Délmagyarország, 1996. december (86. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-18 / 295. szám

.6 HAZAI TÜKÖR SZERDA, 1996. DEC. 18. Újra itthan a világvándar Viktor bácsi ausztrál leckéje A tizenkilenc eszten­dős Szeberényi Ádám október elején nem min­dennapi kirándulásra in­dult. A szegedi világván­dor legutóbb arról érte­sített bennünket, hogy maga mögött hagyta Szumátrát. Vártuk a kö­vetkező levelét a messzi távolból, de levél helyett ö maga jelent meg szer­kesztőségünkben. • Terveid szerint 1998 tavaszán kellett volna új­ra magyar földre lépned. Miért jöttél haza idő előtt? - Ennek több oka van. Ausztráliában nagyon le­gyengültem, lázasan feküd­tem, többször elájultam. Az utolsó ezerötszáz kilométert például úgy tettem meg Sydneyig, hogy valahogyan kivonszoltam magam az au­tópályáig, s ott ülve stoppol­tam, mert állni már nem na­gyon bírtam. • Sydneyben viszont ott várt nagyapád gazdag osztálytársa, Viktor bá­csi, akihez nagy remé­nyeket fűztél elutazásod előtt. - Nos, Viktor bácsiban hatalmasat csalódtam! Az ausztrál fővárosba betegen, piszkosan, fáradtan, tíz dol­lárral a zsebemben érkeztem meg. Viktor bácsival csak többszöri telefonálás után ta­lálkoztam, amikor is eljött hozzám álomszép Saab autó­jával. Először nem is akart kiszállni a kocsiból, csak le­engedte az ablakot, nap­szemüvege mögül fölénye­sen végigmért tetőtől talpig. Szeberényi Ádám: „Nem hittem, hogy ilyen létezik." (Fotó: Miskolczi Róbert) majd néhány perc elteltével megkérdezte: most mit csi­náljon velem? Éreztem, hogy a milliomos öregúr azt várta, hogy öltönyben, nyak­kendőben és lakkcipőben vá­rom a megbeszélt helyen. Tudtam: kész, vége, haza kell jönnöm. A nagyapámba való tekintettel - aki egyéb­ként a legjobb barátja volt mielőtt emigrált - beülhet­tem a csuda autójába, s kí­vülről megtekinthettem a há­zát. Az öreg azt sem enged­te, hogy lezuhanyozzak ná­luk. Amikor a metróállomá­son kitett, elbőgtem magam, s egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen létezik. Minderre még az is fátett, hogy az amerikai nagykövetségen közölték: csak nyolcszázöt­ven dollár fejében kapom meg az amerikai vízumot. A pénzért dolgoztam is volna, de hiába kerestem munkát, nem találtam. • Mi történt volna veled, ha a vérgazdag Viktor bácsi másképpen fogad? - Akkoj pihentem volna náluk néhány napot, aztán tovább kerestem volna vala­milyen munkát, ahol össze­szedhetem a vízumra való pénzt. Aztán pedig irány az Egyesült Államok! Sajnos, nem így történt... Viktor bá­csitól jó leckét kaptam loja­litásból. • Ez egyébként mennyi­re volt jellemző az utad­ra? - Sydneybe történő meg­érkezésemig mindehol ked­vesek és segítőkészek voltak velem az emberek, hiszen utaztattak, szállást adtak, megitattak és megetettek. Az indonézok például megtaní­tottak arra, hogyan szerez­zek magamnak élelmet és vizet a tengerparton és a dzsungelben. A tengerparton reggelenként még versenyt is futottunk a majmokkal a lehullott kókuszdiókért. Megmondom őszintén, azt hittem, hogy csak Viktor bá­csi segít majd nekem az utam során. Nos, ez éppen fordítva történt. • Gyorsabban haladtál, mint ahogy azt tervezted. - Igen, hiszen az eredeti tervek szerint most éppen Jáva-szigetén kellene jár­nom. Bangkoktól Medan vá­rosáig egyébként több száz kilométert gyalogoltam, Szumátrán azonban „fel­gyorsultam", hiszen a rend­kívül rokonszenves őslako­sok azzal vittek, amivel csak tudtak. Utaztam lovaskocsin, oldalkocsis kerékpáron, te­herautón, csónakon, kom­pon, sőt, sárszánkón is. Utóbbi egy hatalmas banán­levélből és két botból áll. Az őslakosok ennek segítségé­vel csúsznak le az agyagos hegyoldalról. • Elutazásod előtt azt mondtad: egyebek mellett azért indulsz világköriili útra, hogy megismerd önmagad; tudni akarod, hol az a pont, ami a tű­réshatárodon túl van, s amin túl már nem tudod keresztülvinni az akara­todat. Megismerted ön­magad teljesítőképessé­gét? - Igen. Ma már tudom, mit bírok ki és mire vagyok képes. Amikor megbeteged­tem Ausztráliában, s úgy éreztem, hogy meghalok, akkor sem gondoltam arra, hogy feladom. Végig akar­tam csinálni az utat. Nem sikerült. De sebaj, majd a dél-amerikai túrám jobban sikerül... Addig is, ahogyan az indonézek mondják, sim hara és apa kaba - azaz: minden jót és viszontlátás­Szabó C. Szilárd • Csütörtököt mondott a petárda Melltartóba nyúlt a finánc A Csongrád és a Bé­kés megyei pénzügy­öröknek az elmúlt héten 49 felderítésük volt, ezek értéke 1 milliárd 259 millió forint. A nagylaki hasisfogásról már beszámoltunk, a 750 kilogramm kábító­szer értéke 400 millió fo­rint. A vámosok adócsa­lások ügyében is nyo­moznak, részletekkel nem szolgáltak, de nagy tételről van szó, hiszen az úgynevezett elköveté­si érték 856 millió forint. Közúti igazoltatás során bukott le F. Sz. Járművéről bebizonyosodott, hogy azt magyar rendszámmal csem­pészte be az országba, nem fizette utána a 175 ezer fo­rintos vámot. Hasonló botlá­sa volt B. F.-nek is, aki vi­szont kamionjába szereltetett új motort külföldön, a szá­mot átütötték rajta, a vámot viszont - 1,6 millió forintot - nem fizették be. F. J. Sz. pedig úgy döntött, nem baj­lódik átírással, vámoltatatás­sal, hanem német rendszám­mal használja Ford autóját. Ez viszont szabálytalan, 280 ezer forinttal rövidítette meg az államkasszát. Nagylakon egy török ál­lampolgár 1080 hajcsatot próbált becsempészni az or­szágba. A fináncok nem fo­gadták el a magyarázatát, miszerint valamennyit saját hajába akarta tűzni és úgy kívánta kedvenc focicsapatát biztatni, hogy a fejére muto­gat: Hajcsatok, hajcsatok! A nagylaki vámraktár a már említett hajcsatokon kí­vül 100 kilogramm tökmag­gal, 235 melltartóval, 730 darab magnókazettával, 360 fejkendővel, 1500 üveg vod­kával, 106 csomag rágógumi­val, 225 tubus fogkrémmel gyarapodott. Honfitársunk, K. I. csak úgy saját szakádra, külföldi utak szervezésére szakosodott. Engedély nélkül szedett be 59 személytől fe­jenként 130 márkát, az össze­get saját devizaszámláján he­lyezte el. Az utazásból sem­mi nem lett, a pénzből csu­pán 260 márkát sikerült le­foglalniuk az ügyben eljátó vámnyomozóknak. A kár 741 ezer forint. Közeleg az esztendő vége, bizonyára az ünnepi hangu­latot emelendő akart behozni az országba egy román ál­lampolgár 900 petárdát, ami­ről le kellett mondania. V. F. S. Blues a Sajtóházban • DM-információ Csütörtökön este 8 órától a Sajtóház Stefánia-klubjá­ban két ismert muzsikus, a szájharmonikás-hegedús­gitáros-énekes Ferenczi György (Herfli Davidson) és a gitáros-énekes, Tóth Já­nos Rudolf (Hobo Blues Band) tekintik át a blues történetét a húszas évektől napjainkig. ajánlata III December 9-től 23-ig az év ajánlatá­val várják Önt a Westel irodák! Eddig soha nem látott kedvezmény­nyel vásárolhat 0660-as mobiltele­fonokat: az új, kisméretű Nokia 440-est, a nagy teljesítményű Nokia 720-ast vagy az elegáns Benefon Deltát! Sőt, az akció időtartama alatt még a 25.000 Ft-os rendszer­belépési díjat sem kell kifizetnie! Siessen, mert a készletek végesek! Ne feledje, a 0660-as készülékek az ország egész területén használhatók! Az árak az áfát nem tartalmazzák. w (mi wr% hímmiímMü iEMM^ÍWm tár a i n qqqq További információért hívja a 265-8888-as, a 06 60 450-450-es vagy a vezetékes telefonról ingyen hívható 06 80 450-450-es telefonszámot, http://www.westel.hu WESTEL IRODA: SZEGED. 6720 TISZA LAJOS KRT. 2-4.. TEL: 106 62) 421-575. RÁDIÓTELEFON: 106 60) 327-600 KÉRÉSÉRE ÜZLETKÖTŐNK FELKERESI ÓNI SÁRI ZOLTÁN TEL 106 60) 327-621 • VARGA LÁSZLÓ TEL: (06 60) 327-635 • SEBŐK ZOLTÁN TEL.: {06 60) 427-777 WESTEL FORGALMAZOK: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. EC0PH0NE GAZO ÉS HÍRADÁSTECHNIKAI KFT, 6800 SZÁNTÓ K. U. 20.. TEL : (06 62) 341-239 • SZENTES, ELEKTR0FIL KFT, 6600 JÓZSEF A. U 6/B, TEL : 106 63) 311-730, RÁDIÓTELEFON: (06 601337-092 • MAKÓ. PUSZTA HÍRADÁSTECHNIKAI BOLT, 6900 SZEGEDI ÚT 2.. TEL.: (06 62] 413-055, RÁDIÓTELEFON: (06 60] 327-918 RÁDIÓ Kmmiim WESTEL OH kft

Next

/
Oldalképek
Tartalom