Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-21 / 144. szám

6 HANGSÚLY PÉNTEK, 1996. JÚN. 21. A törvény betöje • Munkatársunktól A jogi szabályozás szerint a forgalomba hozott áru minőségéért a vásárlóval szemben az üzlet felel. A vásárlói kifogás intézése a hibás árut forgalomba hozó üzlet feladata. A következőképpen. Javítás A hibás áru kijavítását legkésőbb a hiba bejelentésétől számított 8 napon belül el kell végezni. Az árut javításra elismervény ellenében kell átvenni. Ha a javítás nem történik meg, a vásárló kívánsága szerint az áru árát le kell szállítani, az árut ki kell cserélni, vagy vételárát vissza kell téríteni, illetve ha a vásárló a hibát kijavítja, vagy mással kijavíttatja, a javítás költségeit kell részére megtéríteni. Ha a vásárló kifogását határidőn túl jelentette be, továbbá ha a hiba oka az átadás után keletkezett (pl. rendeltetésellenes használat, helytelen kezelés vagy tárolás, elemi kár, erőszakos külső behatás), igénye nem teljesíthető. Csere Kijavítás, árleszállítás vagy az áru visszavétele és a vételár visszatérítése helyett az üzlet az árut csak akkor cserélheti ki, ha erre a minőségi kifogás bejelentésekor lehetőség van. Ha a csereigény érvényesítése esetén az áru kicserélésére nincs lehetőség, a vásárló kívánságára - a vételár-különbözet elszámolása mellett - az üzlet köteles más árut eladni. A minőséghibás élelmiszert, háztartási vegyiárut és kozmetikai készítményt a vásárló választása szerint azonnal ki kell cserélni vagy vissza kell venni és a vételárat vissza kell téríteni. Szakvélemény Ha a hiba jellegével, a javítás módjával, minőségével, az árleszállítás mértékével kapcsolatban vita merül fel, az üzlet köteles a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakvéleményét beszerezni. Az árut a vásárlótól elismervény ellenében kell átvenni. A minőségvizsgáló szerv köteles a vizsgálatot 10 napon belül elvégezni, továbbá az üzletet a vizsgálat eredményéről értesíteni. A minőségvizsgáló szerv véleménye az üzletre nézve kötelező. Az üzlet köteles a szakvélemény egy példányát a vásárlónak átadni vagy bemutatni. Ha a forgalomba hozott áru az előírt kövelményeknek nem felel meg, a vizsgálat költsége az üzletet terheli. Ha a vásárló igényét határidőn túl jelentette be, továbbá, ha a hiba oka az átadás után keletkezett, a vizsgálatot a vásárló fizeti. Ha az áru köztudomásúan csökkent értékű, vagy a vásárló a minőségi hiba ismeretében az árut csökkentett áron vásárolta meg, az ismert minőségi hiba miatt az üzlet szavatossági felelősségei nem tartozik. A vásárlók kifogásainak intézésére vonatkozó rendelkezéseket minden üzletben feltűnő helyen kifüggesztve ismertetni kell. • Hangulatjelentés a fodrászatból A pult innenső oldala Ha az ember képef akar kapni arról, miként érvényesülnek manapság a fogyasztói jogok, kérdezzen meg egy háziasszonyt. ök nap mint nap vásárolnak, intézik a családi ügyeket, iparosokkal, szolgáltatókkal egyezkednek. Vagyis: fogyasztanak. Egy fodrászüzletben remek történeteket hallani arról, mi minden esik meg naponta a háziasszonyokkal. Nagyhangú, vörös nő, fejbúbig dauerban adja elő a következő történetet. - Hát képzeljétek, decemberben, amikor bejött az az iszonyú hideg, úgy döntöttem, veszek egy tollkabátot. Térdig koptattam a lábam, míg végül találtam egy normális darabot. Egy hete hordtam, amikor elkezdett hullani belőle a toll. Tele volt vele az egész lakás, majd megcsapott a guta. Nem győztem söprögetni. Pedig nem szakadt el, még csak ki se mostam. Úgy döntöttem, visszaviszem és elkérem az árát. Elballagtam a kereskedőhöz, elmondtam neki, mi van. Hát, olyat kaptam, amilyet még soha. Hogy megtudjuk, milyet kapott, várnunk kell vagy fél órát. Letelt ugyanis a daueridő. Míg a mesélő a bura alatt szárad, a többi nő egyre-másra sorolja a hasonló történeteket. Az egyiknek a szoknyája ment össze maxiból minibe, a másiknak a kabátja lett pirosból rózsaszín a mosásban. A harmadikat a hentes vágta át, a negyediknek a vadonatúj cipősarka törött le a vállalati ünnepségen. Az indulatok már-már a tetőfokía hágnak, amikor visszatér körünkbe a tollkabátos nő. - Egy szó mint száz, elküldtek oda, ahonnan jöttem, a számlámmal, a kabátommal és a panaszommal együtt. Én persze nem hagyItt nincs utólagos reklamáció. (Fotó: Miskolczi Róbert) tam magam, írtam a fogyasztóvédelemhez. Egy hét múlva szóltak: beszéltek a kereskedővel, aki - nyilván, mert félt bírságtól - jobb belátásra tért. .Végül visszakaptam a pénzt. Tiszta gutaütés, elment egy csomó időm meg benzinem, kabátom meg nincs. Egyetértő hangok a hölgykoszorúból, további esetek. Pizzában lelt madzagról, romlott tejről, hamis számláról, meg nem érkezett táviratokról. Amikor a fodrásznő megszólal, mindenki elhallgat. Elvégre mégis tőle függ, milyen fejjel megy ki innen az ember. - Két hete elegem lett a szúnyogokból, meg abból, hogy arra várjak, a férjem csináljon már végre valamit. Felhívtam egy szúnyoghálóst az ingyenújságból. Mondtam, hogy kellene egy háló, minél hamarabb. Közölték, hogy szezonban heteket kell várni, tele vannak megrendeléssel, miért nem gondoltam erre télen. Felhívtam még három számot, de az egyik csak műanyag kerettel vállalt, a másik drága volt, a harmadik meg nem volt hajlandó kivonulni ide, a városszélre. Váltás a székben. A nők kíváncsian váiják a végkifejletet. Az új kuncsaft kicsit aggódik, mert a fodrász kissé hadonász. - Aztán a tudakozónál próbálkoztam, mondtak is egy káeftét. Harmadnapra ígérték, hogy jönnek, felmérnek. Jött is a mester, egész szimpatikus volt. Centizett vagy fél órát, mondott egy elviselhető árat, igaz, kért kétszáz forint kiszállási díjat. Azt mondta, egy hét múlva hozza a szúnyoghálót. Hát nem hozta. Telefonáltam össze-vissza, azt mondták, az asztalos beteg lett, nem tudják vállalni a munkát. Én meg csaptam egy patáliát, hogy legalább a kiszállási díjat fizessék vissza. Mondtam, rájuk küldöm az apehot, mert számlát persze nem adtak. Erre bedobták a pénzt a postaládába. Elismerő moraj, egyetértő megjegyzések. Melírozott nő húzza ki magát az egyik székben. - Finnországban persze - kezdi mondókáját. Mindenki rá figyel, mindenki tudni akarja, hogyan is van Finnországban. - Ott, ha az ember vesz valamit, bizonyos időn belül minden indoklás nélkül visszaviheti a boltba, és megkapja a pénzt. Meg sem kérdezik, miért hozta vissza, nem kell kicserélni, levásárolni. Azt mondják az üzletben, örülnek, hogy ott vásárolt, sajnálják, hogy nem elégedett az áruval, de remélik, legközelebb hozzájuk fordul. Hát hol vagyunk mi ettől? A nők maguk elé motyognak: bizony, bizony. A melírozott hajú folytatja a beszámolót. - Ott, ha bemégy a boltba, köszönnek. Itt vagy rád sem hederítenek, vagy a nyomodba szegődnek, mint egy tolvajnak. Ott el sem lehet képzelni, hogy az eladó egyen vagy beszélgessen. Itt néha tele van a szájuk, vagy ordítva mesélik egymásnak a magánügyeiket. A finn tapasztalatokkal rendelkező nő még hosszan folytatja. Száradnak a frizurák, göndörödnek a fürtök, a nők pedig eltöprengenek az „itf'-en meg az „ott"-on. Keczer Gabriella Ön mit tapasztal? Anderle Enikő (irodavezető, kismama): - A csak néhány éve működő cégek sokkal kevésbé tartják tiszteletben a fogyasztói jogokat, mint a régi kereskedő-vállalatok. Elzavarják