Délmagyarország, 1996. július (86. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-02 / 153. szám

ifeívynöX iaélÚYeeéxaip GVtniöl !fi.')r>/Mlf/„ ltj. \Tem hiszem, hogy Grigorij Nyikolajevics Potanyin IV (1835-1920), orosz utazó, geográfus és etnográfus 1884 hideg telén gondolt arra, hogy azon a tájon, ahol 6 most éppen tudományos kutatómunkát végez, egyszer annyira örülnek a demokráciának... E táj ugyanis Mongólia, pontosabban Közép-Mongólia volt, a híres orosz kutató pedig rendkívül szerette Ázsiának ezt a részét. Mongólia sokat köszönhet neki, olyannyira, hogy hegycsúcsot és gleccsert is nevezett el róla. Azt nem tudom, hogy Jumzsagijn Cedenbalról, a Nagy Népi Hurál volt elnökéről, az egykori kommunista államfőről neveztek-e el gleccsert vagy hegycsúcsot, ám abban bizonyos vagyok, hogy a közgazdászkatona, aki részt vett a mandzsúriai japán hadsereg elleni második világháborús hadjáratban is, nem örülne a vasárnapi mongóliai parlamenti választások kimenetelének... A történet ugyanis ott kezdődött, amikor 1921-ben (Cedenbal elvtárs mindössze öt éves volt) a kommunisták átvették a hatalmat az országban és ezt nem is adták ki a vasárnapi választásokig. Nem is lehetett, mert olyan befolyás alatt állt ez a hatalmas - másfél millió nénégyzetkilométer területű, alig 3 milliós lakosú - ország, amely alapvetően meghatározta ideológiai beállítottságát. A nagy szovjet birodalom és vörös Kína árnyékában a Mongol Kommunista Párt következetesen építette a keményvonalas marxista-leninista szocializmust és a proletár internacionalizmust, mígnem 1990-ben ott is olvadni kezdett a nagy ideológiai jéghegy, s 1992-ben már többpárti parlamenti választásokat tartottak. Ekkor még, igaz más néven, a régi garnitúrának úgy-ahogy sikerült átmentenie hatalmát. Az idei választások azonban már az ellenzék diadalát hozták. A tipikusan agrárországnak nevezhető Mongóliában mostantól tehát már szelek fújnak. Igaz, az egyik nagy szomszéd még mindig veri a díszlépést és építi a szocializmust, a gyéren lakott Mongólia azonban, az elmúlt négy év alatt, megtanult önállóan gondolkodni. És dönteni. T rogy döntésének milyen eredménye lesz, azt a jövő M~1 mutatja meg. S azt is, hogy a mongol munkás hány tugrikot visz haza elsején a borítékban, meg, hogy hány möngővel lesz olcsóbb a kenyér. A kormányváltás ugyanis nem azt jelenti, hogy ez a furcsa nevű pénz többet ér majd, mint korábban. Sőt. Ha jártak már Európában, márpedig biztosan jártak, akkor megbizonyosodhattak erről is. £ 2 KÜLFÖLD KEDD, 1996. JÚL. 2. Diadal Megváltozik a német helyesírás • Bécs (MTI) Ausztria, Belgium, Liechtenstein, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia és Svájc kormányának képviselői hétfőn Bécsben szándéknyilatkozatot írtak alá a német helyesírás reformjának 1998. augusztus elsejei életbe lépéséről, és 2005. július 31-ig történő általános bevezetéséről. A magyar művelődési tárca megbízásából a dokumentumot Mannherz Károly, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem dékánja, az ELTE Germanisztikai Intézetének igazgatója látta el kézjegyével. A német helyesírás reformjának hívei szerint ezentúl könnyebben megtanulhatók és logikusabbak lesznek a szabályok, az ellenzői, illetve bíráló szerint azonban kétszáz éve nem sikerül valódi reformot végre hajtani, s még bonyolultabb lett minden. Tény, hogy a legradikálisabb követelés, a kisbetűs írás általánossá tétele már megint süket fülekre talált a német helyesírás megreformálóinál. A kiadók általában amiatt panaszkodnak, hogy költségesebbé válik az új könyvek előállítása, és a régiek újbóli kiadása. A hivatalos szervek tagadják, de a kiadók számításai szerint az új tankönyvek 100 millió schillinggel lesznek drágábbak. Jelcin és a töke • Moszkva (AP-DJ/MTI) A kétszeresére nőhet az idén az Oroszországba beáramló külföldi tőke, ha Borisz Jelcin győz az elnökválasztáson és Oroszországban tovább javítják a beruházási légkört - mondta Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök. Az AP-DJ jelentése szerint Csernomirgyin nyugati vállalatvezetőknek elmondta, hogy az idei első félévben örvendetes volt az irányzat: már az első negyedben négyszer annyi, 884 millió dollár tőke áramlott Oroszországba, mint egy évvel korábban. Hongkong és a kínai „demokrácia" • Peking (MTI) Kereken egy évvel Hongkong Kínához kerülése előtt, hétfőn a most még brit koronagyarmat politikusainak egy csoportja Pekingbe érkezett, hogy átadjon a kínai kormánynak egy dokumentumot, amelyen ötvenezer hongkongi aláírása szerepel, s tiltakozik a terület választott törvényhozó testületének tervezett feloszlatása ellen. A rendőrség távol tartotta az újságírókat a repülőtéri várócsarnoktól, de a szóban forgó gép többi utasa, akiknek kiszállását engedélyezték, megtalálta a módját, hogy tájékoztassa a történtekről az AFP és a Reuter tudósítóit. A Gyöngy-folyó torkolatában fekvő kicsiny, de roppant gazdag terület 1997 július elsején visszakerül Kínához egy 1984-es brit-kínai megállapodás értelmében, megszűnik felette a másfél évszázados brit gyarmati fennhatóság. • 75 év kommunista uralom után Győzött a mongol ellenzék A Demokrata Unióba tömörült egyik pártvezérét, a szocdemeket képviselő Gonchigdorjot üdvözlik hívei a győzelem után. (MTI-Telefotó) • Ulánbátor (MTI) A szavazatok többségének összeszámlálása alapján a mongol demokratikus ellenzék döntő arányban diadalmaskodott az 1921. óta uralmon lévő kommunista párt felett. Hétfőn délelőtt Lagvaszüren, a központi választási bizottság elnöke bejelentette: a koalfció^Demokratikus Unió 48, míg a Mongol Népi Forradalmi Párt 23 helyet szerzett a 76 tagú Nagy Népi Hurálban. Öt választási körzetben egyelőre nem született meg az eredmény. Az első, 1992es többpárti választásokon az MNFP 70, az ellenzék pedig mindössze 6 képviselői helyet szerzett. A DU vezetői a szavazás előtti napokban úgy nyilatkoztak, hogy legalább 30 helyre számítanak, ami vétójogot adott volna az ellenzéknek. A jelenlegi helyzetben viszont az MNFP-nek még 3 helyet meg kellene szereznie a függőben lévő ötből, hogy elérje a vétójogot jelentő egyharmadot. A Demokratikus Unióban tömörült pártok közül a Mongol Demokratikus Párt 33, a Mongol Szociáldemokrata Párt 12 képviselői helyet szerzett meg, három pedig független, de a koalíció színében indult jelölteknek jutott. Lagvaszüren közlése szerint a részvétel 87,3 százalékos volt - 1992-ben 86 százalékos -, azaz az egymillió 126 ezer 840 szavazásra jogosult közül 984 ezer 675 vonult az urnák elé. Ajtay Endre könyvéből való az idézet: „Augusztus 1 7-ével befejeződött a 6. Isonzo-csata, a legvéresebbeknek egyike az eddigiek között. Ez volt az első olasz támadás, amelyet számottevő részletsiker koronázott, de ez a siker az ellenségnek aránytalanul nagy véráldozatába került." Valóban abba, hiszen 10-20 kilométeres térnyerésért veszített 51 ezer katonát, hogy hátrébb, a Komeni-fennsíkon a front újabb bő esztendőre megmerevedjen. Cenzúra és sereg Háború idején természetes a cenzúra, de ennek 1916 nyaráig alig van látható jele a Délmagyarországban. Egyszer utal rá egy újságírói meditáció: vajon meg lehet-e írni valamit vagy sem? A fronttudósttásokban inkább az elhallgatás működik, az olvasó a miniszterelnöki sajtóosztály híreire van utalva, amelyek Höfer altábornagy, a vezérkari főnök aláírásával jelennek meg. Azokból viszont meglehetősen keveset tud meg. A 6. isonzói csata idején ugyan a DM napról napra kap rövid híreket a harcokról, de utólag már szinte lehetetlen megítélni, hogy a kor átlagolvasója hogyan igazodott el a rövid. címmel ismerteti a katonai ügyosztály hirdetményét, miszerint sor alá kerülnek az 1877-1866 között született, népfölkelésre kötelezettek. Az ötvenévesek is. De sokan érzik már: baj van. Újfajta htrek jelennek meg a DMben. Augusztus végén például Ruzicska Antalné Bács községbeli asszonyról írnak. Amikor júniusban az asszonyok hadisegélyért jelentkeztek a községházán, a jegyző közölte velük, az aratás ideje alatt nem utalnak ki segélyt. A zúgolódó asszonyokat Ruzicskáné erre fölszólította: (rjanak a férjüknek a harctérre, ne harcoljanak, hanem adják meg magukat, hogy béke legyen. A „hűtlenség elkövetésére irányuló felhívás bűntette" három havi államfogház lett. És még egy hír a DM-ből: „Miskolezi Mihályné magyarpécskai asszony... bejött Szegedre és fölkereste Vargyas Andor huszárszázadost, akit arra kért, hogy az urát, aki a 3-as honvédhuszárok- , nál szolgált és a menetszázadba volt beosztva, vegye ki a menetből." Kérését 200 koronával toldotta meg. A szegedi törvényszék egy havi fogházra ítélte. (Következik: Románia hadat üzen) Szávay István (Sorozatunk az Express Kt. szegedi utazási irodájának segítségével készült.) • Doberdo esztendeje (6.) Harcok, perek és cenzúra emberhez méltóan az emberi lehetőség határáig megtette kötelességét." És tovább a tüzérekről: ,Az első üteg legendás harcokat vivott. Rögtön a Sahotino elfoglalása után részt vesz az ellentámadásban... Hét tisztje közül négy nap alatt egyetlen kadét marad sebesületlen, 6 ágyuja közül egyetlen marad használható, a többit szétlőtték az olaszok. És az utolsó ágyúnál a fején megsebesült és átlőtt vállú ütegparancsnok, Jank főhadnagy irányoz és a szétzúzott combú és irtózatosan vérző első tiszt: Pau hadnagy tempiroz és tölt és egy telefonista süti el az ágyút... Az én ütegem, a harmadik üteg a plavai harcoknál képezi a védelem gerincét. Mindennél többet mond, hogy az ütegbe 9-én ezernél több, tegnap 1500-nál több ellenséges lövedék hullott..." Tudósítás a pokolból. És a hátország Az itthonmaradottak a helyi hírekből is tudhatják: mind nehezebb a helyzet. A DM'augusztus 24-i száma „Szeptember 9-ikétől 19-ikéig lesz Szegeden az öreg népfölkelők ujrasorozása" szikáran szövegezett információkon. Csak példaképpen: az augusztus 6-i DM hírének címe: Az olaszok heves támadást kezdtek a doberdói fennsíkon - Az ellenséget véresen visszavertük. Augusztus 9-én: Csapatainkat a görzi hídfőnél az Isonzo keleti partjára vontuk vissza 2932 olaszt, köztük 72 tisztet elfogtunk. Ez a hír még azzal végződik, hogy „A doberdói fennsíkon, Monté San Michelen és San Martinónál az ellenség összes támadásai az olaszok legsúlyosabb veszteségei mellett hiusultak meg... Itt az összes állások csapataink birtokában vannak." Pedig hát a Monté San Michele már 7-én elesett. Arról pedig, hogy a Doberdo-fennsíkot augusztus 9én éjfélig ki kellett üríteni, ezzel a címmel szól a közlemény: „A görzi területen 4100 olasz foglyot ejtettünk. - Csapataink a Görzből való kivonulás után uj állásaikat zavartalanul foglalhatták el." Ennél több a hírből sem derül ki. Utalás sincs a néhány nap alatt 40 ezer főre rúgó veszteségekre. Mint ahogyan arra sem, hogy a Doberdo elvesztése, közel másfél éves sikeres védelem A 4-es honvédek emlékműve a Monté San Michele tetején. (Fotó: Nagy László) után, fordulat volt. És nem is akármilyen. Tüzérriporter A hadvezetés szűkszavúsága és a cenzúra sem állja útját minden információnak. A DM augusztus 23-i száma közli Fischer Marcell szegedi tüzérhadnagy életszerű tudósítását a görzi harcokról. A valóságról. „ Kezdődött az egész a Monté Sabotinon. Sok pergőtüzet megértem, adtam is, kaptam is, de ehhez és az ezután következőkhöz hasonlót még nem... Az állásokat betemették, az akadályokat elpusztították. Soha senki meg nem állapíthatná, hogy ott valaha állások, árkok, mellvédek és akadályok voltak. A védők a kavernákba húzódtak ez elől a földre szállt pokol elől, a figyelők pedig a legrövidebb idő alatt elestek és igy sikerült az olaszoknak a saját tüzérségük tüzelése alatt annyira megközelíteniük a vonalainkat, hogy amikor a tüzérségük alábbhagyott, már fent is voltak a hegyen. A mieink persze ki akartak rohanni a kavernákból, hogy megszállják a védelmi vonalak romjait, de aki csak kimozdult, azt az ott lévő olaszok kézigránátokkal dobálták. A népfolkelők mindezek dacára a szörnyű túlerő ellen is harcba szálltak. Aki élve kijutott a kavernákból, esküjéhez hiven és magyar