Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-02 / 256. szám

SZOMBAT, 1996. Nov. 2. INTERJÚ 9 • Ha Pataki Tamás boncolja a szegedi focit, avagy... Meddig ácsorgunk a rozsdás eresz alatt? Magyar foci? Mint ama nevezetes állatorvosi Iá. Viseli magán a világ összes betegségét, s mi, a labdarúgás szerelmesei szidjuk, bántjuk, s persze aggódunk is érte. De valóban annyira mélyre süllyedt e sportágunk, mint azt fölpanaszoljuk? Vagy maradván szűkebb pártiánkban: a szegedi foci tényleg lebetonozta magát a bányászbéka alsó fertálya alatt? S ha igen, miért is? Hogyan esett meg velünk ez a csúfság? Nos, a most kővetkező interjú minden kérdésünkre természetesen nem adhatja meg a választ. De talán alkalmas arra, hogy egy ismert szegedi szakember véleményét kinálva, vitára ingereljen. Ennek reményében következzék hát Egy Pesten, egészen pontosan Angyalföldön született kissrác, 1950-ben, 12 éves korában a Vasasban kezdett ismerkedni a foci tudományával. Ifistaként már a Rákosrendezői Lokomotív (BLSZ I. osztály) felnőtt csapatába is beállította trénere, bizonyos Háda József, a Ferencváros egykori legendás játékosa. Innen a Gödöllői Dózsába vezetett az útja, majd 1956-ban a Vörös Meteor NB Il-es csapatának játékosa lett. Ahogy akkoriban a törvény parancsolta, egyszer csak megkapta katonai behívóját, s a Kiskunfélegyházi katonacsapatban kergette már a bőrt. 1960-ban pedig Kertes Mihálynak, a SZEAC szakosztályvezetőjének hívó szavára Szegedre költözött. A hatvanas években, egy év másodosztályú kényszerpályától eltekintve, mindig az NB I-ben lehetett a szegedi egyetemi csapat játékosa. Aktív focista pályafutását 1970-7l-ben a Szegedi Dózsa csapatában fejezte be. Az angyalföldi srác már játékosként is tudatosan arra készült, hogy edzőként folytassa pályafutását a magyar labdarúgásban. Jelentkezett a TF edzői szakára, amelynek kihelyezett tagozatát Szegeden fejezte be. Legelőször a Szegedi Volán megyei III. osztályú csapatát edzette, majd a Móravárosi Kinizsi megyei I. osztályú gárdájánál töltött egy évet. Ekkor kereste meg régi klubja, s 1974. augusztus 1jétől főfoglalkozású edzőként vezette a SZEOL ifjúsági szakágát. 1978-tól az NB l-es Szegedet dirigáló Himer István pályaedzője, majd dolgozott Dunai doktor és Kovács József mellett is. 1981-ben átvette a SZEOL vezetőedzői posztját, de a rendkívül rossz rajtot vett csapatot nem tudta már megmenteni - kiestek a második vonalba. S nemsokára következtek a vándorévek. 1982 őszén a Szarvas csapatát edzi, majd '84 januáijától az NB l-es Békéscsaba trénere. Ehhez a gárdához is válságedzőként szerződtették (mint később máshova is, nem is egyszer...), s a Csaba, akárcsak korábban a Szeged, kiesett. De egy éven belül vezényletével ismét a legjobbak közé verekedte magát a viharsarki gárda. Békés megyéből irány Bács: a Kecskeméti SC-vel megnyeri az NB III-as bajnokságot, és si,A magyar fociban ma már szinte semmi összefüggés nincs a mutatott játék, a nézőszám és a várható juttatás között." (Fotó: Gyenes Kálmán) keres osztályozó után az NB II-be vezeti. 1987-őszén újból a szegedi kispad következik, s 1989-ben húsz másodpercnyire jut attól, hogy NB l-es csapat edzője lehessen. Azonban a rosszemlékű Vasas elleni osztályozón jött ama bizonyos tizenegyes... Újra KSC-s évek, majd Hódmezővásárhely, Szeged, Hódmezővásárhely és legutóbb a Kecskeméti TE. E tekintélyes szakmai életrajzot pedig zárja egy szinte frissnek mondható hír: a kecskeméti NB Il-es csapat vezetőedzői posztjából fölmentik, de szerződése még másfél évig a Hírős város klubjához köti. Ugye, nem is kell olyan bennfentesnek lenni a magyar foci világában, hogy pontosan tudja valaki - az eddig papírra vetett sorok csak és kizárólag Pataki Tamásról szólhatnak. Akit menesztettek már a mennybe, s volt olyan időszak is, amikor pokolba kívánták. Vagyis pontosan azt az utat járta, ami Magyarországon egy trénernek megadatik. S most újra mennie kellett. Vagy mégsem? - Nézze, én soha nem ajánlgattam magam egyetlen csapatnak sem, most is a KTE vezetése keresett meg az elmúlt szezonban, hogy vegyem át a csapat irányítását. Ők még pontosan emlékeztek arra, hogy milyen sikereket értem el a másik kecskeméti csapatnál az elmúlt évtizedben. A hfvó szóra pedig örömmel mondtam igent, hiszen úgy tűnt, hogy egy jó játékosokból álló gárdát öröklök, amelyikkel meg lehet célozni a legmagasabb osztályt is. Aztán kiderült, hogy miközben én Kecskemét felé tartottam, onnan 13 játékos eligazolt. Egy teljesen megfiatalított gárdával kezdtem az idényt, s az ötödik fordulóig még ott is tanyáztunk az élmezőnyben. Aztán előjött minden olyan hiba, amely egy csupa fiatalból összerakott csapatnál törvényszerűen bekövetkezik. Fájó hazai vereségek érték a csapatot, s jómagam ajánlottam a vezetésnek: ha úgy gondolják, nézzenek új tréner után. Hátha vele... Ebben maradtunk végül, de ma is a klub státuszában vagyok, csupán december 31ig felmentettek a munkavégzés alól. Azt mondták, keresnek számomra olyan beosztást, ahol szakmai tudásomat kamatoztatni tudom. 0 A most elmondottak rendkívül békésen hangzanak. De elárulom: Szegedig eljutottak olyan hangok, miszerint Pataki Tamást kirúgták a Kecskeméti TE-től, mert nem voltak megelégedve a munkájával - Na, ez aztán végképp nem igaz. A klub elnöke, vagy más vezetője soha ilyen kijelentést nem tett, rendkívül korrekt tárgyalásokat folytattunk, s viszonyunk ma is minden szempontból kiváló. • Mivel e cikk éppen azért születik, hogy az ezer sebből vérző szegedi foci kanosszajárását tekintsük át egy sokat megélt edző segítségével, a KTE-periódus talán nem is érdemelne több kérdést. Fölvetek inkább két olyan időszakot, amikor a szegedi kudarcok sok szurkoló szemében egyértelműen Pataki Tamás nevéhez kötődnek. Az első: osztályozó a Vasassal, s húsz másodperccel a lefújás előtt Szabó Gyula kézzel üt a labdába. Húszezer emberre szakadt rá akkor az ég, húszezer szurkoló álma semmisült meg egy pillanat alatt. Mert az a tizenegyes bizony bement... - Aki az akkori időszakot kudarcként említi, annak csak azt tudom kívánni, hogy legyen Szegednek mihamarabb egy olyan gárdája, amelyiket mindössze 20 másodperc választ el a legfelső osztálytól. Produkáljon olyan játékot, hogy húszezer embert ki tudjon csalogatni a stadionba, s én már boldog leszek. Szerintem ugyanis egy egészen remek kis csapat kovácsolódott akkor össze a kezem alatt, s csak a sors ilyen kegyetlen játéka fosztott meg minket az NB I-től. 0 Valóban a sors? Vagy netán sötétebb árnyalatú üzelmek? Mert akkoriban bizony ilyen vádak is röpködtek a levegőben. S máig nem sikerült tisztázni, mi húzodott meg a háttérben. - Jó kérdés. Magam is úgy vélem, újra felidézve az akkori eseményeket, hogy valami nem volt tiszta abban az osztályozóban. Arra a mérkőzésre Szegedre utazott a magyar labdarúgás teljes vezérkara, élén Laczkó Mihály MLSZ-elnökkel, ki korábban, két hónapja, még a Vasas első embere volt. De ide jött a teljes bírói kar is. Miközben a mérkőzést az a Németh Lajos vezette, ki korábban Békéscsabán beosztottam volt, s mivel a munkámat stadionvezetőként akadályozta, rendkívül rossz viszony alakult ki köztünk. Éppen ezért én már hetekkel az osztályozó előtt kértem, hogy próbáljunk más bírót kérni a meccsre, ám semmi érdemi változás nem történt. Aztán még két momentum: a Szeged vezérkara éjszakába nyúló baráti beszélgetésen vett rész a Vasas vezetésével egy halászcsárdában a mérkőzés előtti estén, míg néhány perccel a meccs lefújása előtt olyan történt a stadionban, mint még addig soha. Elromlott a világítás. Vagyis egy olyan esemény, ami miatt a Vasas, ha elbukik az osztályozón, meg tudja óvni a mérkőzést. Kérem, én mindezekből nem akarok semmilyen végkövetkeztésre jutni, csupán sorolom. Azt viszont képtelen vádnak tartom, hogy játákosom, Szabó Gyula a meccs eladásának szándékával ütött volna a labdába. 0 Gondolom, a most elmondottak nem túl nyugodt vitákat indítanak el újfent Szegeden. Mint ahogy a másik korszak fölidézése sem számít szerintem könnyen emészthető témának. - Hát igen, az úgynevezett Bodó-korszak. Tudom, sokan átkozódtak már amiatt, de most is azt mondom, nem lehet mindent az akkori elnök nyakába varrni. Igenis sok ember felelőssége föllelhető az akkori csúfos őszi idényben, de arról se feledkezzünk meg, hogy a sorozatos vereségek csupán következményei egy hosszan tartó időszaknak, ami a szegedi foci lepusztulásához vezetett. Én pedig ezt 1970-től datálom, amikor ugyebár megszűnt a SZEAC. Akkor mindenki azt hitte, hogy majd olajos támogatással szárnyalni fog a szegedi foci, de a hetvenes-nyolcvanas években már csak a páternoszter szerepe jutott a város első számú csapatának. • Ez bizony igaz, de csupán a régebbi múltban keresni a hibát? Mintha túl egyszerűen adnák fölmentést a közelmúlt és jelen játékosainak, vezetőinek, s így magának, az edzőnek is. - Nem akarok én jómagam sem kibújni a felelősség alól, mert el kell ismerni, talán hamarabb jelezhettem volna, hogy a rossz ösztönzési rendszer miatt a játékosok nem voltak megfelelően motiválhatók - hogy csak egy példát említsek. De akkor is azt mondom, hogy a Szegeden évtizedek óta uralkodó légkör a bűnös abban, hogy egy közel kétszázezres város labdarúgása ilyen mélypontra süllyedt. • Ösztönzési rendszer...szegedi légkör. Akár külön-külön is szívesen fogadnék egy rövidke elemzést. - Hát legyen. A magyar fociban ma már szinte semmi összefüggés nincs a mutatott játék, a nézőszám és a várható juttatás között. A játékosok, nagyon is eszesen, olyan szerződéseket kötnek, hogy ha egy árva meccset sem sikerül nyerniük az NB II-ben, havi nettó nyolcvanezret is hazavihetnek. Mert ugyebár van itt már aláírási pénz, pályáralépési pénz, s tudja a fene, hogy még hányfajta juttatás. Hogy a meccsprémium elmarad? Hát üsse kő, attól még az egzisztenciájuk nem roppan meg. Ilyen körülmények között az edző kezében szinte semmilyen lehetőség sincs a csapatmorál javítására. Már csak azért sem, mert ha egy tréner veszi magának a bátorságot, és keményebb követelményrendszert állít föl, a játékosok közül nyolcan-tízen összeállnak, frnak egy petíciót a klub elnökének, bejelentik, hogy a mester munkastílusával nem tudnak azonosulni, s már röpül is az edző, jó magyar szokás szerint. Aztán egy újabb nagy átok a magyar foci rendszerében - a szponzorok intézménye. Félreértés ne essék, én jól tudom, hogy a mai pénzszűkös időkben igenis szükség van külső támogatókra, mint ahogy enélkül a nyugati foci sem tud megélni. Igen ám, de ott elképzelhetetlen, hogy aki egy kis pénzt hoz, az máris okosabb akar lenni a szakembernél. Lassan odajut a magyar foci, hogy utcáról beesett pénzeszsákok vezetik majd a tréner kezét, mit is rajzoljon a táblára. Hiszen már most megkövetelik számos helyen, hogy beleszólhassanak a csapatok összeállításába, s ha a kedvelt magánjátékosuk nem jut eleget szóhoz, természetesen az edzőt kell elbocsátani. 0 Talán azért alakult ilyen felemásan a helyzet, mert egyszerűen nem bíznak a magyar edzői kar felkészültségében... - Pedig a magyar edzők, ha olyan körülmények között dolgozhatnának, mint nyugati kollégáik, igenis látványos sikereket érhetnének el. Mert a TF-en a legkorszerűbb képzést kapják, s van érzékük a focihoz. Garami József, Verebes József a legszigorúbb nyugati mércével mérve is kiváló szakember, s mondjuk Mezey Györgyöt is e kategóriába sorolhatnánk, ha örökös sértődöttsége, emberi gyengéi nem akadályoznák meg abban, hogy csak a focira koncentráljon. 0 Mielőtt elfelednénk: térjünk vissza a szegedi foci elemzéséhez. - Röviden összegezvén: bármennyire is megszerettem ezt a helyet, Szeged szerintem akkor is egy melankólikus város. Értem ez alatt azt, hogy itt olyan könnyen, bánatosan beletörődnek a sikertelenségbe, a középszerűségbe. Ha nem jut föl a csapat? Hát, Istenem, majd megpróbáljuk jövőre mondja az egyik vezető. Ha egy csapat majd tíz éve NB III-as? Jó az nekünk, minek ide NB II.? És az örökös marakodás... Mert azt ne higgye senki, hogy más városokban nem zajlanak késhegyig menő viták. De hogy példának felhozzam Békéscsaba városát: ahogy bajba kerül a foci, azonnal félresöpörnek minden ellentétet, s már csak egy cél lebeg a szemük előtt - gatyába rázni a gárdát. Szegeden? Ugye, ne is mondjam. Vagy vegyük az igénytelenséget. Amikor a hetvenes években Győrött a „Vörösbáró" Horváth Ede megépítette azt a szuperstadiont közpénzekből az ETOnak, mindenki csak ámult. Ugyan, ki kérte volna számon nálunk mondjuk Komócsin Mihály megyei főpártvezért, ha áldoz a megye sportjára annyit, hogy ne egy düledező lelátójú, elhanyagolt pálya fémjelezze a szegedi focit. De nem, Komócsin csak kiballagott a meccsre, meghúzódott a rozsdás eresz alatt, aztán hazament. Dehogy lépett volna a foci érdekében, mert amíg nincs döntés, addig baj sem lehet az ügyből. Nos, ilyen mentalitás mellett aztán szép lassan a középszer, vagy még annál is. rosszabb vette kézbe az ügyeket. Ugye, nem kell külön ecsetelnem, hogy a mai CSLSZ vezetése sem azokon a magaslatokon áll, mint amikor még olyan sportvezetői voltak ennek a városnak, mint Kertes Miska bácsi. És a bírói karunk? Hiszen e tájról egykoron nemzetközi szintű sipmesterek kerültek ki. Most pedig...? 0 Ki ne hagyja e felsorolásból a trénereket. Igazán kíváncsi lennék, milyennek látja a szegedi edzők felkészültségét, s persze felelősségüket a Csongrád megyei foci mélyrepülésében. - Erről csak annyit: tud-e olyan edzőt mutatni köztük, aki mester a körtöltésen kívül, vagyis a város határán túl is? Akit hívtak már más csapatokhoz, mondjuk távolabb a Tiszától? 0 Na, ezt aligha fogják megköszönni önnek a kollégák... De ha már ilyen kritikusan végigszántottunk fociugarunkon, csak szolgáljon kevéske biztató szávai is. Van még remény, vagy zárjuk be a pályákat? - Remény az mindig van. Szegeden most pedig kicsit erósebb is lehet ez, hiszen olyan remek kezdeményezés részesei vagyunk, mint az a focisuli, amelyet Szalai István vezet. Az ott folyó munka egészen kitűnő, jómagam is láttam nemegyszer, hiszen az unokám is ott rúgja a bőrt. Ha lesz erejük, kitartásuk a folytatáshoz, s ahhoz, hogy az onnan kikerülő tehetségeket meg is tartsák a város számára, örülhetünk ismét jó szegedi focinak. 0 S milyen szerepe lehet még a foci feltámasztásában Pataki Tamásnak? -Én úgy érzem, a mögöttem álló 25 edzői év azt mutatja, hogy igenis sikeres edzőnek vallhatom magam, bár a kudarcok természetesen néha engem is elértek. De ennyi ideig csak az maradhat meg ezen a pályán, aki valamit föl tud mutatni. Vagyis ha lesz olyan csapat, amelyik a munkámra számit, én örömmel vállalom a feladlatot. De mint mondtam, most még a Kecskeméti TEhez köt szerződésem. Bátyi Zoltán