Délmagyarország, 1996. augusztus (86. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-17 / 193. szám

SZOMBAT, 1996. AUG. 17. BELFÖLD 3 Kitüntetések • DM/DV-információ Kuncze Gábor belügyminiszter tegnap Budapesten kitüntetéseket adott át az államalapító Szent István ünnepe alkalmából. Százhatvanhárom közigazgatási dolgozónak - közöttük Csongrád megyeieknek is - adott át kitüntetést, elismerést. A Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkereszt polgári tagozatával tüntette ki dr. Dubeczné dr. Károlyi Évát, a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal tanácsosát. Belügyminiszteri elismerésben részesültek: Pipiczné Prágai Julianna (Nagylak), Rácz Sándorné (Csongrád), Salamon Klára (Szeged), Szendi Horváth Márta (Szeged), dr. Kerekes Tibor (Bordány), Rigó Szilveszterné (Szeged), Szabó Lajos (Csanádalberti), Tuska György (Ambrózfalva), Újvári Sándorné (Szeged). • Augusztus 20-a alkalmából a köztársasági elnök, valamint a művelődési és közoktatási miniszter által adományozott érdemkereszteket, illetve képzőművészeti és közgyűjteményi díjakat adott át 87 személynek Inkei Péter, a művelődési tárca helyettes államtitkára pénteken a Néprajzi Múzeumban. A Magyar Köztársaság elnöke - a miniszterelnök előterjesztésére augusztus 20-a alkalmából, kimagasló szakmai munkája elismeréseként a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta többek között Dénes Józsefnek, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark kht. gondnokának és Gyenes Józsefnek, a szegedi Móra Ferenc Múzeum műszaki vezetőjének. Tábornoki kinevezések • Budapest (MTI) Göncz Árpád köztársasági elnök - a honvédelmi miniszter javaslatára - 1996. augusztus 20-i hatállyal dandártábornokká nevezte ki Braun László ezredest, Hamar Ferenc ezredest, Németh Sándor mérnök ezredest, Szenes Zoltán ezredest és Újvári József nyugállományú ezredest. A kinevezésekről szóló okmányokat az államfő pénteken a parlament Nándorfehérvári termében nyújtotta át. Táth Kálmán szárnysegád • Budapest (MTI) Göncz Árpád államfő Tóth Kálmán alezredest a Magyar Köztársaság elnöke katonai irodájának vezetőjévé és szárnysegéddé nevezte ki 1996. augusztus 20-i hatállyal, határozott időre 2000. június 22-ig. A kinevezésről szóló okmányt Göncz Árpád pénteken a Parlament Nándorfehérvári termében nyújtotta át. Tóth Kálmán alezredes a Janus Pannonius Tudományegyetem német-orosz szakán végzett, majd a későbbiek során diplomát szerzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián is. A mostani kinevezését megelőzően a katonai felderítő hivatal állományában volt. Az évforduló nem turistaünnep Göncz Árpád exkluzív interjúja a millecentenárium alkalmából • Elnök Úr! Önnek, mint államfőnek személy szerint mit jelent a honfoglalás 1100. évfordulója? - Minden ünnep alkalmas arra, hogy végiggondoljunk valamit; ez az évforduló jó alkalom ahhoz, hogy eltöprengjünk történelmünk kezdetein és azon a szinte hihetetlen folyamaton, hogy a világnak ezen a rendkívül huzatos táján fennmaradtunk, nem fújt el minket észrevétlenül a történelem szele. Számomra a legfontosabb az, hogy elgondolkodjak a szentistváni korszak és a jelenlegi időszak párhuzamán. Érdemes elemezni, mi tette lehetővé akkor azt a hatalmas váltást, mit nyertünk és mit veszítettünk vele. Egészében véve úgy gondolom: az életet nyertük meg, noha közben hagyományaink egy részét elvesztettük. Szent Istvánt és Gézát is az késztette döntésre, hogy - idézőjelben mondva - a korabeli Európához csatlakozzunk, hogy Lech mezején végleg befejeződött a kalandozások kora és halálos sebet kapott a múlt. A nemesi Magyarországnak a II. világháborúval vége lett, majd a negyvenévi senkiföldje után ismét le kellett számolni a múlttal. Van, amit a negyven évből hasznosítani tudunk, van, amit nem. Most mindenesetre óriási jövő, hatalmas távlatok állnak előttünk. Végig kell tehát gondolnunk, mi az, ami az új helyzetben megmaradásunkat biztosítja. • Ön szerint melyek haladásunk fő irányai, s egyáltalán: hol a helyünk Európában? - Földrajzilag nyivánvalóan Közép-Európában helyezkedünk el, egyébként pedig helyünk nehezen meghatározható. Jelenleg szerepünk az, hogy elszigeA köztársaság elnöke. (Fotó: Gyenes Kálmán) teljük Nyugat-Európától a zavaró gócokat, s valószínűleg jelentőségünket is ez adja meg. Magyarország egyébként egy olyan államcsoport tagja, amely az Európai Unió bővítésének első körében foglal helyet;, lebecsülés és - merem állítani - tisztelt, szeretett ország, amelynek európaiságát senki sem vonja kétségbe. Ez nem mindegy. Rendkívül lényeges, hogy nem ellenségeskedés után leszünk, hanem egy nagyon nehéz és feszült átmeneti időszak után, amelyben azért meg tudtuk őrizni értékeinket. Nyilvánvalóan fogunk veszíteni is - nem többet, mint amennyit 1100 éve elveszítettünk, de nem többet, mint ami elviselhető. Nyerni viszont sokat fogunk. Adunk és kapunk tudást, adunk és kapunk kultúrát, s ami a leglényegesebb: kapunk segítséget e kultúra és e tudás kiteljesítéséhez. Élhető életre számíthatunk. • A millecentenáriumi központi - vagy pontosabban - fővárosi rendezvények kapkodva, szervezetlenül alakulnak. Mit lehetne és kellene tenni annak érdekében, hogy ezt a jeles évfordulót az ország népe valóban magáénak érezze? - Hadd mondjam azt, hogy engem kevéssé izgatnak a budapesti kapkodó vagy nem kapkodó rendezvények. A millecentenárium számunkra nem turistaünnep, és nem a részvétel mértéke számít. Sokkal fontosabb az, amit az egyes települések a saját múltjuk felidézéséért tesznek. Nem biztos, hogy mindenütt 1100 évre mennek vissza a múltba, van, ahol 200 vagy 750 esztendőre tekintenek vissza, viszont csodálatos módon tudatosul az ott élő emberek kiléte, identitása. Ennek többízben lehettem tanúja magam is. Tótkomlóson az ottlévő szlovák lakosság a 250 évét ünnepelte, esetenként szlovák zászlókkal, szlovák himnusz mellett, és ünnepségük nem lógott ki a millecentenáriumi rendezvényekből; Nagykátán a tápióbicskei csata elesett katonáira emlékeztek a fiatalok, s évről-évre megkoszorúzzák azokat a fejfákat, amelyek alatt a 25 elesett honvéd nyugszik. Ezek az igazán bensőséges és családi ünnepek, amelyeket saját magunknak és nem a turistáknak csinálunk, és amelyeket az egyes községek lakossága szervez a hagyományok felidézése érdekében. Én azt gondolom, hogy ezekhez képest másodrendű, hogy mekkora lesz a tűzijáték, vagy hogy hol fognak rockzenét játszani - a Hősök terén vagy a Duna partján; másodrendű, hogy hány jurtát állítanak fel, amelyekhez egyébként már édes-kevés közünk van; s valahol az emlékezés giccsei közé tartozik az a 15-20 huszár is, aki mindenütt megjelenik. Ami nem giccs, az például az emlékezés a török utáni második honfoglalásra. Úgy vélem, hogy ilyen vonatkozásban az ünnep most bensőségesebb lesz, mint a párducbőrös, kacagányos millenium; az ezredik évforduló maradandó megemlékezései az olyan budapesti épületek, mint a Bazilika, vagy a Parlament. • A honfoglalás 1100. és az államalapítás 1000. évfordulója sajátos történelmi ívet alkot; miként látná hazánk fejlődését e két jubileum közötti időszakban? - Nagyon szeretném, ha felvételünk az Európai Unióba a 2000. esztendőben történne. Ennek valamiféle jelképes jelentősége lenne, de végső soron nem ez az egy-két év fontos, hanem maga a folyamat. Az a lényeges, hogy mi magunk legyünk elég érettek a csatlakozásra, vagyis hogy az simán, szinte észrevétlenül menjen végbe. Felvételünk egyébként meggyőződésem szerint politikai döntés kérdése, s ez a döntés már tulajdonképpen kimondatlanul is megszületett. Az, hogy a sokezer oldalas kérdőíveket még ezután átvizsgálják, és bennünket hivatalosan érettnek vagy nem érettnek minősítenek, kevésbé fontos, mint az, hogy mi magunkat érettnek tartsuk az uniós csatlakozásra. Ez viszont tetteink belső tartalmától függ. Csák llamér Olvasóinktól egyremásra kapjuk a telefonokat az utóbbi napokban kézbesített Szetávszámlák ügyében. A fűtési idény utáni végelszámolás sokak számára többezer forintos ráfizetést jelent - ezt pedig nehéz tudomásul venni. Akadnak, akik megkérdőjelezik az épület hófogyasztását méró óra hitelességét is; de ha a hőmennyiségmérő mégis hibátlannak bizonyul, a „bemérés" költségeit a fogyasztóknak kell kifizetni. A kétszeri áremelés, és a hosszú tél után számítani lehetett arra, hogy a távfűtés ezen a télen még többe kerül, mint tavaly. Pedig már az 1994-95-ös fűtési idény végén kiküldött „pótszámlák" is sokkolták a fogyasztókat. Az idézőjel használata azért indokolt, mert valójában nem pótszámlázásról van szó. A „távfűtött" szegediek ugyanis nem a havonta ténylegesen fölhasznált hőmennyiség árát fizetik, hanem az előző fűtési idény átlagos fogyasztása alapján kiszámított előleget. • Ha gyanús a „hőóra" Ki fizeti a mérést? A valójában fölhasznált hőmennyiséget az épületek alagsorában fölszerelt mérőóra rögzíti (a szegedi távfűtött épületek kb. 80 százalékában van ilyen óra; a többiek változatlanul átalányt fizetnek). A hőmennyiségmérő óra állását leolvasva kiderül, hogy a fogyasztóközösség (az egész épület) mennyi hőenergiát használt föl a télen. Ezután számítják ki a havonta kifizetett előleg, és a tényleges fogyasztás közti különbséget - ami sokak számára sokezer forintos ráfizetéstjelent... De mi történik akkor, ha rosszul ketyeg a hőmennyiségmérő? Ki kell-e fizetni az utólag kirótt összeget? Eddig - tudomásunk szerint - két fogyasztóközösség kérte az épület hőmennyiségmérő órájának ellenőrzését. Az órákat ilyenkor leszerelik, s Budapestre szállítják. Az újrahitelesítést a Szárnykerék Kft. végzi. A mérőpadra szerelt hőmennyiségmérőről kiderül. jól működik-e, vagy sem. Ha az óra hibás, akkor a lakóközösség és a Szetáv közötti megállapodás szerint fizet (vagy ellenkezőleg: nem fizet) a fogyasztó. Valamint: a bemérés költségei is a Szetávot terhelik. Viszont ha bebizonyosodik, hogy a hőmennyiségmérőnek semmi baja, akkor - a tényleges elszámolás szerinti összegen felül - még az újrahitelesítés ellenértékét is a fogyasztóknak kell kifizetni. Ez pedig nem kevés pénz: 25-30 ezer forint. A hitelesítés az Országos Mérésügyi Hivatal képviselőjének jelenlétében történik, s az érintett lakóközösség képviselője is ott lehet az eseményen - ha úgy kívánja. • Utánanéztünk, hogy Csongrád megye más városaiban miképpen mérik és számlázzák a távfűtést. A Szentes Városi Szolgáltató Kft. ellátási területén csak egyetlen lakóépület rendelkezik hőmennyiségmérővel. a többiek átalánydíj szerint fizetnek. Szentesen viszont úgy állapították meg az átalánydíjakat, hogy azok megközelítőleg fedezik a tényleges fogyasztást. Ezért a szentesieknek nem kell sokezer forintos „utószámlákat" kiegyenlíteni; az ún. kéttarifás elszámolási rendszernek megfelelően, tizenkét részletben fizetik a légköbméterenként megállapított alapdíjat, s fűtési szezonban erre jön még a hődíj. Hódmezővásárhelyen a Vagyonkezelő és Szolgáltató Kft. végzi a távfűtést is. Itt a költségmegosztóval fölszerelt épületek - a szegediekhez hasonlóan - lakásonkénti fogyasztás szerint fizetnek. A többi házban (s ilyenek vannak többen) hőmennyiségmérővel mérik az összfogyasztást, s légköbméter szerint, lakásonként osztják szét a költségeket. Ez az elszámolás eddig hasonlít a szegedi módszerre, van azonban egy lényeges különbség: Hódmezővásárhelyen havonta, a tényleges fogyasztás szerint számolnak el, ott sincsenek tehát szezonvégi számlák. Ny. P. jegyzet Belenyugvás A

nyár derekán fizetendő fütésdljak egészen kétségbeejtő élethelyzetbe sodorják azokat, akik a legkiszolgáltatottabbak, akiknek nincs mellékes jövedelmük, s akik átutalási számláról, becsületesen és rendszeresen igyekeznek fizetni tartozásaikat. Fölhívott bennünket egy nyugdíjas néni, s szinte egész beszélgetésünk alatt sírt: alig tudta elmondani, milyen kilátástalanná vált számára egyik napról a másikra minden. Nem számított a többezerforintos fűtéstartozásra, az összeget viszont azonnal leemelték a folyószámlájáról - így aztán most nem tudja, mihez is kezdjen. A számlán maradt pénzből nem telik a többi fizetnivalóra, s maradék nyugdíjából nem futja soron kívüli befizetésre. „Ebbe nem lehet belenyugodni.. Muszáj csinálni valamit! Mi lesz most velem?"- kérdezte az idős néni, még mindig sírva, egyre kétségbeesettebb hangon. Elpanaszolta még, hogy teljesen egyedül van, nem számíthat senkire; hogy beteg, és fillérre kiszámolja, mennyi ennivalót vehet magának... Mit lehet erre mondani? A néni pedig, akiből mesf már ellenállhatatlan erővel tör föl a keserűség, a füt'ésszámla után váratlanul a sarki kocsmáról kezd beszélni, amelynek környékén visszataszítóan viselkednek a részegek, aztán visszatér betegségei sorolására (rossz a szeme, egyik fülére nem hall, bottal is nehezen jár), meg arra, hogy nincs senki, aki ajtót nyitna rá Majd, miután elsorolta keserveit, választ sem várva elköszön, és leteszi a kagylót. S

történt mindez egy fűtésszámla kapcsán, amely úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Hatezer forintos tartozás, amely egy beteg, idős asszonynak megfizethetetlen, s elég ahhoz, hogy a kétségbeesésbe sodorja szegényt Csakugyan: lehet ebbe belenyugodni? •AVk e Megvették a Dél-Gabona Rt.-t Villámfelszámolás Az Izabella-malom az ÁPV Rt. tulajdona. (Fotó: Miskolczi Róbert) Április 15. óta állt hivatalosan felszámolás alatt a Dél-Gabona Rt. Ehhez képest rekord gyorsasággal került pont a folyamat végére: a céget ugyanis július 22-én hirdették meg nyilvános pályázat keretében, s augusztus 15-én, csütörtökön délután zártkörű árverésen már el is adták. Mint ahogy azt dr. Rola Jolántól, a felszámoló Dunaholding Hódmezővásárhely Kft. ügyvezetőjétől megtudtuk, vételi szándékát 9 pályázó jelezte. Ezek közül hármat fogadott el a bírálóbizottság. Az egyik résztvevő, az ÁPV Rt. a legnagyobb hitelezőként elővásárlási jogát jelentette be a pályázaton. Az árverésen három csoportban értékesítették a vagyontárgyakat. Az első csomagban négy kisebb ingatlan, a másodikban öt, többek között a hódmezővásárhelyi és a szegedi Tisza-malom szerepeltek. Önálló „tétel" volt a szegedi új Izabella-malom. Az ÁPV Rt. közülük az első és a harmadik csomagban lévő vagyontárgyakat, köztük a nagy falatot, a szegedi Izabellát szerezte meg, mivel jelzálogjoga miatt megillette az elővásárlás lehetősége. (Lapunkban beszámoltunk róla, hogy a Dél-Gabona Rt. az ÁPV Rt. száz százalékos tulajdona. Tehát a vagyonkezelő és privatizációs részvénytársaság saját tulajdonát vette meg, hogy később újraértékesítse.) A hódmezővásárhelyi és a szegedi Tisza-malmot a bajai International Food Rt. vásárolta meg. Á végleges tulajdonosi kör, valamint a befolyt összeg csak a szerződéskötések után válik véglegessé — tájékoztatta lapunkat a Dunaholding Hódmezővásárhely Kft. ügyvezetője. A szerződések megkötésére pedig 30 napon belül kerül sor. Az árverésen különben kizárólag az elővásárlási joggal élők zálogjog, tulajdonos, hitelező - szereztek tulajdont. A befolyó összegekből a becslések szerint a hitelezők követeléseinek csak 60 százalékát elégíthetik ki. Az árverés legnagyobb vesztese - információnk szerint - a Békés megyei Agrimill Rt., amely egészben is megvette volna a céget. F. K.