Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-05 / 207. szám

6 KAPCSOLATOK CSÜTÖRTÖK, 1996. SZEPT. 5. Ne sírj, autós! Unom már, hogy mindig csak az autósokat siratják, vagy az autósok sírnak. Mi lenne, ha gyalog és kerékpáron is közlekednének azok, akik véleményüknek hangot adnak? Nagyon sokáig nem tudtunk Alsóváros felé közlekedni kerékpárral a belvárosból vagy a belvároson át, mert nem volt kerékpárút. Aki erre kényszerült, vagy bement a tilosba, vagy életveszélyes helyzetbe került a Dugonics térnél a síneken, amelyek össze-vissza hasogatják az útburkolatot, és ezért egy kerékpárosnak balesetveszélyes, vagy kimentünk a klinikák elé a járdára, ahol a szerencsétlen gyalogosok és a még szerencsétlenebb kerékpárosok kerülgették egymást. Nem a száguldozó, unatkozó fiatalokról szólok, hanem a munkába járókról, akiknek nem volt élvezet ez a közlekedés. Most kaptunk egy kerékpárutat. Szerencsére nem 80 centiméterest, mert egymással szemben ugyan hogy tudnánk közlekedni ilyen széles sávon? Próbálja ki a cikkíró, ha egyáltalán tud kerékpározni. Feltételezem, hogy soha nem próbálta, de most minden bizonnyal gépkocsival közlekedik, ahelyett, hogy leszállna a halandók közé. (Budapesten, az Andrássy úton valószínűleg mindkét oldalon van kerékpárút.) A hídfeljáró veszélyes a kerékpárosnak? Miért? Közlekedési lámpa biztosítja az átkelést. Természetesen, ha a pirosra is behajtanak a gépkocsik, akkor veszélyes. De tartsák be a gépkocsivezetők a KRESZ előírásait, ne csak úgy-ahogy, hanem teljesen! Ahogyan én tanultam annak idején, és ahogyan meg is követelték; nem fordult el a rendőr, ha záróvonalon vagy éppen forgalom elől elzárt területen halad a gépkocsi. Ma elkopnak az úttesten a valamikor sérthetetlen jelek a gépjárművek kerekei alatt. Az Oskola utca forgalma nem elsősorban a hídra haladókból áll, ezért javaslom, hogy a gépkocsikat hoszszabb hullámban engedje át a lámpa a híd előtt és akkor nem lesz forgalmi dugó. Ahhoz pedig, hogy a hídon ne várakozzanak átkelésre a járművek és ne rázkódjon a szerkeszet, Újszegeden, a hídfőben egy jól hangolt forgalmi lámpa biztosíthatná a folyamatos áthaladást. Egy kerékpáros-gyalogos, aki gépkocsival is közlekedett már olvasószolgálat Ezt a rovatunkat olvasóink frják. Az olvasói leveleket a szerzők mondanivalójának tiszteletben tartásával, szerkesztett formában jelentetjük meg. Az itt közölt írások szerzőik magánvéleményét tükrözik. LEVÉLCÍMÜNK: DÉLMAGYARORSZÁG SZERKESZTŐSÉGE, SZEGED, SAJTÓHÁZ, PF.: 153. 6740. TELEFON: 481-460 Nagyváradi köszönet Tisztelt Szerkesztőség! Ezúton szeretnénk megköszönni, hogy fogadták hallgatóinkat és igyekeztek beavatni őket a szakma titkaiba. Ugyanakkor megjegyezném, hogy a hallgatók közül mindannyian sikeres záróvizsgát tettek, bizonyítva felkészültségüket. Számítva további támogatásukra, üdvözlettel: Dr. Fleisz János igazgató, Ady Endre Sajtókollégium Nagyvárad Miért a kerékpáros tekeregjen? A Délmagyarország keddi számában megjelent „bolondokházas cikkhez" az alábbiakat fűzöm hozzá. Tökéletesen igaza van a cikk írójának: autós szempontból tényleg bolondokháza van. A korábbi évek „forgalomszervezóinek" hibái szerintem is hibák, de nem tartozik ezek közé az Oskola utcai kerékpársáv. Hiszen az autósok mindenhová autóval akarnak menni, s ott parkolni is akarnak. Felháborodnak, ha bármelyiket nem tehetik meg. (Csak megjegyzem: állítólag az ókori Rómában éjszakára kitiltották a szekereket. Amikor a legfontosabb közlekedési eszközzel baj volt, tiltottak. Zajt okozott. Azóta fejlődtünk?) Számos okot lehet találni a mai helyzet kialakulásáért, kár mindent összemosni. Az egy réteg érdekeit tükröző, de erről hallgató, az egész város nevében beszélő cikk mellett - nem helyett jó lenne, ha más vélemények is megjelenhetnének. (íme! a szerk.) Szegeden körülbelül 180 ezer ember lakik és csak 40 ezer autó lehet. (Nem számítva az idegeneket, akik ugye most éppen nem akarnak Újszegedről a klinikákhoz menni.) De: 1.A 180 ezer nem azonos a 40 ezerrel. Legalább 140 ezren egyéb módon mozognak, akiknek esetleg ettől eltérő lehet a véleménye, érdeke. 2. Egy negyedszázaddal ezelőtti prioritás szerint melyről a cikk szól - ma már nem illene forgalmat szervezni, illetve ezt sulykolva követelni, kikényszeríteni. A '70-es években volt az a szokás, hogy minden közterületen át kellett engedni a személyautósokat. Az így megnövekedett forgalmú közterületekről ezzel egyidőben minden más járművet (villamost, kerékpárt) ki kellett tiltani, a gyalogosokat korlátok közé szorítani, hatalmas kerülőkre kényszeríteni (lásd a Radnóti gimnázium előtti csomópontot). De ma 1996. van. Ma el kell fogadni, el kellene fogadni a járművek sokféleségét, speciális érdekeikkel együtt. Hiszen miért a kerékpáros tekeregjen, miért ne az autós, ha mindenáron rövid távokra is autóval akar menni. A teljes „gubanc"-ból most csak egy részterületre reflektálnék. Ennyire nyíltan megfogalmazva még soha nem merték kijelenteni: le kell számolni a szegedi kerékpáros álommal. Nagyon nagy baj lenne. Az Alpokban is kerékpároznak a hegyi ösvényeken. Hát akkor az Alföldön ne? Szeretném, ha egyértelmű lenne: 1. Az Oskola utca egyirányú volt már a kerékpársáv kialakítása előtt is! Egy 9 méter széles burkolaton „lötyögött" egy leálló és egy mozgó sáv. Ehhez a szabvány szerint csak 2,3+3=5,3 méter kell. A többi kihasználatlan volt. A kerékpársáv ezt a felesleget használta fel. 2. A hídfői csomópont balesetveszélyessége megint téma, mert ezen át akarják onnan eltávolítani a bringásokat. Még mindig nem téma a Kossuth L. sugárút - nagykörúti csomópont, ahol az autósok miatt s-okkal nagyobb a balesetveszély. 3. A szegedi Rózsa utca József A. sugárúti csomópont - mely ugyanilyen geometriájú - bizonyítja, hogy épeszű emberek élnek a városban. 4. A hídfői csomópontban az autósok a kerékpárosok miatt semmilyen időveszteséget nem szenvednek, hiszen a biciklik csak akkor mehetnek, amikor az Oskola utcáról a színház felé mennek az autók. Tehát a kerékpársáv térbeni és időbeni tartalékokat használ ki. Most nem akarok azokkal a megjegyzésekkel foglalkozni, amelyek a korábbi évtized, évtizedek belvárosi forgalomszervezési hibáit kritizálja. Ezek nagy részével én is egyetértek; a KTE azt javasolja, hogy legyenek változatok, számítógéppel nézessük meg azokat. Válasszuk a legkevésbé rosszat. Ilyen okból azért jó is ez a cikk. Remélem, végre ez a javaslatunk is meghallgatásra talál. Rigó Balázs Hagyományaink Melyik az igazi Nyári kedvenc csemegénk lett a dinnye. Olyannyira, hogy ha csak egy mód van rá, bicskahögyezzük, harapjuk és nyeljük, mint kacsa a nokedlit. Mert finom, a molettek is élvezettel mondanak le a fogyókúráról. Hacsak nem tiltja az orvos. Emlékszem, hogy a Roosevelt téri (hajdani Rudolf téri) piacon olyan dinnyehegyek várták a vevőket, hogy nem hittem el, hogy az valaha is elfogy. És elfogyott, az utolsó darabig. És ez hol korábban, hol később következett be. Ami siettette a fogyasztását, az így hangzott: „Ögyünk, mert nemsokára gyün Lőrinc, aztakkor beleizél." Mások szavával: „Mögcsiccsed." A sárgadinnyére meg ezt mondották: .Mogfoskosodik." Igen ám, csakhogy Lőrinc ből hármat is jeleznek naptáraink. Brindisi Szent Lőrincet július 21-én, Római Szent Lórincet augusztus 10-én, egy harmadik Lőrincet pedig szeptember ötödikén idéznek. Vagyis, egymást követő nyári hónapokban. Na már most, ha a dinnyeügyet nézzük, a júliusi Lőrincre semmiképp nem gondolhatunk, hiszen altkor kezd émi akár a sárga-, akár pedig a görögdinnye. Marad hát a két utóbbi, amelyek között úgy dől el, melyik a csiccsentős, hogy alapjában az időjárásra bízzák a döntést. Ha a nyár hosszan tartja a forróságát, hallani sem akarunk az augusztus tizedikéiről. Tiltakozásul tán még hevesebben esszük a mézédes dinnyéket, és mondjuk: „Ez nem az a Lőrinc!" És megjelöljük a másikat - a naptárban tehát harmadikként szereplőt, a szeptemberit, és vígan csemegézünk tovább. Az utóbbi esztendőkben ilyen mögnyúlt nyaraink vannak, amelyek kedveznek a dinnye hosszan tartó fogyasztására. A napokban egy rádióműsorban is „feszegették" a Lőrinceket, amikor is elhangzott, hogy dinnye dolgában igenis a szeptemberi Lőrinc az igazi. Erre magam is utánanéztem, éspedig Bálint Sándor Szögedi nemzet-ében, amelyben a jeles néprajztudós azt trja-üzeni, hogy szeptember tizedike után már nem jó a dinnye, mert vizes az íze: „... belepiszklt a dinnyébe, ezért Lőrinctől már nem jó fogyasztani". Ugyanezt olvashatjuk az Ünnepi Kalendáriumban (II.171) is. Vagyis, lett-légyen bárhogyan, „Az idő a gazda" - dinnye dolgában is. És ebbe az ember nemigen tud beleszólni. Lőrinc-hagyományainkhoz azonban jegyezzük még meg, hogy a római szent napjától fogva már nem fejlődnek a fák. Házasságot kötött: Tóth József Antal és Móra Tímea, Szombati György és Farkas Hajnalka, dr. Kapás Béla László és Gál Judit, Iványi Róbert és Bessenyei Éva, Tari Szilárd és Ángyán Erzsébet, Tápai Csaba András és Klajkó Andrea, Ádok László és Pusztaszeri Tímea Zita, Sipka László Ferenc és Szögi Andrea Erika, Kovács Gábor és Tóth Ágnes, Haider Paul és Végh Zsuzsanna, Gillay Zoltán és Kovács Bíborka Zsuzsanna, Dávid Sándor és Dávid Szilvia Mária, Faragó Tibor és Apró Edina Klára, Bóka Sándor és Imre Katalin, Szűcs Imre és Varga Klára, Germann Róbert Miklós és Horváth Edina, Mészáros Levente Norbert és Szilágyi Rita, Kotogány Csaba Antal és Sinka Györgyi, Rabatin Imre és Zubán Tímea Erzsébet, Veres János és Kovács Katalin, Udvarhelyi Zsolt és Terhes Edina, Tóth Zsolt Tibor és Pepó Katalin, Papp Csaba és Kiss Katalin, Hornok Tibor és Hegedűs Edit, Márton Zsolt és Tösmagi Anita, Makra Mihály és Téglás Ibolya Lilla. Született: Farkas András és Szatler Zsuzsannának Petra, Horesnyi Jenő és Németh Angéla Piroskának Rebeka, Kristály Márton és Haba Mártának Anita, Nyári Csaba József és Kobida Tímeácsaládi eseményele nak Diána, Mihály István és Bali Szilviának Attila Dávid, Fekete Endre és Nacsa Veronika Máriának Endre, Juhász László és Scheinpflug Ildikónak László, Kónya Tibor és Kondász Máriának Gábor, Telek Sándor és Borsos Emmának Sára, Donáth Béla Attila és Horák Erzsébetnek Lilla, Lajtár András József és Somogyi Zsuzsannának Katalin, Fődi Imre és Gárdián Ildikónak Norbert, Zombori István és Áldott Zsuzsannának Csaba, Kuczik István Péter és Reseterits Zsuzsanna Erzsébetnek Akos, Kakas Zoltán és Körtefái Klárának Bence, Németh Péter Zsolt és dr. Felföldi Renáta Máriának Liza, Ormándi Ferenc és Kócsó Anikónak Bence, Kóczán László és Csúszó Ilonának Kata, Bacsó Róbert Szilveszter és Hadobán Ilonának Bence Szabolcs, Fekete Ferenc és Nyári Ágnes Anitának Ágnes, Vastag József és Tóth Zsuzsannának Sándor, Túrán Gábor József és Pecznyik Ildikónak Gábor Zsolt, Kása Zoltán és Mónus Editnek Dominika, Gyuris István és Szekeres Évának Azok a lépcsők Ma is találkozni olyan honfitársakkal, akikről az az érzése az embernek, hogy hozzájuk nem jutott el a szocializmus építése befejezésének híre. Kicsit azokhoz a japán katonákhoz hasonlatosak, akik valahol az eldugott szigetvilágban, a második világháború befejezése után hosszú évek múlva eszméltek rá, hogy vége a háborúnak, de hozzájuk valami csoda folytán nem jutott el a hír. Ezek a „visszamaradt" emberek még ma is a szocializmusépttés boldogító mámorában élnek. Ma is lelki szemeik előtt látják önmagukat, amint próbálnak, a nagy-nagy sokasággal qgyütt, egymást lökdösve, feljutni a szédítő magasságokba vezető első lépcsőfokokra, ahonnan már lehetett látni a földöntúli -boldogságot ígérő nagy építményt, a kommunizmus körvonalát. Talán azt sem vették észre, hogy a nagy építő munkában valami zavar támadt és a nagy-nagy épületre köd ereszkedett. Igaz, a ködről később kiderült, hogy mesterséges köd és csak arra szolgál, hogy eltakarja az építmény falainak omladozását. A köd mindenesetre olyan hatásos volt, hogy még ma is maradtak hátra emberek, akik ott toporognak a romhalmaz lábainál, pedig már a hozzá vezető lépcsőfokok is összeomlottak. És a hajdani nagy stratégák szinte az első pillanatban felmérték, hogy az egész eddigi igyekezet hibás volt, mivel rossz felé vezették a népet - kelet felé, holott amerre valójában törekedni kell, az pont az ellenkező irányban található. De ma is ők mutatják az utat, a hajdani nagy stratégák, akik valójában már meg is érkeztek a hőn óhajtott eldorádóba... és a sok, elcsigázott, irányt változtatott ember rogyadozik, de egymást lökdösve próbál feljutni a szédítő magasságokba vezető lépcsőfokokra... Lázár György Köszönet a dóci önkormányzatnak Ha napján akkora eső esik, hogy az esővíz megáll a keréknyomban, sok lesz a pincékben a bor. Ugyanattól a naptól már veszélyes szabadban fürdeni, mert a víz egyre hidegebb. Lőrincet tisztelik védőszentjükként a szegények, a könyvtárosok, a tűzzel dolgozók (eme utóbbiak azért, mivel római Lőrincet a pogányok rostélyon égették meg), de hozzá imádkoztak gyógyulást remélve a magas lázban, égési sebekben szenvedők és a szemfájósok, illetőleg a zsábások. Ismeretlen eredetű, hogy Lőrinc a köleskása patrónusa is. Végezetül jegyezzük meg még, hogy régen a rendőrnek Lőrinc volt a neve, annak, amelyik egy kicsit kapatos-vicces volt. Dinnyés Lőrinceink vonatkozásában pedig: Együk, amíg jólesik! Lehetőleg hosszan tartó melegben - jéghidegen. Ifj. Lele József Az elmúlt napokban sokat olvashattunk és hallhattunk arról, milyen nagy anyagi megterhelést jelent a családok számára a tanévkezdés. Ennek egyik oka, hogy a gazdaságilag fokozottan rosszabb helyzetbe kerülő gyermekes (főként többgyermekes) családoknak egyre emelkedő árú tanszefeket kell ilyenkor beszerezni. Érezve e nagy problémát, Dóc önkormányzata az idei évben is igyekezett a helyi iskolába járó gyermekek szüleinek segítségére lenni. A szociális bizottság javaslatára minden itteni diák tankönyveinek vásárlásához annyi támogatást nyújtott az önkormányzat, hogy a szülőknek valamennyi évfolyamon csak 1200-1700 forint közötti összeget kellett kifiFelhívás A „Merkovics" Bt., Csikéria, új, korszerű 2 db, DON-1500 B típusú kombájnnal bérkombájnolást végez. Áraink: napraforgó 6500 Fvha+áfa kukorica 7000 Fvha+áfa Felvilágosítás kérhető a bt.irodában, Szendi Istvántól. Telefon: 79342-744. zetni. (Sőt, ez az összeg is tovább csökkenthető volt, az iskola által már második éve biztosított használt tankönyv akció révén.) Ezen kívül a legrászorultabb családok még további támogatást is kaptak a többi tanszer beszerzéséhez. A középiskolában tanuló gyermekek szülei szintén részesülhettek beiskolázási segélyben - indokolt esetben. Mint szülő és pedagógus ezúton szeretném megköszönni a község polgármesterének és képviselő-testületének a segítségét, valamennyi szülő és a gyermekek nevében. így örömmel mondhatom, hogy a dóci iskola valamennyi diákja teljes felszereléssel kezdheti meg a tanévet. Rummal Józsefn* r 1 | A Tisza Füszért Rt. J J szeptember 6-ára hirdetett | j árverése technikai okok miatt j elmarad, I mely az 1996. szeptember 4-i I számban megjelent Barkas, Citroen C 25, l i Fiat Fiorino Avia, Ford Tranzit j tehergépkocsik és Opel Kadett i 1,3 személygépkocsira vonatkozott. J Az árverés időpontját később közöljük. | i Szíves elnézésüket kérjük i Kinga, Keller Zoltán és Kokovecz Anettnek Vanda, Csóké Ferenc és Zámbó Ilonának rTorbert, Átyim György Ferenc és Czékmán Ida Ildikónak Dávid, Tálas Gellért és Beszedics Orsolyának Áchim, Molnár Zoltán és Papp Márta Andreának Gábor Zsolt, Zádori Csaba és Molnár Szilvia Évának Dominik Csaba, Rákóczi Ferenc és Kómár Annamáriának Ferenc, Berta Gábor Mihály és Deme Beátának Adrienn, Barta Gáspár Tamás és Varga Zsuzsanna Máriának Tamás nevű gyermeke. Meghalt: Berta Gézáné Ábrahám Anna, Venczel János Mihály, Makra József, Monostori István, Magda Mihályné Paplógó Julianna, Apró Imre Sándor, Opletán Mátyásné Varga Erzsébet, Csóré Miklósné Batancs Piroska, Pribék Sándor János, Körmendi Sándor, Halász Ferenc István, Mile Sándor, Fodor József, Mig Antal, Tanács Istvánné Nyári Erzsébet, Nyári Béla, Priska Pál Károly, Táborosi Lajos, Lantos Mária, Ócsai György, Lakatos Antal, Vida János, Sándor János, Csorba Csaba Miklós, Magyar István," Hódi Mihály, Fodor Józsefné Valter Ilona, Kálmán József, Szanka Pál, Zelei Lajos István, Magyar János, Papp Ferencné Ónozó Rozália, Kormányos József, Dékány István Antal, Solti Lászlóné Ungvári Mária, Kothencz Sándorné Szabó Mária, Kocsis István, Kelemen Ferencné Kalmár Erzsébet, Lengyel Andrea, Boldog Zoltánné Batka Anna, Dobák Mátyás, Szemerédi Jánosné Jójárt Ilona, Ökrös Lajosné Bugyi Ilona, Farkas József, Tóth Imréné Rácz Franciska, Dobrai Lászlóné Galambos Veronika, Zádori Istvánné Palócz Katalin, Gera Jánosné Sisák Júlia, dr. Kovács József, Körmöczi Mátyás Ferenc, Tót Mártonná Szabó Rozália, Rózsa János, Fűr Béláné Szilágyi Vilma, Tóth László, Molnár Zoltánné Fortuna Erzsébet Etka.