Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-17 / 140. szám

HÉTFŐ, 1996. JÚN. 17. A VÁROS 5 » Szalai József a díjazott Az iskolai demokráciáért Az iskolai demokráciáért és a gyermeki jogok tiszteletben tartásáért járó emlékérmet adott át a Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetsége a szombati tanévzárón a Tarján III. Számú Altalános Iskolában. Első ízben fordult elé, hogy az elismerés iskolaigazgatót illetett. Szalai József, a Tatján III. Számú Általános Iskola igazgatója vette át idén azt az emlékérmet, amelyet a Szegedi Diákok és Pedagógusok Szövetsége elnöksége évente ítél oda az iskolai demokrácia megteremtése és a gyermeki jogok érvényesítése terén tanúsított iskolai magatartásért egy-egy szegedi pedagógusnak. A Tarján III. iskola igazgatója meglepve fogadta az elismerést: „Az iskolai demokrácia szükséges, és remélem, hogy (nnek az útján járunk" mondta. Úgy vélte, iskolájában, ahogyan általában a hazai iskolákban, inkább ráérzésszerűen foglalkoznak ezzel, hiszen a törvényi szabályozások oly gyorsan változnak, hogy a szülők és pedagógusok számára nehezen követhetőek. Újdonság, hogy a közoktatási törvény elfogadás előtt álló módosítása behatóan foglalkozik a gyermeki jogok fejezetével, ám többekkel együtt Szalai József is úgy vélte, hogy a megvalósítás kereteit már nem biztosítja a törvény. Másfelől - nyilatkozta lapunknak a díjazott - kedves, hogy a Szedipesz az elismerés szándékával megemlíti egy-egy pedagógus nevét. Nem magamra gondolva: háromezer pedagógus van a városban s az önkormányzat 1990 óta nem tartja fontosnak, hogy a kitüntesse azokat, akik kiválóan dolgoznak. S. P. S. # Jellinek Márta kitüntetései Toledo barátja „Önzetlen, fáradhatatlan, eredményes, több éves, sokirányú." Eme dicsérő jelzőkkel Jellinek Mártának, a Dél-alföldi Népművészeti Egyesület titkárának testvérvárosi kapcsolatokat építő munkáját illették Szeged toledói barátai. Szeged amerikai testvérvárosa, Toledo ugyanis számon tartja, ki, mit tesz azért, hogy külkapcsolataik színesedjenek. A szegedi Jellinek Márta eddigi, ilyen irányú munkálkodását különösen nagyra értékelik, amit azzal fejeztek ki, hogy két, kimagasló kitüntetésben részesítették. Az 1956-ben alapított Eisenhower-emlékérmet Jellinek Márta azért kapta, mert öt éve fáradhatatlanul, készségesen munkálkodik, hogy bővüljenek a testvérvárosi és testvérmegyei kapcsolatok. Mindezt egy civil szervezet, a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület titkáraként. Az elismerés annak is szól, hogy a magyar, ezen belül a délalföldi népművészetet népszerűsítő kiállítás a múlt esztendőben nemcsak Toledóban, hanem Ohio államban is óriási sikert aratott, hozzájárult az „amerikás magyarok" identitás tudatának erősítéséhez. Az Amerikai Egyesült Államok településeinek testvérvárosi kapcsolataival foglalkozó bizottság nemzetközi jelentőségűnek tekinti a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesület titkárának eddigi munkáját. Ezért az USA Testvérváros Bizottságának alelnöke, Ann Galloway adta át a kitüntetést, mikor a toledói testvérvárosi delegáció tagjaként Szegedre látogatott. A kék-fehér-piros szalagon ékeskedő érem egyik oldalán ott a világtérkép, mely a különböző földrészeken élő emberek együvétartozását is szimbolizálja. Eleonor Kahle, Toledo egykori alpolgármestere egész életművéért kapott elismerést 1995-ben: több évtizeden át óriási munkát végzett a testvérvárosi kapcsolatok területén. Emlékére a toledóiak az Ohio állam térképének vonalát követő, fölirattal ékesített díjat alapítottak. Alpolgármesterük munkássága előtt is tisztelegtek, mikor úgy döntöttek a toledóiak, hogy ezt az „Eleonor Kahle, az év önkéntese nemzetközi díjat" Magyarországon először most, a honfoglalás 1100. évfordulójának évében adják át - Jellinek Mártának. A díjak Jellinek Márta Népművészeti Alkotóházbeli dolgozószobájának fó ékességivé váltak. Az Amerikából érkezett elismerésnek nagyon örül a díjazott. Ám - kérdésünkre válaszolva elmondta -: az erkölcsi elismerés mellől hiányzik a civil szervezetek anyagi biztonsága. Ezért szeretné elérni, hogy azok a nonprofit szervezetek, melyek tevékenységükkel már bizonyították, városukért, hazájukért munkálkodnak, a létezésüket biztosító anyagi támogatást kapjanak - mint Amerikában. Újszászi Ilona A Délmagyarország vitaindítója Hogyan tovább, oktatás? Itt már nem lehet „füvet" nyírni... Az idei szegedi tanévet egészen biztosan nem akarja majd megismételni sem iskola, sem önkormányzat. Ha létezik fekete szezon, akkor ez az volt. Ev közben derült ki, hogy Szeged városa idén reálértékben sokkal kevesebb pénzből gazdálkodhat, mint a korábbi években. A másfél milliárdot most hagyjuk, az összeget természetesen nem lett volna szabad racionalizálás helyett az oktatásra fordítani, ám egy kis része is sokat segíthetett volna abban, hogy a januári-februári hihetetlen kapkodást elkerüljék a városi oktatási intézmények. Ebben a két hónapban akkora fejetlenség uralkodott, hogy ha az iskolák végrehajtják az eredeti elképzeléseket, sok helyütt nem lett volna biztosított az oktatás. Márpedig - emlékezzünk vissza - az intézményvezetőknek eredetileg egy hétvégéjük volt rá, hogy „beadják", kit és mit tudnak nélkülözni. Ilyen körülmények között egyáltalán nem csoda, hogy a körzetük iskolája által érintett önkormányzati képviselőktől a hivatali apparátusig, az iskolaigazgatóktól a pedagógusig a szegedi oktatásban részt vevők mindegyike frusztrálódott a történtektől. Természetesen nem mindegy, hogy „ki kezdte"; az iskolák nem, az bizonyos. A milliárdos ügynek legalább a nyilvánossága abban segített volna, hogy az önkormányzat még a kapkodás előtt észbe kapjon és némileg nyugodtabb körülmények között készítsen koncepciót a városi oktatás elkerülhetetlen racionalizálására. Ez volt talán - a fűnyíró elv mellett - a legnagyobb vétek: a koncepció hiánya. Előbb bejelentettek egy sor sokkszerű intézkedést, aztán látva, hogy jó részük megalapozatlan, elkezdtek kapkodni. A januári-februári racionalizálásnak (holott magyarul ésszerűsítésnek hívjuk) annyi köze volt az oktatási szakmához, hogy az oktatási intézményeken végezték! Szakmai szempontokat alig lehetett figyelembe venni, szabályos pénzügyi diktatúra dúlt, mely alól csak úgy lehetett kibújni, hogy az érintett intézmény jobb keze levágása helyett esetleg bal keze levágását óhajthatta. Olyan ésszerűsítési koncepció, amely nem az iskolaépületek minél gazdaságosabb kihasználására, hanem az oktatásbeli feladatfinanszírozására koncentrált, s amely a szakma számára is elfogadható lehetett, csak valamikor március táján jelent meg. Természetesen az önkormányzati tisztségviselők mindvégig tisztában voltak vele, hogy a közoktatás megreformálása nem helyi feladat, és rendes körülmények között nem kellene „szegedi közoktatási törvényt" gyártani, ahogyan ellenzői a helyi normatív szabályozás tervezetét elnevezték. Ám a minisztérium által (egyeztetés nélkül) elkészített törvénymódosítás eltűnt a tárca és a kormány közötti homályban. Csak a miniszterváltás és a Pedagógusok Szakszervezetének tett engedmények hozták újra napirendre, ez azonban a szegedieken már nem segített. A fűnyíró önkormányzati találmányként vonult be a köztudatba. Ennek a történetnek az ismeretében érdemes azon elgondolkodni, hogy ki a gazdája a huszadik század végi Magyarországon az oktatásnak? Annak az oktatásnak, amelyikről rendre elmondják, hogy a nemzet jövője függ tőle, s amelyik mégis rendre az első helyről az utolsóra kerül, amikor a költségvetési elosztásban a különböző lobbik is megjelennek. Az állam (vö: minisztérium) állja a fejkvótát, ám hogy a fejkvóta mire elég, azt mindenki tudja. Ezen felül az önkormányzatokat iskolafenntartóként sem kötelezi semmi arra, hogy több pénzt fordítsanak iskoláikra, melyekbe egyébként saját polgáraik járnak. Vagyis a rendszer úgy van kitalálva, hogy a közoktatás nehézségei miatt egymásra mutogathassanak. És mutogatnak is rendesen. Áz önkormányzat a kormányzatra, és fordítva. Hogy mindeközben a magyar oktatási rendszer még nem roggyant össze, az maga a csoda, és egyedül az iskolákban dolgozó pedagógusoknak köszönhető. Régebben havonta hallható „ígéretjellegű" állásfoglalás volt, hogy a közoktatás „stratégiai ágazat": ez a kijelentés felelős poltikus száját utoljára talán a választási kampányban hagyta el, azóta sem. A jelenlegi koalíció hatalomra kerülése óta ezt a stratégiai szlogent (fedezet nélkül) átengedték az önkormányzatoknak. Előbb óvatosan, aztán már nyíltan is, mára pedig a minisztériumi államtitkár kertelés nélkül kimondja, hogy az iskolák finanszírozása állami ÉS önkormányzati feladat. A kormányzat a fejkvótával köszöni, megtette a magáét, azt pedig, hogy az önkormányzat mit tesz, azt mindannyian láttuk. És ez még csak a kezdete ennek a kissé alattomos játéknak, amely a felnövekvő nemzedék bőrére megy. A közoktatási törvény újabb fedezetlen -jogosítványokkal módosul, melyeket ismét az iskolafenntartónak kell majd állnia, s melyek végsó soron újabb fűnyírókat hoznak majd, vagy újabb kikínlódott helyi szabályozásokat, melyekre rendes körülmények között semmi szükség nem lenne. Nagy kérdés az is, hogy az iskolákban hogyan fognak ugyanabban az időben szembenézni az önkormányzati financiális szigorításokkal és kitölteni a Nemzeti Alaptanterv által kínált szakmai keretet. Ez is a már említett cinikus egymásra mutogatás része lesz, hiszen a NAT által leírt műveltségi területek és helyi tantervek menedzseléséhez megfelelő szintű finanszírozás is kell. Anélkül nem megy. Már most látni, hogy a NAT által majdan biztosított tantervi szabadság egy szép álom lesz ilyen finanszírozási viszonyok között. Hogy a minimális szinttől egy kicsit magasabbra „beállított" szegedi iskolarendszer egyszerűen nem fog reagálni a NAT által felkínált lehetőségekre, mivel azzal lesz elfoglalva, hogy mindenből a már meglévő, lehetőleg legolcsóbb módot válassza. Valószínűleg a helyi tantervek kidolgozásánál sem a speciálisabb, képzettebb pedagógust igénylő tárgyak lesznek majd előnyben: a több többe is kerül. így az iskolák éppen azt a lehetőséget szalaszhatják el, hogy önmagukat menedzselhessék szakmailag, és ekképpen tegyék vonzóvá az intézményt. Egy sokatmondó tény: egy olyan dokumentum elfogadása előtt, mint a NAT, a szegedi iskolák azzal töltötték a félévüket, hogy idegőrlő feszültségben azt próbálják kiszámolni, hány napközis órát vagy csoportbontást sikerül megmenteni, holott az alaptanterv éppen az újraépítést szorgalmazza. Ekkora távolságra van ma valóság és elképzelés. Hogyan tovább magyar (szegedi) közoktatás? Panek József Hogyan lehetne oktatásunk viszonyain javítani, kié a felelősség a kialakult helyzetért? Mit hoz a Nemzeti Alaptanterv és mi valósulhat meg belőle? Ki vállalja, és kié legyen a magyar közoktatás? - a Délmagyarország konstruktív vitát szeretne indítani ezekben a kérdésekben. A következő címre várjuk az értő véleményeket: 6740 Szeged, Stefánia 10., Délmagyarország, kulturális rovat. Elismerések - Amerikából. (Fotó: Gyenes Kálmán) • DM-információ A Sorores Optimae Alapítvány és a Szegedi Soroptimist Club - mely egy világszervezethez tartozó, hivatásukat magas szinten gyakorló nők egyesülete, és egyik célja a tehetéges fiatalok támogatása - pályázatot hirdet szociálisan rászoruló, Szegeden vagy környékén lakó, szegedi középiskolában, illetve felsőoktatási intézményben tanuló 17-22 év közötti, 4,5 feletti tanulmányi A tehetségekért eredményt elért, vagy valamiben kimagasló teljesítményt nyújtó diákok számára. A pályázat célja tanulmányi támogatás nyújtása. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó kézzel írt önéletrajzát (max.l oldal), valamint annak indoklását, hogy mire kéri a pályázó a támogatást (max. 1 oldal). A pályázathoz csatolni kell: 1. A szülők jövedelemigazolását, illetve a felsőoktatási intézményben tanuló pályázók saját jövedelemigazolását is. 2. Iskolalátogatási igazolást. 3. Szaktanári ajánlást (maxuimum 1 oldal). A pályázatot szeptember Szeged Körút '96 • DM-információ A hétfő este 8 óra 15 perckor kezdődő Szeged Körút '96-ban arra keresik a választ a VTV munkatársai, hogy milyen a szegedi vizek állapota. Beszámolnak a Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság tisztújító közgyűléséről, valamint a Közéleti Kávéház múltjáról, jelenéről beszélgetnek a fórum szerkesztőivel. Na és még valami, de az legyen meglepetés! Az adás szerkesztő-műsorvezetője: Garda László. Közéleti Kávéház • DM-információ A Közéleti Kávéház az elmúlt héten tartotta 500., jubileumi gálaestjét. A mai, hétfői 501. estjén a Virág cukrászdában 18 órai kezdettel a Szegedi Német Kisebbségi Önkormányzat vendégeivel, T. Molnár Gizella, a JGYTF tanársegédjével, a kisebbségi önkormányzat képviselője, Szépfalusi József beszélget. Az est témája a németek kitelepítése Magyarországról. A téma aktualitását az adja, hogy most ötven éve voltak a kitelepítések. Az akkori hatalom kényszerítette a baranyai, pilisi és Magyarország más területein élő svábokat, otthonaik szinte egyik pillanatról a másikra történő elhagyására. Szó lesz arról, miért és hogyan zajlottak ezek az események. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Kávéházi Esték szerkesztője, dr. Szondi Ildikó és a mai estét szervező német kisebbségi önkormányzat. LEGYEN A MUNKATÁRSUNK! Legalább középfokú végzettséggel és középfokú VAM ügyintézői tanfolyammal várjuk jelentkezését cégünknél a MKM Rt. Kisteleki Kábelgyárnál. Telefon: 364-822 „PALLÉR" KFT. Zárda utcai 4 lakásos társasházban 92 nm-es, III. emelet + tetőtéri lakás szerkezetkészen eladó. Zákány utcai 40 nm-es, másfél szobás, új társasházi lakás beköltözhetően eladó. Érdeklődni: 62318-606-os telefonon. Tapétavásár 20-30% engedménnyel. KESZTA Tapétabolt Szeged, Jósika u. 7. (passzázssor) Telefon: 323-196. 3 O'S lU o < r o "» őSo & Z ui Minden cserepes virágot féláron kínálunk a szezon végi kiárusításunkon Szegeden, az Ifjúsági Házban, június 17-én, hétfőn! 20-ig a következő ctmre kell beküldeni: Soroptimist Club vezetősége, 6720 Szeged, Arany J. u. 1. A beérkezett pályázatok értékelése után szóbeli meghallgatás következik, melynek időpontja: szeptember 24, 25., 15 óra. Helye: Egészségügyi Főiskola, Szeged, Temesvári krt. 31. A pályázat és a meghallgatás eredményéről levélben értesítik a pályázókat, ezért kérik a pontos értesítési cím feltüntetését. - HALLÓ! - IGEN! Várjuk hirdetését hétfőtől péntekig: 7-12-ig: 481-281, (Csak felárról és gyászköileményeki 7-1 s-ig: 320-239-es 8-12,14-17-ig: 318-999-es 8-14-ig: 481-411, —^ 311-310-es A™ Délmaqyarorszáqktt.