Délmagyarország, 1996. november (86. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-09 / 262. szám

könyvespolc • Grand Petrol: felmentő ítéletek - kérdőjelekkel Százmilliókat spóroltak a vámon i hírek Egy egészen friss világsikert talál az olvasó, ha az amerikai (rónö, E. Annié Proulx regényét elolvassa. hiszen az 1993ban kiadott Kikötői hirek röpke két év alatt olyan díjakat hódított el. mint a Pulitzer-díj, a Nemzeti Könyv-díj vagy a Chicago Heartland-dfj. A kanadaifrancia származású, de az Egyesült Államokban élő szerző életrajzi ihletésű könyve rövid idő alatt akkora siker lett. hogy az Államokban például már a harmadik kiadásánál tartanak. A siker titka a könyv nyugodt, érdekes mesélő módja, amely nem törekszik arra, hogy minden oldalra egy konfliktust teremtsen, hanem hagyja, hogy az események a maguk valódi módján folyjanak. Ez a visszatérés a klasszikus amerikai regényírás, Faulkner vagy Twain stílusához, illik a mai olvasó ízléséhez is, aki örül, hogy a kultúrszemét hazájából végre egy kiváló, ízig-vérig amerikai regényhez jutott. Az ősei szülőföldjére visszatelepült Quoyle története UjFundlandon egy teljesen hétköznapi történet, amelynek éppen mindennapisága kapja meg az olvasót. (E. Annié Proulx: Kikötői hírek. Európa Kiadó. 1996, 440 old.) Háború a világ végén Egy dél-amenkai# történelmi regény, amelyet mar csak azért is érdemes kézbe venni, mert a magyar olvasó legfeljebb Mario Vargas Llosa egy másik regényéből ismerhet történelmi témájú regényt Dél-Amerikából. A világhírű perui író, aki még hazája elnökválasztásán is elindult (igaz, valamivel lemaradt), ezúttal Brazíliából mesél el egy múlt századi történetet, melynek hőse egy afféle szent ember, egy prédikátor, akinek az életén keresztül egy letűnt korszak tárul elénk. A latin-amerikai típusú forrongások kezdetén járunk, amikor a modern értékek az egykori fejlett civilizációk helyén épp csak elkezdik küzdelmüket a gyarmatias beletörődéssel. Llosa a humanizmusra felesküdött író tisztán látásával láttatja az eseményeket, és elég bölcs ahhoz, hogy a képzeletnek is teret engedjen az olvasó számára. A háború a világ végén igazi nagy regény; ha Hemingway élne, őt is megragadta volna a történet és annak holdudvara. A Llosát még nem ismerő magyar olvasó talán a dél-amerikai irodalmat szereti meg a könyvvel. (Mario Vargas Llosa: Háború a világ végén, Etűd Kiadó, 1996, 560 old.) SToütien fiimtjueHjái Szeged, Kossuth L. sgt. 1. "B 312-457 Lányok és rendörök Irodatechnikában (fűként másolástechnikában) jártas szerviztechnikust keresünk felvételre. Saját gépkocsi szükséges Pályázatokat 1996. november 15-ig várjuk .Szeged ás kornyéke 792" jeligére e ^iSajtObázba. Az elmúlt hónapok talán leghirhedtebb vagonjai... (DM-archív) 9 Eger (MTI) Ez idáig hét hatvani rendőrt függesztettek fel a munkavégzés alól azt követően, hogy kiderült: kapcsolatot tartottak fenn az M3-as autópálya mentén lányokat futtató leánykereskedőkkel, és egyikük a bűnözőkkel kötött megállapodás alapján rendszeresen igénybe is vette az örömlányok szolgáltatásait. Utóbbit azonnal elbocsátották. Emellett büntető eljárást indítottak kerítés, nemi erőszak és személyes szabadság korlátozása miatt három személy ellen, akiket a bíróság előzetes letartóztatásba helyezett. N. T. és felesége, valamint Gy. F. gyöngyösi lakosok 1993. nyarától olyan nőket futtattak Hatvan határában, az autópálya mentén, akiket korábban 20 ezer és 500 ezer forint közötti áron szabályosan megvásároltak más bűnözőktől. A lányokat N.-ék gyöngyösi házában több hónapon keresztül, le• Washington (MTI) Nemi erőszak elkövetésével és szexuális zaklatással vádolják az amerikai hadsereg három kiképző tisztjét. A nyilvánosságra hozott vád szerint a letartóztatásban lévő gyanúsítottak női újoncok terhére követték el a bűncselekményeket. A három vádlott - egy százados és két őrmester egy marylandi kiképző támaszponton teljesített szolgálatot, ahol több száz női újonc volt irányításuk alá beosztva. Már szeptemberszögezett ablakok mögött fogva tartották és veréssel prostitúcióra kényszerítették. A vizsgálat során felmerült, hogy a bűnözők a testület tagjaival is kapcsolatban állhatnak, ezért a rendőrök nagyszabású ellenőrzést tartottak a területen. Az ezt követő kihallgatások során kiderült, hogy T. I. hatvani törzsőrmester megállapodott a bűnözőkkel: amennyiben a leánykereskedők az adott területen saját maguk rendet tartanak, nem háborgatják a lányokat. Ennek fejében a törzsőrmester rendszeresen igénybe vette a prostituáltak szolgáltatásait. T. I. ellen eljárást kezdeményeztek. Büntetőeljárást indítottak kötelességszegés miatt T. I. három kollégája ellen is. További két rendőrt rajtakaptak, amint szolgálatban „kártyacsatát vívtak" a leánykereskedőkkel, ezért őket is kötelességszegéssel vádolják. ben vizsgálat indult ellenük, miután az egyik újonc panaszt tett a parancsnokságon. Azóta tucatnyi feljelentés érkezett az illetékesekhez. Valamennyi bűnöst hadbíróság elé állítják: a katonai büntető törvénykönyv alapján akár életfogytiglani börtönre is ítélhetik őket. A szárazföldi erők minisztere, Togo West és a haderőnem vezérkari főnöke, Dennis Reimer megdöbbenésének adott hangot az eset miatt. A történet a nyilvánosság számára egy féloldalas újság-hirdetéssel kezdődött, amely 1995. február 20. körül jelent meg. Ebben a szegedi Grand Petrol Kft. kürtölte világgá, hogy 82,50 forintért kínálja a 95-ös oktánszámú, ólmozatlan benzin literjét. Vagyis 6 forinttal olcsóbban, mint az akkoriban jellemző nagykereskedelmi ár. Tóth Andor, a későbbi elsőrendű vádlott február 22én újságírói kérésre válaszolva elmondta, hogy cége több éves szlovák kapcsolatainak köszönhetően tett szert ilyen kedvező ajánlatra. A szlovákok ólmozatlan benzinjének ugyanis tonnánként 208 dollár - 111 forintos akkori középárfolyamon számolva 23 ezer forint volt a határparitása, vagyis ennyiért szállította a partner a határra. Onnan már a Grand Petrol költségére érkezett meg a benzin Szegedre, mégpedig praktikusan vasúton, tartálykocsikban, hiszen a Csongrádi sugárút végi, volt Merkur-telep iparvágányokkal rendelkezik. A szállításon túl a szegedi céget terhelte még a készletezés, az áfa, a környezetvédelmi adó, az útalap megfizetésének kötelezettsége. Az önköltség így emelkedett literenként 79 forintra, s erre jött még a 2,50-3,50 forint haszon. A kft. ügyvezető igazgatója akkor úgy nyilatkozott, hogy az akciót év végéig szeretné folytatni, valamint arról is beszámolt, hogy 2 millió liter benzint készleteznek, amiből napi 50-100 ezer liter fogy. Tóth Andor hangsúlyozta, hogy Mertcontroll által bevizsgált üzemanyagról van szó, ami azért lényeges, mert sokan pancsolnak ólmozatlan benzint mosóbenzinből és toluolból. S mivel ennek még alacsonyabb a beszerzési ára, a Grand Petrol csak így tudott versenyben maradni. Az ügyvezető szerint ugyanis nem a MOL nagykereskedelmi ára volt a kiindulási alap, hanem a szabadpiacon forgó, nem mindig bizonyított eredetű ólmozatlan benziné. A MOL áruforgalmi vezetője érthetően óvatosan fogalmazott, amikor tavaly február végén a szabadpiacon vásárolható ólmozatlan benzin után érdeklődtünk. Egyéb magánkereskedők dolgaival nem foglalkozunk - mondta -, mi több ponton és rendszeresen ellenőrzött üzemanyagot forgalmazunk, azokért garanciát vállalunk, mint ahogy azért is, hogy minden adót befizetünk, költségvetési kötelezettségeinknek eleget teszünk. A MOL ólmozatlan benzinjének nagykerára akkoriban 88 forint 75 fillér volt. A telefonbeszélgetés a Grand Petrol ügyvezetőjével még viszonylag gyorsan összejött, a fotózás már nehezebben. A portánál rádiótelefonnal bőven felszerelt, megtermett urak fogadtak bennünket, pontosabban mindaddig a kerítésen kívül tartottak, amíg nem beszéltek az egyik kisfőnökkel. Azután kinyílt a kapu, de hiába volt elvi engedélyünk, az ügyvezető megbízottja sajnálkozását fejezte ki főnöke távolléte miatt, s azt kérte, halasszuk el a fotózást. (Egy magánvállalkozás tartályautója vételezett éppen, oldalán óriási felirattal, talán ezért nem volt alkalmas az időpont a felvételek elkészftésésre.) Később, néhány telefonváltást követően - mindegyik után ki kellett húzni valami apróságot az anyagból - végül kizárólag a kihalt telepen dolgozhatott kollégánk és a fényképezőgép; csak a vasúti tartálykocsikat ábrázoló fotóval jelenhetett meg az írás. Mi is történt valójában? A vádirat szerint a múlt év február 11-én a szobi vámhivatal 11 vagon, azaz 670 ezer liter, a hazai nagykereskedelmi ár szerint körülbelül 55 millió forint értékű 95-ös oktánszámú benzin beléptetésésről értesítette a szegedi vámhivatalt. A benzin két nap múlva meg is érkezett a rókusi pályaudvarra. A fuvarozást végző MÁV a vagonokat elhelyezte a Grand Petrol által bérelt, volt szegedi Merkurtelep iparvágányain. A második, 640 ezer literes, 53 millió forint értékű szállítmány február 20-án érkezett Szegedre. Tóth Andor egyik szállítmány vámkezelését sem kérte. Felmerül a kérdés, hogy a MÁV miért adhatta ki az árut, miként tolhatta ki a szerelvényeket a vevő iparvágányaira? A válasz egyik része az, hogy a pályaudvaron akadályozta volna a forgalmat, illetve az akkori szabályok szerint - állítólag elég volt, ha a címzett írásban elismerte, hogy a küldemény vámáru. Hónapokig csend volt, majd május 3-án a vámhivatal szakemberei ellenőrizték a Grand Petrol telephelyét. Mindenki legnagyobb elképedésére azonban a 22 vagont üresen találták. A benzin elfogyott, vám és egyéb közterhek befizetése nélkül. A csodálkozás nem nagyon érthető, hiszen ha egy 1,3 millió literes - korábbi készlettel együtt talán kétmilliós - benzinszállftmányból napi 50-100 ezer liter elkelt, mint ahogy azt az ügyvezető nyilatkozta február végén, akkor matematikailag elfogy a szállítmány május elejére. (Az túl merész feltételezés, hogy a hirdetés nyomán csak a korábban szabályosan elvámolt készlet fogyott, s a februári két szerelvényhez két hónapig senki sem nyúlt.) A május 3-i, meglepő eredménnyel járó vámos vizit után május 9-én született meg a Grand Petrol magyarázata, Tóth Andor akkor tett feljelentést a tőle telephelyet bérlő Aramco Kft.-hez tartozó ismeretlen személy ellen, mert az eltulajdonította a februárban hozzá érkezett benzinszállftmányokat. Az ügy egyik kulcsa az Aramco Kft. Az egymillió forint törzstőkéjű társaság ügyvezetője, Kovács Imre az olaj behozatalára ugyan importengedélyt kért az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól, ám belföldi átvevőként a nem létező Primo Bt.t jelölte meg. Az elismervényt, amelyben a fantom Primo vállalja, hogy az Aramco Kft. által behozott üzemanyagot értékesítésre átveszi, a vádirat szerint Kovács Imre hamisította. Ezért a másodrendű vádlottat 130 ezer forint pénzbüntetésre ítélte a bíróság. Az Aramco Kft. még 1993-ban alakult Italimpex néven, olasz és magyar tulajdonossal. Az előbbi 1995ben kiszállt és Fontos Péternek adta el üzletrészét, Kovács Imre maradt. Végül az egész az ügyben később főszereplővé előlépett Bárányi Lászlónál kötött ki, ám ennek a cégbíróságon semmi nyoma. Ezen nem kell nagyon csodálkozni, mert a személyi igazolvány, amivel Bárányi László néhány hetes tündöklése alatt végig igazolta magát, a Budapesti Rendőr-főkapitányság IX. kerületi igazgatási osztályáról tűnt el, kitöltetlenül, még 1994 márciusában. Amit Bárányi úr művelt az Aramco megvásárlása után, akár a rekordok könyvében is helyet kérhetne, már ami a tempót illeti. Miután olyan céget vásárolt, amelynek volt importengedélye, nem sokat habozott, hanem importált. Méghozzá 2000 tonna ólmozatlan benzint, Szlovákiából. A cégátruházási papírok persze nem futnak át ilyen gyorsan az illetékeseken, így a sürgős import minden mozzanatához kénytelen volt magával vinni Kovács Imre volt ügyvezetőt. Kovács úr hathatós segítségével utalta a több tízmilliós összeget az egyik szegedi vegyes bank fiókjából a szlovák partnernek, s ugyancsak ő mutatta be a rókusi pályaudvar illetékeseinek április végén Bárányi Lászlót, hogy olajozottabban menjenek a dolgok a villámgyorsan importált benzin körül. Nem is volt abban semmi hiba, a Baranyi-féle szerelvényt is gyorsan kitolták a volt szegedi Merkur-telepre, információnk szerint április 28-án. Természetesen vámolás és egyéb közterhek kifizetése nélkül. Az iparvágányt tehát a Grand Petrol, „mint főbérlő", albérletbe adta Baranyiéknak. A szívességet pedig úgy hálálta meg az albérlő legalábbis ezt állítja az elsőrendű vádlott, Tóth Andor -, hogy miközben Baranyiék nagy tempóban értékesítették saját szlovák benzinjüket, néhány nap alatt ellopták Tóth Andorét is. Tehették, mert a vagyonőröknek nem volt feladatuk a kapun ki-bejáró tartálykocsik ellenőrzése, a rendszámok feljegyzése. Bárányi úr nagy tavaszi akciója tehát kalaplevételt érdemelt, hiszen amilyen gyorsan céget vásárolt, azután benzint importált, azt vám és egyéb adók befizetése nélkül értékesítette, valamint még meglopta a neki szívességet tevő főbérlőt is tényleg jó szervezést igényelt. A történet logikailag talán össze is állhatna, ha nem lenne az a fránya vámos, a kétmillió forint díjazás ellenében ellopott pecséttel. A számtalan vádpontból Kovács Imre okirathamisítása mellett csak Gyöngyösi László harmadrendű vádlott bűnét találta minden tekintetben bizonyítottnak a bíróság, s ezért a letöltendő börtönbüntetésre is Ítélte a tiszthelyettest. Azt a vámtisztviselőt, aki több mint egy esztendeig azt vallotta, hogy Tóth Andor számára lopta el áprilisban a használaton kívüli pecsétet, hogy így olcsóbbá váljon a vámkezelés, s csak az ítélethirdetés előtt váltott át a nyomozás megkezdése óta soha sem látott Baranyira. Tehát a fantom Bárányi László megbízásából cselekedett, csak korábban félelmében vallotta az ellenkezőjét. A bíróságra hárult eldönteni, hogy melyik vallomásnak hisz, s miután Tóth Andort felmentette, a Baranyi-féle verziót találta hihetőbbnek. így a csempészet, adócsalás, hatóság félrevezetése, hivatali vesztegetés, közokirat-hamisítás, és számviteli fegyelem megsértése vádjából bűncselekmény, vagy bizonyítottság hiánya miatt semmi sem maradt. Az ötödrendű vádlott, dr. Takács András volt szegedi vámparancsnoka ügyben tanúsított magatartásában sem talált semmi kivetnivalót a bíróság. Hiába ajándékozott rádiótelefont Tóth Andor vámhivatalnak az ügyintézés meggyorsítása céljából, hiába találkozott a szükségesnél többet különböző és nagyon meglepő helyeken a vámparancsnok és az elsőrendű vádlott, mely találkozások időpontját nem sikerült olyan mértékben tisztázni, hogy az a május 3-i ellenőrzés előtt, a vizsgálat és a május 9-i feljelentés között, vagy azután történt... Persze, ezeknél az időpontoknál is nagyobb szerepe van annak, hogy a benzin értékesítését csak akkor kezdhette volna el február végén Tóth Andor, ha a vámkezelés megtörténik és a pénzügyőrök ráütik az okmányokra a „kiadható" pecsétet. A februári szállítmányoknál ilyenről szó sem volt, hiába figyelmeztette a szegedieket időben a szobi vámhivatal, hiába jelent meg gyanúsan olcsó áron hirdetett ólommentes benzin, hiába jelent meg fotóval illusztrált cikk a helyi lapban. A legnagyobb kérdés az a két hónap, ami alatt hivatalos részről semmi sem történt, a magánvállalkozásoknál viszont annál gyorsabban peregtek az események. A bíróság ez ügyben annyiban maradt, hogy történtek egyéb vámhivatali mulasztások, de azok nem bűncselekmények. Kovács András Erőszakos katonák