Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-16 / 268. szám

• A sofőr nem sérült meg „Művészi0 karambol a szalagvárossal l Nincs béke az almafák alatt, avagy jelenetek egy közebédböl Végh Antal, a nagybirtokos „Egyszer az irodalom, másszor a szarlapátolás..." Drukkerek Az egyik vendég: Gregor József. - Legalább húsz éve ismerjük egymást. Azóta, hogy megírta: Miért beteg a magyar futball? Azért tisztelem Végh Antalt, mert mindig azt mondja, azt írja, ami van. A valóságot. Az igazat. Szerintem félnek tőle. Akikről megírja az igazat. Azután, hogy annyi baja lett ebből, elvonult Unyba, az almafái, meg az állatai nem bántották. - Minden könyve megvan nekem, mindet el is olvastam. Az a baj, hogy azok nem olvassák, akikről szól... Egyenes ember. Drukkolok neki. Másik vendég: Bergendy István. - Csukás István révén ismertem meg Végh Antalt. Az már jó régen volt. Azóta is barátok vagyunk, gyakran beszélünk, sokszor vagyunk ugyanabban a társaságban — nem mondom meg, hol a törzshelyünk. De nemcsak beszélgetünk - lelkes olvasója is vagyok. Kell egy ilyen ember... • Brüsszel (MTI) A sors a felelőtlenség mellett némi művészi érzékkel is megáldotta azt a belga sofárt, aki csütörtökön részegen autóba ült, és néhány perc múlva karambolozott Vito Acconcinak a genti modern művészeti múzeum elótt kiállított alkotásával. Ahogy az ilyenkor szokásos, a vétkes sofőr karcolás nélkül megúszta, a Mozgó szalagváros clmú műben azonban jelentős kár keletkezett. Az amerikai művész egy teherautó platójára készítette el 3 millió belga frankot (15 millió forintot) érő szobrát. A sajátos alkotást a Vörös kapu címú genti kiállítás szervezői a múzeum előtt, szabadtéren helyezték el. Valószínű, hogy az autós épA Grafológiai Intézet szegedi partnervállalkozója, a Hartai Bt. munkatársa a szerkesztőségünkbe küldött levelekből ezen a héten egyet választott elemzésre. Anna keresztnevű levélírónk személyiségrajzát készítette el. Jó átlátóképesség, rendszerező gondolkodás jellemzi, de cselekedeteiben mégsem mindig oda helyezi a hangsúlyt, ahova valóban kellene. Gyors írása, gyors reakciói vannak mind intellektuális, mind fizikai értelemben, de ez együtt járhat Önnél változékonysággal, akár kiegyensúlyozatlansággal is. Személyiségének legfontosabb összetevői énközpontűsága (ez nem egoizmus!) és távolságtartása. Énjétől nehezen szakad el, egója jelenti Ön számára a biztonságot, fél attól, hogy a nagyobb nyitottság - a magánszférát illetően - már kiszolgáltatottá teszi mások felé. Egocentrikussága akkor is igaz, ha a jelenben önértékelése meglehetősen változó: néha bízik önmagában, máskor szorongó érzések uralkodnak Önön. Meg kellene találnia a szorongás okát valószínűleg konkrét eseményhez köthető - és újra végiggondolni, feldolgozni ezt az élményt úgy, hogy közben megpróbálja oldani magában a feszültséget. Nem biztos, hogy az a bizonyos esemény „megér annyit, hogy következményeit ilyen mértékben hordozza magában. Talán az újbóli felidézés segít megtalálni az új utat, a kiutat abból a helyzetből. Nagy, helyenként már irreálisan erős önkontroll jellemzi, beleszólást nem szívesen enged dolgaiba, ami természetesen nem hiba, de akkor lehetne kicsit megbopen a kiállításra tartott. Művészeti éhsége és a magas alkoholtartalom azonban annyira elvakította, hogy a kiváló szobrot a forgalom résztvevőjének nézte. Ez ugyanakkor önmagában még nem lett volna baj, ha a sofór időben észreveszi, hogy a furcsa „teherautó" áll. Nem vette. A New Yorkban tartózkodó Vito Acconci egyelőre nem tud arról, mi történt az alkotással. A sofőr jogosítványát bevonták, és remény van arra, hogy az okozott kárt is megtéríti. A múzeum igazgatósága szerint a szobrot hamarosan helyreállítják, az esemény megismétlődésének kivédésére pedig várhatóan KRESZ-táblával jelzik majd előre az atrocitást egyébként a legteljesebb méltósággal viselő, bár nevével ellentétben éppen hogy álló Mozgó szalagvárost. csátóbb, elnézőbb önmagával szemben. Partnerkapcsolatában jelentkező problémáinak megoldásában is legyen bizakodó, hiszen nőiessége vonzó, ezt az erőt hagyja sugározni, ami intelligenciájával párosulva segít a gondok orvoslásában. Ne engedje, hogy a letörtség, lehangoltság, az érzelmek változékonysága tartósan erőt vegyen Önön, ha eldönti magában azt, hogy nem hagyja ennek a hangulatnak az elhatalmasodását, mindenképp ellenáll a szenvedés kísértésének - akkor meglepően gyorsan megtalálhatja azokat az eszközöket, amelyek a továbblépésben segíthetik. Az emberek irányában alapvetően nyitott, bár kapcsolataiban nem önfeláldozó, a kölcsönösséget kedveli, tehát amit ad, azt visszavárja. A nyitottság ellenére távolságtartó, egy szintig enged csak közel másokat, amit természetes önvédelem, de szüksége lenne a belső harmónia megteremtése érdekében néhány emberre, akikben tényleg megbízhat. Kritikai érzéke azonban, amely mások irányában olykor finoman, máskor élesebben nyilvánul meg sokakat visszatarthat attól, hogy szorosabb barátságot építsenek ki Önnel. A mechanikus munkavégzés nem jelent Önnek igazán örömöt, inkább a változatosságot kedveli. Munkájában önértékelése jobb, mint magánéletében, mivel azonban a végzett tevékenység nem igazán megterhelő az Ön számára, próbáljon meg nyitni az új szakmai vagy egyéb ismeretek felé. Intellektuális képességei mindenképp lehetővé tennék továbbképzését és önmagáról alkotott képe is pozitívan változhatna a sikerek hatására. H. B. Találomra felütöm a második kötetet: „ És ki mit gondol, mit fognak Európába megérkezésünkkor legelébb is kérdezni tőlünk? Hát ti mivel tüzeltetek, mielőtt eljöttetek otthonról? Mi bizony csutkával fűtöttünk - ezt fogjuk mondani? De itt, a lajbizsebben van a legutóbbi gáz- és villanyszámlánk is - kifizethetetlen -, ami miatt kereket oldottunk otthonról, így jutván el Európába. De ha akarja, Európa kifizetheti helyettünk a számláinkat. Ha már idecsalogatott, ha már magához édesgetett bennünket... Egyébként Isten óvjon bennünket a nagy, kemény, hideg téltál. Mert ez a kormány már aligha." És így, közel hétszáz oldalon keresztül, két kötetben. Végh Antal saját kiadásban jelentette meg legújabb könyvét. Nincs béke az almafák alatt címmel. Publicisztikákat, riportokat, szociográfiai írásokat gyűjtött össze, olyanokat, amelyeket a rendszerváltás óta írt és vagy megjelentek különböző lapokban - vagy nem. A második kötetet záró írás így kezdődik: .Jelentem az ország felelősséggel gondolkozó hányadának, hogy a serke kikelt! Egyelőre még csak egy példányban. Ha ugyan Tocsik Márta egy példányban létezik, ha csak nincs belőle ebben az országban már légiónyi." Félek, Végh Antal újabb pernek néz elébe. Egyelőre azonban fogadja a vendégeit. 1996. november 12-én, kedden délelőtt 11 óra van. Helyszín: Óbuda, Lajos utca, a Régi Sipos emeleti különterme. Vagy százan lehetünk. A terített asztalokon négyféle poharat számolok, a legkisebb tele: kisari 10 éves szilvapálinka van benne, eperfahordóból, aszaltszilvával. Ezt persze nem a kóstolásból tudom, hanem a programot és a menüt is ismertető meghívóból. (Amúgy a pálinka szemre is szép, halovány barnás színű és az íze fenséges.) Kellemes zsongás. Az asztalszomszédok ismerkednek egymással. Az író az ajtóban fogadja az érkezőket, a nőknek kezet csókol, a férfiakkal vagy simán kezet ráz, vagy a vállukat átfogva meglapogatja a hátukat is. Ők a barátai. Csukás István például. Somolyog ősz bajusza alatt, föláll, megkocogtatja a poharát: az új könyv sajtóbemutatóján (mert ott vagyunk) ő vállalta a „levezető elnök" felelősségteljes feladatát. Bemutatja Szabados Mihály színművészt, aki a vendégseregnek amolyan bemelegítésként Veres Péter és Ratkó József verset szaval. Szatmáriak. Mint a szilva. Meg a pálinka. Meg Végh Antal. Kamarakórus következik. Az egyenruhás fiúk és lányok nehezen küzdik be magukat a zsúfolt asztalok között a terem végébe, de csak fölállnak idővel, udvarias taps, rákezdik. Őszinte ámulat, vastaps. Nagyon jó kis kórus a Gastoldi. Vezényelt Végh Katalin, az Író lánya. Énektanár és karmester a Kodály zeneiskolában. Könyvismertető jön: dr. Romány Pál egyetemi tanár (exminiszter) emelkedik szólásra, azt mondja, olvassuk el a könyvet. Pohárköszöntő: mondja Gerbovits Jenó gazdálkodó (exminiszter). Azzal fejezi be, hogy ó kisgazda, Végh Antal meg nagygazda. • Tényleg: mennyi földje van? - érdeklődöm órák múlva, megettük már az ebédet, megittuk rá a Töki Chardonnay-t, vagy a Passatuti fehér bort Újfehértóról, vagy a Gáborjáni Oportót, sőt a Nyíri vinkót is; a vendégek zöme már el, az író csak a búcsúzkodások után ér rá nyilatkozni. - Én nagybirtokos vagyok és nagy átok alatt élek. • De mekkora az a nagy? - Száz hold. • Mi terem rajta? - Semmi. Legeló. • Az almának vége? - Az utolsókat rúgja az almáskert. • A szarvasmarhát még megéri tenyészteni? - Azt sem éri meg, de jobban szeretem az állatokat, mintsem ebek harmincadjára hagyjam. Még három birkám is van. • Azért megél, úgy látszik. Könyvet ad ki és fűt-fát etet a patinás óbudai étteremben... - Nem fűt-fát, a barátaimat. • Hány embert tart el? - Kilencet. A családomat. • Hány embert foglalkoztat a birtokon? - Egy családot. Én viszem a szellemi vonalát a vállalkozásnak, ők a fizikait. • Mikor ír? - Amikor a kedvem úgy tartja. Amikor eszembe jut valami. • Mostanában mi jut eszébe? - Egy-két hét pihenőt tartok ezután a könyv után, azután hozzálátok megint: • Mi foglalkoztatja? - Ami mindenkit foglalkoztat. • Honnan tudja, kit, micsoda? - Benne van minden a levegőben. A téma nem az utA menü Egy pohár kisari 10 éves szilvapálinka eperfahordóból, aszaltszilvával; Túr-vidéki raguleves báró Kende Zsiga szájíze szerint; Szamos menti borjúszelet rántva, petrezselymes burgonyával; Marhapörkölt gombás tarhonyával, csordapásztor módra; Almakompót Unyból, Erdőháti kaprosdübbencs. Végezetül: a tiszteletpéldányok átadása cán hever, hanem a levegőben van. Azt írom meg, ami az emberekkel meg velem történik, meg az állataimmal. • Ez a 43. könyve. Mit akar még mindenképpen megírni? - Két történelmi regényt. Az egyik arról szól, hogyan lett Szatmárnémetiből román város. Ott voltam diák '44-45-ben és a szemem előtt történt minden. A másik pedig az 1945-ös orosz bevonulásról szól. Ezeket nem írta még meg senki. • Fikció lesz, vagy dokumentum? - Vegyes. Saját emlékeimből dolgozom, de a költészetet sem hanyagolom. • Vállalkozó típusnak tartja magát? - Addig nyújtózom, ameddig a takaróm ér. Ma már üzleti vállalkozásra, anyagi szerzésre nem volnék képes. Csak az irodalom érdekel. • A pénz nem? - Nem. Túl vagyok ezen. Tudom, hogy a pénz nem minden. • Ha van... - Nem élek anyagi szükségben. • És az irodalom miért érdekli? - Mert nagy megnyugvás számomra, ha valaminek a Gyengénlátástól a vakságig f-l-P a legegyszerűbb optikai módszer a látásjavításban Elő bemutató Look különleges termékek képviselete Dankó P. u. 16. sz. h-k: 14-18 órakor 06-20-429-866. végére kitehetem a pontot. És ezt a nyugvópontot üldözöm egész életemben. • Nyugodtnak látszik. - Az vagyok. Jót tesz nekem ez az életforma, amit választottam. Egyszer az irodalom, másszor a szarlapátolás. • Pedig állandóan dühöng valami miatt. Vagy ez csak az olvasók érzékcsalódása? - Nem, írás közben is dühöngök. Van úgy, hogy sírok, miközben írok. Fölmegy a vércukrom, a vérnyomásom, gyorsabban ver a szívem. De úgy akarok élni, mint a többi ember ebben a szerencsétlen országban. • Mit gondol, mi lesz itt? - A sárga földig jutottunk. Most már nincs más hátra, mint elrugaszkodni. Forradalmi változás lesz, olyan, mint 1848-ban. A mélységekben már készülődnek az erők. A nép mindig kitermeli magából az erőt. Csak a fiatalokban bízom. Mózes sem volt hajlandó az öreg zsidókkal bemenni az ígéret földjére. Azt mondta, dögöljetek meg, veletek már nem lehet menni semmire! Majd az újakkal, a fiatalokkal! Itt is éppen így lesz. • Az író föláll, mert dr. Romány Páltól el akar köszönni. Még dedikálja a könyvet, fölhörpintünk némi Gáborjáni Oportót és Otellót. A szomszédos széken ott a piros Mikulás-zacskóban az ajándék, amit az unokatestvérétől, Végh Endrétől kapott az imént. Régi magyar almafajtákból van a zacskóban néhány, kóstolóba. Gonddal ápolt, egyedi fák termése. Egy jól megtermett, nagybajuszú ember nézegeti a válogatott almákat. O is fölszólalt a könyvbemutató alkalmából: múzeumigazgató az (ró szülőföldjén, Szatmárban. A hozzászólásában először a szülőföldet jellemezte végeérhetetlen jelzőkkel és szeretettel, aztán vaskos mondatokat kaptak, akik tönkretették mindeme szépséget. Az íróbarát a többi között ilyeneket kapott a múzeumigazgató úrtól: „ A nyflt sisak ugyan sebezhető, de kemény pucára vall." A közönség bólogatott és tapsolt. Naná! Ha csak a rendszerváltás utáni éveket nézzük: annyi elvesztett per, fölfüggesztett börtönbüntetés, elutasított kivándorlási útlevél (Szlovákiába nem engedte Boross belügyminiszter úr, merthogy büntetett előéletű!), annyi kihúzgált unyi almafa (Uny község Komárom megyében van, ott az író birtoka és felépült az egykori szatmári házuk tökéletes mása) és annyi tehénből saját kezűleg kihúzgált borj után... Legalább taps jár. No és azt se hagyjuk ki a számftásból, hogy pazar menü után vagyunk... Sulyok Erzsébet —yjOA. LtauA. iuipöv . íL « füérG fv^s ts^uA. A-A,(Jt, k ck-A tu-uv-d -nJc-cn^ • Személyiségkép, az írás alapján Gyors reakciók