Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-19 / 296. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. DEC. 19. ÖNKORMÁNYZAT 7 Mérleg Tfét iskola bezárása és számos iskolai napközis csojY port összevonása, pedagógusok elküldése, és egy, a működést veszélyeztető elvonás foganatosítása az intézményekben - ez az önkormányzat közoktatási munkájának negatív mérlege. A másik serpenyőbe a város működőképességére irányuló erőfeszítéseket lehetne tenni. Tény, hogy az elmúlt időszakban csökkent az általános iskolák gyermeklétszáma, s az is tény, hogy a város költségvetése indokolta az oktatási költségek bizonyos mértékű elvonását. Ennek az elvonásnak azonban nem lett volna szabad a közoktatás minőségét is érintenie, s ha már pénzről van szó, a város privatizációs bevételei esetleg segíthettek volna az elvonást úgy megoldani, hogy az oktató intézmények életét ne az zavarja meg. A város közművelődési intézményeinek is jutott stressz, hiszen a város csak nagy nehezen mondott le arról a tervről, hogy a nem elég jól felszerelt művelődési házakból akaratuk ellenére közhasznú társaságot csináljon. Másfelől, ha nem számítjuk a színházi változásokat és a tiltakozást kiváltó szoborügyet, a város kulturális élete a maga megszokott medrében haladt. S. P. S. • A viharok elültek, de koncepció kell Az oktatás több sebből vérzik Mi történt? Mi történt Szegeden a városi kultúra és az oktatás területén két év alatt? A teljesség igénye nélkül ezt próbáltuk röviden összeszedni. Színházi truváj A két szegedi színház - a szabadtéri és a köszínház - összevonásának terve többször szerepelt különbözö önkormányzati testületek előtt. Látható volt, hogy a városatyák számára akkor lett volna szimpatikus a szervezeti változás, ha némi pénzt meg lehetett volna spórolni rajta. A szegedi színházművészet értékeinek és színvonalának megőrzése, illetve emelése mellett - tették hozzá mindig kötelességszerűen, ám mindenki tudta: a kevesebből sehogyan sem lehet többet kihozni! Tiszta szerencse, hogy éppen a Szegedi Nemzeti Színház soros vezetőváltása idején változtatta meg a kultuszminisztérium a magyar színházak finanszírozási rendszerét. Egyszeriben világossá vált: ha a szabadtéri elveszíti önállóságát - meghal. A szabadtérik állami költségvetési támogatását ugyanis megszüntették. Szabadtéri produkciókra egy elkülönített alapot hoztak létre, amelyből pályázati úton lehet pénzt szerezni. Erre természetesen csak létező intézmények pályázhatnak. Vagyis ha a két színház teljes szervezeti összevonása megvalósul, elesett volna a szabadtéri a produkciós pályázati lehetőségtől. így aztán - az országban egyetlen ilyenként - részben önálló költségvetési intézmény lett. Ez a státus azért előnyös, mert a minisztériumi produkciós alaphoz hozzáférési esélyt ad. Az új finanszírozás másrészt az önkormányzatok érdekeltségét növeli a színházaik támogatásában: minden színházra adott önkormányzati forinthoz ugyanis 60-70 - Szegeden 63 - fillért hozzátesz a központi költségvetés. Azzal, hogy a két szegedi színház adminisztrációs és szervezési részlegeit összevonták, azonos az igazgatás, ám a részben önálló költségvetési intézményi státusát mégis megőrizte a szabadtéri - tulajdonképpen megmenekült. Finanszírozhatóvá vált, legalábbis 1996-ban. Bármiféle változás (például a honoráriumok „tébéztetése") új helyzetet teremt, pontosabban veszélyezteti a jelenlegi műsorstruktúrát, rosszabb esetben a szabadtéri létét. A színháznak juttatott önkormányzati támogatás öszszege 1996-ban nem növekedett az előző évihez képest: 133 millió 297 ezer forint. Az önkormányzati színháztámogatás bruttó értéke így is itt a legmagasabb az országban. S. E. Hiányzik egy koncertterem A város hagyományosan gazdag zenei élete az elmúlt két esztendőben megőrizte korábbi rendezvényeit, és újakkal színesedett. Egy városi koncertközpont azonban változatlanul hiányzik. A városháza által rendezett állandó programok közül az Éneklő Ifjúság kórustalálkozók (és újabban annak gálája) a város iskolás és ifjúsági kórusait fogják össze évente egyszer. Az új önkormányzat találmánya a május 20-i Daloló nap és a kilenc év után a városházi udvaron felelevenített Muzsikáló udvar, amely az elmúlt két évben belopta magát a nyáresti előadásokat kedvelő szegediek szívébe. Az elmúlt két zenei évadban folytatódott a szegedi egyházzenei hangversenysorozat, amely a városháza és a szegedi egyházak együttműködésének eredménye. Az önkormányzat által fenntartott Szegedi Szimfonikus Zenekar 1995-ben megtartotta minisztériumi támogatásából elindított saját bérletét, amelyet az idei évadtól a Nemzeti Filharmóniával közösen rendez. A zenekar koncertrepertoáija bővült, és szerepe van abban, hogy az idei koncertévad az elmúlt évekhez képest is igen gazdag műsort nyújt. A zenekar az elmúlt két esztendőben nem szűnő veszélyként élte meg azokat a közgyűlési törekvéseket, amelyek az intézmény önállóságát kérdőjelezték meg. Idevágó tény, hogy az önkormányzat két év alatt nem reagált arra az igényre, miszerint a város zenei életének hangversenyteremre van szüksége. S. P. S. Jelenet a Csongrádi sugárúti iskola utolsó napjából. A közoktatáson egy szakmailag kidolgozott és komolyan vett városi koncepció segíthet. (Fotó: Miskolczi Róbert) Az önkormányzat második évét megszenvedte a szegedi közoktatási intézményrendszer. Két iskola nincs többé, napközis csoportokat vontak össze, és tanárok százai kerültek utcára. Mire a káosz véget ért, mindenki egyetértett benne: a felrúgott városi közoktatási koncepció helyett sürgősen ki kell dolgozni az újat. Nehéz év volt az idei a szegedi közoktatásban iskolának és önkormányzatnak egyaránt. Az önkormányzat első éve ugyan a halogatás jegyében telt, a másodikban már a január hónap úgy kezdődött el, hogy az új évben lefaragások lesznek az oktatási költségvetésből. Az országos költségvetési törvény megjelenésekor azonban kiderült, különböző okok miatt a város olyan kedvezőtlen helyzetbe került, hogy ha nem vesz fel hitelt, egy út marad csak: az intézményrendszer kiadásainak drasztikus csökkentése. Ha ez a villámcsapás nem is jött a derült égből, hatalmas felfordulást okozott a szegedi iskolákban, és ez az önkormányzatnál uralkodó zűrzavar miatt történt. Januárban Básthy Gábor alpolgármester egy „eligazításon" nem kevesebb mint hét szegedi általános iskola bezárását jelentette be (anélkül, hogy erről a közgyűlés egyáltalán tudott volna), és ekkor történt meg az is, hogy a városi iskolák igazgatóinak péntekről hétfő délutánig adtak időt arra, hogy összeírják az elvonások miatt fölöslegessé váló pedagógusokat. A januárt és a februárt az iskolákban totális káosz jellemezte, elbocsátások, napközis csoportok, szakkörök megszüntetése, akkor, amikor minderről közgyűlési határozat még nem is volt. Rögtönzött gazdaságossági számítások, és nem az oktatás szakmai szempontjai számítottak, az iskolai munkát pedig a létbizonytalanság határozta meg. Mivel az oktatás sok embert érint, a szülők felháborodása sem volt kisebb, mint a tanároké, az oktatási bizottság ülései pedig színházteremnyi közönség előtt zajlottak. Végül a sokkolóan bejelentett intézkedések közül többről kiderült, hogy elkerülhetőek (így maradt meg az iskola Béketelepen és Petőfitelepen), de így is két iskola (a Záporkerti és a Csongrádi sugárúti) áldozatul esett az elvonásoknak, az elbocsátott pedagógusok százairól nem is beszélve. A vihar elültével az önkormányzatnál hozzáfogtak egy helyi normatív szabályozás kidolgozásához. A normatíva az oktatási bizottság elnöke, Szemők Árpád szerint azért volt szükséges, mert a kormányzat addig halogatta a közoktatási törvény módosítását, míg az önkormányzatok a csőd elkerülése végett maguk kényszerültek megtenni a népszerűtlen lépéseket és persze a háborgó közvélemény előtt vállalni a felelősséget is. Ezzel vita született a szegedi (szocialista) önkormányzati vezetők és a szegedi (szocialista) országgyűlési képviselők között, lévén utóbbiak közül volt, aki azt állította, hogy a szegedi önkormányzat törvényi kényszer nélkül, fölöslegesen fejezi le iskoláit. A sors iróniája, hogy amikor a normatív „helyi közoktatási törvény" elkészült, a Parlament elfogadta az országosat is, amely sokkal engedékenyebbre sikerült a helyinél. Az iskolák ellátandó napközis óraszámát például lényegében a szegedi intézmények tavaly szeptemberi állapotára helyezte vissza, vagyis visszaadott az önkormányzatnak olyan finanszírozandó feladatokat, amelyek finanszírozásáról az már lemondott. A helyi szabályozás elemei mégis meghatározóak lesznek a következő évekre, hiszen például szigorú beiskolázási kritériumok jelentek meg benne. A demográfiai hullámvölgyben „kihasználatlansággal" küszködő iskolák nem indíthatnak majd első osztályt, ha a törvényi maximumon meghatározott osztálylétszámot nem tudják prezentálni. Ezek a fajta szabályozások természetesen csak az oktatás éredekeinek figyelembe vétele mellett hozhatnak békét Szegeden az oktatásban. Minél hamarabb szükség van egy körültekintően kidolgozott városi közoktatási koncepcióra, amelyet alkotói maguk is komolyan vesznek, illetve komolyan vétetnek mindenféle kóbor financiális meggondolással szemben is. Panek József 1995. május 19-én a Szegedi Képző- és Iparművészeti Kollégium tagjai nyílt levélben tiltakoznak az önkormányzat kulturális bizottságának Széchenyi térre tervezett Szent István-szoborra vonatkozó határozata ellen. Májusban több mint 60 koncertet nyújt az egyházzenei napok sorozata. Szeptember 20-án 48 éves korában meghal Baka István, Szeged Juhász Gyula óta legnagyobb költője. Októberben megindul a közoktatási intézmények átvilágítása. December 21-én hosszas huzavona után kinevezik a Szegedi Nemzeti Színház új igazgatóját, Nikolényi Istvánt. 1996. január 10-én társulati ülésen mutatkozik be az új vezetés. Az új művészeti vezető Szikora János. Január 19-én a város kulturális életében először 11 szegedi szobrásznak nyílik kiállítása a Képtárban. Ugyanakkor „Szegedi szobrászok" címmel egy album is napvilágot lát. Január 24én Básthy alpolgármester bejelenti: nincs más út a csőd elkerüléséhez, mint az önkormányzati intézmények működési kiadásainak 11 százalékos csökkentése. Az elvonás sokkszerűen hat az iskolákban. Mindenki elbocsátásokról, megszüntetésekről, bezárásokról beszél. Február 13-án a Deák Ferenc Gimnázium iskolaszékének szülői oldala aláírásgyűjtéses népi kezdeményezést indít a szegedi közgyűlésnek a közoktatást érintő megszorító határozata viszszavonásáért. Májusban a színház prózai társulatánál 14 színész nem kap új szerződést. Június 19-én tanévet és iskolát zárnak be a Csongrádi Sugárúti Általános Iskolában. Júliusban Muzsikáló udvar címmel zenés, Városházi esték címmel pedig színházi előadásokat tartanak a városháza udvarán. Sz. C. Sz. A kultúra és oktatás két éve T. J-né (nyugalmazott árszakértő): Megmondom őszintén, bosszant, ami az önkormányzatnál történik. A képviselő-testület elmúlt két évi munkájával abszolúte nem vagyok megelégedve. Én a középréteghez tartozom. Öt unokám van, akik hiába jó tanulók, a jövőjüket és sorsukat nagyon bizonytalannak látom. Úgy érzem, hogy talán nem is lesz lehetőségük a tudásuknak megfelelően érvényesülni. Ez kétségbeejtő. Toldi Miklós (rokkantnyugdíjas): Az önkormányzat elmúlt két évi oktatási és kulturális tevékenysége eléggé összetett. Ha a pedagóguslétszám-leépítéseket nézem, akkor nem túl jó a mérleg. Ha azt nézem, hogy új oktatási intézmények nyíltak, akkor viszont megfelelő ez a tevékenység. Összességében tehát az önkormányzat oktatás területén végzett munkáját közepesnek, míg kulturális tevékenységét gyengének minősíteném. Nagy János (pedagógus): Szerintem a gazdasági indíttatású közgyűlési döntések meghozatala előtt, mint amilyen volt például a nagy feszültséget okozó pedagóguslétszám-leépítés, a képviselőknek mindenképpen meg kellene hallgatni a gyakorló pedagógusokat. Ha osztályozni kellene az önkormányzat oktatás területén végzett elmúlt kétévi munkáját, akkor nálam kettesnél nem kapnának jobb osztályzatot. Nógrádi Antalné (adminisztrátor): Az önkormányzat kulturális és oktatási munkáját igen gyengének tartom. Ahogyan ezt a területet az elmúlt két évben működtették, az kritikán aluli. Tudom, hogy mind az oktatásra, mind a kultúrára egyre kevesebb és kevesebb pénzt tudnak fordítani, de akkor is... A pedagóguslétszámleépítés egyébként a mi családunkat is foglalkoztatta, hiszen a lányom is pedagógus. Oláh Ferenc (ügyintéző): A hírekből számomra nem derül ki, hogy az önkormányzat sokat áldozott volna az oktatásra, illetve a kultúrára. Szerintem az elmúlt két esztendőben nem fejlő4' dött a városban ez a szféra. Az önkormányzat munkájának megítélését negatívan változtatta meg a pedagóguslétszám-leépítés. Megmondom őszintén: úgy érzem, hogy már ezen a területen sem képviselik az embert.