a vásárlót, ha az valamiért reklamál, és csak akkor cserélik ki az árut, ha a vevő kellő eréllyel lép fel. Nincsenek tisztában azzal, hogy a fogyasztókból élnek, hogy becsülniük kellene a vevőt. A legcsekélyebb segítőkészség sincs meg bennük. Sok a silány áru, sokszor nem lehet tudni, honnan származik, milyen hamisítvány. Szerintem a vevők is hibásak, nincsenek tisztában a jogaikkal, túlságosan „nyuszik". Kávássyné Molnár Emese (középiskolai tanár): - Nekem szerencsére jók a tapasztalataim a kereskedőkkel. Nem volt még vitás ügyem, minőségi kifogásom. Elégedett vagyok a minőséggel, a kiszolgálással. A gondot az árak okozzák, két gyerekkel állandóan azt kell figyelni, mi, mennyibe kerül. A napi bevásárlást a közeli kis boltban végzem, ott jól ismernek, nem próbálnak meg becsapni. Ettől függetlenül fontosnak tartom, hogy legyen olyan hatóság, amelyik folyamatosan ellenőrzi a kereskedelmet. Vannak olyan új vállalkozók, akik gyorsan akarnak meggazdagodni, a kontroll tehát nem árt. Németh Péter (Kanadában élő karbantartási szakember): - Kanadában azonnal kicserélik a visszavitt árut, vagy visszaadják a pénzt, ha az ember megőrzi a számlát. Garancia mindenre van. Az is jellemző, hogy ha jogos kifogást emelek egy termék ellen, az üzlet egy tucatot küld nekem kártérítés fejében, mert tudják, hogy minden vevő fontos nekik. A minőséget, a fogyasztói jogokat a kormány egy hivatala ellenőrzi, igen szigorúan. Ott még a tojásra is rá van írva a szavatossági idő. Kanadához képest itthon előny, hogy kevésbé automatizált. Ott minden önkiszolgáló, itt fél óráig kell vadászni egy eladóra. Simon Gézáné (nyugdíjas egészségügyi dolgozó): - Volt már egy-két minőségi kifogásom, de szerencsésen elintéződött. Legutóbb egy cipőt vásároltam, elszakadt, de az üzletben pár nap alatt megjavították. Bosszant viszont, hogy az áru, ha nem is hibás, de silány minőségű. A ruhanemű például nagyon rosszul van eldolgozva, ahhoz képest, hogy mennyibe kerül. Az ember otthon azzal kezdi, hogy kezébe veszi a tűt. Az is aggaszt, hogy a mezőgazdasági termékek esetében nem tudni, ellenőrizték-e a vegyszerek használatát. Városi ember már alig mer zöldséget-gyümölcsöt venni. (Fotó: Miskolczi Róbert) Kettőn áll... Ebben az esetben szó szerint értendő: kettőn áll a vásár. A vevőn és a kereskedőn. A megrendelőn és a szolgáltatón. A tét pedig: lesz-e Magyarországon kereskedelmi, szolgáltatási kultúra. Eljutunk-e egyszer oda, hogy a polgár minőségi terméket, udvarias kiszolgálást, tisztes munkát, korrekt kapcsolatot kap a forintjáért. Képes lesz-e arra a piac, hogy kivesse magából a szabályszegőket. A fogyasztóvédelmi előírások áthágásáért legfeljebb harmincezer forint büntetés róható ki. Az üzletek forgalmához képest ez nevetségesen alacsony összeg. Ráadásul ahhoz, hogy a szabálysértésre fény derüljön, folyamatosan kellene ellenőriz/ti az üzleteket. Erre viszont a hatóságnak sem kerete, sem embere. A hozzá nem értők előzetes kiszűrésére sincs mód, hiszen a működési engedélyt eltörölték. Pedig a vállalkozói szabadság kialakulásával a piacon tömegével jelentek meg azok a „kereskedők" és „iparosok", akik csak régi munkahelyük elvesztése, a versenyszféra csábítása miatt lettek boltosokká, mesterekké. A jogi szabályozás, a csekélyke büntetés, a szúrópróbaszerű ellenőrzés soha nem teremt kereskedelmi kultúrát. Elsősorban a vevő, a megrendelő az, akinek módjában áll választani. A legkevesebb, amit tehet, hogy messzire elkerüli azt az üzletet, ahol inzultus érte. A következő lépés, hogy tájékozódik jogai felől, és maga próbálja meg érvényesíteni azokat. Végül megteheti, hogy a hatósághoz, a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez fordul segítségért. Az a kereskedő, vállalkozó, aki hosszú távra tervez, és tudja, hogy a vásárlóból él, előbb-utóbb alkalmazkodni fog a fogyasztók diktálna játékszabályokhoz. Előbb, mint a törvény betűjéhez. Kecz.r Gabriella • A bírság nem hatásos A fogyasztón is múlik A fogyasztóvédelmi felügyelőség feladata, hogy segítséget nyújtson az állampolgároknak a törvényekben megfogalmazott fogyasztói jogok érvényesítéséhez. Már amennyire ezt keretei lehetővé teszik. Mert valójában csak a piac, a fogyasztók képesek arra, hogy kizárják a tisztességtelen szereplőket. - Az utóbbi időben rendkívüli mértékben megnőtt a hozzánk érkező panaszok száma - mondja Pálkúti Istvánná felügyelőségvezető. Ezek nyolcvan százaléka a minőségi panaszok, a szavatossági és jótállási ügyek szabálytalan intézését sérelmezi a kereskedelemben. Sokszor a vásárlók sem tudják, mihez van joguk, és sajnos a kereskedők is tájékozatlanok. Bonyolítja a helyzetet, hogy áprilistól - egy kormányhatározat nyomán a termékek minőségvizsgálata nem ingyenes; ha a vásárló reklamációja jogos, a kereskedő, ha jogtalan, a vásárló fizeti a vizsgálat díját. Sokszor tapasztaljuk, hogy a kereskedők eleve a vevőkre próbálják hárítani ezt a költséget. G A fogyasztók mennyire tehetnek arról, hogy nem mindig érvényesülnek a jogaik? - Elsősorban a szolgáltatást nyújtók dolga, hogy betartsák a szabályokat, de a fogyasztók is sokat segítenének azzal, ha öntudatosabbak volnának. Véleményem szerint csak jogszabályokkal nem lehet megfelelő kereskedelmi kultúrát teremteni, ezt csak a piac tudja megvalósítani. Annál is inkább, mert az általunk kiszabható legmagasabb bírság 30 ezer forint. Ennek nincs valódi visszatartó ereje. A vásárlóknak kell elérni azt, hogy a játékszabályokat nem tisztelő üzletek eltűnjenek, tönkremenjenek, hogy a piac letisztuljon. Egyszerűen nem kellene ott vásárolni, ahol egyszer már rossz tapasztalatokat szerzett a fogyasztó. Azokban az országokban, ahol van kereskedelmi kultúra, a fogyasztók és a szolgáltatók közösen alakították azt ki. G Az ember éppen azt várta a piacgazdaságtól, a versenytől, hogy javul a kereskedelmi morál - Nem így történt, ez számomra is nagy csalódás volt. Inkább szabadosságot hozott, sok olyan szereplő került ebbe a szférába, akiknek sem szakképzettségük, sem elkötelezettségük nincs. Az eladók nagy része nincs tisztában a szakmával, nem csak a jogszabályokat nem ismerik, még az árut sem, amit kínálnak. Pedig törvény írja elő, hogy az üzletek egy részében, például az élelmiszerboltokban a nyitvatartás egész idejére szakképzett dolgozót kell alkalmazni. Azt is előírja a jogszabály, hogy bizonyos üzleteket csak szakképesítéssel lehet nyitni. G És ellenőrzi ezt valaki az engedély kiadásakor? - A régi működési engedély megszűnt, ma már csak be kell jelenteni a vállalkozás megkezdését. A jegyző ennek jóváhagyásakor csak azt ellenőrzi, hogy megvannak-e a szükséges szakhatósági engedélyek. Vagyis a gyakorlatban az üzletnyitásnak nem feltétele, hogy a szakképzettség valóban meglegyen. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy a kereskedelemben ismét szakképzett emberek dolgozzanak. • A vendéglátásban és a szolgáltatásban melyek a leggyakrabban tapasztalt fogyasztóvédelmi kihágások? - A vendéglátásban a hamis mérés a leggyakoribb probléma, elsősorban a röviditalok esetében. Az is jellemző, hogy nem fordítanak kellő gondot az árutárolásra, a nyersanyagok elkülönítésére, szakszerű hűtésére. A szolgáltatások esetében szintén a minőségi kifogások szabálytalan intézésére érkezik a legtöbb panasz. K. G.