Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-04 / 283. szám

SZERDA, 1996. DEC. 4. UNIVERSITAS 7 Szerencsés" tanárok J va szabad egy furcsa dolgot állítani: az oroszta­n nároknak szerencséjük volt. Nem azért persze, mert a rendszerváltozás után hirtelen elfogyott az álta­luk oktatott nyelv iráni az igény; ekkora drámai for­dulatot még egyetlen szakma keresettsége sem szenve­dett el úgy, hogy korábban minden a konjunktúra mellett szólt. Tehát ha az ember orosztanárnak állt, akkor lényegében hallgatólagosan garantálták, hogy lesz munkája elég. Az orosztanároknak azért volt sze­rencséjük, mert a drámai fordulat évekkel ezelőtt kö­vetkezett be, s nem most. Most a tanárelbocsátási hul­lámok egymásutánjában nem okozna megütközést az oroszt oktató pedagógusok áldozatul esése: mind a közvélemény, mind a kormányzat teljesen közömbös lett az ilyenfajta jelenségekkel szemben, ha átképzés­ről esik szó, akkor sem nyelvi, hanem inkább gazdasá­gi az átképzés. Annyi embert érintett az átalakítás, hogy ha egy is­kolában megkérdezik, milyen nyelveket lehet náluk ta­nulni, még ha az oroszt nem is oktatják, bízvást leír­hatják, náluk van olyan pedagógus, aki oroszul is tud­ná oktatni a gyerekeket. És mint általában a jelentős változások melléktermékeként, sok munkahelyen meg­jelent az a fajta megbélyegzés is, amely az átképzette­ket „alacsonyabb rendű kasztba" sorolta a többi nyelvtanárnál: hogy ennek hány áldozata esett, azt még nem számolta meg senki. TTa az Antall-kormány művelődési minisztériuma a ÍJ kilencvenes évek elején nem indítja be átképzési programját (mellyel sokan amúgy elérhetetlenül drá­ga külföldi nyelvtanfolyamokat és továbbképzéseket tudtak elvégezni), akkor ezek az orosztanárok most a munkaügyi központokat járhatnák „menedzser asszisztensi" átképzés után, holott a nyelvtanárok ál­talában találnak munkát maguknak. Panak József Net-hírek • Munkatársunktól Híreinket az Interneten megjelenő Internetto Hír­levélből válogattuk (címe:http://www.idg.hu /internetto). Internet Galaxis Jövőre ismét megrendezik az Internet Galaxis című kiál­lítást, a Szépművészeti Mú­zeumban február 27-től egy héten át az Internet legna­gyobb hazai bemutatója várja a közönséget. Az 1500 négy­zetméternyi kiállftóterületen a világhálózatot elsősorban a tartalom és a művészetek szempontjából mutatják be a rendezők, megkülönböztetett figyelmet fordítva az Internet felhasználására a múzeumok­ban és a könyvtárakban. Az rendezvény védnöke Bakonyi Péter, Demszky Gábor, Ma­gyar Bálint valamint Peter­nák Miklós. A részletes programawww.inf.bme.hu/in temet.galaxis címen lesz el­érhető. EU-kampúny Az Európai Unió több­nyelvű Internet-kampányba kezdett azért, hogy a régió­ban 370 millió polgár figyel­mét ráirányítsa az egységes piac által nyújtott új lehetősé­gekről szóló információkat hordozó médiumra. A kam­pány többnyelvű web-oldala­in (http://citizens.eu.int) és telefonnal elérhető adatbank­jaiban az európai polgárok tájékozódhatnak arról, hogy milyen tanulási és munkale­hetőségek vannak más EU országokban. Peren kfvül megegyeztek A Texas Instruments és a Samsung peren kívül meg­egyeztek az egymás ellen in­dított szabadalmi perekben, a megegyezés értelmében a ko­reai cég több mint egymilli­árd dollár jogdíjat fizet a kö­vetkező évben. Elejtett vádak A Software Publishers As­sociation (SPA) elállt attól a szerzői jö£i pertől, amelyben egy Internet-szolgáltatót az­zal vádolt, hogy felelős azért, mert előfizetői illegálisan használtak szoftvereket. Az utóbbi hónapokban ez a má­sodik ilyen jellegű, szolgálta­tó ellen felhozott, majd elej­tett vád. Az SPA tisztviselői szerint a kaliforniai székhe­lyű GeoCities Inc. beleegye­zett abba, hogy a jövőben együttműködik az SPA-val a hasonló esetek megelőzésére. Sandra Sellers, az SPA szel­lemi tulajdonnal kapcsolatos ugyekért felelős elnökhelyet­tese szerint nem az a céljuk, hogy kényszerítsék az Inter­net-szolgáltatókat a felhasz­nálói tartalom ellenőrzésére, hanem hogy rávegyék őket arra, kísérjék figyelemmel az illegális másolásra utaló jele­ket, például azt, ha szokatla­nul megnő az ftp-forgalom. Szavakkal navigálva Az IBM elkészítette az OS/2-es Navigator 2.02-es verzióját, melyben a Java, az e-mail és a hírcsoportok tá­mogatás mellett lehetőség van arra, hogy a felhasználók szóbeli parancsokkal navigál­janak. # Egy sikeres program lezárul Orosztanárból átképezve Életkép a tanárképző főiskola idegen nyelvi könyvtárából. Az orosz szótárak pihennek. (Fotó: Somogyi Károlyné) Egy országos adat szerint tízezer orosz sza­kos tanárból háromez­ren vettek részt abban a nyelvi átképzési prog­ramban, amelyet a ki­lencvenes évek elején in­dítottak azzal a céllal, hogy a kötelező orosz nyelvoktatás megszűn­tével fölöslegessé váló tanárok egy részét má­sik idegen nyelvre ké­pezzék át. Az átképzés betöltötte szerepét: meg­előzte a tanárok munka­nélkülivé válását és eny­hített az átmeneti nyelv­tanárhiányon. Ha egy társadalom rugal­mas akar lenni, akkor könnyen kell tudnia átképez­ni az átmenetileg fölösleges­sé váló szakmai csoportokat. A fejlett országokban a ru­galmas foglalkoztatáspoliti­ka azt jelenti, hogy egy em­ber élete folyamán többször is megrázkódtatás nélkül válthat pályát, s egy jól irá­nyított programmal akár egész bányászfalvakat, teljes üzemeket képeznek át új szakmákra. Magyarországon a rendszerváltozás sajátsága folytán az orosztanárok szakmai csoportja volt az el­ső, amely egy ilyen progra­mot megtapasztalt, s általá­nos vélemény, hogy a nyelvi átképzési program szaksze­rűségével, finanszlrozottsá­gával mintája lehetett volna a későbbieknek. Ideológiai címke Az orosztanárok nyelvi átképzése 1992-ben indult és az idei tanévben iratkozhat­tak be az utolsók, hogy má­sik idegen nyelvből szerez­zenek oklevelet. Az átkép­zésben részt vett felsőoktatá­si szakemberek egybehang­zóan állítják, hogy a prog­ram sikeres volt, s az új dip­lomával teljes értékű nyelv­tanárok mentek vissza az is­kolákba. Azzal azonban mindenki tisztában van, hogy a tanári és igazgatói szobákban bevallatlanul is címkét jelent az átképzett orosztanári státus. Gyakori tapasztalat, hogy noha az át­képzés egyetlen részletében sem hasonlított az ötvenes évekbeli gyorstalpaló orosz­tanárképzési akcióra, a kike­rülő tanárok közül többen nehezen találták meg azt a magabiztosságot, amellyel egy más nyelvszakon vég­zett, esetleg gyengébb felké­szültségű tanár is az osztály elé lép. Az egykori kötelező orosz nyelvoktatás e címkének még ideológiai színt is adott: a közmegítélés nem állt messze attól, hogy az orosz­tanárokat amolyan kommu­nistaféléknek tekintse, amit akkor is joggal tarthattak bosszantónak az érintettek, ha Puskin, Dosztojevszkij, Csehov és Tolsztoj világán kívül a szovjet időszak Bul­gakovja, Brodszkija és Ah­matovája is az orosz kultúrát jelentette nekik. Mtg az orosz szakok nyugaton a le­gelőkelőbb bölcsésszakok közé tartoztak, itthon a ko­rábbi túlképzés után hirtelen visszaesett az érdeklődés, az iskolákban pedig jelentős számú orosztanár állása vált bizonytalanná. Ugyanakkor az angol, német, francia, olasz és spanyol nyelvek iránti megnövekedett érdek­lődés miatt nyelvtanárhiány alakult ki. Az átképzésre be­jutás feltételeként a program C típusú nyelvvizsgát és si­keres szóbeli felvételit sza­bott meg az illető nyelvből. A jelentkező tanároknak munkájuk mellett kellett fel­készülniük mind a nyelv­vizsgára, mind a felvételire. A tanárok rendszerint iskolá­juk ajánlásával jelentkeztek az átképzésre, a program ugyanis nem csak a képzés költségeit fedezte, hanem az iskolai helyettesítés díját is. Nagy elánnal Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (élén dr. Szalay István főigazgató­val, a mai polgármesterrel) volt az első intézmény, amely az átképzésre vállal­kozott. A főiskola idejében felismerte, hogy az orosztan­árok átképzési programja je­lentős állami támogatással jár, vagyis anyagilag is érde­mes végezni, és nekilátott a sajátos pedagógiai feladat megoldásának. Ehhez ké­sőbb, kisebb mértékben a JATE is csatlakozott. A kép­zés programja megfelelt a nappali oktatási programnak, még a gyakorlati nyelvokta­tás is megmaradt az amúgy átképzés közben is dolgozó tanárok órarendjében. Dr. Bácskai Mihály a Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola Francia Nyelvi Tan­szék vezetőjének tapasztala­ta szerint az átképzős „kollé­gáknak" kezdetben rendsze­rint hiányzott az a nyelvi kompetenciája, amellyel bát­ran osztály elé állhattak vol­na. A hároméves képzés so­rán azonban ezt hallatlan szorgalommal szerezték meg. A átképzés nagy teher­vállalást is jelentett e gyak­ran családos embereknek, hiszen munkájuk mellett he­tente két, reggeltől estig tar­tó képzési napot követtek végig. A leltár vége: siker Dr. Zánthó Róbert, a JGYTF Angol Nyelvi Tan­szék akkori vezetője kiemel­te, hogy az átképzésre vállal­kozó tanárok nagy elánnal vetették magukat a tanulás­ba, hiszen a kenyerük füg­gött attól, hogy megszerzik­e az új diplomát. - Hivatá­sukhoz való ragaszkodásuk­kal - vélte dr. Zánthó Róbert - felülmúlták a nappali tago­zatos tanárjelölteket. A leg­nagyobb rosszindulat kelle­ne ahhoz, hogy valaki alul­becsülje az átképzett tanárok értékét. Mindkét tanszékve­zető megerősítette, hogy az átképzősök nyelvvizsgája egyáltalán nem volt formali­tás. Azok az orosztanárok, akik érezték, hogy állásuk bizonytalanná válik, már ko­rábban felkészültek a máso­dik szak nyelvéből. A ki­lencvenes évek elején szá­mos orosztanár megpróbál­kozott a nyelvvizsgával, hi­szen akkor ezzel még taníta­ni lehetett. A szervezett megoldás, az országos át­képzési program ezt a hely­zetet oldotta meg, lehetővé téve, hogy a nagyobbrészt már amúgy is az új nyelvet tanftó orosztanárok diplomát szerezhessenek e nyelvből. Nehéz általános megáll­apítást tenni az átképzett tanárok sorsát illetően. Több érintett állítja, hogy bár a ta­nári kar sorsukat átérezve tá­mogatta őket, meg kell küz­deniük azzal, hogy átképző­sök voltak. Egybehangzó vé­leményük szerint a szakmai gyakorlat ezt feloldja majd. Van eset, hogy átképzett orosztanár végül mégis az utcára került, ez azonban már a szegedi iskolaösszevo­nások következménye volt és nincs összefüggésben az átképzéssel. Az orosztanárok nyelvi átképzési programját minden érintett sikeresnek értékelte. A munkanélküli­ségtől megóvva mintegy há­romezer orosztanárból kép­zett más nyelvtanárt, s ha úgy vesszük, e tanárok jól jöhetnek még, ha az orosz kultúra iránt ismét növekszik az érdeklődés Magyarorszá­gon. Panek Sándor • Jubileumi kiadvány A vasúti oktatás száz éve A magyar oktatás egyik jellegzetes szeleté­ről, a vasutas oktatásról adtak ki szépen kivitele­zett igényes monográfi­át Szegeden a MAV Di­ákotthon száz esztendős történetének tiszteletére. A városban 1896-ban ala­kult meg az első vasutas ok­tatási intézmény, a MÁV Nevelő és Tápintézete, még­pedig a korábban Baross Gá­bor miniszter által elkezdett országos hálózat kialakításá­nak jegyében. A vasúti kol­légium alapításától kezdve nemcsak oktatási intézmény, hanem a sokszor árva sorsú gyerekek második otthona is volt, akik másként nehezen találták volna meg boldogu­lásukat. A nemrég megjelent monográfia nagyszerűen tükrözi a vasúti kollégium történetét és mindennapjai­nak életét: a szegedi intéz­ményi monográfiák amúgy nem hosszú sorában ez a ki­advány a legéletszerűbb. A visszaemlékezések és doku­mentumok nemcsak az isko­la végzőseinek nyújtanak ér­dekes olvasmányt, hanem mindenkinek, akit a külön­böző korokban egy oktatási intézmény sorsának alakulá­sa érdekel. A kollégium száz esztendeje pedig elég idő ah­hoz, hogy egy kicsit szegedi történetet is jelentsen mind­az, ami a vasútnál történt. Ez a feladat egyébként annál könnyebben megoldható volt az intézményben, hogy a történet megírása nem most kezdődött: a szerkesz­tésnél igénybe vették dr. Huszka Lászlónak 1971-ben összeállított dokumentum­gyűjteményét és szerencsére az archív fotók sem hiányoz­tak. Ez utóbbi ugyanolyan gazdag része az emlék­könyvnek, mint az adattár, hiszen már a századforduló­ról vannak fényképek. A dr. Szabó Pál Csaba történész által szerkesztett könyv szerzői Gyuris István, dr. Huszka László, Nagy Pál, dr. Szabó Pál Csaba, dr. Szabó Tibor, Tüske Magdol­na, Zoltánfi László voltak, a gyűjtés, a visszaemlékezések és az adattár fejezetének összeállítása Zoltánfi László munkája volt. A könyv „A Vasút a gyer­mekekért" Alapítvány által fenntartott diákotthon jubi­leumi kiadványa. P. J. A MAV Nevelőotthon ebédlője a harmincas években. (Fotó: A MAV Nevelőotthon száz éve c. kötet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom