Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-13 / 163. szám

SZOMBAT, 1996. JÚL. 13. STEFÁNIA - INTERJÚ III. Szeged kormányzása nem válhat harmadik-negyedik vonalbeli, frusztrált emberek belügyévé" Géczi József: „A provinciális panaszáradatot nehéz orvosolni városstratégiába illeszkedő tervek nélkül." (Fotó: Gyenes Kálmán) ,A polgármester mellől hiányzik a törzskari kabinetiroda" Egy ideig irodájuk se volt a városházán. Aztán például a város napjának rendezvényeire nem kaptak meghívót. Az is megtörtént, hogy a katonák eskütételén „elfelejtették" köszönteni őket. Mostanában pedig az hangzik el, hogy a város fejlődésének kerékkötői, nem jól lobbyznak. Mindez országgyűlési képviselőkkel kapcsolatos szegedi sztori. S a helyi és a parlamenti politikusok közötti feszültségre utal. Ezért kérdeztük meg országgyűlési képviselőinket: milyennek látják Szegedet, mit tettek városukért, milyen a viszonyuk az önkormányzattal, mennyire tudja a város „használni" az Ország Házába küldött politikusait... Először dr. Géczi Józseffel, a Belvárostól Kiskundorozsmán át az ásotthalmi tanyavilágig terjedő választókörzet képviselőjével, a Parlament szocialista párti frakciójának tagjával, az Országgyűlés mentelmi bizottsága elnökével, a József Attila Tudományegyetem politológusával, kiskundorozsmai polgárral beszélgettünk. O Mit jelent az Ön számára Szeged? - Azt a várost, amelyik a hatvanas évek elején befogadott. Aztán az ifjúságomat és a szerelmeimet. S persze egy óriási potenciális értékű, kisugárzó erejű regionális központot. Ugyanakkor Szeged különös város, ahol nehéz összehozni az embereket egymással, mert rosszul koordinálható az elit. - Egyébként az ezt az inteíjút is kiváltó feszültségről annyit, hogy meggyőződésem: amíg nem érjük el a polgári protokoll, a polgári erkölcs és a partnerség minimumát, addig sikeres helyi és országos politizálás sem lesz. # A közelmúlt történelme azt mutatja, Szeged és az országos politika, de a város vezetése és a helyi társadalom is mindig konfliktusos viszonyban állt egymással. - Rákosi nem szerette Szegedet a Horthy-korszak miatt. Kádár se, mert az itteni, akkoriban túlságosan balos vezetés Moszkvában följelentgette... A rendszerváltáskor csodás korszakát élte a város. Mondhatni: a különböző szegedi műhelyekben készttették elő az ország polgárosodását. A nyolcvanas évek pezsgő világot hoztak. De aztán mindenki összeveszett mindenkivel... • A helyi és az országos politika a rendszerváltozás után is „keresztbe tett a másiknak". - Az első parlamenti ciklusban az MDF győzte túl magát az országos választásokon, s aztán szembe került a liberális önkormányzattal. Akkor az országgyűlési képviselők és az önkormányzat még csak beszélő viszonyban sem voltak. A következő ciklusban hiába győztek a szocialisták, itt nem sikerült az országos, liberális-szocialista képletet létrehozni. Ezért aztán a kormányzaton belüli liberális erők neheztelve néznek Szegedre, a liberális sajtó éberebben figyeli az itteni hibákat. Szegeden egyébként régóta él az a felfogás, az országos politikus dolga, hogy Pesten intézze az ügyeket és ne szóljon abba bele, itt mi történik, viszont hozza a pénzt a táskájában és ne szavazza meg azt, ami a város vezetésének nem tetszik. • A szocialisták választási kampányának legfőbb fogása volt, hogy arra hivatkoztak: ha jelöltjeik nyerik meg a választást, akkor a központi pénzforrásokból minden korábbinál több jut Szegednek. Nos, azóta kiderült: a központi címzett és céltámogatásokra beadott több mint tíz szegedi pályázat közül egyet sem fogadott el a kormány, a szocialista többségű Parlament... - Ha országos politikusok megfordulnak Szegeden, sok mindent megígérnek, de ebből keveset teljesítenek; de provinciális panaszáradatot nehéz orvosolni, a város stratégiájába illeszkedő tervek nélkül. Azért több forráselosztónál nyernünk is sikerült: például 220 milliót a villamoskorszerűsítésre vagy 300 ezret cigány gyerekek oktatására - hogy két szélső összeget mondjak. Tehát az nem igaz, hogy kerülik a várost, de tudni kell: Szegedet nehéz terepnek tekintik, ide nem merészkedik el minden országos politikus. • Nem is róluk, hanem az innen a Parlamentbe küldött országgyűlési képviselőkről állítja nem egy városvezető: nem, vagy nem jól lobbyznak Szeged érdekében. - Túl jól sikerült az az ötletünk, hogy a parlamenti képviselő ne vegyen közvetlenül részt az önkormányzati munkában. A másik fél, az önkormányzati frakció is túllőtt a célon: a koalíciós tárgyalásokba, de más döntések előkészítésébe se vontak be minket. Ellentétben a megyével, ahol megcsináltuk az MSZP-SZDSZ koalíciót... • Lobbyznak a honatyák Szegedért? - A jó projektekkel lehet nyerni. De a kisebb volumenű pályázatok megfogalmazásába se vonták be az országgyűlési képviselőket. A hivatali gépezet a végeredményt mutatta meg - az idén először. Pedig egy pályázatot még a beadás előtti fázisában lehet „megfogni", a minisztériumokban támogatókat találni. • A fejlődésben meglódult dunántúli települések milyen módszerrel dolgoznak? - Például városmenedzseri iroda figyeli a település marketingjét, hogy a város arculatának együttes fejlődését segítsék, idecsalogassák a befektetőket. Ezzel szemben Szeged ott tart, hogy továbbra sem állt föl egy „törzskari kabinetiroda" a polgármester mellett. Talán azért, mert mások úgy gondolják, ez megbontaná az egységes hivatali rendszert. Az is kész őrület, hogy a város jegyzőjének státuszát két év óta lebegtetik. Vagy elköszöntek volna tőle szépen az elején, vagy négyéves garanciákat adtak volna munkájához. Most jutottunk el oda, hogy legalább havonta egyszer találkoznak a városi és az országgyűlési képviselők, hogy egyeztessünk. így is hiányzik a folyamatos kapcsolat. S nincsenek jó projectek sem. • Létezik vagy nem az oly sokat emlegetett Szeged-lobby? - Az Országgyűlésben inkább egy dél-alföldi lobbyt látok. Bajától Gyuláig, Kecskeméttől Szegedig együttműködnek a képviselők. • Mit tud a térségi lobby elérni? - Azt, hogy a dél-keleti irány iránt kezd növekedni az érdeklődés. Egyébként pedig Szeged-lobbyt létrehozni valahol a politika alatti világban kellene. Az országgyűlési és az önkormányzati képviselők azért versenyezhetnének, hogy a polgárság kegyeit megnyerjék. Az önkormányzás centrumát a Torony alól át kellene vinni a városba. • A kívülálló országgyűlési képviselő mit mond: miért ilyen zárt, befelé forduló Szegeden az önkormányzat? - A régió politikai elitje alatta teljesít a szakmai és a szellemi elitek szereplésének, de még a civil társadaloménak is. Túlságosan a belső problémái kötik le az önkormányzatot, & pártokat. Erőtlen az együttműködés az önkormányzat és a város, a térség országgyűlési lépviselői között. De a Torony alatt nem kötötték meg a paktumokat a város elitcsoportjaival sem. Holott az önkormányzati bizottságok külső szakértőiként és sok más formában be lehetett volna vonni őket a döntésekbe. A részvételre irányuló politizálás nehezen tör utat magának. A pártelitek szűkkeblű taktikázása visszaveti a város fejlődését. Az önkormányzatot szolgáló hivatal fölötti kontroll hiányzik, egyes beosztások feudumokká váltak. A polgárokkal sincs szerves kapcsolata a város vezetőinek. A vélemények begyűjtésére nincs egyeztetett mechanizmus. Például nem értem, miért nem kezdeményeztek időben társadalmi vitát a parkolórendszerről, a szegedi iskolarendszer korszerűsítéséről. Az érintett feleket nem hívták össze a demokratikus játékszabályok szerint. - Ez az egyeztetési hiány vezetett oda, hogy kialakult egy szerencsétlen háború a sajtó és az önkormányzat egy része között. Ebből a szempontból a város levegője mérgezett. Az a helyi értelmiségi elit, amely 1989-90-ben elegánsan kivonta magát a lokális és országos politikából, mostanára vagy proletarizálódott, vagy előkelő távolságtartással idegenként viselkedik saját városában. Pedig a város kormányzása nem válhat harmadik-negyedik vonalbeli, frusztrált emberek belügyévé. Ez az önmaga manipulálásával kielégülő, helyi pártpolitikai gépezet felzabálta, a maga hisztérikus képére formálja a még benne maradt értelmes embereket is. • Mint kiskundorozsmai lakos és ottani polgárokat képviselő politikus hogyan látja: az önkormányzat figyelme kiterjed-e a peremkerületekre? - A taktikai egyensúlyozás viszi el az erőt, ezért belterjes lesz az önkormányzat működése. A körtöltésen kívül élők joggal érzik úgy, nem irányul feléjük elég figyelem. - Ezt mutatja a piaci helyzetkép: megoldatlan a nagybani zöldségpiac elhelyezése, a városnak nincs állatvására, személyi okok miatt két éve „lebegtetik" a nemzetközi vásár ügyét. • A szegedi polgár körbenéz, s türelmetlenül azt mondja: városában semmi sem változott a rendszerváltozás óta! Ez a mozdulatlanság már Stagnálásnak sem nevezhető! - Pedig a gazdasági elit a saját talpára állt. A maga területén szinte mindenki fejlődött: például az egyetemen formálódik az Európatanulmányok regionális központja, a kamarák fölálltak, a különböző civil klubok, de még a szakszervezetek is éldegélnek. Kivéve a nagybetegeket, azt a néhány nagyvállalatot, vannak szegedi sikersztorik. Eredmény, hogy a nagykereskedelmi áruházláncok itt is megjelentek, amelyek a városszéli infrastruktúra fejlesztését segítik. Tehát maga a város ment előre... Ugyanakkor az életviszonyok romlottak, ezért az emberek nem érzékelik a fejlődést. S ne feledjük: a jugoszláviai blokád is visszavetette ezt a vidéket. • Eddigi politikai pályafutása azt igazolja: szívesen és sikerrel vállal föl közvetítő szerepkört. Mit tehet egy országgyűlési képviselő azért, hogy Szeged valóban a „dél kapuja" lehesen ? - Egy-egy interregionális hfd kiépítése 10-15 esztendő. A vidék-Magyarország új szövetségese: az Európai Unió, ahol preferálják a regionális kapcsolatokat. • Egy város mire használhatja országgyűlési képviselőit? - Az országgyűlési képviselő a kormány felől nézve egy kellemetlenkedő figura, aki a helyi érdekek alapján akar beleszólni a kormányzati ügyekbe. - A város szempontjából pedig egy olyan országos politikus, akit el kell lökdösni magunktól, akit legfeljebb arra lehet használni, hogy aktatáskában pénzt hozzon. Tehát „gyepün" mozog a képviselő. Pedig ezer és ezer dologra lenne használható. Például arra, hogy a városra fölhívja a figyelmet, hogy idehozzon embereket, hogy összekapcsolja a szálakat - Szeged javára. • „Szívesen kipróbálnék egy olyan szerepet, melynek lényege: a megyéjével, városával, körzetével törődő egyéni képviselő, aki az országos politikának is aktív részese..." Újraválasztása előtti nyilatkozatából mi valósult meg? - Az országos politizálást és a térség érdekének képviseletét jól össze lehet kapcsolni. Magaménak érzem, hogy az autópályát „lehozzuk" Szegedig, ami a „sokat szidott" Bokrosnak is köszönhető. Ezzel Szeged 10 évet nyert. - Vagy azt, hogy a kikötőtől a kamionparkolós pályaudvarig tartó „lánc" összeállt több minisztériumi szakember fejében is. Aztán: a Virág cukrászdát „megmentettük", igaz, jelenlegi ténykedése miatt nem felhőtlen az öröm. Hozzájárultam, hogy a gyálaréti bűztelepet bezárták, bár a város köriili szemétgyűrű változatlanul rombolja a környezetet. - Aztán: Kiskundorozsmán van Dorozsmai Napló, és alapítvány és kábeltévé, amiknek a léte nem csupán az én érdemem, de össze kellett hozni azokat az embereket, akik korábban nem ismerték egymást. De az is öröm, ha egyetlen ember ügyét sikerül elrendezni, s ezáltal megmenthető a lezülléstől. Mert mégiscsak: minden „játék" végén az ember áll. Ú|iiásil Ilona