Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-14 / 266. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. Nov. 14. KITEKINTŐ 5 Kaposvár messze van... Vagy-vagy Hirdetés a szegedi cipőgyár előtt, egy akácfa törzsén: „Figye­lem! November elsején egy Tímár utcai épület­ből eltűnt TAIFUN tí­pusú Mountain-Bike ke­rékpárom. A becsületes megtaláló magas juta­lomban részesül. Vagy visszavásárolnám." B. A. A szó: veszélyes fegy­ver. Két mondatból ha­mar következik a harma­dik, a következtetés. Ha Szegeden valaki azt hall­ja, hogy „Lemondott az alpolgármester", a „Vek­tor-ügy miatt", akkor máris adott a következte­tés: tehát a Torony alatt mégiscsak „levonták a személyi konzekvenciát". Csakhogy az állítássoro­zat nem a szegedi, hanem a kaposvári városházán érvényes. Ott, ahol az ügy tisztázására rendkívüli közgyűlést hívtak össze, ahol a (tiszteletdíjas) al­polgármester elismerte, hogy a Vektor Rt.-vel kö­tött szerződések születése idején jogszerűtlenül járt el, s ennek következtében le kell mondania megbí­zatásáról. De Kaposvártól Szeged messze van. Közéleti Kávéház • DM-információ A férfi jelentősége a gyer­mek korai fejlődésében és a női-férfi szerepek változása a témája a 18 órakor kezdő­dő beszélgetésnek a TIT­székházban (Kárász utca 13.). Vendég: dr. Lust Iván pszichiáter, pszichoanaliti­kus, a Saját Úton Alapítvány kuratórium elnöke. Beszél­getőtárs: dr. Tímár Judit ge­ográfus (MTA Regionális Kutatások Központja). A Magyarországi Női Alapítvány rendezésében, a PHARE támogatásával szer­vezett sorozatban most in­kább a férfiak felé fordul a figyelem. Dr. Lust Iván olyan izgalmas kérdéseket feszeget, mint az apai tekin­tély lerombolódásának okai, „a férfi nőiességétől" való megfosztásának jelensége. De szó esik a szülők fantázi­ái és a gyermek fejlődése közti viszonyról, az alterna­tív szülési módszerekről és a nemi azonosságudat „politi­kafüggőségéről" is. Egyetem a Honvéd tévén • Munkatársunktól A József Attila Tudo­mányegyetem a Honvéd téri, egykori laktanya épületének egy részébe költözött. A Honvéd tér 6. számú ház földszintéjén 1994-ben 481 négyzetméteren elkezdődött a közgazdászképzés. Az épületben az egyetem tavaly nyár óta 300 négyzetmétert bérel. A Közgazdasági Tan­széket szolgáló tantermek és irodák nagyobb területet igé­nyelne, derül ki a JATE ké­relméből. A szegedi közgyű­lés a minap döntött: a nagy épület III. lépcsőházi szár­nyában összesen 369 négy­zetméter alapterületű helyi­séget, továbbá két (a 49. és 50. számú), összesen 54,7 négyzetméter lakást 2005-ig ingyen bérbe adja az egye­temnek. A helyiségek egy közös folyosóról nyílnak, s átalakítás után ott irodák, tantermek alakíthatók ki. A 20 millió forintos nagyság­rendű beruházást a JATE vállalja. Képeslapok a Forrásban Ötödik alkalommal ren­deznek kiállítást több évtize­des képeslapokból. A szege­di gyűjtő - Putics Miklósné és ötödik osztályos unokája. Szűcs Gergely - most ötödik alkalommal, közel kétszáz régi és mai képeslapot állít ki több ezres gyűjteményéből a Forrás Szálló halljában. Töb­bek között régi szegedi anzi­xokat is bemutatnak a tegnap megnyílt és november 24-ig látogatható kiállításon, amely délelőtt 10-től este 6 óráig várja a látogatókat. Magdi, az örökifjú Mi hisszük legkevésbé, hogy Somogyi Károlyné het­venéves. Hiszen most is köz­tünk van. Sürög-forog, dol­gozik, igazi örökifjú módján. Igaz, már rég nyugdíjba ment, de ma is éppúgy szá­míthatunk rá, mint annak előtte. És hányszor van, hogy csörög a telefon, 6 je­lentkezik a témával, szól, hogy hamarosan hozza a fo­tót. Mert sokszor ma is neki szólnak, őt hívják olvasóink, ha baleset, ha tűz van. Vagy éppen aranylakodalom. Szeged-szerte ismerik és szeretik. Kaphat-e ennél töb­bet az újságcsináló ember? Amikor tegnap köszöntöt­tük, esetek, történetek tá­madtak fel bennünk a múlt­ból. És beláttuk, mindmeg­annyi a város története is. A városé, amelynek hű króni­kása. A történetek sorából egyet szeretnénk megosztani olvasóinkkal is. Válogatás közben félretettük azokat, amikor a hatvanas években egy robogóval járta Szeged környékének havas-jeges út­jait. Félretettük az árvízhez, olajkitörésekhez, politiku­sokhoz kapcsolódókat. És kiválasztottuk a leghétköz­napibbat. Történt, hogy amikor el­készült a tarjáni víztorony, a vízművek főmérnökével, Szilléry Lászlóval fölmász­tunk a tető alatt körbefutó nyitott folyosóra, fotózni, anyagot fölvenni. Amikor is Magdi egyszercsak eltűnt. Végül fölöttünk, a korlát és párkány nélküli tető lapos betonkorongjának szélén áll­va találtunk rá, amint fotózta a várost. Szólni sem mer­tünk, míg el nem jött a szé­dítő mélység pereméről. És ő értette legkevésbé, miért patakzik a víz a főmérnök homlokán. Hivatásszeretetét illuszt­ráló történet ezer is akadna. De magáért beszél, hogy ma is köztünk van, hetvenéve­sen is dolgozik. Az örökifjú Magdi, Somogyi Károlyné. Isten éltesse! Sz. I. Tegnap köszöntöttük Somogyi Károlynét, lapunk fotóriporterét hetvenedik születésnapján. (Fotó: Miskolczi Róbert) A Ricoh irodagép-bemutatója • Munkatársunktól A Ricoh Hungary és az Irodagép Kft. ma, csütörtö­kön fél 12-kor irodatechni­kai bemutatót rendez a Me­gyeháza aulájában. Ennek keretében különböző digi­tális berendezéseket, máso­lógépeket, faxokat tekint­hetnek meg az érdeklődők. A Ricoh nevet az ország­ban még mindig elsősorban a kötszerekhez kapcsolják, holott a világ egyik legje­lentősebb irodatechnikai gyártója. Japánban a legna­gyobbnak számít, s Európá­tól az USA-ig több mint 35 saját vállalattal rendelke­zik. Magyarországon 15 márkakereskedő áll a part­nerek rendelkezésére, Csongrád megyében pél­dául a 8 éves irodatechni­kai múlttal rendelkező Iro­dagép Kft. A mai megnyitót követő­en Kaszás Nándor, a Ricoh Hungary kereskedelmi igazgatója tart előadást Di­gitális megoldások a jövő irodatechnikájában címmel. • Miért halt meg Tímár Attila? Vérbelégzés, ruhaégetés Kedden hajnalban hol­tan találták Tímár Attila 16 éves szegedi lakost. A fiatalember október 31­én tűnt el, s azóta nem lelték nyomát. A megyei főkapitányság emberölés büntette alapos gyanúja miatt indított eljárást, amit indokolt, hogy Tí­már Attilán több külsé­relmi nyomot is találtak, amelyek kizárják az ön­kezüséget. A terhelt is­meretlen. Egy 18 éves fiatalember lelt rá a halott Tímár Attilára Szeged egyik elhagyatott ré­szén, a gazdzsungelnek is be­illő Franciahögyön. Az elsőd­leges orvosszakértői véle­mény nem tudta egyértelmű­en megállapítani a halál okát. Ami bizonyos: Tímár Attila nyakán találtak egy zsineget, az azonban nem szorult rá az elhalt torkára, erre utaló sérel­mi nyomot sem fedeztek fel. Találtak viszont több, hegyes tárgytól származó szúrt sérü­lést szintén a nyakon, s a bon­colás eredménye szerint ez volt a halál oka. Nevezetesen: Tímár Attila vért lélegzett tü­dejébe, s megfulladt. A külső sérülések „gyűjteményét" gazdagítja, hogy a fiatalem­ber ruháját több helyen meg­égették. Egy hete volt halott. Tímár Attila egy szegedi szakközépiskolában tanult két évig. Másodév végén öt tárgyból bukott, majd „átiga­zolt" egy másik középfokú tanintézménybe. Itt a máso­dik osztályt kezdte ismét, s próbált beilleszkedni a kö­zösségbe. Nem sok ideje ma­radt rá. Két hónap múlva meghalt. Az új iskolában nem ismerték. Barátai nem voltak, ennyi idő alatt talán nem is lehettek. A régi isko­lához fűzték ezek a szálak, s mint egyik tanára mondotta, „diszkókba járt, bár csendes, halk gyerek volt, soha nem volt vele gond." Az új iskola nevelői elzárkóztak a nyilat­kozattól, de sokat nem is mondhattak, mert nem ismer­ték Attilát, főleg nem előéle­tét. A korábbi intézményben a következő felvilágosítást kaptuk egy titkárnőtől, némi konzultációs szünet után: „Tímár Attila az 1996/97-as tanévben nem tanulója isko­lánknak." Közben kiderült, hogy a „néhai" iskola az eltűnést kö­vetően nem segítette a rend­őrség munkáját, nem járultak hozzá a tanulók, Attila volt barátai meghallgatásához. A nyomozás tovább folytatódik, talán pár nap múlva mi is okosabbak leszünk. Arató László • A város a „semmit" adta el Kis szegedi telekspekuláció? Egy telek lehet annyi­ra jó helyen, hogy nagy hibákat nem tud elkö­vetni az, aki áruba bo­csátja. Egy telek lehet abszolút értéktelen - is. A hozzáértő azonban aranyat hozhat ki belő­le, ha látja azt, amit más nem, ha informálódik, szervez, utánajár. És ter­mészetesen ha a szeren­cse is mellé szegődik, hi­szen egy-egy üzlet balul is elsülhet. A veszprémi H. G., a tör­ténet egyik főszereplője, úgy tűnik, egyelőre jól spekulált. Igaz, még nem ért saját tör­ténete, beruházása végére. A veszprémi H. G. ugyanis ügyesen dolgozott két, egymás mellett fekvő szegedi telekkel. Az egyik 1994-ig a város tulajdonában volt (ezen áll jelenleg a harmadik körúti Ésso-kút), a másik pedig, a Deák gimná­zium, gyógyszertári központ mögötti a szentesi Cs.-csa­lád, pontosabban öt örökös tulajdonát képezte. A„hús" és a „csont" Cs.-ék telkének egy részét 1970-ben kisajátította a vá­ros, a gyógyszertári központ építése miatt, a többire azon­ban nem tartott igényt. Cs.­ék kérték volna a törvény ér­telmében - miszerint elkez­dett kisajátítást be kell fejez­ni - a terület többi részének a megvásárlását is, ám ez el­maradt. Több mint húszéves huzavona után, 1994-ben je­lentkezett a veszprémi illető­ségű Holzex Kft. ügyvezető­je, H. G., hogy megvásárol­ná a telket. Ezzel egyidejű­leg a városnak is ajánlatot tett a szomszédos (az egy­szerűség kedvéért benzinku­tas) telek megvételére. Borvendég Béla építész, az akkori városrendezési bi­zottság elnöke jól emlékszik, mennyit tárgyaltak a telek sorsáról, eladásáról. Mint mondotta, az egyik (a ben­zinkutas) terület volt a „hús", a másik, a szentesieké az értéktelenebb, a „csont". Szemlátomást egyik a másik nélkül nem élt volna meg. Dr. Lippai Pál, Szeged akkori polgármestere el­mondta, az eladás előtt ké­szült részletes rendezési terv a területre. Mivel a Holzex Kft. azzal kereste meg a vá­rost, hogy az első ütemben benzinkutat szeretne építeni, a vagyonkezelő bizottság Épül az újabb szegedi bevásárlóközpont. (Fotó: Karnok Csaba) kompromisszumot ajánlott: csak akkor ad engedélyt üzemanyagtöltő állomás lé­tesítésére, ha mellette (mö­götte) áruház, avagy szolgál­tatóház épül,* méghozzá olyan magasságú, amely el­takarja a benzinkutat, első­sorban az iskola érdekeit szem előtt tartva. A közgyűlés a Holzex ajánlatát megszavazta, és a város képviselői 1994. szep­tember 8-án aláírták az adás­vételi szerződést 5269 négy­zetméternyi terület értékesí­téséről. A vételár 26 millió forint volt. (Ez közel 5 ezer forintos négyzetméterenkén­ti árat jelentett, ami akkori­ban reálisnak tűnt - leg­alábbis kérdéseimre vála­szolva többek között ezt mondta a vagyonértékeléssel foglalkozó Limit Kft. ügyve­zetője, Bozsó Miklós is.) Csere-bere, fogadom A város tehát nem csinált rossz üzletet - ha így néz­zük. Kérdés: számon lehet-e kérni egy testülettől, hogy nem „spekulál" elég jól az ingatlanaival és azokból nem hoz ki még az eddigieknél is több hasznot...? Különben a Holzex a szomszédos telket - amely nagyobb volt, 6865 négyzetméter - az örökö­söktől is megvásárolta, ugyanebben az időben, ha­sonló áron. És itt a történet akár véget is érhetne, ha nincs az a folytatás, ami miatt a városban is „találgatnak." A volt városi telket ugyanis a Holzex Kft. egy hónap múl­va, 1994. november 14-én már tovább is adta az Esso Hungária Kft.-nek, 98 millió forintos vételáron. A négy­zetméterár megközelítette a „rózsadombi" 20 ezret ­mondták a szakértők. Ekkor kezdtek kérdéseket föltenni a városlakók, az összeg ugyanis „szájról száj­ra járt". Miért nem a város­tól vette meg az Esso? És miért ennyiért? A rejtély örökre rejtély maradt volna, ha a régi, Cs.­féle telket nem adja tovább a Holzex a Provincia Kft.-nek, méghozzá 1995. szeptember 12-én. Kerek 1 millió forin­tért. (Az eladás előtt a Hol­zex és az Esso a földhivatal­hoz telekmegosztási kérel­met is benyújtott, amelyben az Esso területe csökkent, a másik pedig ugyanannyival nőtt.) A meghökkentően kicsi vételár, valamint egy leg­utolsó, földhivatalban meg­tekinthető információ - mi­szerint az Esso és a Provin­cia „telket cserél" — miatt a szegedi vájtfülű ingatlansza­kértők azonnal rájöttek a ti­tok nyitjára: a két telek egyesült. Vagyis az Esso azért nem fizette túl a Holze­xet, mivel értesüléseink sze­rint valószínűleg már első lépésben két telket szerzett meg a 98 milliójáért: 51 mil­liót kapott a város és a Cs.­család együttesen, Szeged további 10 milliót a közmű­vekért (amelyeket ki kellett váltani), a többi a telekspe­kuláns, azaz a „felhajtó" cég haszna. A képet árnyalja, hogy a H. G.-féle Holzex Kft. a H. G.-érdekeltségű Provinciá­nak adta el 1 millióért a tel­ket. Annak a Provinciának, amely H. G. szerint csak egy befektetésszervező kft. A felhajtó magányossága H. G. elmondta: a város belekényszerítette a céget egy olyan építési tervbe, amely kivitelezhetetlen volt, ezért a sok adásvétel és cse­re. Most viszont már elkez­dődött a bevásárlóközpont kialakítása, amely jövőre, az év első félévében el is ké­szül. A beruházás közel 600 millió forintos nagyságrendű és egy építőközösség a kivi­telező. H. G. szerint a város a „semmit adta el", az ő ér­deme, hogy az ügyek idáig fejlődtek. S mivel nem álla­mi pénzekről van szó, „nem egy Tocsik-ügyről", nem lenne szabad, hogy bárkit is érdekeljen: ki, mit, mennyi­ért ad tovább. Tűhegyi József SZDSZ­es képviselőnek ennek ellen­ére csípi a szemét, hogy dr. Tímár László fideszes képvi­selőtársa „benne van" a Pro­vinciában. Ezt elmondotta volt a legutolsó közgyűlé­sen. Fakat* Klóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom