Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-29 / 151. szám

II. STEFÁNIA SZOMBAT, 1996. JÚN. 29. Hírnév Két évvel ezelőtt Moldvában járva, színromán területen találkoztam az egyik falu ortodox lelkészével. Magyarul egy szót sem tudott, így csak tolmács segítségével tudtunk beszélgetni. Amikor megtudta, hogy Vásárhelyről érkeztünk, azonnal azt mondta, hogy ismer Onnét néhány nevet, az a magyar város olyan, mint náluk Nagybánya volt. Kapásból tudta Tornyai János, Fodor József és Fejér Csaba nevét. Ezerötszáz kilométernyi távolságból, egy más kultúrkörben már ez is szép teljesítménynek számít, hiszen közülünk csak igen kevesen tudnának moldvai vagy havasalföldi alkotókat megnevezni. Készül a csendélet Gondolkodószék A műteremben, a festőállvánnyal szemközt kényelmes fotel tölti be a gondolkodószék szerepét. Erre ül le időnként, hogy keretbe foglalva nézze meg készülő képét, s egy cigi mellett gondolkozzék el azon, amit lát. Ilyenkor előfordul: annyira elmerül a gondolataiban, hogy elfelejti, a Teretben üveg is van. S ahogy az ecsettel felugrik, hogy javítson, az üvegre fest. Aztán meg, mire levakarja onnét, s lekerül a képről a keret, már elszáll a gondolat. rült, s a város most szeretné visszakapni. Ezügyben előrehaladott tárgyalások folynak. Jelenleg a Művészeti Alap jogutódjának, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványnak a tulajdonában áll, a mártélyi alkotóházzal együtt. Az országra jellemző pénztelenség itt is létező, ami azt jelenti, hogy a rezsit nehezen finanszírozA Vásárhelyen élö Fodor József festőművész 1958-ban végzett a szegedi tanárképző főiskola rajztanszakán. Neve határokon belül és kívül egyaránt ismert, jellegzetes, egyéni stílusú képeivel öregbíti a vásárhelyi műhely jó hírét. Decemberben betöltötte a nyugdíjkorhatárt, ami nem jelenti azt, hogy immár nem csinál semmit. A vásárhelyi kollektív műtermet 1970, míg az alkotóházat 1976 óta irányítja, s ebben a munkában nagy segítségére van Zsuzsa asszony, a felesége. A művész harmincegy évvel ezelőtt egyik életrehívója, alapítója volt a Mártélyi Szabadiskolának, amelyet egykoron a KISZ támogatott, s országos képzőművész tábor néven ismerték. Közel ezer fiatal vett részt e tábor munkájában, s közülük sokan váltak képzőművészekké. Csak néhány név: Szabó Tamás, Makó Judit, Kollár György. Neuburger István, Szatyor Győző, Wieszt József) • 7.10 Otthon: Fodor József nem tartozik a koránkelők közé, inkább este marad fenn tovább. Nem kell neki csörgőóra sem, magától ébred. Teheti, hiszen kötetlen munkaidőben dolgozik, s egyébként is betöltötte már a nyugdíjkorhatárt. A reggeli készülődéshez nemcsak a reggeli és az első kávé, de az első cigaretta is hozzátartozik. Sokáig éhgyomorra gyújtott rá, de a felesége, Zsuzsa addig erőltette a reggelizést, míg szokásává vált. 8.30 Még mindig otthon: Rágyújt az első cigire, s nekiáll, hogy folytassa a munkát készülő képén, mely egy virágcsendéletet ábrázol. A műteremben ott áll az őszi tárlatra festett legújabb képe is, melynek témája a honfoglalás. Nem Feszty Árpád stílusában készült az alkotás, nem tömegjelenetet ábrázol, de egyetlen honfoglalót idéz, s a kép hátterében ott a magyarok szekérsora. Fodor József menetközben változtatott eredeti elképzelésén, hiszen a vázlatán még két alak szerepelt. Akrillal fest, mert jobban szereti ezt az anyagot, mint például az olajat. Az akril nem sárgul el az időtől, s majdnem tetszőleges időre lehet „belőni", mennyi idő alatt száradjon meg, á hígításra használatos víz megfelelő adagolásával, így akár öt perc alatt is megszárad a festékréteg, nem kell várni rá, mint az olajfestéknél. Leginkább a vadvirágokat szereti, a rózsát, vagy a szegfűt kevésbé, s a festménye is fehér vadvirág, melynek eredetije egy asztalon áll a műtermében, s Mártélyról származik. A festés nem olyan munka, mint a hétköznapi szakmáké, hiszen kreativitást, teheséget és türelmet is igényel. Fodor József a készülő képet többször is javítja ha kell, míg úgy nem találja, hogy az már készen van. Ráadásul időnként felteszi rá az üveggel ellátott keretet, így azt is látja, hogyan fog mutatni a kész alkotás, kiállítva. Időnként meg-megáll, leül, s egy cigaretta mellett gondolkozik, töpreng, s nézi, eddig mit alkotott. Általában 11 ni. Ebhez kellenek az idelátogató művészek, akiknek az állami mecenatúra leépülésével egyre kevesebb a pénzük. így Vásárhelyen (a kecskeméti példa nyomán) szállást adnak azoknak a vendégeknek is a Virág utcai alkotóházban, akik valamilyen tanácskozásra, konferenciára érkeznek a városba. A kollektív műtermet bérlő alkotók magukra vállalták, hogy a udvari kertet karbantartják. Ezt korábban a kertészeti vállalat gondozta, körülbelül 40-50 ezer forintért. A művészeknek ötleteik is vannak, hogy milyen rendezvényeket lehetne itt tartani, amelyek bevételét a fenntartásra lehetne fordítani. • 11.25. Uj vendégek érkeztek a Virág utcai alkotóházba, ahol adminisztrációs faladatokat kell ellátni ezzel kapcsolatban. Már három szobának is van lakója. • 14.20. Néhány perc pihenő Fodor József mártélyi házában, amely 1984-ben nyerte el az Év lakóháza címet. A művész konstatálja, hogy minden rendben, csak már megint szedni kellene a cseresznyét. Mint mondja, a kert egyre több munkát ad, úgy tűnik, mintha évről évre nőne. Pedig a fákon kívül csak gyep fedi. Persze ezt meg állandóan gondozni kell. Mielőtt átmenne a mártélyi alkotóházba, még megitatja a darazsakat az utcai kútnál. Úgy, ahogy máskor is, amikor felszárad a betonra túlfolyt víz. • 15.35. Adminszitrációs feladatok szólítják a HoltTisza-parti alkotóházba, ahol most indul a szezon, megérkeztek az első vendégek. Két család érkezett, Pálinkásék és Böröczék. Ezt követően néhány percre betérünk Pötyörőhöz, ahol szót ejtünk a művészek közötti viszonyról, mely minden városban hasonló. • 16.35. A mártélyi Szabó László fafaragónál arról esik szó, hogyan is áll Mártély emlékműve, melyet a helyi Faluvédő Egyesület és a Szabadiskola közös összefogással kíván felállítani. A domb már ott áll a töltés mellett, a mentett oldalon, s erre fog kerülni az emlékmű. A dombra pedig márványtáblákra kerül azoknak a neve, akik Mártélyt művészeti központtá tették. Kiderül, hogy Szabó László éppen űgy az emlékmű makettjét keresi, ahogy Fodor József is. Megvolt valahol, de úgy látszik, elkallódott. Sebaj, Fodor József rögvest lerajzolja egy papírra hogyan képzelte el a szimbolikus festőállványt. 18.00. Újra otthon, vásárhelyi műtermében, ahol folytatja a munkát a délelőtt abbahagyott csendéleten. Egy kis adminisztráció még otthonra is marad. Megjegyzi, időnként egészen úgy érzi magát, mint egy könyvelő. Mindez egészen addig eltart, amíg fél 8-kor meg nem kezdődik a tévéhíradó. Korom András • Ecsetvonások Vásárhely művészeti egén Fodor József és a darázsitatás Most éleztettem a sarlót. (Fotó: Tésik Attila) óráig fest, ám ezen a napon hamarabb befejezi, mert más dolga is van. • 9.40. Még mindig ugyanott: Rácz Erzsébet, az idén harmincegy éves Mártélyi Szabadiskola egyik szervezője hívja telefonon, aki elmondja, eddig hogyan állnak a dolgok. • 10.10. A kollektív műterembe kell mennie, ahol találkozik az ott alkotó fiatal művészekkel, Erdélyi Tiborral, Kakuk Tündével, Zoltai Attilával, Mikola Andrással és Sonkoly Tiborral, s többek közt szó esik az őszi tárlatról. A műterem érdekes dolgot jelent, hiszen annak idején az egykori Plohn-műterem kisajátítását kompenzálandó építtette a város, majd a Művészeti Alap tulajdonába keza a közalapítvány. Az alkotóház nyitja meg ország-világ előtt Vásárhelyt, s mintegy vérátömlesztést jelentenek a vásárhelyi műhelynek. Annak idején Rudnay Gyula hozta le az Alföld ezen szegletébe főiskolásait, akiknek úgy megtetszett Vásárhelynek és környékének a hangulata, tája és az itt lakók, hogy többen le is telepedtek a környéken még az ötvenes években, s 1953 óta létezik az alkotóház. A kertvárosi kollektív műteremben azok kaptak helyet, akik saját műteremmel nem rendelkeznek. A pénztelenség miatt nagy erőfeszítéseket kell tenni, hogy a vásárhelyi és mártélyi alkotóházak, valamint a közös műterem működni tudjon. Hasonló gondokkal küszködik az egész országos hálózat. A cél az lenne, hogy minimum nullszaldóssá váljék, ami nem egyszerű feladat, hiszen önálló bevételt kell produkálEgy kis csevegés Erdélyi Tiborral és Zoltai Attilával