Délmagyarország, 1996. szeptember (86. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-21 / 221. szám

8 STEFÁNIA SZOMBAT, 1996. SZEPT. 21. körül rész tele van kókusz-, ananász-, narancs- és banánfákkal. Majd eszem gyümölcsöt és halászok a tengerben. Viszek magammal horgot, hálót, csúzlit, vadásztőrt és egy saját készítésű szigonyt. Természetesen az őserdőket nem tudom kikerülni; majd megpróbálok gyorsan áthatolni rajtuk. A szállásom megoldott: ahol rám száll az est, ott lefekszem a puszta földre, és betakarózom a pokrócommal. • Ugye ez csak nyelvbotlás, hogy pokróc? Gondolom viszel magaddal egy strapabíró, meleg hálózsákot. - Egyelőre nincs hálózsákom. Nem futja a pénzemből. • Egyáltalán, mit viszel majd a zsákodban? - Egy váltás ruhát, néhány meleg holmit, egy pár szandált és túrabakancsot, gyógyszereket, horgászfelszerelést, s minden olyat, ami a tájékozódásban segít. • Már megbocsáss, de a ruha néhány hét elteltével egyszerűen lerohad rólad. - Remélem, hogy Sydneyig kibírja! Ott él ugyanis nagyapám egyik 1948-ban emigrált osztálytársa, Viktor bácsi, akinek van egy fonógyára. Bízom benne, hogy az öreg ad majd azért valamilyen ruhát. • Más ismerőseidtől is vársz segítséget az utad során? - Amerikában élnek barátaim. Velük már „leleveleztem", hogy mikor érkezem. Los Angelesből egyébként aütóval visznek majd Chicagóba, onnan pedig gyalog megyek Toledón és Washingtonon keresztül Bethlehem városkába, ahol körülbelül másfél-két hónapot, fogok élni. Hazafelé repülő hoz majd Párizsba, s a francia fővárosból vagy gyalog jövök haza, vagy pedig a szüleim hoznak autóval. Ez utóbbit még nem tudom, hiszen olyan messze van. A tervele szerint 1998 tavaszán lépem át a magyar határt. Az utam során egyébként lehetőségeim szerint minden természetföldrajzi nevezetességet, látványosságot - működő és kihunyt vulkánt, sivatagot, nemzeti parkot, kanyont, és hadd ne soroljam tovább, mi mindent - megnézek, mi több, még kőzeteket is hozok, melyeket hazajövetelem után felajánlok általános és középiskoláknak. Az útról egyébként könyvet is írok, amit szeretnék majd kiadni. • Kik segítettek a felkészülésben szakmailag, illetve anyagilag? - Makra László meterológus, Kohán József orvos és a Melissa Gyógyszertár, amely hatvanezer forint értékű gyógyszert, köztük olyan pasztillákat adott, amelyek ihatóvá teszik még a pocsolyavizet is. Azt csak zárójelben jegyzem meg: szívesen fogadnék még olyanokat, akik támogatják az utamat. • Papírok, oltások rendben? - A papírok közül már csak az ausztrál vízumra, az oltások közül pedig a Hepatitis-B oltásra várok. • Mit csinálsz az indulásig? - Szép lassan elköszönök a barátoktól, a rokonoktól, az ismerősöktől. Szabó C. Szilárd Október elején nem mindennapi kirándulásra indul ezer forinttal a zsebében a tizenkilenc esztendős Szeberényi Ádám. A szegedi fiatalember várhatóan 1998 tavaszán lép újra magyar földre. Tervei szerint az ötvenegyezer kilométerből huszonhétezret repülővel, tizenhatezret gyalog, nyolcezret pedig hajóval tesz meg. • Mióta készülsz a nagy útra? - Április eleje óta. Akkor tudtuk meg ugyanis, hogy Bangkokba mindössze nyolcvanötezer forintba kerül a repülőjegy. Pálinkó Tibor barátommal ekkor úgy határoztunk: nem „kispályázunk", körbetalpaljuk a Földet. • A barátod azonban nem tart veled, miért? - Pénzügyi okokból. A nagy terv kipattanásáig én összespóroltam több mint kétszázezer forintot, s ugyanennyit szedtem össze a nyáron pincérkedéssel egy nagyon előkelő belvárosi cukrászdában. Tibornak nem volt megtakarított pénze, s az októberi indulásig körülbelül félmillió forintot kellett volna összeszednie. Sajnos, Tibornak nincs rá lehetősége, hogy az indulásig megkeresse az összeget, ezért úgy döntött: most nem jön velem. Los Angelesben azonban várni fog, s az amerikai túrát együtt csináljuk végig. • Társ nélkül indulsz ismeretlen tájak felé. Nincs benned félelem? Egyáltalán mi az, ami hajt? - Nézz rám! Tizenkilenc éves vagyok, és rendkívüli Másfél év alatt a világ módon kíváncsi! Egyrészt szeretnék beleszagolni az ismeretlenbe, másrészt szeretném megismerni önmagam. Tudni akarom, hol az a pont, ami a tűréshatáromon túl van, s amin túl már nem tudom keresztülvinni az akaratomat. • Ezért mégy a világ végére? - Igen, ezért, s a másik: annyi szép dolog van a világban, szeretném látni őket. • Ha már itt tartunk, kérlek, mondd el az útitervedet! - Október 3-án este 11 órakor indulok Budapestről repülővel Bangkokba. A jegyemet már előre megváltottam. Innen Kuala Lumpuron keresztül legyalogolok Malakába, ahonnan hajóval megyek tovább a Szumátrán lévő Medan városába. Innen gyalog és hajóval, Jávát útbaejtve, továbbutazom a Bali-szigeteki Denpassarba. Utóbbi városba december 24-én meg kell, hogy érkezzem, mivel az ausztráliai Darwinba szóló hatvannégyezer forintos repülőjegyemet már ittííon megvásároltam! A figyelmemet egyébként már Magyarországon felhívták arra, hogy ha nem érek oda, elúszott a jegyem! • Itt álljunk meg egy pillanatra! Számoljunk utána: nyolcvankét nap alatt kell megérkezned Denpassarba. Mit csinálsz, ha ne adj isten valami baj ér, s képtelen vagy úgy haladni, ahogyan azt előre megtervezted? - Nos, ha valami gáz .Nézz rám! Tizenkilenc éves vagyok." (Fotó: Miskolczi Róbert) van, mondjuk üldöznek vagy eltörik a lábam, akkor megpróbálok fellógni valamilyen buszra vagy tehervonatra. Azért kell potyáznom, mert pénzem nem lesz. Pontosabban lesz nálam egy háromszázezer forint értékű csekktömb, de azt csak Ausztráliában válthatom be. # Miért csak ott? - Mert Darwinból, igaz, gyalog megyek a Nagy-vízválasztó-hegységen keresztül Sydneybe, de onnan repülővel utazom tovább Los Angelesbe, s a jegy háromszázezer forintba kerül. • Azt mondtad a beszélgetésünk elején, hogy több mint kétszázezgf forintot spóroltál össze, s ugyanennyi pénzt kerestél pincérként. Egész pontosan hány forinttal indulsz útnak? - Alig több mint négyszázötvenezerrel, aminek egyébként az egyharmadát már most repülőjegyekbe fektettem, hiszen megvettem a bangkoki, illetve a denpassari belépőmet. • A kétharmada pedig a Los Angeles-i jegyedet fedezi. Mindezek mellett mennyi lesz a költőpénzed? - Körülbelül ezer forint. # Már ne haragudj, de ez akkor nem kalandos kirándulás lesz, hanem túlélési gyakorlat! Miből veszel például útközben enni- és innivalót? - Nos, úgy terveztem meg az utamat, hogy nagyobb részben a tengerparton vagy nem messze a tengertől kelljen mennem. Ez a Nyílt válasz Tóth Jánosnak (is) Az utóbbi napokban a Délmagyarország hasábjain több írás is megjelent az SZVSE labdarúgó-szakosztályával és az ügyvezető elnök tevékenységével kapcsolatban. Mivel ezen nyilatkozatok (Tóth János úr levele és a többi írás) engem személy szerint is érintenek, úgy érzem, az újságolvasók és Szeged futballrajongóinak korrekt tájékoztatása érdekében reagálnom kell néhány „elferdített" állításra. 1. Az elnökválasztás valóban 1995. IX. 19-én volt, ezt a tisztet viszont csak XI. Öltől tölthettem be, mert a korábbi elnök, Halász Antal akkorra kapta meg felmentését. 2. Az említett 26 játékos eltávolításában Tóth Jánosnak jóval nagyobb szerep jutott, mint nekem. Dr. Tóth János edző lemondása, majd Nyáriné Foálé Dóra leváltása után (utóbbiban, ugye, tevékenyen részt vett Tóth úr is) Protity Sándor lett az edző. Őt Tóth úr Lóczi Istvánra cserélte le, aki magával hozta a Szeged FC néhány fiatal tehetségét. Miután vele, fél év elteltével, az SZVSE legújabb kori történetének egyik legjobb eredményét érte el, személyes okokra hivatkozva elküldte. (Czibere László volt az új jelölt.) Később elhatározta, hogy Rumpf Lászlóval közösen NB Il-es jogot vásárolnak. Az egyenes út helyett azonban a vásárhelyiek kijátszásával próbálták ezt elérni. Az eredmény mindenki előtt ismert: kudarc. Az időközben szerződtetett labdarúgók miatt a Lóczi-féle sikercsapat szétesett. Az MLSZ döntése után Rumpf úr a Délmagyar hasábjain is kijelentette, hogy nem hajlandó NB III-as szereplést NB Il-es fizetésekkel finanszírozni. így került el az SZVSE-tőI Cigan. Puhalak, Hleba, Váczi, Szabó B„ Magyar, Stredie, Takó, Kopschitz. 3. Tóth úr elüldözésével kapcsolatban pedig annyit, hogy az elnökválasztást követően levelet intézett az elnökséghez, melyben „életveszélyes fenyegetés hatására" (ezek után ezt is kétlem...), félelmében lemond. 4. Nagy Zoltán, miután megismerte a szakosztály anyagi helyzetét, magánéletbeli problémái miatt nem tudta vállalni a működési feltételek megszerzéséhez szükséges pluszmunkát, s önként távozott. 5. Kónya Zoltán ma is lehetne technikai vezető a nettó 4 ezer forintjáért, ám ő, szakértővé kikiáltva magát, ultimátumot intézett hozzám az átigazolási pénzek elköltésével kapcsolatban, s mivel az abban foglaltakat nem fogadtam el, lemondott. Azóta - Mikes Kelement lepipálva - levelekkel árasztja el az elnökségi tagokat, hogy ha már segíteni nem akar, legalább ártani tudjon. 6. Ha már Tóth úr számon kéri tőlem, hogy miért nem támogatom erőn felül a futballt, ezt a kérdést tegye fel talán először az önkormányzatnak; a város vezetése vajon miért vonta vissza a két évvel ezelőtti 2 milliós támogatást, vagy a szegedi vállalkozók miért nem láttak az SZVSE focijában reklámhordozót?... 7. Az SZVSE-vel kapcsolatos vállalkozásokból soha egyetlen fillért sem kaptam, és nem is kértem, így tiszta lelkiismerettel tudok erről nyilatkozni.Valóban, minden elképzelésem nem vált valóra, de kárt nem okoztam. Ellentétben a Tóth úr által megépített hátsó pályával (azóta is várjuk, hogy azt helyrehozza). 8. Csapatunk jelenlegi összetétele az anyagi lehetőségünket és a mai magyar labdarúgás torzult értékítéletét tükrözi. Anyagi követelések nélkül csak az egyébként igen tehetséges fiatalok vállalják a játékot, és néhány olyan, Tóth János által tehetségtelennek tartott, „idősebb" játékos, aki rangnak érzi az NB III-ban való szereplést. Én szeretném megköszönni nekik a sportszerű hozzáállást, de köszönettel tartozom Bakai Lászlónak, és különösen Cziráki Lászlónak, akik minden ellenszolgáltatás nélkül végzik el Kónya Zoltán munkáját. 9. Én nem szakosztályvezető, hanem ügyvezető elnök vagyok, tehát nem engedhetem meg, hogy a labdarúgás érdekében tönkre tegyem a többi (Tóth úr által lenézett), ám világ-, és magyar bajnokokat adó szakosztályt. • 10. A MÁV vezetése eddig korrektül odaadta az általa ígért támogatásokat, de sohasem a labdarúgástól tette azt függővé. Elég gondot okoz a DVSC, a BVSC, a Haladás labdarúgóinak támogatása. 11. Halász úrnak, dióhéjban: valóban nem 16 milliós adótartozást hagyott hátra, hanem 15,624 millió forintost. Ebből minimum 6 millió a labdarúgás erő feletti finanszírozását szolgálta. A szponzorok kérdésében sajnos igaza van, ugyanannyi jelentkezett nálam, mint amennyit ő hagyott rám. Igaz, korábban arra hivatkoztak (köztük Tóth János), hogy amíg ő az elnök, addig nem adnak, most pedig... Működésének utolsó évében hpzott néhány rossz döntése nélkül, úgy érzem, hogy ma sokkal kevesebb kritika érne engem. Mint ügyvezető elnök, amit vállaltam és az elnökséggel egyetértésben elkezdtem, azt megvalósítottam. Az 1995-ös 9,188 milliós tartozással szemben '96. szeptemberéig mindössze 1,850 milliós kötelezettségünk van. Ilyen takarékos gazdálkodás mellett is minden szakosztály működőképes. Ha az MLSZ megítéli az átigazolási szabályzat kijátszásával (lásd NB Il-es jog megszerzésének módszere) a Kiskundorozsmába igazolt játékosok valós árát, 1,140 millió forintot, akkor a labdarúgóknak is lesz lehetőségük erősítésre és pénzkeresésre. Ssabó István, az SZVSE ügyvezető elnöke Mert vannak egyértelmű dolgok. Ha nem tudja, fellapozza. Ugye milyen egyszerű? Döntés, kockázat nélkül. Hitte volna, hogy egy hasonlóan egyszerű, egyértelmű és jó döntés a jövőjét is képes biztossá tenni? Pedig ez így van. A nyugdíjbiztosítás egy tapasztalt, nagy tőkeerejű, megbízható, többmilliós ügyfélkörrel rendelkező biztosítónál legalább olyan nyilvánvaló, mint az, hogy ha nem tud valamit, akkor fellapozza a lexikont. Ha nyugdíjbiztosítás, akkor ©