Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-18 / 244. szám

PÉNTEK, 1996. OKT. 18. RIPORT 11 • Millecentenáriumi könyvkiállítás a Somogyiban A könyvtár napja Szegediek és vidéki­ek nagy számban ke­resték fel a Somogyi­könyvtárt azért a kü­lönleges élményért, hogy roppant értékű, egyedülálló könyveket lássanak: a kuriózum­nak tekinthető, immár harmadik hónapja lát­ható tárlatot a mille­centenárium tiszteletére rendezte a könyvritka­ságok kiváló ismerője, Csűri Károlyné Szőke­falvi-Nagy Erzsébet. A kiállítás egy sikeres sorozat része: a könyvtár különleges gyűjteményei­nek szakértője évente be­mutatja a kincsestár egy­egy részletét. A honfogla­lás évfordulójára különös gonddal összeállított anyag arról beszédes, mit adtak a magyarok Európának és a nagyvilágnak, s hogyan foglalkozott velünk a világ. A kiállításon Szőkefalvi­Nagy Erzsébet volt a kalu­zunk. • Ennyire érdekesek voltunk az elmúlt száza­dokban Európa számá­ra? - Ajánlom mindazok fi­gyelmébe ezeket a régi, kü­lországokban kiadott, ma­gyar vonatkozású műveket, akik manapság arról be­szélnek, hogy - úgymond ­megyünk Európába. A szá­mítógépes információs vi­lághálózat korában is meg­lepő, hogy az elmúlt száza­dokban milyen gyorsan re­agált a világ a magyaror­szági eseményekre. Az egykori tudósítások, kom­mentárok száma persze a török korban, a keresztény Európa fenyegetettsége ide­jén erőteljesen megugrott, de a korábbi történettudo­mányos művek, krónikák is bőven foglalkoznak a mi történelmünkkel. • Hely hiányában a ki­állítási anyagból is sze­lektálnunk kell; melyek a legértékesebb, vagy legérdekesebb kötetek? - A történészek kincses­bányája Ottó freisingi püs­pök leírása a magyarokról ­1147-ből. A forrásértékét az egyidejűsége, személyes hangvétele adja: a keresztes hadakkal az országon átvo­nuló püspök azt írta le, amit itt látott, hallott, ta­pasztalt. Nem tetszettek ne­ki a magyarok: „...rút ábrá­zatúak, szemük beesett, alacsony termetűek, szoká­saikat és nyelvüket illetően egyaránt barbárok és va­dak..." - írta. Annál inkább az országuk: „...joggal hi­báztatható a végzet, vagy inkább csodálandó az isteni elnézés, a mely ...ilyen em­beri szörnyetegeknek oly GOGOL CENTER (Ml IjjiHl! || II Ili' MEGNYÍLT! Színvonalas irodák és orvosi rendelők ELADÓK és 1 BÉRELHETŐK! Érd.: AMERIKAI HÁZ KFT. T.: 06/20/359-384, ill. 322-819. v. személyesen Gogol u. 3.1. em. gyönyörűséges országot adott." Ma is magunkra is­merhetünk a jellemzésből: „...semmiféle nagy dologba nem kezdenek gyakori és hosszas tanácskozás nélkül. ...mindnyájan úgy engedel­meskednek a fejedelemnek, hogy -,úgy szólván - nem­csak nyílt ellenmondások­kal fölizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bűnnek tartanák." 0 Milyen példát talá­lunk a későbbi száza­dokból arra, hogy a vi­lág frissen követte a ma­gyarországi eseménye­ket? - Ez a Buda visszafogla­lásáról szóló tudósítás 1686. október l-jén jelent meg - Londonban. A leg­nagyobb harcok augusztus­ban voltak, szeptemberben vonult el a török; a 80 olda­las füzet ilyen gyors megje­lentetése akkor is tisztelet­reméltó teljesítmény, ha te­kintjük, hogy a tudósító fo­lyamatosan, naplószerűen rögzítette az eseményeket. Vagy például itt van ez az olasz munka a nemesi összeesküvésről, amelyet Drezdában és Milánóban adtak ki - már 1775-ben, négy évvel az összeeskü­vők kivégzése után! A 16. században elképesztően népszerű szerzőnek számí­tott egy magyar prédikátor, Temesvári Pelbárt: két évti­zed alatt 18 kiadást ért meg a Mátyás udvarát, a huma­nistákat ostorozó beszédei­nek és írásainak gyűjtemé­nye - Velencétől Stras­bourgig, Európa sok váro­sában. 0 Hogyan mutatja be a tárlat, amit a magyarok adtak Európának? - A magyar szentek be­mutatása mellett néhány kuriózummal próbáltam ér­zékeltetni: látható néhány külföldi kiadású tudomá­nyos dolgozat, a külföldön tanult magyarok munkái, akik bár idegen nyelven ír­tak, sohasem felejtették el jelezni: magyarok! Komoly közvetítőket adtunk a vi­lágpolitikának: a II. Rudolf császár követeként Perzsiá­ban járt - a török elleni szövetség létrehozásán fá­radozó - Keményi Kakas István ugyanúgy lejegyezte kalandos utazását, mint an­nak idején freisingi Ottó. Nem muzeális érték, de szegedi vonatkozása miatt kiállítottuk azt a Vasváry­gyűjteményből származó dokumentumot, amely egy szegedi születésű '48-as szabadságharcos amerikai karrierjéről tanúskodik: Stahel Gyula tábornok lett kint, majd az Államok fő­konzulja Japánban; itt lát­ható egy 1879-ben keltezett konzuli jelentése. 0 Mit találnak a tárlók­ban, akik a ritka látvá­nyosságokat kedvelik? - Fantasztikus térképe­ket: a római úthálózatot mutató térképnek az erede­tije valamikor i. sz. 330 és 360 között készült; ez a másolat 6,82 méter hosszú, Karacs Ferenc, kiváló tér­képmetsző munkája 1825­ből. A 16.-18. századi atla­szokat azoknál a lapoknál nyitottuk ki, amelyek a ko­rabeli Magyarországot és Erdélyt ábrázolják. A törté­neti munkákban is számos impozáns lap, rézmetszet található magyar történeti eseményekről. Sulyok Erzsébet Meddő meggyfák, szép sorban Faültetö a rókusi szögletben Bocsánatot kellene kérnem családomtól, ha teljes gyerekkoruk örök harcával most szegülnék szembe. Akkori udva­runkban volt a fal mel­lett egy kis sáv, minta­kertnek rendezte be Er­zsi néni, és jaj volt ne­kik, ha egy labda begu­rult a rózsák közé. Pedig a gyerek játékos, sze­rencsénkre, és a labda is mindig oda gurul, ahová nem kellene. Amikor most elkezdem mondani, hogy fölhívott ré­gesrégi falubéli barátom. Magyar Levente, híres öko­lógus, és figyelmembe aján­lotta Simon Lajos bácsit, Ró­kus megrögzött fatelepítőjét, elsőnek mindjárt az udvarbé­li gyerekek pokolba kívánói jutnak eszembe. Ne fordulja­tok el tőlem, gyerekek, in­kább fölteszem minden régi kérdéseteket. Leginkább a fákon látszik, hogy öregszenek panelból rakott városrészeink. Haj, amikor még egyetlen fii - a Diófa - egész lakótelepet ké­pes volt megjelölni! Hány­szor elsirattuk, hogy nem tudtuk átvenni a szalaghá­zakkal a finn példát. Akkori újságokból nyálcsorgatva ol­vastam, ott egy sor ház, egy sor erdő maradt a divat. Ké­sőbb láttam is tulajdon sze­meimmel, hogy akár cipőka­nállal is behúzták a régi fa mellé az új házat. Nálunk pe­dig? Erősebb a vonalzó, mint a fa, amelyből vétetett. Amerre a ceruza elhaladt mellette, mind halálra volt ítélve. Nálunk először jött a tarvágás, markolóval művel­ve, és sok-sok idő múlva kezdenek nőni az új fák. De csak azok, amelyeket ki nem tördeltek fiatal korukban. Lajos bácsi tizennégy éve jött Szegedre, Pestről. Gye­rekkorának falusi faszeretetét őrizte meg, és elhozta onnan. Szomszédja mindig bíztatta, telepítsünk fát, de nem volt csemetéjük hozzá. Itt találva volt a lehetőség: meztelenül álltak a házak," hely bőven volt, és elültetni való fához is hozzá lehetett jutni. Nem pénzért, mert nyugdíjas em­, •> -fi" ' MSÉK í éBL Magyar Levente és Simon Lajos Rókuson (Fotó: Somogyi Károlyné) bernek pénzéből van a legke­vesebb, de ha fog egy ásót, az erdő széléről is kiáshatja, vadon. - Huszonkét meggyfa áll, szépen, sorban, de szerencsé­re mind meddő. 0 Atok inkább a meddő­ség, nem szerencse. - Nekünk szerencse. Há­rom szem meggyért a gyere­kek képesek letördelni min­det. 0 A barackfa is meddő? - Az terem, de azt nem tördelik le. Még zöld a gyü­mölcse, amikor leszedem. 0 Szemre szép ez a sarok, de túl közel sikeredett a fasor a falhoz. Beköszön az ág az ablakon. - Vannak, akik szidnak érte: mi az istennek ez a sok fa? Nem tudunk aludni haj­nalban a madárcsicsergéstől. Levente, a bősz madarász, jóízűen nevet, és mondja, Lajos bácsi képes összesö­pörni a körúton elhullajtott gabonát, hogy a verebeit etetni tudja. Nyájas igyeke­zet, mondom én, az élelmes veréb onnan is föl tudná szedni. Képes körülásni min­den fa tövét, és minden konyhai hulladékból komp­osztot csinál. A pletyka sze­rint ha megállt valahol egy lovaskocsi, ment söprűvel és lapáttal, hogy az elhullajtott poszadékot fák trágyázására elhozza. Elfogytak a lovak, marad a komposzt. - A görbetörzsűt szeretem a legjobban. 0 Mert erdőben is abból van a legtöbb? - Az egyenes jobban irri­tálja a gyerekeket. Megfog­ják, kitörik. Én meg megyek utánuk, sínbe rakom, bekötözöm. Minden megrokkantott, de életre kötözött fát megmutat. Volt lehetősége, hogy gyako­rolja a mentést, az biztos. Valahogy a kutyák is szere­tik leginkább a fák kérgét le­nyúzni, és ebben is segítenek a gyerekek is. 0 Álljunk meg, ember! Diófát látok? - Van az is. • Meddő? - Nem meddő. 0 Micsoda eltévelyedés ez? Fölmegy rá a gyerek! - Van más szempont is. A mai gyerek nem tudja, mi a dió. Hadd tanulja meg leg­alább. Ha kidobnak valahol né­hány csemetét, Lajos bácsi a hóna alá csapja, és elhozza a rókusi szögletbe. Ha azért dobták ki, mert a gyökere semmirevaló volt, akkor is hozza, és addig öntözi, amíg életmagra nem kap. Faklini­kának is mondhatnám, csupa szerencsétlen sorsú fa nevel­kedik itten. Bokrok is, és a borostyánnak falra mászó változatát is itt látom a két ház napsütötte, fagyjárta vé­gében. Városi kerttervezők nem végeznének szebb mun­kát. • És a hála? - Nézzen ide! Hülye Si­mon! Amikor megláttam, odahívtam a gyereket, aki ki­írta. 0 Lett nemulass? - Csak azt mondtam neki, legalább szebben írtad volna! Ha apád meglátja, elszégyelli magát, olyan csúnya az írá­sod. Reggel és este szemlét tart. Ha törött fát lát, bekötö­zi, ha a kérgét nyúzzák, kombinészfnű festékkel be­keni. Nem állhatom meg, megkérdezem: 0 Soha nem akart kertet magának? - Minek? Itt van a kert a ház körül. Százhetven fa biztosan őr­zi a keze nyomát. És tetjed a fertőzet, máshol is igyekez­nek pótolni, amit a nadrág­szíjmeghúzásos várostelepí­tés kénytelen volt elspórolni. Legalább azt a szűk átjá­rót, amit Bering-szorosnak neveznek néhányan, Simon­szorosnak mondanám. Horváth Dezső • Washington (MTI) A Magyarország és Románia közötti nacio­nalista vita tipikus pél­dája azoknak az etni­kai konfliktusoknak, amelyek a kommunista rendszerek összeomlá­sa után kerültek a fel­színre: miközben ritkán öltenek erőszakos jelle­get, abból a kezeihetet­lennek tünö gyűlölkö­désből fakadnak, ame­lyet a történelem pro­dukált a nemzeti és a nemzetiségi határok megváltoztatásával. Az alapszerződés aláírásá­val a két ország azon­ban most lehetőséget teremtett a viszály fel­oldására - vélekedett a New York Times. „Csapás az európai naci­onalizmusra" című szer­kesztőségi cikkében aláhúz­ta, hogy míg Nyugat-Euró­pában kiszélesítik bázisukat a fajüldöző eszméket hirde­tő politikusok, addig Ma­gyarországon és Romániá­ban az etnikai kisebbségek támadása többé már nem eredményes eszköz a szava­zatok gyűjtésére. A tekinté­• A New York Times „európai" tanácsai Romániában enyhe az elnyomás? lyes amerikai napilap ugyanakkor megjegyezte, hogy a két országot a NA­TO-hoz és az Európai Uni­óhoz való csatlakozás vá­gya vezérelte az alapszerző­dés megkötésében, miután mindkettőjüket figyelmez­tették, hogy a szomszédok közötti viszálykodás akadá­lya lehet a tagságnak. A New York Times alá­húzta azt is, hogy az etnikai feszültségtől eltekintve a két ország viszonya baráti, és fegyveres erőik közös ki­képzési programot valósíta­nak meg. - Az új megállapodás­sal megnyílik a lehetőség a gazdasági, környezetvédel­mi és kulturális együttmű­ködésre is. Ám ami kivált­képpen lényeges fejlemény, az az, hogy Románia meg­fogadta, hogy tiszteletben fogja tartani a kétmillió fős magyar kisebbség egyéni jogait, Magyarország pedig kinyilvánította, hogy nincs területi követelése Románi­ával szemben - írta a lap. Úgy vélekedett, hogy a ro­mániai magyarsággal szem­beni elnyomás enyhe, de a magyarokat nyugtalanítják és izgatják a nacionalista politikusok szóbeli támadá­sai és fenyegetései. Megemlítve, hogy a ma­gyarság egyharmada az or­szág határain kívül él, a New York Times rámuta­tott, hogy noha az utóbbi budapesti kormányok közül egy sem támasztott területi igényt a szomszédos orszá­gokkal szemben, egyes na­cionalista politikusok azon­ban tettek olyan kijelentése­ket, amelyeket mások fe­nyegetésként értelmeztek. Utalt arra, hogy míg Antall József néhai kormányfő ti­zenötmillió magyar minisz­terelnökének nevezte ma­gát, addig Horn Gyula, ami­kor 1994-ben átvette a kor­mányzást, azt mondta, hogy ő csak tízmillió magyar mi­niszterelnöke. A lap kitért a magyar-szlovák alapszerző­désre is, és úgy vélekedett, hogy a megállapodás baj­ban van. - A szlovák nacionalis­ták olyan törvényeket fo­gadtak el mostanában, ame­lyek hátrányosan sújtják a magyar kisebbséget. A ma­gyarok pedig gyújtó hangú kijelentéseket tesznek a he­lyi autonómia szükségessé­géről - állapította meg a New York Times. Szerkesztőségi cikke szerint a Romániával szüle­tett egyezménynek nagyobb esélye van a megvalósulás­ra: egyrészt a szerződés au­tonómiát kizáró záradékot tartalmaz, másrészt úgy tű­nik, hogy Románia - Szlo­vákiától eltérően - erősen elkötelezett a jószomszédi kapcsolatok ápolása mel­lett. - A két országnak jóhi­szeműen teljesítenie kell a szerződést, egyidejűleg ki­terjesztenie a tolerancia gyakorlatát a még inkább elnyomott kisebbségekre, köztük a cigányokra is - ír­ta az amerikai lap. Gázpalackok, ha robbannak A szegedi repülőtéren előbb benzint öntöttek a gázpalackok alá, majd meggyújtották a folya­dékot, utána pedig a fi­zika törvényei szerint felrobbant az alumínium palack. Mindez tegnap délelőtt természetesen csak gyakorlat volt, amiből a szakemberek okultak. A különleges bemutató mindhárom résztvevője - az MMG Automatika Müvek, a Prímagáz Rt. és a tűzoltóság - fontos kapcsolatban van a gázpalackokkal. Az első fej­leszti és gyártja őket, a má­sodik pb-gázzal tölti meg azokat, a harmadik pedig tűzesetnél megküzd „velük". „Ha egy tűzoltó mellett felrobban egy gázpalack, ak­kor már nem valószínű, hogy el tudja mesélni, mi történt" - magyarázza a szemléltetés egyik célját Benedek And­rás, az MMG AM osztályve­zetője, miközben munkatár­saival éppen egy hosszú csö­vet szerelnek a háztartási gázpalackra. A 250 méteres vezeték másik végén ugyan­is biztonságos távolságban egy nyomásmérőn szemlélik majd, hogy mi történik oda­bent. A gázpalackot egy ketté­vágott 200 literes hordóba állítják, s alátesznek egy sze­mélyautó felnit. Közben biz­tonságos távolba húzódunk, jönnek ugyanis a tűzoltók. Az „edénybe" benzint önte­nek, egy hosszú fáklyával meggyújtják, gyorsan beug­ranak a tűzoltóautóba - gázt adnak és tűznek a közelből. A 11,5 kilós teli gázpalac­kot komótosan körbenyal­dossák a lángok, s ahogy tel­nek a másodpercek, egyre növekszik a nyomás. A kez­deti 8 bárról 61 -re nő, s a he­tedik perc végén bekövetke­zik a detonáció. A felhasadó palack oldalán olyan gyor­san áramlik ki a gáz, hogy a tüzet is eloltja. A helyszín­hez közeledve eldeformáló­dott alumínium és acéldara­bokat látunk, a palack nem­csak hasadt, de repeszdara­bok is leváltak belőle. „Mindez zárt helyen sok­kal gyorsabban játszódik le, hiszen egy autóban vagy konyhában nem hűti szél a palackot" - figyelmeztet Csiszár Tamás tűzoltó alez­redes, a megyei parancsnok­ság tűzoltási és kárelhárítási osztályvezetője. A gyakorlatot a lánglova­gok mellett természetesen az algyői Prímagáz telep dolgo­zói is végignézik. Á bemu­tatón összesen 7 palackot robbantanak fel, a 11,5 kilós alumínium tárolók után jön­nek a 23 kilósak, végül pe­dig két 23 kilogrammos acélpalack. A szakértők fi­gyelmeztetnek, ezek jóval veszélyesebbek, hiszen nem hasadnak, hanem repeszek­kel terítik be a környéket. Rövidesen meggyőződhe­tünk róla, az erős detonáció után füst és tűzgomba emel­kedik, egy repesz pedig zúg­va repül magasan, a közön­ség mellett jobbra, a szántó­földön csapódik be. Takács Viktor fíjirdetését feladhatja PV) személyesen ^/hétköznap 7-19 óráig Sajtóház, Stefánia 10. Telefax: 481-444 DÉLMAQYARORSZAQ KfT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom