Délmagyarország, 1996. október (86. évfolyam, 229-254. szám)

1996-10-14 / 240. szám

HÉTFŐ, 1996. OKT. 14. HANGSÚLY 11 A pusztaszeri tájvédelmi körzet vezetője, Tajti László madármegfigyelést végez a szegedi Fehér-tavon. (Fotó: Somogyi Károlyné) Két, egymással ellen­tétes részén helyezkedik el a megyének a csere­bökényi, és a pitvarosi tájvédelmi körzet: észa­kon van az előbbi, utób­bi meg délen. Bár talaja, növénytakarója némileg más-más: eredeti pusztai jelleget őriz mind a kettő. Jóval több, mint százféle madár vonul át itt, és na­gyon sok költ. S mindkét helyen jelen van a legna­gyobb hazai madár, az olykor „magyar strucc "­ként is titulált túzok. Neves ornitológusok kez­deményezésére nyilvánították védetté a két területet: a Cse­rebökényi Puszták Tájvédel­mi Körzet létrejötte dr. Bod Péter - egyébként a szentesi kórház nyugalmazott igazga­tója - érdeme, a Pitvarosi Puszták Tájvédelmi Körzet pedig nem alakulhatott volna meg dr. Molnár Gyula (őt pedig országos hírű dixie­land-zenekaráról ismerik) nélkül. Mindkét területet a Körös-Maros Vidéki Termé­szetvédelmi Igazgatóság ke­zeli. Mi az, amit érdemes tudni róluk? Sokkal többet annál, ami idefért. A cserebökényi puszták összterülete 4556 hektár. A Szentes-Szarvas közti műút, és a Pankotai dű­lőút közt helyezkedik el; nagy része gyep, rét, legelő, s csak kis hányadát foglalja el a szántó. - Kicsinyben olyan, akár a Hortobágy - jellemzi dr. Bod Péter. Védetté nyil­vánításának „oka" a túzok. Volt tél, amikor 36 példányt is látott belőlük dr. Bod Pé­ter, mára azonban állománya mindössze hétre csökkent. Még fokozottabban védendő hát e terület nyugalma! Ve­szélyek is fenyegetik e körze­tet. Az, hogy repülőteret léte­sítenek itt, már a múlt zenéje, előfordult viszont: fölégett a puszta, gondatlanul eldobott cigarettacsikk okán, s elé­szántottak. A szántás meg­bolygatta az évezredes ős­gyepet, s elgazosodott a terü­let. De gyerünk immár Pitva­rosra! Azaz - amint dr. Mol­nár Gyula mondja -, nem is egészen oda, hisz a tájvédel­mi körzet Csanádalbertihez kissé közelébb esik. Két rész­ből áll, a Montág-gyöpből, s a Blaskovics-pusztából. A körzet összesen 3000 hektár­nyi. Alacsony fekvésű, alul vízzáró réteggel határolt terü­let, s ha csak a csatorna el nem vezeti a vizet, kialakul­nak a tocsogók. A pitvarosi puszták, a cserebökényihez hasonlóan, részei egy folyo­sónak, ahol északról Afrikáig viszonylag nyugodtan átvo­nulhat a sokféle madár. A sztárja azonban mégiscsak a túzok. Mint dr. Molnár Gyula elmondta, jelenleg 19 túzok­ról tudnak a pusztán, s fész­kelésük egyáltalán nem za­vartalan. Szórólap is hirdeti: ha valaki túzokfészekre lel, jelentse be (ezért pénz kap­hat), s a fészket csupán körül­kaszálja a gép. Szerencsés esetben nem riad el végleg az anyamadár, s fölneveli a fió­kákat. Másutt már alkalmaz­ták azt is: az eredetihez meg­téveszésig hasonló fatojást csempésznek a túzokfészek­be, az igazit pedig keltető­gépbe rakják. Közvetlenül kelés előtt azonban visszavi­szik, s az ismételten becsa­pott madár kikeltheti fiait. A módszer azért jó, mert a tojá­sokat a keltetőgépben nem fenyegeti veszély, ellentétben a szabad természettel, a fió­kák viszont nem az embert tekintik a szülőanyjuknak ­ami "további életbenmaradá­suk szempontjából rendkívül fontos. A mesterségesen kel­tetett, s később „visszavadí­tott" túzokok megmaradási aránya ugyanis rendkívül ala­csony. Most azonban ősz van, a kis túzokok - amennyi, annyi felnőttek már. Nemsokára megérkezik a pitvarosi pusz­tákra a délre vándorló daru­madár. F. Cs. A megye szívében he­lyezkedik el a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet, mely a lehető legváltozatosabb tájegységekből áll, a leg­eltérőbb igényű élőlé­nyeknek - köztük mada­raknak - biztosítva élőhe­lyet. Nemcsak a termé­szetjáró szemszögéből ér­tékes e terület. Minden magyar ember számára jelentős, hiszen beletarto­zik az ópusztaszeri em­lékpark is. Maga a körzet 22 ezer 325 hektáros - tudtuk meg Tajti Lászlótól, a pusztaszeri tájvé­delmi körzet vezetőjétől, aki azt is elmondta: a terület keze­lését a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága látja el. Ke­leti határa a Tisza, az algyői hídnál, északon Csongrád köz­igazgatási határáig, a Csanyte­lek-Tömörkényi halastavakig húzódik, ettől délnyugatra a Büdös-szék elnevezésű szikes tó határolja, a hozzá csatlako­zó baksi pusztával, még dé­lebbre pedig Sándorfalváig te­rül el. Hozzátartozik a Fehér­tó is, s az Algyői csatorna mentén zárul be a szabálytalan sokszög: a Tiszához, keletre, az vezet vissza. A terület érde­kessége, hogy egész községek - belterületükkel együtt - hoz­zátartoznak, így Baks és Dóc, sőt magában foglalja az Ópusztaszeri Nemzeti Törté­nelmi Emlékparkot is. Többféle élőhelyet tartal­maz a körzet. Legfontosabb alkotóelemei két nagy halastó­rendszer, a Fehér-tavi, és a csanyteleki-tömörkényi (ezt Csaj-tónak is nevezik). Szin­tén fontos része a természetes szikes tó, mely a hajdani Fe­hér-tó állapotára emlékeztet. Szikes puszták szintén tartoz­nak e körzetbe, 2000 hektár­nyi kiteijedésben. Ugyancsak része a területnek a Tiszát ha­tároló hullámtéri erdő, melyet részben nemesnyáras, részben őshonos fehérnyáras-füzes al­kot. Ezenkívül homoki erdők is vannak a tájvédelmi körze­ten belül, Dóc-Sándorfalva térségében. - A tájvédelmi körzetre Borsi Hajnalka (fodrász): - Persze, hogy fontosnak tar­tom, mivel én magam is ta­pasztalom, mit eredményez hiánya. Vagy, ami ugyan­ilyen rossz, csak névleges megléte. Magam zsombói va­gyok, s látom: a zsombói kis­erdő, hiába tették ki a termé­szetvédelmi területet jelző táblát, tele van szeméttel. Pe­dig szép lenne, ha hagynák szépnek maradni, én magam őzet, rókát is láttam már ott, a sokféle madárról nem is be­szélve. kettősség jellemző: egymás­sal váltakoznak az eredeti ál­lapotokat őrző, és a megmű­velt részek. Az utóbbiak léte is nagyon fontos: részben összekötik egymással a kü­lönféle természetes területe­ket, s háborítatlan mozgást biztosítanak például a mada­raknak, egyébként pedig a megművelt területek szerves részei a Dél-Alföldnek ­mondta Tajti László. Ezenkí­vül táplálkozóterületet is biz­tosítanak - például a letört kukoricások révén a mada­raknak. A különféle élőhelyekre különféle élővilág jellemző ­folytatta a körzetvezető. Az eredeti szikes tó képéhez a parti madarak tartoznak, így a gulipán, a széki lile, gólya­töcs; az átalakított, halastó­ként üzemelő tavak jellemző madarai a réce- és gémfélék. Utóbbiaknak ezek a táplálko­zóterületei, mtg fészkelésük a tiszai ártér két nagy gémtele­pén figyelhető meg. ősz van, a madárvonulás ideje - beszéljünk hát a vonu­ló madarakról! Magyarország három fontos daru-pihenőhe­lye közül egyik ez a körzet; mintegy tízezer daru pihen meg itt ősszel és tavasszal, majd vonul tovább. Vadliba­csapatok szintén jönnek októ­Baróczi István (színházi karbantartó): - Kedvelem a természetet, annál inkább saj­nálom, alig-alig akad időm a szabadban lenni. Voltam a Gemenci-erdőben, számomra az testesíti meg az ideális ter­mészetet. Ismerek több védett állatot is, az énekesmadarak túlnyomó többsége az, továb­bá a teknősök, gyíkok. Hogy Szeged milyen, természeti ál­lapota szempontjából? Több zöldterület kellene. A jelenle­gi, nagyobb parkok állapota megfelelő. bértől, 2-3 ezres példány­számban. Legritkább közülük a vörösnyakú lúd, melynek csupán egy-két példánya ve­tődik erre évente, vonuláskor. Ugyancsak ilyentájt, a Csaj­tónál, megfigyelhetők például csigaforgatók, kőforgatók is. A kormoránok, tőkés récék szintén, ezek már gondokat is okoznak: előbbiek halpusztl­tásukkal, utóbbiak pedig, mert fogyasztják a halaknak szánt takarmányt. Ennél azonban jelentőseb­bek azok a károk, amelyeket a gazdálkodás okoz a termé­szetvédelemnek. A Fehér-tó esetében például sokáig probléma volt, hogy ta­vasszal a leeresztett vizű tó­fenékre fészkeltek az ilyen jellegű költőhelyet kedvelő gulipánok - majd, amikor a halgazdaság ezeket vízzel feltöltötte, a fészkek elpusz­tultak. Mintegy csapdaként működtek e területek, elvon­va a madarakat onnan is, ahol veszélytelenül nevelhették volna föl az új generációt. Mára azonban sikerült meg­állapodnia a gazdaságnak és a természetvédelemnek: egy­két tavat nem töltenek föl vízzel költési időben, s így biztosított e ritka madarak fészkelése. Mindez össz­hangban van a ramsari Kovács Lajosné (a volt megyei tanácstól ment nyug­díjba): - Szerintem a legfon­tosabb, akárhol is él az em­ber, vigyázzon környezetére. Ha városban van, ne szeme­teljen, ha szabadban van, ak­kor sem. Nagyobb gondot kellene fordítani arra. hogy az új generáció a szó szoros ér­telmében természetesnek ta­lálja ezt, eszébe se jusson senkinek a szemetet a kuka mellé dobni. A természet vé­delme nélkül az ember maga ellen dolgozik. egyezményben foglaltakkal, melyhez '79-ben csatlakozott Magyarország, s amely ki­mondja, hogy mely vizes élő­helyeket kell fokozott véde­lemben részesíteni. Az egyezmény a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetről is szól. - Mindemellett gond a pri­vatizáció. Régebben csak né­hány gazdálkodó szervezettel kellett a kapcsolatot tartani, most viszont sok kistulajdo­nossal, akiktől a természetvé­delmi szemlélet gyakran távol áll - tette hozzá az elhangzot­takhoz Tajti László. Elmond­ta: ahol mindenképpen indo­koltnak tartják a mezőgazda­sági termelés korlátozását, azokat a területeket igyekez­nek visszavásárolni a tulajdo­nostól, s állami tulajdonba juttatni. Főleg olyan részekről van szó, melyek bizonytalan tu­lajdonúak; a természetvéde­lem egyébként is közös meg­egyezésre törekszik. Hogy azonban mikor kap ismét tényleges védettséget minden, erre érdemes terület a tájvé­delmi körzetben, nem tudni. Az idén elkezdődött e folya­mat, de például már arab ér­dekeltségű cégek is földtulaj­donossá váltak a baksi pusz­tákon. Farkas Csaba Nagy Erika (üzletvezető): - Nagyon szeretem a termé­szetet, ha munkám engedi, ki is biciklizem a szabadba. Ese­temben ez az új téli kikötő környéke. Futni is kijárok oda gyakran, s ez nálam korántsem csak sportolást jelent, hanem figyelem az évszakonként vál­tozó természetet. Most, ősszel, a levelek sárgulását-pirosodá­sát. Szép a környék, s hogy szép is maradjon, rajtunk mú­lik. Azon, hogy mennyire véd­jük a természetet. (Fotó: Somogyi Károlyné) Üdülve A megye természetvé­delmi területei közül ket­tőt látogatnak nagyon sokan: egyik Fehér-tó, a másik Mártély. Közös sajátosságuk, hogy egyikük sem tisztán ter­mészetvédelmi célokat szolgál - a Fehér-tó rész­ben halat termel, Már­tély pedig, szintén rész­ben, üdülőterület. Ter­mészetvédelmi kezelő­jük a Kiskunsági Nem­zeti Park igazgatósága. Jó példát szolgáltatnak arra nézvést, a termé­szetvédelem nem össze­férhetetlen egyéb tevé­kenységekkel. Fehér-tó A tó voltaképp része a pusztaszeri tájvédelmi kör­zetnek - tájékoztatott Tajti László körzetvezető -, de annál jóval régebb ideje, '39 óta védett. Területe, mintegy 1600 hektár. A madarak - s általában a természet - életé­nek megfigyelésére azért is nagyon alkalmas, mert kiépí­tett megfigyelő torony váija a látogatókat, mely külön e célre létesült, a tó pedig egyébként is közel van Sze­gedhez. Az E-5-ös útról kö­zelíthető meg; külön enge­délyre nincs szükség a to­ronyból való madármegfi­gyeléshez - legföljebb egy távcsőre. Tavasszal főleg a Korom-sziget nyüzsgő sirá­lyélete kísérhető figyelem­mel innen, ilyentájt, ősszel pedig a vonuló darvak, vad­ludak mozgása. A toronyban akár egy autóbusznyi ember is elfér - de 20-25-nél több­nek nem célszerű egyszerre megjelenni, az már túl feltű­nő a madarak számára. Cso­portoknak, kérésre, külön tú­rát is szerveznek a tavak kö­zött, s lehetőség nyílik a ku­tatóházban lévő madárkiállí­tás megtekintésére is. Előze­tesen bejelentkezni a Kis­kunsági Nemzeti Park szege­di irodáján lehet (498-058). A városlakó olyan madárrit­kaságokat láthat közvetlen közelről, melyeket termé­szetfilmeken - sem. Mártély A Mártélyi Tájvédelmi Körzet területe 2232 hektár, a mártélyi és a körtvélyesi holtágat, s hullámterüket foglalja magában. Jókora ára­dás esetében a területnek akár 90 százalékát is víz bo­ríthatja. Mint Somodi Ist­vántól, a tájvédelmi körzet vezetőjétől megtudtuk, a körzettel határos élő Tisza vadrécék gyülekezőhelye ­télen akár 30 ezres vegyes récecsapatok is összegyűl­hetnek itt, tagjai közt túlten­genek a tőkésrécék, de akad csörgő-, nyílfarkú, barát-, és kerceréce is. Szintén télen itt vannak az északról érke­zett rétisasok, ősszel a feke­te gólya vonul át, akár száz példánya is. Tekintve, a kör­zet nagy hányada ártéri er­dő, fészkeléshez alkalmas odvakkal, sok az itt költő énekesmadár. A riktaságok közül megemlíthető a déli geze, a haris, a fekete har­kály - melyek fokozottan védettek. Mintegy tucatnyi vidra is él errefelé - az élő Tiszát is beleszámítva -, a ritka halak közül megemlít­hető a holtágakban előfor­duló réti csík és lápi póc, a Tiszából pedig a selymes durbincs. Annak, hogy a körzet egy hányada üdülőte­rület, nincs rossz hatása a táj általános állapotára nézvést, mert csak kis hányadát érinti az intenzív civilizáció. F. Cs. Természet, védelem Qtzegeden - és általában a megyében -, kimondottan )J népszerű a természetvédelem. A nemrégen volt ma­dármegfigyelő világnapon, melyet - kapcsolódva a fej­lett régiókban régóta honos hagyományhoz - ország­szerte megszerveztek, Csongrád megyéből vettek részt legtöbben. Hogy mennyien? A madármegfigyelők csak­nem egyharmada e megye lakója - mondta dr. Kasza Ferenc, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád megyei csoportjának Beretzk Péter munkacsoportja alelnöke. Hozzátette: a madárvédelem nem mai keletű errefelé: '62-ben alakult meg a megyé­ben, szegedi központtal, az első madár- és természetvé­delmi szerveződés, Beretzk Péter - a „Fehér-tó atyja" -, elnökletével. A természetvédelem itteni népszerűségé­nek titka részben tehát a hagyományokból adódik. Mely hagyományok nagyon jó alapként szolgálhat­nak az ésszerűségi okokból adódó természetvédelem fó­lépttményéhez, A gond csupán a következő: ésszerűség­ről ez országban beszélni időnként okafogyott, de ha mégsem, oly esetekben lehetséges, mikor az egyén saját érdekeit tartja észben; másrészt pedig hiába sorolunk föl adatokat: egy cinkepár egy nyár alatt ennyi meg ennyi káros rovart pusztít el, tehát ennyi meg ennyi gyümölcsöt ment meg a károsttóktól - nos, hiába sorol­juk föl mindezt, ésszerűségi alapokon, amikor a válasz, ugyancsak ésszerűségi alapokon, a következő: megve­szi-e a gyümölcsöt tőlünk bárki is? Lesz-e belőle pénz? r 'rmészetet védeni tehát, egyelőre legalábbis, nem ésszerűségi, hanem érzelmi alapokon lehet. Először meg kell szerettetni az emberrel, ha egy mód van rá, gyerekkorban, a természetet, annak összetevőit - aztán elkezd irántuk tudatosan érdeklődni, megismeri őket, s már saját maga is védL Tudja: mit, miért, hogyan véd ­hiszen ismeri. Ilyen egyszerű lenne? Akkor viszont miért néz ki úgy a természet, ahogyan kinéz? Farkas Csaba • Cserebökény, Pitvaros Nem túlzok: túzok • Arab érdekeltségű cégek a baksi pusztákon A pusztaszeri tájat ki védi meg? Fontosnak tartja-e a természetvédelmet?

Next

/
Oldalképek
Tartalom