Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-25 / 147. szám

2 KÜLFÖLD KEDD, 1996. JÚN. 25. kommentár Sógor M 'nden nagyon szép! Minden nagyon jó! Mindennel meg vagyok elégedve! - mondta a császár, mikor Magyarországra látogatott. Nem ígérhetek olyasmit, amit nem tudok betartani - mondja az osztrák kancel­lár, mielőtt kicsiny hazánkba érkezik. A két, egymás mellé biggyesztett kijelentés jelzi a két szomszédvár kö­zötti, sok-sok évtized alatt fölgyülemlett különbséget is. Az osztrák sógor most mintha szégyellve titkolná a nyilvánvaló rokonságot. Szereptévesztő módon, jóté­konykodó nagybácsiként nyúl a magyar hóna alá. E le­ereszkedő gesztus is bántó. De sértő az is, hogy Európa más nagyjaihoz hasonlatosan nem emlékszik a múltra, az egykori „nagycsaládra". Bécs, mikor „keletre" néz, mások szemével lát. Hagyja homályban maradni sajátos szempontjait. Közvetlen szomszédként sem akarja észlel­ni a különbséget Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Szlovénia között. Nincs bátorsága ah­hoz, hogy sógorként protezsáljon, hogy mi mielőbb Eu­rópa, az újonnan formálódó család egyenrangú tagja le­hessünk. M ert bizony kellene a közbenjárás! Hogy valaki Eu rópa szemét ránk irányítsa! De kellene a rokoni jó tanács is! Hogy Európában eligazodjunk. Mert most azt hisszük: ott, a schengeni egyezmény erősítette határo­kon túl minden nagyon szép és jó. Azt hisszük, mert mit sem tudunk a jogszabályokkal és egyezményekkel körül­bástyázott Európáról, a paragrafusok között megbúvó aknákról. Bécs nem akar Magyarország fogadatlan prókátora lenni. Holott a közvetítés: küldetése. így tán helyrebil­lenhet a sarkaiból kifordult világ, amit mi Európának nevezve szeretünk. : f Távirányítású hadihajók Zjuganov koalíciót ajánl • Washington (MTI) A Pentagon olyan új típusú hadihajók létrehozásán dolgo­zik, amelyek sokak szerint „forradalmasíthatják" a ten­geri hadviselést: az „arsenal ship" olyan úszó rakétaindító bázis lesz, amelyet távirányí­tással is lehet működtetni, s egyetlen ember sem kell, hogy a fedélzeten tartózkod­jék. Erről közölt beszámolót a Washington Post. A lap sze­rint egyelőre hat ilyen hajó készül az amerikai haditenge­részet megrendelésére, össze­sen 3 és fél milliárd dollár költséggel. Az első példányt öt éven belül bocsáthatják vízre. Az „arsenal ship" első­sorban a Csendes-óceán Ko­reához közeli vizein, a Föld­közi-tengeren, illetve a Per­zsa-öbölben tartózkodik majd, azzal a feladattal, hogy az amerikai csapatok megér­kezéséig „lelassítsa" az eset­leges inváziót.,Ez az első tel­jesen új hadihajó koncepció azóta, hogy az ötvenes évek­ben kifejlesztették a balliszti­kus rakétákat hordozó tenger­alattjáró-flottát" - mondta a Washington Postnak Norman Polmar, az amerikai haditen­gerészet tanácsadója. „Csak együtt" - mondja (a plakáton) Jelcin és Luzskov megválasztott moszkvai polgármester. (MTI Telefotó) • Moszkva (MTI) Gennagyij Zjuganov, az orosz kommunisták elnök­jelöltje az ország összes je­lentós politikai erejét tömö­rítő „nemzeti egyetértési ta­nács" megalakítását java­solta Jelcin orosz elnöknek. Zjuganov elképzelése sze­rint a tanács feladata egy koalíciós kormány megala­kítása lenne. „Oroszország válságos helyzetben van, és egyetlen politikai erő sincs uralkodó helyzetben" ­hangsúlyozta a sajtó képvi­selői előtt felolvasott közle­ményében a kommunista el­nökjelölt az oroszországi elnökválasztások második fordulója előtt kilenc nap­pal. Zjuganov részletesen taglalta elképzeléseit - Jel­cin válaszára várva. Ma érkezik Vranitzky Vasfüggöny - kizárva • MTI Panoráma Magyarország és Ausztria között nagyon jó a viszony, Ausztria csat­lakozása az Európai Uni­óhoz a két országot még közelebb hozta egymás­hoz, s Bécs „jövendö csa­ládtagként" akarja egyengetni Magyaror­szág útját az EU-ba ­hangoztatta magyar új­ságírók előtt az osztrák kancellár, aki ma, ked­den látogat Magyaror­szágra. Franz Vranitzky teljesen indokolatlannak tartja azokat az aggodalmakat, hogy Ausztria jövő év közepétől esedékes teljes jogú tagsága a schengeni egyezményben újabb vasfüggöny kialakulá­sához vezet a két ország hatá­rán. Szerinte „aki ezt állítja, az már nem emlékszik a vas­függönyre, vagy soha nem is tudta, hogy milyen az." Vra­nitzky utalt arra: megállapo­dott Horn Gyula miniszterel­nökkel, hogy munkacsoportot hoznak létre, amely megvizs­gálja, hogyan lehetne csök­kenteni a két ország közötti forgalomban a schengeni egyezmény esetleges negatív hatásait. A kancellár nem ért egyet azzal azokkal a vélemények­kel sem, amelyek szerint Ausztria EU-tagsága valame­lyest eltávolította egymástól Magyarországot és Ausztriát. Megítélése szerint a tagság éppenhogy közelebb hozta Ausztriát Magyarországhoz. Vranitzky úgy véli: mivel Magyarországnak egy sor gazdasági, környezetvédelmi, politikai kritériumot kell telje­sítenie, ezért az Ausztriával és a hozzá hasonló EU-orszá­gokkal való együttműködés­ből Magyarország számára közeledési stratégiát lehetne megfogalmazni. Vranitzky szerint ennek révén, és az EU­tapasztalatok átadása nyomán Magyarországnak sikerülne hamarabb eljutnia a megfelelő szintre, és hamarabb beléphet­ne a közösségbe. A kancellár szerint Ma­gyarországnak, Csehország­nak, Szlovákiának, Lengyel­országnak és Szlovéniának mindenképpen bele kell tar­toznia abba a legszűkebb kör­be, amellyel az EU kormány­közi konferenciája után hama­rosan meg kell kezdeni a csat­lakozási tárgyalásokat. Vranitzky nem akar hívat­lan közvetítőként fellépni Ma­gyarország és Szlovákia kö­zött, derült ki válaszából, amelyet arra a kérdésre adott, mi a véleménye Wolfgang Schüssel alkancellár-külügy­miniszter hétvégi felajánlásá­ról, miszerint - ha mindkét fél felkéri erre - közvetítene a két ország közt. Vranitzky csak akkor lenne erre hajlandó, ha Horn Gyula magyar vagy Vladimír Meciar szlovák kor­mányfő erre felkémé. Ugyan­akkor utalt arra, hogy éppen ő biztosította többször is támo­gatásáról a magyar-szlovák alapszerződést, és ő kezdemé­nyezte a hármas találkozókat, amelyek mindig jó eredmé­nyeket és konkrét projekteket hoztak. Közölte, hogy a kö­vetkező ilyen találkozóra elő­reláthatólag szeptemberben Szlovákiában kerül sor. Magyarországi látogatásán Vranitzky a vele együtt utazó osztrák gazdasági delegáció bevonásával azt akaija tisztáz­ni, milyenek az osztrák cégek lehetőségei a magyar privati­zációban való részvételben, például a közlekedési és az energiaszektorban. Ezenkívül el akaija oszlatni a magyarok­nak azt az érzését, mintha az osztrák gazdaság és tőke ér­deklődése alábbhagyott volna Magyarország iránt. A kancellár úgy véli: eze­ken a nyugati cégek által még fel nem fedezett területeken az osztrákoknak fel kell mér­niük a lehetőségeiket. A kan­cellár egyetértett azzal, hogy a magyarok ausztriai munka­vállalási lehetőségeinek bőví­tése „örökzöld" témának szá­mít, de kijelentette: „Nem ígérhetek olyasmit, amit nem tudok betartani." Utalt arra, hogy most egész Európában nagyon nehéz a foglalkoztatá­si helyzet, bár úgy értesült, hogy a határ menti ingázókkal kapcsolatban némi haladás­ra van kilátás a most folyó szakértői tárgyalásokon. „Ártatlan üldözött" • Róma (MTI) Ártatlan üldözöttnek tartja magát Radovan Kara­dzsics, a boszniai szerbek vezetője, aki a La Stampa című olasz lapban megje­lent interjújában leszögez­te: nem érdekli a nemzetkö­zi közösség, a hágai bírósá­got önkényesnek tartja, s csak pártja hivatott dönteni arról, hogy ő jelölt lesz-e a szeptemberre tervezett vá­lasztásokon. Leszögezte, hogy őt csak népe érdekli, a nemzetközi közösség nem. Nudisták közt robbantottak • Ajaccio (MTI) Három pokolgép robbant Korzikán. Az egyik pokol­gép Bonifacióban egy bár­ban robbant* egy másik Porto-Vecchio egyik nudis­tastrandjának bárjában, a harmadik egy halászhajón Pinarellóban. A robbanások következtében senki sem sérült meg, a merényletek elkövetőjeként senki nem jelentkezett valamely szer­vezet nevében. A Francia­országtól való elszakadást támogató fegyveres csopor­tok főként turisták nyaralói és kormányzati hivatalok ellen követnek el merényle­teket. A legpusztítóbb merénylet • London (MTI) A felmérések szerint minden idők egyik legpusz­títóbb nagy-britanniai me­rénylete volt az az akció, amelyet az északír katoli­kus terrorszervezet (IRA) hajtott végre Manchester­ben: a hatalmas pokolgép okozta kárt az észak-angol nagyváros vezetése 500 millió fontra (csaknem 120 milliárd forint) becsülte. • Doberdo esztendeje (1.) Út az Isonzóhoz Az Isonzo Bovecnél (Flitschnél): ahol a folyó egyben frontvonal is volt. (Fotó: Nagy László) Nyolcvan esztendeje, 1916-ban zajlottak a legvéresebb Isonzo-csa­ták. Amikor az olasz há­ború második esztende­jébe lépett. Ekkorra már az olasz hadsereg is el­sajátította a korszerű harceljárásokat. Ennek, valamint a hatalmas lét­szám- és anyagi fölény­nek következtében 1916. augusztusában a Monarchia csapatainak ki kellett üríteniük a több mint egy éven át hősiesen védelmezett Doberdo-fennsíkot, amelyről József főherceg hadtestparancsnok azt írta emlékirataiban, hogy fölülmúlta Verdun poklát. És e pokolban végig ott voltak a szege­di háziezred, a közös (K. und K.) 46-osok kato­nái. Csongrád és Csanád megyei, szegedi fiúk, férfiak. Róluk is emléke­zünk most, sorozatunk­ban. A völgy Gyönyörű az út, ami a szlovéniai Kranj városából az osztrák határral párhuza­mosan az olasz határ felé, majd Tarvisióba vezet a Juli­Alpok hegyei között. Sajnos kevés magyar jár erre. És még kevesebben fordulnak délre az osztrák-olasz-szlo­vén hármashatár találkozása előtt, Kranjska Goránál. Pe­dig itt indul az út az Isonzo (Soca) völgyébe. Számozott hajtűkanyarok során át föl­kapaszkodva az 1611 méte­res Vrsic-hágóra. E fenséges, a legszebb svájci tájakkal vetélkedő csúcsok között kezdjük em­lékező zarándoklatunkat. Azon az úton, amit orosz ha­difoglyok építettek, hóban, fagyban, viharban, hogy az utánpótlás eljuthasson az Isonzóhoz. A hágó után, So­ca község temploma mögött már katonatemető emlékez­tet a valahai harcokra. Aztán Bovec következik, már az Isonzo völgyében. És mie­lőtt még megkezdenénk utunkat fotóriporter kollé­gámmal a hadszínterek felé, itt északnak fordulunk, hogy néhány kilométerre az olasz határ felé elérjük Log pod Mangartomot. Ahol az Exp­ress Rt. szegedi utazási iro­dájának köszönhetően, való­di alpesi völgyben, a Hotel Encián lehet a bázisunk. Hadak nyomában Havasi gyopár nyílik a szálloda melletti csodás völgy pázsitján, a Mangart 2678 méteres sziklakúpja fö­lött siklóernyőket lebegtet a hegyi szellő. A béke szigete, maga. Kollégám csöndes áhítattal súgja a filmcímet ­Az utolsó völgy -, ez jut eszébe. Pedig emberemléke­zet óta hadak járta vidék ez. A völgy nemcsak a Predel­hágón átkelt, Pannónia felé igyekvő római légiók első pihenője volt. Az út menti osztrák erődök Napoleon ha­dainak ostromairól regélnek. Innen indulunk délnek, újabbkori hadak nyomán, az első világégés nyomait ku­tatva. Elsőként Bovec, a va­lahai Flitsch, aztán Kobarid (Caporetto) és Tolmin (Tói­méin) következik az Isonzo völgyében. Három város, amelyektől 1917-ben indult a Monarchiának az a táma­dása, amit caporettói csoda­ként tart számon a hadtörté­nelem. Döbbenetes a kobari­di emlékmúzeum. A város fölött a hegyen pedig a Mus­solini által emeltetett mauzó­leum 20 ezer elesett csontjait fogadja be. És tovább az Isonzo men­tén, amely néhol frontvonal volt és amely most vadul ro­han keresztül a hegyek kö­zött. Aztán föltűnik Nova Gorica, Gorizia, vagyis Görz. Az itteni hídfőért és az azt délnyugatról védő Do­berdo-fennsíkért dúltak majd másfél éven át a legvéresebb csaták. Mire a levelek... 1915. május 23. Olaszor­szág hadat üzent. Hiába foly évekig a diplomáciai huza­vona némely osztrák, dél-ti­roli és Adria-parti területek átengedéséről, hiába intette maga Vilmos császár Ferenc Józsefet, végül Bécsben győzött Franz Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök és Tisza István magyar mi­niszterelnök álláspontja, mi­szerint területi engedmé­nyekről szó sem lehet. (Ti­sza attól tartott, hogy amennyiben Ausztria terüle­teket ad át Olaszországnak, ez precedensül szolgálhatna Romániának Magyarország­gal szemben.) Ez az út az Isonzóhoz vezetett. A Monarchiának, amely ekkor már túl volt a przemys­li vereségen, amelynek csa­patai a Kárpátokban vívtak öldöklő csatákat a Magyaror­szágra betörni szándékozó oroszokkal szemben, s amely hatalmas kudarcokat és vér­veszteségeket szenvedett el a szerb fronton, 1915 májusá­tól újabb ellenséggel kellett szembe néznie. Olaszország­gal. A szarajevói merénylet után a szerb háborút néhány hónap alatt vélték befejezni. „Mire a levelek lehullanak, itthon lesznek a katonák..." A balkáni kudarcokkal és az orosz hadbalépéssel már be­láthatatlan távolságra került a háború vége. És jött az olasz front, 1915 tömegroha­maival, 1916-17 borzalmas állásharcaival. Még fölcsil­lantott némi reményt 1917 őszén a „caporettói csoda", de azt is a semmibe mosta az 1918-as piavei katasztrófa. Csongrád és Csanád me­gye, Szeged katonái is ott küzdöttek. Csongrád és Csa­nád megye, no meg Szeged lakói is szenvedtek, remény-: kedtek. Róluk szólunk a to­vábbiakban. (Következik: Véres hóna­pok) Szávay István (Sorozatunk az Express Rt. szegedi utazási irodájá­nak segítségével készült)

Next

/
Oldalképek
Tartalom