Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-05 / 207. szám

6 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1996. SZEPT. 5. Ne sírj, autós! Unom már, hogy mindig csak az autósokat siratják, vagy az autósok sírnak. Mi lenne, ha gyalog és kerékpá­ron is közlekednének azok, akik véleményüknek hangot adnak? Nagyon sokáig nem tud­tunk Alsóváros felé közle­kedni kerékpárral a belvá­rosból vagy a belvároson át, mert nem volt kerékpárút. Aki erre kényszerült, vagy bement a tilosba, vagy élet­veszélyes helyzetbe került a Dugonics térnél a síneken, amelyek össze-vissza haso­gatják az útburkolatot, és ezért egy kerékpárosnak balesetveszélyes, vagy ki­mentünk a klinikák elé a jár­dára, ahol a szerencsétlen gyalogosok és a még szeren­csétlenebb kerékpárosok ke­rülgették egymást. Nem a száguldozó, unatkozó fiata­lokról szólok, hanem a mun­kába járókról, akiknek nem volt élvezet ez a közlekedés. Most kaptunk egy kerék­párutat. Szerencsére nem 80 centiméterest, mert egymás­sal szemben ugyan hogy tudnánk közlekedni ilyen széles sávon? Próbálja ki a cikkíró, ha egyáltalán tud kerékpározni. Feltételezem, hogy soha nem próbálta, de most minden bizonnyal gép­kocsival közlekedik, ahe­lyett, hogy leszállna a halan­dók közé. (Budapesten, az Andrássy úton valószínűleg mindkét oldalon van kerék­párút.) A hídfeljáró veszélyes a kerékpárosnak? Miért? Köz­lekedési lámpa biztosítja az átkelést. Természetesen, ha a pirosra is behajtanak a gépkocsik, akkor veszélyes. De tartsák be a gépkocsive­zetők a KRESZ előírásait, ne csak úgy-ahogy, hanem teljesen! Ahogyan én tanul­tam annak idején, és aho­gyan meg is követelték; nem fordult el a rendőr, ha záróvonalon vagy éppen for­galom elől elzárt területen halad a gépkocsi. Ma elkop­nak az úttesten a valamikor sérthetetlen jelek a gépjár­művek kerekei alatt. Az Oskola utca forgalma nem elsősorban a hídra hala­dókból áll, ezért javaslom, hogy a gépkocsikat hosz­szabb hullámban engedje át a lámpa a híd előtt és akkor nem lesz forgalmi dugó. Ahhoz pedig, hogy a hídon ne várakozzanak átkelésre a járművek és ne rázkódjon a szerkeszet, Újszegeden, a hídfőben egy jól hangolt forgalmi lámpa biztosíthatná a folyamatos áthaladást. Egy kerékpáros-gyalogos, aki gépkocsival is közlekedett már olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink frják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nagyváradi köszönet Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton szeretnénk meg­köszönni, hogy fogadták hallgatóinkat és igyekeztek beavatni őket a szakma tit­kaiba. Ugyanakkor megje­gyezném, hogy a hallgatók közül mindannyian sikeres záróvizsgát tettek, bizonyít­va felkészültségüket. Számítva további támo­gatásukra, üdvözlettel: Dr. Fleisz János igazgató, Ady Endre Sajtókollégium Nagyvárad Miért a kerékpáros tekeregjen? A Délmagyarország keddi számában megjelent „bolon­dokházas cikkhez" az alábbi­akat fűzöm hozzá. Tökélete­sen igaza van a cikk írójának: autós szempontból tényleg bolondokháza van. A korábbi évek „forgalomszervezóinek" hibái szerintem is hibák, de nem tartozik ezek közé az Oskola utcai kerékpársáv. Hiszen az autósok minden­hová autóval akarnak menni, s ott parkolni is akarnak. Fel­háborodnak, ha bármelyiket nem tehetik meg. (Csak meg­jegyzem: állítólag az ókori Rómában éjszakára kitiltották a szekereket. Amikor a leg­fontosabb közlekedési esz­közzel baj volt, tiltottak. Zajt okozott. Azóta fejlődtünk?) Számos okot lehet találni a mai helyzet kialakulásáért, kár mindent összemosni. Az egy réteg érdekeit tük­röző, de erről hallgató, az egész város nevében beszélő cikk mellett - nem helyett ­jó lenne, ha más vélemények is megjelenhetnének. (íme! ­a szerk.) Szegeden körülbelül 180 ezer ember lakik és csak 40 ezer autó lehet. (Nem szá­mítva az idegeneket, akik ugye most éppen nem akar­nak Újszegedről a klinikák­hoz menni.) De: 1.A 180 ezer nem azonos a 40 ezerrel. Legalább 140 ezren egyéb módon mozog­nak, akiknek esetleg ettől el­térő lehet a véleménye, érde­ke. 2. Egy negyedszázaddal ezelőtti prioritás szerint ­melyről a cikk szól - ma már nem illene forgalmat szervez­ni, illetve ezt sulykolva köve­telni, kikényszeríteni. A '70-es években volt az a szokás, hogy minden közterü­leten át kellett engedni a sze­mélyautósokat. Az így meg­növekedett forgalmú közterü­letekről ezzel egyidőben min­den más járművet (villamost, kerékpárt) ki kellett tiltani, a gyalogosokat korlátok közé szorítani, hatalmas kerülőkre kényszeríteni (lásd a Radnóti gimnázium előtti csomópon­tot). De ma 1996. van. Ma el kell fogadni, el kellene fo­gadni a járművek sokfélesé­gét, speciális érdekeikkel együtt. Hiszen miért a kerék­páros tekeregjen, miért ne az autós, ha mindenáron rövid távokra is autóval akar men­ni. A teljes „gubanc"-ból most csak egy részterületre reflektálnék. Ennyire nyíltan megfogal­mazva még soha nem merték kijelenteni: le kell számolni a szegedi kerékpáros álommal. Nagyon nagy baj lenne. Az Alpokban is kerékpároznak a hegyi ösvényeken. Hát akkor az Alföldön ne? Szeretném, ha egyértelmű lenne: 1. Az Oskola utca egyirá­nyú volt már a kerékpársáv kialakítása előtt is! Egy 9 mé­ter széles burkolaton „lötyö­gött" egy leálló és egy mozgó sáv. Ehhez a szabvány szerint csak 2,3+3=5,3 méter kell. A többi kihasználatlan volt. A kerékpársáv ezt a felesleget használta fel. 2. A hídfői csomópont bal­esetveszélyessége megint té­ma, mert ezen át akarják on­nan eltávolítani a bringásokat. Még mindig nem téma a Kos­suth L. sugárút - nagykörúti csomópont, ahol az autósok miatt s-okkal nagyobb a bal­esetveszély. 3. A szegedi Rózsa utca ­József A. sugárúti csomópont - mely ugyanilyen geometriá­jú - bizonyítja, hogy épeszű emberek élnek a városban. 4. A hídfői csomópontban az autósok a kerékpárosok miatt semmilyen idővesztesé­get nem szenvednek, hiszen a biciklik csak akkor mehetnek, amikor az Oskola utcáról a színház felé mennek az autók. Tehát a kerékpársáv térbeni és időbeni tartalékokat hasz­nál ki. Most nem akarok azokkal a megjegyzésekkel foglalkoz­ni, amelyek a korábbi évtized, évtizedek belvárosi forgalom­szervezési hibáit kritizálja. Ezek nagy részével én is egyetértek; a KTE azt java­solja, hogy legyenek változa­tok, számítógéppel nézessük meg azokat. Válasszuk a leg­kevésbé rosszat. Ilyen okból azért jó is ez a cikk. Remé­lem, végre ez a javaslatunk is meghallgatásra talál. Rigó Balázs Hagyományaink Melyik az igazi Nyári kedvenc csemegénk lett a dinnye. Olyannyira, hogy ha csak egy mód van rá, bics­kahögyezzük, harapjuk és nyel­jük, mint kacsa a nokedlit. Mert finom, a molettek is élve­zettel mondanak le a fogyókú­ráról. Hacsak nem tiltja az or­vos. Emlékszem, hogy a Roo­sevelt téri (hajdani Rudolf téri) piacon olyan dinnyehegyek várták a vevőket, hogy nem hittem el, hogy az valaha is el­fogy. És elfogyott, az utolsó darabig. És ez hol korábban, hol ké­sőbb következett be. Ami siet­tette a fogyasztását, az így hangzott: „Ögyünk, mert nem­sokára gyün Lőrinc, aztakkor beleizél." Mások szavával: „Mögcsiccsed." A sárga­dinnyére meg ezt mondották: .Mogfoskosodik." Igen ám, csakhogy Lőrinc ­ből hármat is jeleznek naptára­ink. Brindisi Szent Lőrincet jú­lius 21-én, Római Szent Lórin­cet augusztus 10-én, egy har­madik Lőrincet pedig szeptem­ber ötödikén idéznek. Vagyis, egymást követő nyári hónapok­ban. Na már most, ha a dinnye­ügyet nézzük, a júliusi Lőrincre semmiképp nem gondolhatunk, hiszen altkor kezd émi akár a sárga-, akár pedig a görög­dinnye. Marad hát a két utóbbi, amelyek között úgy dől el, me­lyik a csiccsentős, hogy alapjá­ban az időjárásra bízzák a dön­tést. Ha a nyár hosszan tartja a forróságát, hallani sem akarunk az augusztus tizedikéiről. Tilta­kozásul tán még hevesebben esszük a mézédes dinnyéket, és mondjuk: „Ez nem az a Lő­rinc!" És megjelöljük a másikat - a naptárban tehát harmadik­ként szereplőt, a szeptemberit, és vígan csemegézünk tovább. Az utóbbi esztendőkben ilyen mögnyúlt nyaraink van­nak, amelyek kedveznek a dinnye hosszan tartó fogyasztá­sára. A napokban egy rádió­műsorban is „feszegették" a Lőrinceket, amikor is elhang­zott, hogy dinnye dolgában igenis a szeptemberi Lőrinc az igazi. Erre magam is utánanéz­tem, éspedig Bálint Sándor Szögedi nemzet-ében, amely­ben a jeles néprajztudós azt tr­ja-üzeni, hogy szeptember tize­dike után már nem jó a dinnye, mert vizes az íze: „... belepisz­klt a dinnyébe, ezért Lőrinctől már nem jó fogyasztani". Ugyanezt olvashatjuk az Ünne­pi Kalendáriumban (II.171) is. Vagyis, lett-légyen bárhogyan, „Az idő a gazda" - dinnye dol­gában is. És ebbe az ember nemigen tud beleszólni. Lőrinc-hagyományainkhoz azonban jegyezzük még meg, hogy a római szent napjától fogva már nem fejlődnek a fák. Házasságot kötött: Tóth József Antal és Móra Tímea, Szombati György és Farkas Hajnalka, dr. Kapás Béla László és Gál Judit, Iványi Róbert és Bessenyei Éva, Tari Szilárd és Ángyán Erzsébet, Tápai Csaba András és Klajkó Andrea, Ádok László és Pusztaszeri Tímea Zita, Sipka László Ferenc és Szögi Andrea Erika, Ko­vács Gábor és Tóth Ágnes, Haider Paul és Végh Zsu­zsanna, Gillay Zoltán és Kovács Bíborka Zsuzsan­na, Dávid Sándor és Dávid Szilvia Mária, Faragó Tibor és Apró Edina Klára, Bóka Sándor és Imre Katalin, Szűcs Imre és Varga Klára, Germann Róbert Miklós és Horváth Edina, Mészáros Levente Norbert és Szilá­gyi Rita, Kotogány Csaba Antal és Sinka Györgyi, Rabatin Imre és Zubán Tí­mea Erzsébet, Veres János és Kovács Katalin, Udvar­helyi Zsolt és Terhes Edi­na, Tóth Zsolt Tibor és Pe­pó Katalin, Papp Csaba és Kiss Katalin, Hornok Tibor és Hegedűs Edit, Márton Zsolt és Tösmagi Anita, Makra Mihály és Téglás Ibolya Lilla. Született: Farkas András és Szatler Zsuzsannának Petra, Ho­resnyi Jenő és Németh An­géla Piroskának Rebeka, Kristály Márton és Haba Mártának Anita, Nyári Csa­ba József és Kobida Tímeá­családi eseményele nak Diána, Mihály István és Bali Szilviának Attila Dávid, Fekete Endre és Na­csa Veronika Máriának Endre, Juhász László és Scheinpflug Ildikónak László, Kónya Tibor és Kondász Máriának Gábor, Telek Sándor és Borsos Emmának Sára, Donáth Béla Attila és Horák Erzsé­betnek Lilla, Lajtár András József és Somogyi Zsu­zsannának Katalin, Fődi Imre és Gárdián Ildikónak Norbert, Zombori István és Áldott Zsuzsannának Csa­ba, Kuczik István Péter és Reseterits Zsuzsanna Er­zsébetnek Akos, Kakas Zoltán és Körtefái Klárá­nak Bence, Németh Péter Zsolt és dr. Felföldi Renáta Máriának Liza, Ormándi Ferenc és Kócsó Anikónak Bence, Kóczán László és Csúszó Ilonának Kata, Ba­csó Róbert Szilveszter és Hadobán Ilonának Bence Szabolcs, Fekete Ferenc és Nyári Ágnes Anitának Ág­nes, Vastag József és Tóth Zsuzsannának Sándor, Tú­rán Gábor József és Pecz­nyik Ildikónak Gábor Zsolt, Kása Zoltán és Mónus Editnek Dominika, Gyuris István és Szekeres Évának Azok a lépcsők Ma is találkozni olyan honfitársakkal, akikről az az érzése az embernek, hogy hozzájuk nem jutott el a szocializmus építése befejezésének híre. Kicsit azok­hoz a japán katonákhoz hasonlatosak, akik valahol az eldugott szigetvilágban, a második világháború befe­jezése után hosszú évek múlva eszméltek rá, hogy vé­ge a háborúnak, de hozzájuk valami csoda folytán nem jutott el a hír. Ezek a „visszamaradt" emberek még ma is a szo­cializmusépttés boldogító mámorában élnek. Ma is lelki szemeik előtt látják önmagukat, amint próbál­nak, a nagy-nagy sokasággal qgyütt, egymást lökdös­ve, feljutni a szédítő magasságokba vezető első lép­csőfokokra, ahonnan már lehetett látni a földöntúli -boldogságot ígérő nagy építményt, a kommunizmus körvonalát. Talán azt sem vették észre, hogy a nagy építő mun­kában valami zavar támadt és a nagy-nagy épületre köd ereszkedett. Igaz, a ködről később kiderült, hogy mesterséges köd és csak arra szolgál, hogy eltakarja az építmény falainak omladozását. A köd mindenesetre olyan hatásos volt, hogy még ma is maradtak hátra em­berek, akik ott toporognak a romhalmaz lábainál, pedig már a hozzá vezető lépcsőfokok is összeomlottak. És a hajdani nagy stratégák szinte az első pillanat­ban felmérték, hogy az egész eddigi igyekezet hibás volt, mivel rossz felé vezették a népet - kelet felé, ho­lott amerre valójában törekedni kell, az pont az ellen­kező irányban található. De ma is ők mutatják az utat, a hajdani nagy stratégák, akik valójában már meg is érkeztek a hőn óhajtott eldorádóba... és a sok, elcsigázott, irányt változtatott ember rogyadozik, de egymást lökdösve próbál feljutni a szédítő magassá­gokba vezető lépcsőfokokra... Lázár György Köszönet a dóci önkormányzatnak Ha napján akkora eső esik, hogy az esővíz megáll a kerék­nyomban, sok lesz a pincékben a bor. Ugyanattól a naptól már veszélyes szabadban fürdeni, mert a víz egyre hidegebb. Lő­rincet tisztelik védőszentjük­ként a szegények, a könyvtáro­sok, a tűzzel dolgozók (eme utóbbiak azért, mivel római Lőrincet a pogányok rostélyon égették meg), de hozzá imád­koztak gyógyulást remélve a magas lázban, égési sebekben szenvedők és a szemfájósok, il­letőleg a zsábások. Ismeretlen eredetű, hogy Lőrinc a köleská­sa patrónusa is. Végezetül je­gyezzük meg még, hogy régen a rendőrnek Lőrinc volt a neve, annak, amelyik egy kicsit kapa­tos-vicces volt. Dinnyés Lőrin­ceink vonatkozásában pedig: Együk, amíg jólesik! Lehetőleg hosszan tartó melegben - jég­hidegen. Ifj. Lele József Az elmúlt napokban sokat olvashattunk és hallhattunk arról, milyen nagy anyagi megterhelést jelent a csalá­dok számára a tanévkezdés. Ennek egyik oka, hogy a gazdaságilag fokozottan rosszabb helyzetbe kerülő gyermekes (főként többgyer­mekes) családoknak egyre emelkedő árú tanszefeket kell ilyenkor beszerezni. Érezve e nagy problémát, Dóc önkormányzata az idei évben is igyekezett a helyi iskolába járó gyermekek szüleinek segítségére lenni. A szociális bizottság javas­latára minden itteni diák tankönyveinek vásárlásához annyi támogatást nyújtott az önkormányzat, hogy a szü­lőknek valamennyi évfolya­mon csak 1200-1700 forint közötti összeget kellett kifi­Felhívás A „Merkovics" Bt., Csikéria, új, korszerű 2 db, DON-1500 B típusú kombájnnal bérkombájnolást végez. Áraink: napraforgó 6500 Fvha+áfa kukorica 7000 Fvha+áfa Felvilágosítás kérhető a bt.­irodában, Szendi Istvántól. Telefon: 79342-744. zetni. (Sőt, ez az összeg is tovább csökkenthető volt, az iskola által már második éve biztosított használt tan­könyv akció révén.) Ezen kívül a legrászorultabb csa­ládok még további támoga­tást is kaptak a többi tanszer beszerzéséhez. A középis­kolában tanuló gyermekek szülei szintén részesülhettek beiskolázási segélyben - in­dokolt esetben. Mint szülő és pedagógus ezúton szeretném megkö­szönni a község polgármes­terének és képviselő-testü­letének a segítségét, vala­mennyi szülő és a gyerme­kek nevében. így örömmel mondhatom, hogy a dóci is­kola valamennyi diákja tel­jes felszereléssel kezdheti meg a tanévet. Rummal Józsefn* r 1 | A Tisza Füszért Rt. J J szeptember 6-ára hirdetett | j árverése technikai okok miatt j elmarad, I mely az 1996. szeptember 4-i I számban megjelent Barkas, Citroen C 25, l i Fiat Fiorino Avia, Ford Tranzit j tehergépkocsik és Opel Kadett i 1,3 személygépkocsira vonatkozott. J Az árverés időpontját később közöljük. | i Szíves elnézésüket kérjük i Kinga, Keller Zoltán és Kokovecz Anettnek Vanda, Csóké Ferenc és Zámbó Ilonának rTorbert, Átyim György Ferenc és Czékmán Ida Ildikónak Dávid, Tálas Gellért és Beszedics Orso­lyának Áchim, Molnár Zol­tán és Papp Márta Andreá­nak Gábor Zsolt, Zádori Csaba és Molnár Szilvia Évának Dominik Csaba, Rákóczi Ferenc és Kómár Annamáriának Ferenc, Ber­ta Gábor Mihály és Deme Beátának Adrienn, Barta Gáspár Tamás és Varga Zsuzsanna Máriának Ta­más nevű gyermeke. Meghalt: Berta Gézáné Ábrahám Anna, Venczel János Mi­hály, Makra József, Mo­nostori István, Magda Mi­hályné Paplógó Julianna, Apró Imre Sándor, Opletán Mátyásné Varga Erzsébet, Csóré Miklósné Batancs Piroska, Pribék Sándor Já­nos, Körmendi Sándor, Ha­lász Ferenc István, Mile Sándor, Fodor József, Mig Antal, Tanács Istvánné Nyári Erzsébet, Nyári Béla, Priska Pál Károly, Táborosi Lajos, Lantos Mária, Ócsai György, Lakatos Antal, Vi­da János, Sándor János, Csorba Csaba Miklós, Ma­gyar István," Hódi Mihály, Fodor Józsefné Valter Ilo­na, Kálmán József, Szanka Pál, Zelei Lajos István, Magyar János, Papp Fe­rencné Ónozó Rozália, Kormányos József, Dékány István Antal, Solti László­né Ungvári Mária, Kot­hencz Sándorné Szabó Má­ria, Kocsis István, Kelemen Ferencné Kalmár Erzsébet, Lengyel Andrea, Boldog Zoltánné Batka Anna, Do­bák Mátyás, Szemerédi Já­nosné Jójárt Ilona, Ökrös Lajosné Bugyi Ilona, Far­kas József, Tóth Imréné Rácz Franciska, Dobrai Lászlóné Galambos Veroni­ka, Zádori Istvánné Palócz Katalin, Gera Jánosné Sisák Júlia, dr. Kovács József, Körmöczi Mátyás Ferenc, Tót Mártonná Szabó Rozá­lia, Rózsa János, Fűr Bélá­né Szilágyi Vilma, Tóth László, Molnár Zoltánné Fortuna Erzsébet Etka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom