Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-06 / 183. szám

6 SPORT-ATLANTA'96 KEDD, 1996. AUG. 6. Good bye, Atlanta! Vége. A virrasztásnak, a karikás szemmel a nappalba bámu- lásnak, a szurkolás­nak. a vérnyomás-emelke­désnek, az örömnek, a csa­lódásnak - az olimpiának. Good bye, Atlanta! Vége... Vártuk is, meg nem is ezt a pillanatot, fur­csa volt ez az olimpia, mely a XXVI-os számot viselte. Az újkori ötkarikás mozga­lom 100 éves, mindenki At­hénnak, Görögországnak adta volna a rendezés jogát, de neveztek mások is. S győ­zött a pénz, az árverésen Georgia állam fővárosa, At­lanta ígérte a legtöbbet. A Coca-Cola koccinthatott a sikerre. Azért hittük, bár háborgott a lelkünk: a cen­tenáriumi játékok a sport igazi nagy ünnepe lesz. A rendezők legalábbis ezt ígérték... A díszletek bár szemkápráztatóak, mégis méltatlanok voltak a nagy előadáshoz. Mediterrán szervezetlenség, amerikai árak, a szállásokon balkáni körülmények - szerencsére világszínvonalú versenyek, küzdelmek. A sportolók pa­naszkodtak, a házigazdák is, mert az újságírók állandóan őket bántják. Olyan mennyi­ségben ömlöttek a rossz hí­rek Európába, hogy már el sem akartuk hinni. S egyre gyakrabban jutott eszünkbe egy görög város... Good bye, Atlanta! Vége! Reménykedünk: nem az olimpiai mozgalom­nak, a többször megerősza­kolt, áruba bocsátott eszmé­nek, '„csak" az atlantai játé­koknak. Erre a NOB elnöké­nek. Jüan Antonio Sama­ranchnak a kijelentése lehet a garancia, miszerint az amerikai rendezők ne szá­mítsanak pozitív értékelés­re. Ezzel a NOB szembesül önmagával, évekkel ezelőtti hibás döntésével, de vállal­ják. Good bye. viszontlátás­ra, Atlanta? A maratoni (futó) hősöket üres lelátó várta az Olimpai Stadionban, csak egy-két ember tikkadt a székeken. A görögök tiszteletére 1896 óta a műsorban szereplő számnak még sohasem volt ilyen tízes nagyságrenddel mérhető „publikuma ". Ed­dig még az utolsóként befu­tót is őrjöngve, tombolva ünnepelték, Amerika azon­ban más: az idegen nemzet­beli győztesnek is csak sut­togás jutott. Szebben is ün­nepelhettünk volna, de már vége. Kialudt az olimpiai láng, s mi nagyon vegyes érzel­mekkel búcsúzva mondjuk: Good bye, Atlanta... Imr* Péter Ahmed maradhat Politikai menedékjogot kapott az Egyesült Államok­ban Raed Ahmed iraki súly­emelő, aki a hét elején szö­kött meg az olimpiai faluból. A 29 éves Ahmed helyi idő szerint csütörtökön találko­zott az amerikai bevándorlá­si hivatal illetékeseivel és el­mondta: kivégzik, ha vissza­tér Irakba. Menekülését az iraki kormány elnyomó poli­tikájával indokolta. Ahmed most munkát szeretne talál­ni, lehetőleg olyant, amely kapcsolódik a sporthoz. A súlyemelő egy év múlva kér­heti az állandó letelepedési engedélyt az Egyesült Álla­mokban. 999 100 Atlanta 1996 • Gallov összegez A rendezők leszerepeltek • Atlanta (MTI) A piros-fehér-zöld színeket képviselő sportolók Atlantában hét arany-, négy ezüst­és tíz bronzérmet gyűj­töttek - úgy, hogy az utolsó napon a kajako­sok és a kenusok két arany- és egy bronzé­remmel egészítették ki a medálsort. Közvetle­nül az utolsó magyar érdekeltségű szám be­fejezése után még a La­nier-tónál adott inter­jút Gallov Rezső állam­titkár, az OTSH elnöke, a MOB egyik alelnöke. • Államtitkár úr, ön hogyan minősíti a ma­gyar versenyzők teljesít­ményét? - Nagyon rövidre fogva a választ, azt kell monda­nom, hogy tiszta eszközök­kel versenyezve tisztesség­gel, becsülettel helytáll­tunk, de egy kicsit a vára­kozás alatt maradtunk, mert volt néhány sportág, amely nem tudta teljesíteni a vele szemben megfogalmazott elvárásokat. Elsősorban a birkózás, a cselgáncs és a sportlövészet tartozik ebbe az utóbbi körbe, amely adós maradt a remélt jó eredményekkel. Azonban a végén a kajak-kenusok, a kézilabdázónők és az ököl­vívó Kovács István révén sikerült huszáros, magyaros hajrát kivágni, s elfogadha­tóvá tenni szereplésünket. Végül is a hét aranyérem önmagáért beszél, de min­denképpen le kell vonnunk a tanulságokat sok terüle­ten, (gy például a közvéle­mény szemléletét, a sport támogatását illetően, vala­mint szakmai szempontok alapján is, ám ezekre a részletes értékelésekre majd csak otthon kerül sor. • Kellemes meglepeté­sek és váratlan kudar­cok egyformán jellemez­ték a magyarok teljestt­A záróünnepséggel azért nem volt probléma ményét. Mondana pél­dát ezekre? - A kellemes meglepeté­sek közé sorolom az úszó Czene Attila szereplését, hiszen a finn Sievinennel szemben nem igazán vár­hattunk tőle aranyérmet. Ugyancsak kellemes meg­lepetést okozott sportágbeli társa, Rózsa Norbert, aki egy nagyon rosszul sikerült 100 méteres szám után a 200-on nyerni tudott. A már említett Kovács István magabiztos öklözése, to­vábbá a kalapácsvető Kiss Balázs hallatlanul bizton­ságos versenyzése szintén örömteli szenzációt jelen­tett. A győzteseken túllép­ve, nem szabad kihagyni a felsorolásból a mindössze 15 esztendős úszót, Kovács Ágnest sem, aki már most érmet szerzett, hiszen egy­értelműen ő a jövő egyik nagy reménysége. Ami az ellenpólust illeti: a birkó­zók nagyon elmaradtak a várakozástól, csak egyetlen pontot szereztek, pedig ott volt csapatunkban a két címvédő, Repka Attila és Farkas Péter is. S ók az olimpiát megelőző tavaszi budapesti Eb-n jó formáról tettek tanúbizonyságot. Nemicsak ők, hanem társaik sem szállították a rendkívül fontosnak vélt pontokat, (gy talán minden idők leggyengébb olimpiai sze­replését voltak kénytelenek elkönyvelni. Ez elég sajná­latos, hogy (gy történt, en­nek azonban nyilván igen komoly szakmai okai van­nak, amelyekre otthon kell fényt deríteni az önvizsgá­lódás, a helyzetelemzés so­rán. Hasonló az összkép a cselgáncsozókkal kapcso­latban is, bár náluk már a felkészülés során mutat­koztak nehézségek úgy szakmai, mint gazdasági téren. • Összességében mi a véleménye a centenáriu­mi olimpiáról? - Úgy vélem, hogy az at­lantaiak. bármennyire is jó­szándékúak voltak, nagyon gyenge olimpiát rendeztek, ezt több évtizedes tapaszta­latom alapján mondhatom. Az az érzésem, hogy az at­lantaiak egyszerűen nem mérték fel kellően, hogy milyen hatalmas esemény megrendezésére vállalkoz­nak. Az amerikai önhittség elhitette velük, hogy ők mindent megoldanak, akár­milyen problémával is ke­rülnek szembe. Ezzel szem­ben jóformán semmit sem tudtak rendesen megcsinál­ni. Az információs rendszer végig akadozott, de hasonló problémák mutatkoztak a szállítás, a biztonság terüle­tén is. Ehhez hasonló bo­nyodalmakat, zűrzavarokat az utóbbi három évtized olimpiáin nem lehetett fel­fedezni. • Hogyan lehet kivéde­ni az ilyen hibákat, hi­szen időről időre tapasz­talható, hogy a rende­zésre kandidáló városok mindent megígérnek, aztán menet közben na­gyon sok mindent meg­változtatnak. - Szerintem nem szabad ilyen végkövetkeztetéseket levonni, hiszen legutóbb Barcelonában, vagy előtte Szöulban megközelítőleg sem volt ennyi gond, sőt, tizenkét éve Los Angeles­ben is profi módon bonyo­lították le a versenyeket. Úgy tűnik, ez egy kivételes eset volt, de ennek ellenére a felkészülés hiánya szá­mos bonyodalmat okozott a résztvevőknek, s rengeteg csalódást az ide látogató tu­ristáknak. Magyarország a tizenkettedik • Atlanta (MTI) Az atlantai olimpián 271 versenyszámban osztottak aranyérmet. A résztvevő 197 ország közül Magyarország (7 arany-, 4 ezüst-, 10 bronzé­rem) a tizenkettedik helyen végzett az éremtáblázaton. Az Aranyolimpián 53 nemzetnek sikerült első helyet szereznie, az érmeken pedig 79 ország osztozott. A legtöbb medált, szám szerint 101-et a házigaz­da amerikaiak szerezték. Az atlantai olimpia érem­táblázata: ar. ez. br. Egyesült Államok 44 32 25 Oroszország 26 21 16 Németország 20 18 27 Kfna 16 22 12 Franciaország 15 7 15 Olaszország 13 10 12 Ausztrália 9 9 23 Kuba 9 • 8 Nigéria 2 1 3 Szlovénia 2 Ukrajna 9 2 12 Koreai NDK 2 1 2 Ausztria 1 Koreai Köztársaság 7 15 5 Algéria 2 ­1 Malajzia 1 Lengyelország 7 5 5 Etiópia 2 ­1 Moldova 1 MAGYARORSZAG 7 4 10 Nagy-Britannia 1 8 6 Üzbegisztán 1 Spanyolország 5 6 6 Fehéroroszország 1 6 8 Azerbajdzsán 1 Románia 4 7 9 Kenya 1 4 3 Bahama 1 Hollandia 4 5 10 Jamaica 1 3 2 Fülöp-szigetek 1 Görögország 4 4 -Finnország 1 2 1 Lettország 1 Csehország 4 3 4 Indonézia 1 1 2 Tajvan 1 Svájc 4 3 ­Jugoszlávia 1 1 2 Tonga 1 Dánia 4 1 1 Irán 1 1 1 Zambia 1 Törökország 4 1 1 Szlovákia 1 1 1 Grúzia ­Kanada 3 11 8 Horvátország 1 1 • Marokkó ­Bulgária 3 7 5 Örményország 1 1 ­Trinidad és Tobago ­­Japán 3 6 "5 Portugália 1 1 India ­Kazahsztán 3 4 4 Thaiföld 1 1 Izrael ­Brazília 3 3 9 Burundi 1 Litvánia ­Új-Zéland 3 2 1 Costa Rica 1 Mexikó ­Dél-afrikai Köztárs. 3 1 1 Ecuador 1 Mongólia ­Írország 3 ­1 Hongkong 1 Mozambik ­Svédország 2 4 2 Szíria 1 Puerto Rico ­Norvégia 2 2 3 Argentína -2 1 Tunézia ­Belgium 2 2 2 Namíbia ­2 ­Uganda ­Bajnoki gesztus 4* I i*6o tee iron f»íoc •»»x»«"»i IJfT 1 wi « <»«v»d «•*! tosi j<'"»l>«jll«l)»(m •^cly^/vtáo JJjKj {{jSÍiMU^Vc tm oi B 2 ö £ P c \ vv 4 -.1 • Munkatársunktól Képeslapot kaptunk teg­nap Atlantából. Egy nagyon értékes, szívmelengető la­pot. A sorok egy újdonsült olimpiai bajnoktól, Czene Attilától és edzőjétől. Banka Pétertől származnak - sok évvel ezelőtt mindketten Szegedről indultak, sikereik pár napja, Atlantában telje­sedtek be. A küldeménynek nagyon örülünk, büszkék vagyunk rá, de nem is igazán azért, mert egy olimpiai bajnok és edzője írta alá. Másról van szó. Arról, hogy eszükbe ju­tottunk. Ott Atlantában, 8000 kilométerre Szegedtől, egy világhírűvé vált fiú és edzője ránk gondoltak. A városra, az emberekre, az uszodában megtett elsó mé­terekre. Mi pedig gondol­junk arra, vajon hány olim­piai bajnokunk tette ugyan­ezt, hányan üdvözölték imí­gyen szülővárosukat? Le­het, hogy Czene Attila eb­ben is páratlan? Attila, mi is köszönjük, de hadd legyünk egy picit telhetetlenek! Sydneyből is szeretnénk képeslapot kap­ni! Brit kesergő • London (MTI) Utoljára Montrealban nyertek hasonlóan kevés olimpiai érmet a brit sporto­lók, ám az aranyakat tekint­ve az 1976-os játékok pará­désnak tekinthetők az idei szerepléshez képest. Akkor ugyanis három olimpiai baj­noka volt a szigetországnak, ezúttal viszont csupán egyet­len elsőségre futotta. Ilyen siralmas mérlege legutóbb 1952-ben Helsinkiben volt a brit sportnak, amikor 1 arany mellett 2 ezüstöt és 8 bronz­érmet szereztek olimpikon­jai. Az újságok által hetek óta élesen bírált atlantai szerep­lés kapcsán a szakemberek és a sajtó több tényezőben véli fölfedezni a kudarc okát. Abban mindenki egye­tért, hogy a brit sportban túl kevés a pénz. A többi fejlett országhoz képest Nagy-Bri­tannia nagyságrenddel van lemaradva: míg - fontban számolva - a hasonló méretű Franciaország 28.5, Olaszor­szág 27.6, Németország 25.1, Ausztrália pedig 11.5 milliót áldoz évente az olim­pikonok felkészülésére, ad­dig a briteknél ez a szám mindössze 2.5 millió font. (Ezen még a csöpp Hollan­dia is túltesz a maga 9.1 mil­liójával). Erre célzott a brit olimpiai küldöttség helyettes vezetője, Kevin Hickey is, amikor a főfoglalkozású edzők alacsony számában kereste a kudarc egyik okát. Rámutatott, hogy például a franciák asztaliteniszben 100, kajak-kenuban pedig 50 edzőt foglalkoztatnak főál­lásban. Angliában ez a szám 2, illetve 1! Több edző alkal­mazása és rendes megfizeté­se nélkül nincs előrelépés ­sugallta Hickey. Olimpikonok ünneplése • Budapest (MTI) Az olimpiai küldöttség utolsó gépe ma kora reggel érkezik Budapestre, ahonnan a sportolókat azonnal a Buda­pest Sportcsarnokba szállítják. A tiszteletükre rendezett ün­nepség 9 órakor kezdődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom