Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-03 / 128. szám

6 A VÁROS HÉTFŐ, 1996. JÚN.3. Közéleti kévéhéz • DM-információ Ma este a Közéleti kávé­házba, a Virág cukrászda Zöld szalonjába a Levelibéka című hangkazetta premierjére várják az érdeklődőket. A gyerekeknek készült kazettán magyar költők megzenésített versei hallhatók a szerzők, Trabalka István (gitár, ének), Pacsika Emília (ének) és Csi­gér István (gitár, ének) elő­adásában, közreműködnek: Kiszin Miklós (bőgő), Szurdi Zsolt (hegedű, furulya), Kele­men István (szájharmonika, dob). A szerző-előadók több mint másfél évtizede muzsi­kálnak a gyerekeknek, s most azokat a felnőtteket várják estjükre, akik gyermeküknek szívesen ajánlanak énekelt verseket. Gyermeksanzonok­ról, költészetről, muzsikáról, a kazetta születéséről lesz szó az este 6 órakor kezdődő ta­lálkozón, ahol természetesen ízelítőt kapnak a hallgatók a dalokból is. Az est háziasszo­nya Fekete Gizi a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Beiktatás • Munkatársunktól Szombaton este, a Móra Ferenc Múzeum dísztermében történt meg a szegedi Zonta klub ünnepélyes felvétele a Zonta Nemzetközi Klubháló­zatba. A beavatási ceremóniá­ra eljöttek Szegedre a toledói testvérklub képviselői is. A toledói „zontások" anyagi tá­mogatással segítették a szege­dieket abban, hogy felvételt nyerjenek a Zonta nagy csa­ládjába. A testvérklub tagjai ugyanis két évig vállalták a szegediek szponzorálását, ami azt jelentette: befizették szá­mukra az évi - fejenkénti ­64 dolláros tagsági díjat. A ki­zárólag nőket tömörítő klub­hálózat a karitatív tevékenysé­gen kívül, azzal a céllal mű­ködik szerte a világon, hogy a szakmájukban kimagasló tel­jesítményt nyújtó hölgyek számára kínáljon szakmai kapcsolataikat gazdagító lehe­tőséget. Mézes retek Egy házasodni készülő nőnek azt találta mondani a főnöke, hogy ha az es­küvő után nászútra megy, akkor kifogja rúgni. A rugdosódó indulat két forrásból meríthet lendületet (tekintettel az ügy bizarr voltára, talán megengedhető némi kép­zavar illusztratív célú al­kalmazása). Egy: a menyasszony csakugyan pótolhatatlan munkaerő, szabadnap nincs, még az esküvő ide­jére is nehéz lesz helyet­tesíteni (a lakodalmat fi­zetetten ebédidőben kell megoldani). Kettő: a főnök egysze­rűen csak irigy, mert őt senki se vitte nászútra ­de még a tiltott ösvényig sem cipelték el soha. A mézeshetekről pedig talán azt hiszi, hogy kis beszédhibával (racscsol­va) kiejtett szókapcsolat, és valójában „mézes re­tekről" van szó, amely­nek élvezetéhez csak­ugyan nem szükséges nászútra menni - elég, ha a sarki zöldségest ve­szi célba az ember. Ny. P. • Bűnügyeim Fekete dolgok A rendőrök elszánták magukat: nekilátnak a fekete­gazdaság felszámolásának Sziszifuszi megszégyenítő munkájához. Egyszerre több fronton is intéztek támadást a nepperek, az illegális munkavállalók, a tébé- és adó­csalók ellen. Több százezer forinttal megrakott pénzvál­tók menekültek a pásztázó kamerák elől a Kárász utcán, a sarkon bepattantak a Mercedesbe, viszont aznapra csend lett. Nem olcsó mulatság, de Debrecenben például azt csinálták, hogy az illetőket minden nap betessékelték a kapitányságra, aztán ha rendszeresen nem volt üzlet, a megbízók ráuntak erre az állapotra, s visszavonták em­bereiket. Az illegális foglalkoztatásnál is hasonló dolog­ra lehet számítani Persze, azt is látni kell, hogy a törvé­nyen kívüliek sokkal jobb eszközökkel rendelkeznek, mint a rendőrök. Elég egy körtelefon a mobillal, már mindenhol kozmetikázott környezet fogadja az ellenőr­zést - mint ahogy az történt a minap, néhány építkezé­sen. Magas rangú rendőrtiszt mondotta, hogy az alvilág­ban a félelem a legnagyobb úr, s a technika csak tökéle­tesíti a rendszer működését. Szeged közbiztonsági tanácsnokát már több ízben megfenyegették nyilatkozataiért, ennek ellenére hamaro­san elkészül a Mars teret pásztázó kameraberendezés, mely talán segít a zsebesek leleplezésében. Érzékelhető, hogy a lakosság és a civil szervezetek nyomására a rend­őrség is mind nagyobb erőfeszítéseket tesz az áldatlan állapotok leküzdésére. De talán nem kell magyaráznom, miért ítéltem ezt a munkát sziszifuszinak, vagy még annál is nehezebbnek. Arató László • Szalay és Szilvásy ígérete Plusz lO millió Iskoláink állapota (11.) • Munkatársunktól Milyen a valódi helyzet az elvonások után a sze­gedi iskolákban? Ezt a kérdést sokan és sokszor teszik fel a szülök és a pedagógusok közül. La­punk igyekszik iskolán­ként is választ adni erre. Kossuth Lajos Altalános Iskola Alapszolgáltatás: Teljesí­teni tudja. Megszűnt az ének­kar. Csökkent a szakkörök száma, a differenciált képes­ségfejlesztő órák száma. Pedagógia program: Je­lentős mértékben módosult. A 2+2 féléves tantárgyi óra­számot 2+l-re csökkentették. Csoportbontást szüntettek meg matematikából, magyar­ból. A napközit érintő rendel­kezés hatása: 2 csoportcsök­kentést hajtottak végre, mely az alsós csoportokban lét­számnövekedést eredménye­zett, a felsős csoportok pedig megszűntek. 1996-ra tervezett álláshe­lyek megszűnése: pedagógus 2 fő, egyéb alkalmazott 2 fő. Az álláshelyek pénzügy vonzata: 634 ezer forint. Madách Imre I Általános Iskola Alapszolgáltatás: a min­dennapos testedzést nem tuá | ja biztosítani az iskola H osztályban. Csökkent a szak­körök száma. Pedagógia program: be tudják fejezni. A napközit érintő rendel, kezés hatása: 13 csoport he j lyett 9 működik. A kialakult csoportok vegyes összetett lűekké váltak. A 3. osztá­lyoktól felfelé 3 óra után vé-1 get ér a tanulók foglalkozta­tása, összevonják a csoporto­kat, „gyűjtőben" tartják a j gyerekeket 17 óráig. A tanu­lás után elmaradnak a neve­lést, a hasznos szabadidő ki­használását szolgáló közked­velt foglalkozások, a korrepe tálások, a manuális munkák, a közös játékok. 1996-ra tervezett álláshej lyek megszűnése: pedagógus 5 fő, egyéb alkalmazott 2,5 fő. Az álláshelyek pénzügy1' vonzata: 1,29 millió forint. kJ • A Szegedi Kortárs Balett a régi zsinagógában Táncszínházi ünnep Michaela I Remek táncszínházi esttel zárult az „Anna Frank Világa" tolerancia­fesztivál: a hét végén, szombaton és vasárnap este láthatták a szeren­csésen jegyhez jutók a ré­gi zsinagógában a Szege­di Kortárs Balett két ré­szes előadását. Izraeli művész, Amir Kői­ben „G is L - 2" című művé­nek és a koreográfusi pályáját szinte azonnali sikerrel kezdő (az Inspiráció '96 koreográfusi versenyen első díjat szerzett) Juhos István balettjének ideá­lis teret adott az omladozó­ódon épület. Mert atmoszférá­ja van. És mert rossz állapota ellenére valahogy sikerült pro­fi szcenikusoknak a modern technikájukkal berendezkedni benne és a világítástechnikai bravúroktól (beleértve a mé­csesekkel való rafinériákat és a lézerfény-hatású lámpatrük­köket) a multimédiáig fölvo­nultatni sok mindent, ami zezinka és Beatrice Scherz színházi varázslatokra alkal­mas. Mindkét produkción jól érzékelhető volt, hogy a hely szellemét is és sajátságos adottságait is messzemenően figyelembe vették az alkotók - előnyt kovácsolva a színhá­zinál mostohább viszonyok­ból. Amir Kőiben szentségtöré­ses gesztussal az ezredvégi előadóművészet modem esz­köztárával nyúlt a balettiroda­lom egyik legismertebb klasszikusához, a Giselle-hez. Ez persze azt is jelenti, hogy az első pillantásra talányosnak tetsző címen (tessék összeol­vasni a betűket: „G is L - 2") kívül nem sok minden utal a klasszikus Perrot-koreográfiá­ra, sem a történet vadromanti­kájára. Inkább „atmoszférikus idézetek" vannak, minden ér­zékszervünkre ható - nagyon mai - hangulatok, s persze a szereplőket, ha éppen akaijuk, „be lehet azonosítani". A sok­féle stílusból ötvözött modem mozgásvilág, az élő és gépi a Kolben-müben (Fotó: Ré' zenék, a vetített képek, a szá­mítógépes animáció, az egy­szerű és nagyszerű kellékek között akrobatikus mutatvá­nyokra is képes virtuóz tánco­sok (Molnár Zsuzsa fantáziás, ötletdús és mégis alázattal szolgáló ruháiban) megragadó összhatást émek el. A legerő­sebbek talán a viliilegenda ős­nyomában megkonstruált jele­netek: a mindenkori „halálba táncoltatások" embernek leg­nehezebben fölfogható, mege­mészhetetlen kínjának, a ki­szolgáltatottságnak látvány­színházi előhívásai. A legin­kább attraktív hatású, szent helyszínre komponált képek pedig a másikért való önfelál­dozás kifejezései. Nehéz kiemelni bárkit a szereplők, a közreműködők és az alkotók közül: a tánco­sok, Michaela Brzezinka, Va­lentina de Piante, Panja Fla­derer, Kovács Anita, Marko­vics Ágnes, Beatrice Scherz, Giuliana Urciuoli, Zarnóczai Gizella, Pataki András és 7o­ész Róbert) polánszky Tamás, valamint a hegedűn közreműködő Kosz­tándi István, a jelmez- és díszlettervező Molnár Zsuzsa, a koreográfia mellett a lát­ványhatásokat komponáló Amir Kőiben - hatalmas tap­sot kapott. Rendkívül artisztikus szce­nikai és - egyelőre Juronics­hatásokról is árulkodó, de két­ségtelen személyes invenciót is mutató - mozdulatművésze­ti megoldásokkal dolgozik Ju­hos István a Te Deumban. Ingrid Göttlicher ruháiban ke­leti vallásokat, egyszersmind általános emberi hiteket, örök szertartásokat idéz a három pár táncos - Valentina De Pi­ante, Panja Fladerer, Zarnóc­zai Gizella, s Juhos mellett Ju­ronics Tamás és Kalmár Atti­la. Itt is gépi és élő (Bach) ze­nére, valamint énekszólóra komponált a látvány: az em­berarcú Isten - istenarcú Em­ber mozdulatszínházi himnu­sza. Sulyok Erzsébet Lapozz föl engem és leszek" Nyári Sándor a polgármesternek: Erre a bejelentésre koccintsunk! (Fotó: Gyenes Kálmán) • Munkatársunktól Igaz, hogy eltelt már né­hány hét a Medikémia Szeged bajnok férfi röplabdásainak sikere óta, de ez a péntek esti összejövetel fényét nem tom­pította. Pálmai Antal, a két­szeres bajnok és kupagyőztes klub elnöke közös óhajt fogal­mazott meg: szép a hazai si­ker, de már jó lenne a nemzet­közi porondon is valami emlí­tésre méltó eredményt elérni. Az összejövetel csattanóját azonban dr. Szilvásy László, a sportbizottság vezetője adta meg, aki bejelentette, hogj szeretnének a három szegedi bajnok - SZESK teke-, Medi­kémia röplabda- és a Pick ké­zilabdacsapata - nemzetközi| kupaszerepléséhez 10 millió forinttal hozzájárulni. Ezt a1 hírt a jelen lévő dr. Szalay Ist­ván polgármester is megerősí­tette. A szombat hagyomá­nyosan szegedi nap a könyvhetek történetében. Ilyenkor városunk íróvé­nával megáldott emberei letelepednek egymás mellé, s csendben, rend­ben várják olvasóikat. Két-háromszázan lehet­tünk szombaton tíz óra­kor a Dugonics téren, amikor a Molnár Dixie­land Band rázendített. A lábak azonnal bemozdul­tak a diximuzsika ütemé­re, követték a bőgőt meg a dobot. Az élőre meghirdetett idő­pontban a tér hűvösebbik ré­szén kilenc szegedi író, költő, művész foglalt helyet: Hor­váth Dezső, Németh András, Tóth Béla, Tamai László, ifj. Lele József, Ördög Ottó, Var­ró Vince, Taiuli Lajos és Petri Csathó Ferenc. P. Bodzsár Erzsébet huszonötperces ké­séssel érkezett, s először nem is igen akart beülni a többiek közé. Aztán rábeszélték. El kell, hogy mondjuk, nem ost­romolták tízesével az íróem­bereket, de azért akadtak, akik a frissiben vásárolt könyvet dedikáltatták a szerzővel. A standok eladóitól megtudtam: átlagban egy-két, maximum három könyvet vesznek az ol­vasók. Mondják, volt egy hölgy, aki hét kötetet is vásá­rolt a könyvhétre megjelent „Tájkép fohásszal" - Baka István könyvpremier a Sík Sándor Könyvesboltban. (Fotó: Révész Róbert) könyvekből. A Dugonics té­ren egy helyen csak és kizáró­lag használt könyveket árul­tak: J. R. R. Tolkien „A Gyű­rűk Ura" regénytrilógiáját ké­tezer, Francois Villon verses­kötetét nyolcszáz, míg Isaac Asimov „Gyilkosság a könyv­vásáron" című írását kétszá­zöt forintért lehetett megvásá­rolni. A Jelenkor Kiadó gondo­zásában megjelent „Tájkép fohásszal" című Baka István gyűjteményes verseskönyvet szépszámú érdeklődő előtt Ilia Mihály irodalomtörténész mutatta be szombat késő dél­előtt a Sík Sándor Könyves­boltban. Nehéz szólnom, mondta Ilia Mihály, hiszen ezt a kötetet a fiatalon elhunyt költőnek kellett volna bemu­tatnia. Baka István a tavalyi könyvhéten elmondta egy be­szélgetésen, hogy beteg és szeretne meggyógyulni, ép­pen ezért a „November an­gyalához" című verseskötet^ (az 1995-ös könyvünnepen je­lent meg - a szerk.) fohász is és áldozat is egyben. Szeged Juhász Gyula óta legjelentő­sebb költője néhány hónappal ezelőtt halt meg. Ilia Mihály hangsúlyozta: a „Tájkép fo­hásszal" nem tekinthető posz­tumusz verseskötetnek, hiszen azt még a költő korrektúrázta. Baka, aki a magyar nyelv lé­nyegének a ritmust tartotta, a költészetet, a szép szót veti szembe a halállal. „A verses­kötetből nemcsak a nyelv ze­néje, de maga a zene is ki fog tűnni az olvasó számára, hi­szen a költő megírja a zene mindenekfölöttiségét." Az irodalomtörténész szerint Ba­ka István most megjelent kö­tete egy soha nem múló fényt bocsát ránk, olvasókra. A könyvpremieren Csordás Gá­bor, a Jelenkor Kiadó vezető­je, Fűzi László, a Forrás fő­szerkesztője, valamint Pataki Ferenc festőművész emléke­zett még a költőre. Baka Ist­ván verseit Balog József in­terpretálta. Részlet a „Csak a szavak" című költeményből: ,jó volna lenni még talán de/ mit is tegyek ha nem lehet/ a szótáradba írj be s néha/ la­pozz föl engem és leszek." Vasárnap délelőtt még akadtak vásárlók a Dugonics téren, délutánra viszont telje­sen elnéptelenedett az egye­tem előtti tér. Csak az eladók olvasgattak és napozgattak. Ellenben a Móra Ferenc Könyvesboltban több mint félszázán vártak türelemmel Sütő András író dedikációjára. Este a Tolkien Könyvesház­ban Pesti Szalon estet rendez­tek, melyen Háy János, Ke­mény István, Eörsi István, va­lamint kollégánk, Podma­niczky Szilárd újonnan megje­lent kötetét mutatta be a ki­adóvezető, Kőrössy P. József. Sz. C. Sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom