Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-04 / 206. szám

SZERDA, 1996. SZEPT. 4. • BELFÖLD 3 • Társasággá alakul a gabonakutató MM Kukoricás" esztendő Legalább kukoricából jó évet zárunk az idén. (Fotó: Gyenes Kálmán) jegyzet Tje jó a búza, rossz a kukorica - tartja a népi böl11 csesség, és a mondás általában be is válik. Ahhoz ugyanis már nagyon csúnya dolgoknak kell történniük, hogy mindkét növény gyenge hozamokat produkáljon. Mint tudjuk, idén rossz volt a búza, tehát - jónak kell lennie a kukoricának. Az is lesz, az eddigi eredmények biztatóak: de még így sem fordulhat elő, hogy elérjük a „békeévek", a 80-as esztendők termésátlagait, a 6,7 tonnákat hektáronként, csupán az 5-5,2 tonnát célozhatjuk meg. Mindezt a Földművelésügyi Minisztérium vezető beosztású embere mondta tegnap, Szegeden. Vagyis, ha nagyon igyekszünk, esetleg behozhatjuk tegnapi önmagunkat. A rendszerváltást követő hatodik évben. A 90-es évek eredményeit különben valóban nem lehet az ablakba tenni: 1993-ban 3,5 tonna, 1995-ben 4,4 tonna kukorica termett meg egy hektáron. Az okok ismertek, szétestek a szövetkezetek - Csongrád megyében a kukorica vetésterületnek több mint 60 százaléka a kisméretű gazdaságoké -, a kisgazdaságok pedig forgótőke, jó minőségű vetőmag és műtrágya nélkül kísérelték meg a lehetetlent. Csak a ráolvasásban hihettek, hogy a bűvös szó, magángazdaság, meghozza a várt eredményeket. F

'nz azóta se sok terem, ám ma már kevesebb az ideológia, több az ésszerű szövetkezés, jobb a kukorica jövedelmezősége is. Emlékezzünk csak, tavaly milyen drága volt a takarmány, hogy mentek bele tönkre az állattartók... Vagyis: ami az egyik embernek jó, a másiknak rossz. A kormány sem tudja igazán, mit kezdjen az ő mezőgazdaságával. Ha túl jó, nehezebb a csatlakozás az Európai Unióhoz, ha gyenge, éhen halunk. Középutat találni általában nagyon nehéz, mégis sok termelőnek ez kellene. Mindenből egy kicsi: kis eső, kis napsütés, kis hitel, kis támogatás. És egy kis szerencse. Jamina, Holland, Csornai alapcserepek gyári árából 1 Ot'í engedmény. • Körös falazó• > téglák és födémbéléstest gyári nmonill rau arából 1 Q% engedmeny mUUVJL DAU Szeged, Csongrádi sgt. 27. Tel.: 62/491 -022. Dorozsmai u. 5-7. Tel.: 62/311-092 Új nyugdíjrendszer Emlékmű • Álmosd (MTI) Bocskai István Habsburgok elleni győzedelmes csatájának állit emléket az a hatalmas gránittömb, amelyet október 15-én, a csata 392. évfordulóján avatnak fel Álmosd határában. Ezt Lázár Imre, a Hajdú-Bihar megyei millecentenáriumi emlékbizottság elnöke jelentette be kedden, a bizottság álmosdi kihelyezett ülésén. A nagyméretű 8x2,5x1,3 méteres gránittömbbe Győrffy Lajos püspökladányi szobrászművész vési be Bocskai és a hajdúkatonák alakját. A dombormű környékén elhelyezett hét darab egy-egy tonnás kőoszlop pedig a nevezetes csata jeleneteit örökíti meg. Ledéit az aknatorony • Komló (MTI) Ledőlt egy öreg aknatorony a mecseki szénmedence két éve leállított Béta-aknáján. A nyolcvan tonna tömegű, ötvenkét méter magas vasszerkezet földre zuhanása szerencsére nem okozott személyi sérülést, mert a felhagyott bányaüzem területén - a kidőlt monstrumtól biztonságos távolban - csak vagyonőrök tartózkodtak. Az eset körülményeit az illetékes bányakapitányság is vizsgálja, ám a keddi helyszíni szemle alapján még nem született szakmai vélemény az aknatorony kidőlésének okairól. Meghalt egy fiú • Debrecen (MTI) Meghalt kedden az a 15 éves fiú, akire augusztus 19én Debrecen határában ráomlott egy homokba vájt alagút. A Tócó-völgy egyik elhagyott, a balesetig még illegálisan használt homokbányájában több gyerek is alagutat ásott, amikor megtörtént a tragédia. A szerencsétlenül járt fiút csaknem kétméter magasan temette maga alá a homok, amikor leszakadt az általa ásott alagút. Nagy valószínűséggel október l-jei dátummal alakul át közhasznú társasággá a Gabonatermesztési Kutatóintézet (GKI). Többek között ezt a szervezeti változással kapcsolatos hírt is megerősítette dr. Frank József, a GKI főigazgatója a tegnap, kedden az intézet központjában elkezdődött, ma folytatódó országos kukorica fajtabemutatón. Kukoricából jó évet zárunk idén - jelentette be a tegnap Szegeden elkezdődött fajtabemutatón dr. Frank József, a GKI főigazgatója. A minisztérium információi szerint idén 1 millió 80 ezer hektáron termesztettek kukoricát az országban, a hektáronkénti átlagtermés pedig - a csapadékos időjárásnak köszönhetően - várhatóan 5-5,2 tonna lesz. Ez még mindig elmarad a 80-as évek eredményeitől, amikor is egy hektáron 6,76,8 tonna termett a fontos takarmánynövényből . A GKI 1993-ban szakított régi partnerével, az amerikai Pioneer-rel, azóta saját kukoricahibridjeit fejleszti és értékesíti. Az intézet 1996ban négy minősttett hibriddel gazdagodott - velük 21re szaporodott a hibridek száma. A Pioneer a GKI szemszögéből ma már konkurenciának számít. A szegedi intézet előnyt kovácsolhat abból, hogy Magyarországon, vagyis „stresszkörnyezetben" nemesít, hiszen ezek a fajták ellenállóbbak az amerikaiaknál. Amelyik vetőmag ugyanis rossz körülmények kötött is , jó", az még jobb lehet optimális viszonyok mellett. Azzal kapcsolatban, hogy hamarosan közhasznú társasággá alakul át a 75 éves szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet, dr. Frank József elmondta: az FM kötelékébe tartozó intézet vezetése már jó ideje ellentmondásosnak érzi azt a helyzetet, hogy saját bevételei tartják el, ugyanakkor kötött a gazdálkodása. A jelenlegi szisztéma nem a tartalékolásra ösztönzi a kutatókat, hanem pénzük elköltésére, hiszen a nyereséget hozó árbevétel 13 százalékát kvázi adó címén elvonják, ráadásul a cég nem vehet fel hiteleket, s meglévő tőkéjét sem kamatoztathatja. A kht.-vá történő átalakulással a GKI megszabadulna a gazdálkodás kötöttségeitől. Á nonprofit tevékenységben ugyan adót sem fizetne, de a képződő hasznot visszaforgathatná a kutatómunkába. A GKI már két évvel ezelőtt kezdeményezte az átalakulást. A Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó 11 kutatóintézet közül azonban - hosszú gondolkodás után - csak a gödöllői, a szarvasi, valamint a szegedi gárda tervei kaptak zöld utat. A GKI eredményeivel különben szinte egyedül állt a többi kutatóintézet között. Sajátos receptje - amelyet akkor kezdett el alkalmazni, amikor a 80-as évektől fokozatosan vonták meg a kutatóintézetektől az állami támogatást - abból állt, hogy a hiányzó pénzösszegeket bevételeiből pótolta. Csak összehasonlításképpen: míg akkortájt egy évre 2 millió forintot adott az állam napraforgó-kutatásra, addig ma, 15 esztendő elteltével a napraforgó fajták jogdíjaiból évi 80 millió forint folyik be a kasszába. A Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet 120 államilag minősített fajta gazdája, közülük 90 fajta szabadalom. A szegedi kutatóintézet éves forgalma (1995-ös adat) 1 milliárd forint amelyből 600 milliót kutatásra fordítanak -, az állami támogatás összege pedig mindössze 50-60 millió forint. Mivel egy fajta előállítása 10-15 évet vesz igénybe, ilyen hosszú időre készítenek előre terveket. Feltet* Klára • Budapest (MTI) A Pénzügyminisztérium elképzelései szerint várhatóan 1998. január l-jétől életbe lépő új rendszer három pilléren nyugszik majd. Az első pillére az új nyugdíjszisztémának a mostani nyugdíjazási rendszer korszerűsített változata, a második pillért a kötelező nyugdíjpénztárak jelentenék, de teret kapnának az önkéntes nyugdíjpénztárak is a szisztémában. Magyar folttal román zsák Pincérsürgetá pohárkocogtatással jelezgette tegnap a magyar-román alapszerződésről szóló rendkívüli ülésenaz országgyűlés elnöke, Gál Zoltán az idejükből kicsúszott képviselőknek: lejárt a keret! Kedélyes perceket hozott olykor a vita. A Horn-Torgyán vegyes páros jelenetét akár a vidámszínpados Sas Józsi is rendezhette volna... Úgyhogy még remélhetünk: Oscar-díjas lesz a Horn-Iliescu szerződés, a díjat azonban az euro-atlanti vezérek sajátmaguknak fogják átadni, nem a két mellékszereplőnek, nem Hornnak és Iliescunak... A nagyhatalmak ugyanis a közép-európai biztonságot a magyar érdekek föláldozásával tartják a legkönnyebben elérhetőnek. Ha nincs „magyar kérdés", nincs probléma. És a magyar kormány igyekszik is elhitetni velünk, hogy az Európai Közösségbe csak problémátlanul juthatunk be. Ehhez a programhoz belső egyetértés is van: a népiurbánus törésvonal mentén. És van hozzá belpolitikai partner: akik azelőtt Moszkvába jártak, hogy lemondjanak a jogainkról, azok most ugyanezért Brüsszelbe ingáznak: és kompenzálnak ott a múltjuk miatt is. Az alapszerződés fogalma 1973-ban vonult be a politika szótárába, amikor az NSZK Csehszlovákiával írt alá határklauzulás alapszerződést. Ezt követték az 1989-90-es összeomlások után a német-lengyel, lengyel-orosz, lengyel-ukrán, magyar-szlovák alapszerződések... A német-csehszlovák és a német-lengyel alapszerződést az indokolta, hogy Németországgal a második világháború után nem kötöttek békeszerződést, hanem megszállták, s egy időre, nem is kicsire, ez lezárta a függő kérdéseket. A német alapszerződések a hiányzó békeszerződést hivatottak pótolni - az 1990-es Párizsi Chartával egyetemben, amelyet az egységesülő új Európa jelképeként írtak alá. A német kétoldalú szerződésekben szereplő határklauzulákat a diplomácia története kizárólag háborúk kapcsán kötött szerződésekben ismeri. Békeidőben nonszensz, ez ugyanis az egyik fél megalázását jelenti. Négy évvel ezelőtt nem volt idegen ez a gondolat Horn Gyulától sem. Ám 1992. nyarán Horn még nem miniszterelnök volt, hanem ellenzéki képviselőként a parlament külügyi bizottságának elnöke, s egészen másképp beszélt, mint ma. Annak az évnek a nyarán, június 3-án délután, a már aláírt, de a magyar országgyűlés által még nem ratifikált magyar-ukrán alapszerződés került a külügyi bizottság „terítékére". Szó szerint idézem a külügyi bizottság jegyzőkönyvének vonatkozó részletét: „Horn Gyula (MSZP): Itt van az országgyűlés határozattervezete a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól 1991. december 6-án aláirt szerződés megerősítéséről. Ez azt hiszem mindannyiótoknak megvan. A Külügyminisztérium képviselője itt van? (Senki nem jelentkezik.) Nincs. Van-e ehhez észrevétel, kérdés? (Senki nem jelentkezik.) Nekem tudniillik lenne egy, arra kérem a sajtót, ha lehet, ezt ne említsék meg. A 2. cikkely kimondja, hogy 'a felek tiszteletben tartják egymás területi épségét és kijelentik, hogy egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelésük'. Ismeretes, hogy hasonló ügyben vita folyik a magyar-román alapszerződés kapcsán. A Külügyminisztérium képviselője nincs itt? (Senki nem jelentkezik.) Tudniillik csak föl szeretném hívni a figyelmet, hogy erre majd hivatkozhat a román fél. Nem lett volna jobb úgy eljárni, hogy a felek a helsinki záróokmánynak megfelelően járnak el? Nem? (Közbeszólások: De igen, támogatjuk.) Én azt szeretném javasolni, hogy kezdeményezzük a Külügyminisztérium felé ennek ily módon történő megváltoztatását. Tehát pontosan úgy hangzana, hogy a felek a helsinki záróokmányban foglaltaknak megfelelően járnak el minden területi kérdéssel kapcsolatban. Hegedús István (Fidesz), a bizottság alelnöke: - Azt javaslom, az legyen az álláspontunk, hogy ne kerüljön napirendre, ezt nem a plenáris ülésen kell megvitatni. Vegyük le a napirendről, mert további tárgyalásokat igényel. Horn Gyula: - Tehát azt javaslód, hogy maga az egyezmény ne kerüljön napirendre. Kovács László (MSZP): A parlement nem változtathat. Fodor András Attila (MDF): - Azt javaslom, hogy ez ne a Házban hangozzék el bizottsági véleményként, mert az önmagában is egy gesztusértékű megnyilatkozás lenne, és az nem lenne jó. Hanem a házbizottságban, vagy informálisan kéljük a Külügyminisztérium felé, hogy ne tűzzék napirendre. Horn Gyula: - így el tudjuk fogadni? Egyetért a tisztelt bizottság azzal a megfogalmazással, hogy vizsgálja meg a Külügyminisztérium a 2. cikkely ezen kitételét, lehet, hogy szükséges kezdeményezni tárgyalást is. Addig nem ajánljuk, hogy a Ház elé kerüljön. így el tudja fogadni a tisztelt bizottság? (Helyeslés.) Ki van ellene? (Senki.) Tartózkodott? (Senki.) Csáti György (MDF): Csak a jegyzőkönyv kedvéért jegyzem meg, hogy tizenöten vagyunk. Horn Gyula: - Más egyezmény ügye nincs. (Pap András jelentkezik.) Tessék, Pap Andrásé a szó. Pap András (MDF): Durva helyesírási hibák adódnak a szövegben. Horn Gyula: - Melyikben? A magyar-ukránban? Pap András- (MDF): Igen. Hom Gyula: - Akkor erre is felhívjuk a figyelmet. Esetleg meg tudnánk tenni, hogy ami kirívó, azt megjelölöd? Pap András (MDF): Persze." A magyar-ukrán alapszerződést azután - tekintet nélkül a belefoglalt határklauzulára - mégis ratifikáltatta az MDF koalíció. Horn Gyulából pedig próféta szólt: később a szlovák kormány is, meg a román is hivatkozott a cikkelyre, amelyet ő - még ellenzékben - kifogásolt, miniszterelnökként pedig most pártfogol; lemondva az autonómiáról is. A háttérben nyilván nagyobb erők dolgoznak, amelyek ugyanúgy nyomták az MDF koalíciós kormányát, ahogy most az MSZPSZDSZ koalíció irányát is megszabják. A két világháború után erőszakosan meghúzott igazságtalan határokat a nagyhatalmak ma se tekintik stabilnak. Ezért újra és újra rögzíteni akaiják. Bármi áron. A számlát pedig velünk fizettetik. Zelei Miklós