hogy a korszerűtlen, kétsávos, La­josmizsét és Alsónémedit is a központjában átszelő úton két és félszeresére növekszik a forgalom, s az út kihasz­náltsága eléri a" 100 százalé­kos kapacitást. Ez már meg is történt. A vizsgálat szerint a balesetek száma a forga­lom növekedésével együtt 1,7-szer lesz nagyobb, mint korábban. A zajterhelés nö­vekedésének elkerülése ér­dekében a tanulmány a la­kott településeken éjszaka 40 kilométeres sebességkor­látozást javasolt, a táblák ki is kerültek az utcákra. Ám a dolgozatban ugyancsak em­lített zajvédő falaknak sehol sincs nyoma. Egyébként té­ves az a feltételezés, hogy a rendőrök az M5-ÖS bevétel­kiesését próbálják fedezni a gyakori bírságolással, pusz­tán az út mellett lakók érde­két kívánják megvédeni a sebességkorlátozás folyama­tos betartatásával. • Milyen változásokat tapasztaltak az útdíj be­vezetése óta? - A kamionforgalom va­lóban 70-80-százalékkal emelkedett, ez egy egység­járműre (egy kamion 2,8 egységjármű) átszámítva a tényleges forgalom meghá­romszorozódását jelenti. Ért­hetetlen számomra, hogy nagy szállítmányozó cégek autói - mint a Hungarocami­on - is itt közlekednek. Csak­úgy, mint az SFOR- konvo­jok. Természetesen az IFA és a Wartburg sem az M5­öst választja. Ilyen forgalom mellett elkerülőutakra van szükség, a régi út teljes föl­újítása mellett. A belső köz­lekedés fenntartására a város főutcájaként üzemelő 50-es úttal párhuzamos utcáinkat fölújítottuk. Egyetlen kézi nyomógombos forgalomirá­nyító lámpánk mellé a szak­tárca 50-60 millió forintos beruházással 3 másik rend­őrlámpa telepítésére tett ígé­retet. Ez az egyetlen módja, hogy a polgárok biztonság­gal kelhessenek át a kamio­noktól zsúfolt úton. • Lajosmizse azonban pénzt - és nem is keveset - kap a kellemetlenségek elviseléséért... - Ez nem afféle adomány, hanem egyszerű, iparűzési adó, melyet az AKA köteles megfizetni. Egyelőre 10 mil­lióról van szó, de szeretném, ha ez legalább 20 millióra emelkedne. • Az sem kétséges, hogy az 50-es út menti vendég­látós-vállalkozók forgal­ma föllendül. - Tíz eladott hamburgert nem lehet szembeállítani egy balesettel. És komoly bal­esetünk - mely egyértelmű­en az út túlterheltségére ve­zethető vissza - már volt. • Milyen lehetőségeik vannak a helyzet megol­dására? - Ez nem Lajosmizse, ha­nem az összes veszélyezte­tett település ügye. Együtte­sen kívánunk fellépni, s a szaktárca, az önkormányza­tok illetve az AKA Rt. rész­vételével, háromoldalú egyeztetésen szeretnénk eredményre jutni. Január 21­én 15-20 polgármesterrel együtt megbeszéljük a teen­dőket, s itt lesz dr. Kovács Kázmér ügyvéd is, aki az Autóklub képviseletében már pert nyert az Ml-es au­tópálya-útdíj ügyében. Nem titok ugyanis, hogy peres el­járást is indítottunk az AKA Rt. ellen, s szeretnénk bebi­zonyítani, hogy az általuk nyújtott szolgáltatás valós ellenértéke nem egyezik meg a megállapított útdíjjal. • Ennyi? - Nem akarjuk, és nem is feladatunk szítani a közhan­gulatot. De tudni kell azt is, hogy-a tavaszi munkák me­gindulása után gyakorlatilag bedugul majd Lajosmizse, csakúgy, mint egy egy bal­eset után. És az elviselhetet­len helyzetben elképzelhető a demonstráció is. Lajosmizse központjában a két sávon szinte oszlopban közlekednek a kamionok, igyekezve, hogy a szélső fél sávokban parkoló autókat ne sodorják magukkal. Termé­szetesen sem a rendkívüli negyvenes, sem a köznapi ötvenes sebességkorlátozás betartásáról nincs szó. - Valamit csinálni kelle­ne, hogy ne tudjanak erre jönni - kesereg útmenti háza kapujában Laboda Béláné. ­Még szerencse, hogy a lá­nyomék nem itt laknak, leg­alább nem kell őket félte­nem. De a házam fala már megrepedt ebben a szakadat­lan rengésben - mutat az ab­laktól kiinduló csíkokra. És az éjszakai pihenés lehetet­len. Újra az 50-es külterületi szakaszán haladunk, egészen egy büféig, mely előtt - a mienk mellett - egyetlen gépkocsi parkol. Később ar­ról is kiderült, hogy a tulajé. - Azt látjuk mi is, hogy háromszorosára nőtt a forga­lom, csak az üzletmeneten nem érezzük - panaszolta Juhász Pintér Anikó, a fala­tozó gazdája. - Több, mint 15 éve dolgozunk itt, de ilyen rossz időszak még nem volt. Csak reménykedünk, idővel az autósok is hozzá­szoknak majd, hogy nem­csak a nagy úton tudnak megállni egy kis pihenésre. Megkülönböztető jelzé­seit használó rendőrautó, majd 10, katonai színekre festett, amerikai teherautó vonul, a kétsávos útból más­felet elfoglalva. A menetet hátul is rendőrautó biztosít­ja, így érthetetlen, hogy szo­rult az oszlopba egy sze­mélykocsi, melynek esélye sincs a szabadulásra. A ha­talmas jószágok után még Happon Endre is megfordul, aki társa Scaniáját segít bütykölni. Saját Volvo tar­tálykocsijával kissé hátrébb parkol. Mindkét vontató pót­kocsiján narancsszínű tábla jelzi a rakomány veszélyes­ségét. - Majd' négyezer forintba kerül egy Kecskemét-Buda­pest út - mondja a fiatal so­főr. Ennyit nem fizet ki a cég. Még a külföldiek is itt mennek. • Nem érné meg a bal­eseti kockázat csökkenté­sét az a pénz? - Benzint viszünk, úgy­hogy a tűzzel játszunk. Ilyen forgalomban szerencse is kell ahhoz, hogy épségben fölérjünk. De oda-vissza 8000 forint mégiscsak sok. Talán a felét a főnökeink is kifizetnék... A táborfalvi kamiontermi­nál kong az ürességtől, nem úgy az út. Lassan Dabas felé közeledünk, amikor az első fölfagyást fölfedezzük a bur­kolaton. Éppen foltozzák. Túlzottak tehát a híresztelé­sek, melyek szerint járhatat­lanul rossz a régi 5-ös. Sőt, bár minden magyar út ilyen állapotú lenne. A forgalom­növekedés idővel majd meg­teszi a magáét. Persze, nem olyan jótékonyan, mint ahogy az útszéli stopposok üzletét föllendítette... Alsónémediben hat ka­mion araszol előttünk, né­hány méterre csupán a ház­falaktól. Az előzni tilos tábla értelmét vesztette, előzni ugyanis lehetetlen. Egyéb­ként egyetlen, a KRESZ sza­bályainak szigorú betartásá­ról gondoskodó rendőrrel sem találkoztunk az út során, leszámítva az amerikai kon­vojt kísérő két autót. Aki a régi 50-es utat vá­lasztja a sztráda helyett, an­nak a balesetveszély, és az útidő jelentős megnövekedé­se mellett (rossz esetben Kecskemét és Budapest im­máron akár másfél órányira is lehet egymástól) föl kell készülnie arra, hogy a So­roksári úton jut a fővárosba. Az pedig fölér e^y enyhe agyrázkódással. Es az em­bernek akaratlanul is Romá­nia ötlik az eszébe. Egy rövid kanyar Buda­pesten, s a kora délutáni enyhe forgalomban indulunk is vissza. A Nagykőrösi út gyorsforgalmi szakasza tu­lajdonképpen már az autópá­lya. Sokakat 100 kilométeres sebességre biztat a jó minő­ségű aszfalt, ám autóval, igazán nagy sebességű köz­lekedésre még az igazi pá­lyán is alkalmatlan a mind­össze kétszer két sáv. Az en­gedélyezett 120-as tempóval azért igen gyorsan érünk az újhartyáni kapuhoz, az Al­földi Koncessziós Autópálya Rt. üdvözlő táblája is látó­mezőnk szélén suhan el. A tízsávosra bővített úton meg­fogyatkoztak az autók, me­lyeknek többsége még a gyáli elágazáson, azaz a fi­zetőhely előtt letért a sztádá­ról. A tíz kapuból hat műkö­dik, tumultus még sincs. Rá­di Sándor Szegedre igyek­szik egy Mercedes kisteher­autó volánjánál, s neki sem kell sorban állnia. - Kíváncsiságból jöttem erre, azután majd meglátjuk - magyarázta a döntést a so­főr. - Egy kft-nek dolgo­zom, s most földerítem, hogy érdemes-e erre jönni. 0 Ha pénzt nem is, időt spórolhat. Vajon meny­nyit? - Ismerve a régi úton uralkodó helyzetet, legalább másfél órát. Harkai Zoltán BMW-jé­vel egy utánfutót is húz, s Mórahalomra tart. - Hát persze, hogy sokai­lom az útdíjat - háborog, miközben az anyósülésen már ki van készítve az ezres. - De inkább itt fizetek, mint­hogy amott a traffipaxra költsem. És itt legalább ha­ladni is lehet. Egy órát bizto­san megspórolok. • Valahol visszajön a 850forint? - Élelmiszerkereskedő vagyok, az utánfutón most is árut szállítok. Kénytelen le­szek a vevőkre terhelni a plusz költséget. Néhány másodperc ele­gendő, hogy mi is a pénztá­ros hölgynél lassíthassunk. Az Intertoll Rt. - az AKA Rt. a pályát üzemeltető al­vállalkozója - ígérete ellen­ére számlát természetesen nem tud adni. - Már itt vannak a gépek, de még nincsenek beüzemel­ve, úgyhogy csak borítékot adhatok - mentegetőzik a pénztáros. - De ha kitöltve visszaküldik az Intertoll Rt. címére, néhány napon belül küldjük a számlát. A kapun túl szinte üres az út, a Pest felé tartó forgalom is elenyésző. Az aszfalt pe­dig tökéletesen sima, szinte nem is hallani, bogy suhan az autó. Néhány zavartalan perc 130-as tempóval, s már­is a lajosmizsei elágazás fö­lötti benzinkútnál fékezünk. Senki sem tankol, s az étte­rem forgalma is gyér. - Több, mint 7 esztendő­vel ezelőtt kötöttünk bérleti szerződést a földhasználatra - mondja Kiss Árpád, a kút melletti étterem tulajdonosa. Jó üzletnek tűnt a vállalko­zás, egészen addig, míg '95 ben levelet kaptunk az AKA-tól. Mivel koncessziót nyertek, a továbbiakban ne­kik kellene fizetnünk a bér­leti díjakat. Azóta azonban a levegőben lógunk, ugyanis új szerződést nem kötöttek velünk. Még szerződésterve­zetről sem hallottunk. • Mi a helyzet az útdlja­sttás óta? - Szerződésünk még most sincs, a pálya forgalma vi­szont 60-70 százalékkal csökkent, csakúgy, mint a mi forgalmunk. Nem elég, hogy kevesen hajtanak a sztrádán, de aki kifizeti a 850 forintot, az az ebédpén­zét költötte az útra. Egysze­rűen tehetetlenek vagyunk. • A régi út mentén vi­szont örülhetnek a vállal­kozók. - Nem hiszem, ugyanis az útidő ott ű'gy megnőtt, hogy az utasok 60-70-el haladva a pihenésre szánt időt is autó­ban töltik. • Hogyan kerülhetnék el a csődöt? - Az út mentén öten ke­rültünk hasonló helyzetbe, együtt próbálunk eredmé­nyeket elérni. Meggyőződé­sünk, hogy az útdíj csökken­tése nemcsak a mi, hanem a régi út menti települések problémáit is megoldaná. Hivatalos kapcsolatunk egyelőre nincs az AKA-val, de mindenképpen az érdek­egyeztetés hívei vagyunk. Amennyiben ez nem sikerül, más eszközökhöz nyúlunk, ezekről azonban egyelőre nem akarok beszélni. Csak néhányat pislantunk, s máris elhagytuk a sztrádát, melyet dr. Harmath László, az Alföldi Koncessziós Au­tópálya Rt. vezérigazgató­helyettese szerint egyre több autós vesz igénybe. - Naponta 8500 autó ha­lad a sztrádán, s ez a szám növekszik - tudtuk meg dr. Harmath Lászlótól. - Ez megfelel a várakozásunknak, sőt, meg is haladja azt. Az 50-es úton ugyanakkor 8000 gépjármű közlekedik napon­ta, s ez azt jelenti, hogy az út kihasználtsága mindössze 50 százalékos. 0 Közel ugyanakkora forgalom mellett az Önök útja kevésbé kihasznált... - Valóban, nagyjából 21 százalékos kihasználtsággal működünk. Ez azonban egyál­talán nem baj, hiszen egy au­tópályának nem az a célja, hogy csúcsterhelést viseljen el, akadályozva ezzel a gyors, biztonságos forgalmat. • Rendezik-e az útmenti vendéglátós-vállalkozók jogviszonyát? - '95 óta nem fizettek ne­künk bérleti díjat... 0 De hát nincs is szerző­dés! - Egységesíteni akarjuk a bérleti szerződéseket, mert a korábban megkötöttek sok­félék. Ezért egy általunk megbízott személy a közel­jövőben fölkeresi majd a vállalkozókat. • Az európai gyakorlat­ban megszokott csökken­tett díjjal szemben a mo­torosoknak ugyanannyit kell fizetniük, mint a sze­mélyautóknak. Miért? - A motorral közlekedők olyan kis szegmensét alkot­ják az autópályán közleke­dőknek, hogy miattuk nem érdemes új tarifatáblázatot kidolgozni. Választási lehetőségünk van. Azt azonban, hogy a valóságban milyen messze is van Szeged, Félegyháza vagy Kecskemét Budapest­től, úgy tűnik, már eldöntöt­ték. Kéri Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom