Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-24 / 248. szám

CSÜTÖRTÖK, 1996. OKT. 24. A HELYZET 5 Ünneplök és ünnepeltek a városháza dísztermében. (Fotó: Gyenes Kálmán) Bibé Istvánra emlékeztek • Munkatársunktál A József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kedden a kar egykori tanszékvezető professzorára, Bibó Istvánra emlékeztek. Az emlékülésen dr. Molnár Imre dékán köszöntője után dr. Ruszoly József professzor Bibó Istvánnak 1946-tól a karon eltöltött éveiről és 1950-ben bekövetkezett elbocsátásának körülményeiről tartott előadást. Az emlékülés történész vendégeként dr. Molnár Miklós, Genfben élő professzor Bibó István 1935-ben kezdődő genfi tanulmányéveiről ismertetett adatokat. Dr. Molnár Miklós, aki idén francia nyelven adta ki Magyarország történetét, annak a Genfi Nemzetközi Tanulmányok Egyetemi Intézetnek lett később professzora, amelynek egykor Bibó István hallgatója volt. A genfi történész a fiatal Bibó genfi szellemi környezete tanulmányozásának lehetőségeire külön felhívta a figyelmet. Ezután egy amerikai emigráns házaspár dr. Prágay Dezső és dr. Prágay Éva az emigráció és Bibó kapcsolatáról, majd dr. Csahók István, az Statisztikai Hivatal könyvtárának vezetője Bibó Istvánnak e könyvtárban eltöltött éveiről beszélt. Az emlékülés résztvevői megkoszorúzták Bibó István Dóm téri szobrát. Alföldi Napló • DM-információ „Igazságosabb és testvériesebb világot!" címmel a mai magyar társadalom helyzetét elemző 70 oldalas körlevelet bocsátott ki a Magyar Katolikus Püspöki Kar. A dokumentum a szociális viszonyokról, a gazdaság helyzetéről, a politikai és társadalmi életről, valamint a kultúra és az oktatás helyzetéről ad áttekintést. A társadalmi összefogásra, a közös gondolkodásra és párbeszédre késztető körlevélről tart vitaműsort a MTV Szegedi Stúdiója ma, 18 óra 10 perctől a TV2-n. Emlékülés a JATE-n • Munkatársunktól A JATE Állam- és Jogtudományi Kara egykori tanszékvezető egyetemi tanára, Horváth Barna emlékére tart tudományos emlékülést október 31-én 10 órától a kar tanácstermében (Kossuth L. sgt. 54., I. em.). A neves jogtudós születésének 100. évfordulójára rendezett konferenciát Molnár Imre, a kar dékánja nyitja meg Horváth Barna arcképének ünnepélyes leleplezésével. Az ülés előadói: Balogh Elemér, Nagy Endre, Cs. Kiss Lajos, Zsidai Ágnes, Fehér József, Paczolay Péter. Zsombéi esték • Munkatársunktól A zsombói József Attila Művelődési Házban a Zsombói esték sorozat következő előadásán ma, csütörtökön este fél 7-től Benyik György biblikus professzor, a Hittudományi Főiskola tanára tart előadást Bibliai esték címmel. # Díszülés a városházán Hösök előtt tisztelegtek „Kováts József köztünk van!" Domborművet avattak Röszkén Nagy Imrére emlékeztek Röszkén is. (Fotó: Somogyi Károlyné) • Tudósítónktól Nemzeti ünnepünkön Nagy Imre domborművet avatott Röszke község önkormányzata. A művelődési ház kertjében elhelyezett alkotást a röszkei közkormányzóság, a Nagy Imre Társaság és Sztankovics János szobrászművész ajándékozta a falunak. Géczi József országyűlési képviselő avatóbeszédében a vérre és hazugságra épült Kádár-rendszerről beszélt. Arról az országról, ahol nyugodtan lehetett „kapirgálni", mindössze két almafa számított tiltottnak - a szovjet rendszer és 1956. A honatya beszéde végén kijelentette: nem lehet ma valaki modern jobboldali politikus, ha nem tisztázza viszonyát Nagy Imrével. „Az 1956-os magyar forradalom egyedüli az emberiség eddigi forradalmai, társadalmi átalakulásai között. A keleteurópai elnyomás fojtogató levegőjében mint derült égből földre zúduló villámcsapás, a meggyötört, meggyalázott és kiuzsorázott ember szinte utolsó jajkiáltása volt életéért és szabadságáért." A Kováts József emlékmú-alapítvány létrehozója, Petó Ferenc mondotta ezt tegnap a forradalom szegedi mártírjának, Kováts Józsefnek a szoboravatásán. A SZOTE Dóm téri oktatási épületénél több százan gyűltek össze az emlékműavatásra, melyen először Markovits Bori színművész mondott részletet Petőfi Sándor „Apostol" című művéből. Kováts egykori harcostársa, Pető Ferenc ünnepi beszédében hangsúlyozta: 1958. október 6-án - ekkor végezték ki Kováts Józsefet a szegedi Csillag börtön udvarán - a magyar és az emberi sors egyik legszebb üstököse bukott le a szabadság tündöklő csillagpályáján. Kováts József áldozatos életével és vértanú halálával nemcsak azt bizonyította, hogy a szabadság egy és oszthatatlan, hanem azt is, hogy ezt az egyetemes emberi igényt joggá kovácsolva nekünk élőknek kell állandóan keresnünk, követelnünk és követnünk. Pető szerint az '56-os forradalom volt az emberiség első egzisztenciális forradalma a lét megtartásáért és az élet értelméért, hiszen azt nem a hatalom megszállottjai, nem romboló ideológiák, nem filozófusok és politikusok készítették elő. „Kováts József köztünk. velünk és bennünk van, s marad mindaddig, amíg az ember igénye a szabadságra hit- és életszükségletként dobog a szivekben!" A szabadságért halók nemcsak mártírok, de az élők megváltói is, mondotta Petó. Kováts Józsefnek is köszönhetjük, hogy nemzeti és emberi szabadságunkat újra kézbe vehettük és sorsunkról most magunk dönthetünk, és egy új Európa építésének nagyon nehéz feladatára készülünk. A Kalmár Márton szobrászművész alkotta emlékmű leleplezése után Joszt István, Kováts egykori bajtársa, a Pofosz Csongrád megyei szervezetének vezetőségi tagja állt a mikrofon mögé, s elmesélte utolsó, börtönbeli beszélgetésüket. Ebből kiderült: Kováts reményét fejezte ki, hogy az utána következő nemzedék megérti, hogy a népért és a hazáért cselekedtek. Ezután a Kováts József mellszobortól néhány száz méterre, a Rerrich Béla téren ünnepélyesen letették a jövőre avatandó 1956-os emlékmű alapkövét. Török Pál, a Pofosz Csongrád megyei szervezetének alelnöke szólt az ötvenhatos szoborpályázatról. Elmondta: a Pofosz a Széchenyi térre, a volt szovjet hősi emlékmű helyére álmodta a szobrot; mára azonban megbarátkoztak mind a helyszínnel, mind az alkotóval. Török közölte: reméli, hogy '56 szelleme tölti el majd a jövő értelmiségét az emlékmű láttán, majd ezt követően Melocco Miklós szobrászművésszel közösen elhelyezték az ón irattartót az alapkőben. Sx. C. Sz. Az 1956-os emlékmű alapkőletétele a Rerrich Béla téren. (Fotó: Miskolczi Róbert) A Himnusz eléneklésével kezdődött tegnap délelőtt a szegedi városháza dísztermében a Csongrád megyei közgyűlés és a szegedi képviselőtestület együttes emlékező ülése. Ezután Dobos Katalin színművész elszavalta Faludy György Te csillag című versét, majd dr. Ványai Éva alpolgármester köszöntötte az összejövetel résztvevőit. Hangsúlyozta: azért jöttünk össze, hogy tisztelegjünk '56 emléke és hősei előtt. A XX. századi magyar történelem csupa feketebetűs krónikája mellett 1956 októberének napjai fényes, csillogó betűkkel hirdetik majd a forradalom és szabadságharc dicső történetét. Mi szegediek büszkék vagyunk, hogy itt, a Tisza-parti városban történt megmozdulások szerves részét képezték a forradalomnak, a leigázott nép szabadságvágyából eredó felkelésnek. A szegedi megemlékezésen dr. Németh András címzetes egyetemi tanár, mondott ünnepi beszédet. Csak nekünk magyaroknak ünnep az '56, s addig lesz ünnep, amíg mi vagyunk és lesz Magyarország, mondotta beszéde elején, majd emlékeztetett arra, hogy a fiatal korosztály nagyon keveset tud történelmünk e rövid, de dicsőséges szakaszáról. Huszonéveseket kérdezett a professzor '56-ról, s elszomorító válaszokat kapott... Nem őket hibáztatja, mondotta, mert az általános iskolában csak érintőleg szóltak erről az eseményről, akkor is „ellenforradalomként" emlegették. A szülők felelőssége azonban elvitathatatlan. Miért nem adják tovább az ifjú generációnak fiatalságuk élményeit? Idő híján? Közömbösségből? Félelemből?... Németh professzor igen érzékletes történelmi viszszapillantást adott a 40 év előtti szegedi eseményekről, annak előzményeiről és következményeiről és hangsúlyozta, hogy: „akkor, '56ban, a magyar nép végre egyet akart! Elege volt a Gulág-kommunizmusból, a szószegő szocialista frázisokból, s a szabadság szent eszméje lebegett a szeme előtt. A XX. században akkor létezett igazi magyar egység, amely megrengette a hatalmas Szovjetbirodalmat is! Sajnos, a Nyugatnak fontosabb volt Szuez, mint a kis magyar nép sorsa..." Beszéde végén utalt arra, hogy a mostani demokráciában komoly feladatok várnak ránk, de főleg az ifjúságra, amelyre jövőnket is építjük. Az ünnepi beszédet követően a szegedi Erkel Ferenc Vegyeskar lépett fel dr. Mihálka György karnagy vezényletével, majd Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke - Göncz Árpád köztársasági elnök megbízásából - kitüntetéseket adott át. „1956-os Emléklapot" kapott: Bacsó András (posztumusz), Katona Sándor (posztumusz), Ardeleán Lajos, Dávid Lajos, Dudás István (Makó), Fehér Mihály György, Királyházi Ferenc, Szögi Gyula, Varga Sándor, Benkő János, Gosztonyi Istvánné, Páll Mihály, Póta Zoltán, Szalai István, Tóbiás István és Zádori Iván. „1956-os Emlékérmet" kapott: Farkas László (posztumusz), Vígh Mihály (posztumusz), Benyhe Gyula, Dudás István, Gács Sándor, Gitay Antal, Jéri Sándor, Major János, Puskás Lajos, Szirmai István és Vekerdi Sándor dr. Ezt követően Török Pál, a Pofosz Csongrád megyei szervezetének alelnöke átadta a „Hazáért Érdemkereszt" kitüntetéseket. Az alábbiak részesültek ebben az elismerésben: Bátky Zoltán, vitéz Csenkey István, dr. Bertényi Andrásné, dr. Nagy Ferencné, dr. Szögi Zoltán, Fejes Nagy László, Fodor Imre, Kecskés József, Salánky István, Sulyok Mihályné, Szögi István, Vecsei Tibor, Vőneki Imre és Vőneki Imréné. A városházi ünnepi megemlékezés a Szózat eléneklésével fejeződött be. Kisimre Ferenc Koszorúzás az Aradi vértanúk terén Régen voltak már ennyien az Aradi vértanúk terén lévő '56-os kopjafánál, mint tegnap este az emlékező kegyeleti ünnepségen. A Himnusz elhangzása után dr. Simor Ferenc, a Kereszténydemokrata Néppárt Csongrád megyei szervezetének elnöke fordult az egybegyűltekhez és egy Babits versidézettel kezdte beszédét. Ennek egyik sora úgy hangzik, hogy: „szent ügyünk már csupa frázis", s a szónok erre utalva hangsúlyozta, hogy manapság kicsit már ellaposodik a dicső forradalom emléke. Pedig ami '56-ban történt, azt méltán nevezhetjük magyar csodának. Mert az volt. Mint ahogyan e tragédiákkal sújtott XX. században annyiszor volt magyar csoda: a Trianon után alig egy évtizeddel talpra állt a megcsonkított ország, s ugyanez történt a II. világháborút követő esztendőkben is. Folytatni kell a magyar csodákat, mondta a szónok, mégpedig egységesen, öntevékenyen, a nemzeti öntudat fejlesztésével. Ezután Szeged város, Megemlékezés a kopjafánál. (Fotó: Miskolczi Róbert) Csongrád megye, a helyőrség, a rendőrség, a hagyományőrző egyesületek, a pártok és civil szervezetek képviselői - többen mint talán eddig bármelyik évben koszorút helyeztek el a kopjafánál. Dr. Lázár György egyetemi tanár, a Magyarok Világszövetsége Szeged Városi és Universitas szervezetének elnökségi tagja emlékezett Kováts Józsefre, a mártírhalált halt szegedi forradalmárra. Beszédében rámutatott, hogy a történelem igazságot szolgáltatott '56-ért, de csontjainkban még mindig ott lapul a félelem, s ezt elsősorban azért jegyzi meg, mondta a szónok, mert van, aki még mindig nem jön el, nem mert eljönni az ilyen megemlékezésekre. Baj van a lelkekkel: nem tudunk repülni, amikor szárnyalnunk kellene! Kováts József lánglelkű forradalmárról példát vehetünk, és veszünk is. Az emlékező gyülekezet ezután gyertyás menetben vonult át a Takaréktár utcába, ahol megkoszorúzta Schwarcz Lajos emléktábláját, majd a Szózat eléneklésével fejezte be a tegnapi '56-os megemlékezést. K. F.