Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-14 / 138. szám

6 HANGSÚLY PÉNTEK, 1996. JÚN. 14. Csak csendben • Munkatársunktól Néhány évtizede még csak egymásnak üzengető kutyák csaholása verte fel az éjszaka csendjét. Manapság - a nagyvárosokban legalábbis - egymást érik az éjszakai szórakozóhelyek, s nem kell a polgárnak forgalmas út mellett laknia ahhoz, hogy éjszakai nyugodalmát valami módon megzavarják. Igaz, eltelt az első hétvége, amelyen ha még keveseknek is tűnt föl -, de nem közlekedtek teherautók sem az országutakon, sem a városokban. így legalább a pihenésre szánt két napján aludhat az ember kamiondübörgés nélkül, a nyári melegben, nyitott ablak mellett. Csongrád Csongrádon több mint 3 ezer fa amúgy is „felszívja", elnyeli a füstöt, esetleges szmogot, zajt. A Deák József tanár vezérelte helyi környezetvédők mérik időnként a zajszintet, s igazából csak nyáron, a strandszezon idején l^ng ki a mutató. Június közepétől augusztus közepéig többnyire a vendégek túráztatják hajnalonként a motorjaikat, autóikat, no meg a csongrádiak idegein táncolnak. Makó Makón meglehetősen relatív az utcai zajszint. A kiszombori Kecskeméti László, aki óráját vitte be javíttatni a belvárost átszelő 43-as úthoz közel levő órásüzletbe, elmondta (emelt hangon, különben nem értettem volna, amit mond az utcazajban...), meg kellett kérnie az óráját átvevőt: ismételje meg szavait. Az ügy másik résztvevője, Báron Sándor órásmester viszont nem tartja az utcáról beszűrődő zaj szintjét különösebben magasnak. Szentes Szentesen, a polgármesteri hivatal műszaki osztályáról kapott információk alapján megtudtuk, hogy az elmúlt időszakban zajszennyezéssel kapcsolatos bejelentések nem voltak. A zajszint mérését egyébként szakértő bevonásával végzik el. Korábban egyes szórakozóhelyek, ipari területek, illetve építkezések környékén merült fel hasonló probléma, ám legtöbb esetben a zajszint nem érte el a határértéket. Vásárhely A vásárhelyi polgármesteri hivatal műszaki irodájának munkatársai csak időszakosan, lakossági bejelentések alapján mérik a zajszintet. Elsősorban éjszaka működik a zajszintmérő, a város polgárait ugyanis nem a nagy forgalom okozta zaj, sokkal inkább az éjszakai szórakozóhelyekről kiszűrődő hangzavar irritálja. A közúti forgalom okozta zajártalmat a város belső területein lakók szenvedik meg leginkább, főképpen a várost átszelő 45-ös és 47-es utak mentén. A zaj(bomba) bajjal jár! A hídfőnél olykor elviselhetetlen a „moraj". (Fotó: Enyedi Zoltán) A közlekedés jár a legtöbb zajjal. De zajt termelnek a nagyobb és kisebb üzemek, szolgáltatók is. Szaporodnak az ilyen-olyan ötlet gyakorlati kipróbálását jelző cégtáblák. Ez jó! Örömünk akkor ér véget, mikor a vállalkozás szabadsága a polgár szabadságjogait sérti. Mert ugye otthonában pihenne az ember. S hamar ideges lesz, ha a kívülről származó fülsiketítő zaj miatt még aludni sem tud... Az egyik nagykörúti vasbolt udvaráról származó zajbombáktól szenvednek a környék lakói. A „zajos ügy" már a polgármesteri hivatal labirintusát járja. „A telephelyen reggel 7től délután 17 óráig, szombaton 7-től 12 óráig folyik a különböző, több méteres vasanyagok, idomvasak kézi és gépi le- és felpakolása, egymásra dobálása, elektromos gyorsdarabolóval történő méretre vágása. Daruskocsik, személy és teherautók állandó közlekedése is fokozza a nagykörút közelsége miatt amúgy is magas zajszintet" - érvelnek a panaszos levélben a lakók. A munkanapon is otthon tartózkodók még ehhez hozzáteszik, hogy a vasas bolt nyitva tartásának időszakában lehetetlenség a kisdedek altatása. „Gyerekeink hamarabb ismerték meg a gyorsdaraboló élesen sivító hangját, mint a madárfüttyöt..." Az ilyen tevékenységnek nem a sűrűn lakott övezetben, hanem a város peremén a helye - állítja a 11 aláírással lezárt levél. - A kiskereskedelmi tevékenység mindig is zajjal járt. A Belváros szívében, a Bruckner-ház udvarában senkinek se jutott eszébe panaszkodni! - kezdi sorolni a másik oldal szempontjait a vállalkozó. - A vasbolt 1990 óta létezik. Azt követően húzták föl a környéken a társasházakat. Mondhatnám azt is, hogy a lakók az építkezés idején is tisztában voltak azzal, milyen környékre költöznek. De nem mondom, mert az első konkrét panaszra reagáltam, s a legmodernebbre cseréltük, illetve új helyre, félig zárt színbe tettük a vasvágó gépet. Aztán fölkértünk egy független céget, hogy mérje, mennyire vagyunk zajosak - mondja a cégvezető, s bár a gép vasrudat vág a közelben, nem kell hangerőt váltania, az udvaron álldogálva is jól hallom, mit mond. Aztán a boltban, a pénztárgép melletti számítógéphez lépve pillanatok alatt elővarázsolja az elmúlt 14 hónap adatait. Átlagosan naponta 10 darab vasrudat vágnak. E művelet például május 6-án összesen 3, május 15-én 8 percet vett igénybe. Persze járnak ide gépkocsik is, s szinte minden nap érkezik áru. Mindent összevetve - mutatja a tulajdonos a papírokat - például a május 11-i szombaton 7,65 percet zajongtak. Ettől persze még jajonghat a közeli magas házban pihenni vágyó, hiszen nagyon szubjektív, kinek, mikor, mi az idegborzoló zaj. így hát zaj-ügyben nehéz salamoni döntést hozni. Azért is, mert a zajártalommal, zajvédelemmel kapcsolatos jogszabályok a 80-as években születtek. Azóta nagyot fordult a világ, zajosabb is lett. Az elavult jogszabályok a zajt elszenvedő káráról, annak rendezéséről nem tesznek említést, a panaszosok a zajbírság összegéből nem részesülnek. Baj, hogy a törvény a szombatot és vasárnapot nem tekinti kiemelten védettnek. A láthatatlan környezetszennyezéssel, a zajvédelemmmel egyetlen személy foglalkozik a legfőbb illetékesnek mondott környezetvédelmi minisztériumban. E tény megerősíti a hírt: az önkormányzatokhoz kerül az egész problémahalmaz. A szegedi önkormányzat 1994 májusában alkotott rendeletet a zaj és rezgésvédelem helyi szabályozásáról. E jogszabály a szolgáltató tevékenységet ellátó üzemek zajterheléséről kimondja: az városias beépítésű lakóterületen 6-22 óra között 55, éjjel 45; iparterületen 60, illetve 50 decibel lehet. A nagykörút forgalma eleve 53-57 decibelt szül. E folyamatos és bántó környezetszennyezést, ha csak kicsit is megfejeli valami más zajforrás, idegtépő lehet. Különösen, ha a tulajdonos belegondol: egy ingatlan értéke függ a környék zajszintjétől is. Az önkormányzat szinte minden „zajos ügyben" tudathasadásos helyzetbe kerül, hiszen azt kéne környezetvédelmi szempontból ellenőriznie, aminek működését gazdasági és egyéb okokból engedélyezte, azzal kellene szigorúskodnia, akitől helyi adó formájában is pénzt remél. Látható és hallható: a zaj - mindegy, honnan közelítjük - bajjal jár! Mi a megoldás? A szigetelés - talán. Újszászi Ilona Az ön fülét mi zavarja? Dr. Fehér Judit (fogszakorvos): - Én úgy vélem, Szeged nem mondható túlságosan zajosnak. Mi itt lakunk a Dugonics téren, de bennünket nem zavarnak a beszűrődő hangok. A téren gyakoriak a rendezvények, koncertek, találkozók; zajlik a sokféle esemény. Mi megszoktuk ezt, és jó ideje természetesnek tekintjük, hogy valahol a fiataloknak is élniük kell. Fehér Miklós (nyugdíjas építész-kőfaragó): Szegednek vannak nagyon hangos területei: ilyen például a Belváros; a Mars tér meg egyenesen beleremeg a forgalom gépzajába. Aztán a hét végén tartott zenés-táncos ifjúsági összejövetelek is túlságosan hangosak időnként. Én a Csongrádi sugárton lakom, ott sincs csönd... Ha tehetném, elköltöznék. Nógrádiné Bozóki Ilona (helyettes boltvezető): Nagyon viszonylagos annak megítélése, hogy zajos-e a városunk. A Belváros persze hangos, de ez természetes, hiszen éli a maga életét. Én szerencsére egy nagyon csöndes utcában lakom, igazán nincs hát okom panaszkodni. A hídfő zaja szörnyű, és szerintem a Belvárosból is ki kellene iktatni a nagy forgalmat. Dr. Takács Antalné (nyugalmazott osztályvezető): - A Kelemen u.-ban lakom, és egyszerűén nem lehet nyitott ablaknál élni! Ott megy el a forgalom,, remeg az egész ház. Este 1 lóra körül próbálnék elaludni, de akkor sincs még csönd. Záróra után jönnek a vendéglőkből a hangoskodók, csak éjjel 1 óra után kezd egy kicsit megnyugodni a környék. (Fotó: Somogyi Károlyné) Ártalom rse szaga, se íze, se megragadható formája, mégis: méreg. Tépi az idegeket. Rombolja a hangulatot. Sérti a fület. Szétdúlja a nyugalmat. Ez az ártalmas méreg: a zaj. A környezetszennyezés egyik, de szinte agyonhallgatott fajtája. A zajra nem egyformán vagyunk érzékenyek, illetve nem minden „zaj" környezetszennyező. Am a városok egyre szennyezettebbek - zajjal is. A legidegesítőbb és legveszélyesebb környezetszennyező zajforrás a közlekedés. Zajt termelnek a nagyüzemek és a sűrűn lakott városrészbe ékelt kisüzemek. Nem is beszélve a szórakozóhelyekről. Egy pihenőkert zajszintje 20-30 decibel. A pszichés terhelés 40-50 decibel fölött fordul elő. Beszélgetni 5060 decibelt jelentő zajos környezetben már lehetetlen. E zajszint fölött zavar keletkezhet a vegetatív idegrendszer irányította funkciókban is. Maradandó halláscsökkenést idéz elő a 85 decibel fölötti zaj, a 120130 decibel erősségű pedig visszafordíthatatlan károsodást okozA Z egyre zajosabb környezetben a polgár alig védeJ\.kezhet. Hivataltól hivatalig jár, szakértői véleménnyel fölvértezett beadványt ír. De célt nemigen ér. Mert a jogszabály hézagos, a gyakorlat pedig nem „európai". Marad az ősi védekezés: a füldugó. Mert zaaaj vaaan rrt Ú. I. Nagyharang a diszkóban A szegedi zajt talán Józsa Gusztáv akuszti-. kus ismeri a legjobban, hiszen hosszú évek áta ő végzi a bejelentések nyomán a hivatalos zajszintméréseket. így én sem lepödöm meg, amikor a szerkesztőségi fotelben először a szoba másik felében működő számítógép - számomra hangtalan - ventillátorjára figyel fel. Hiába, szakmai ártalom. • A zaj szempontjából melyek a legneuralgikusabb, már-már kezelhetetlen pontok Szegeden? - Gyakorlatilag minden zajforrást lehetne kezelni, csak áldozni kellene rá. Az önkormányzat 1994-es rendelete elő is írja az újonnan létesítendő zajforrásoknál akusztikai méréssel igazolni kell, hogy az előre meghatározott szintnél nem okoz nagyobb zajterhelést. A meglévő intézményeknél pedig hatvan napon belül kellene ezt megtenni. Nos, ezek a mérések nemigen történtek meg. • Fel szokták keresni Önöket a vállalkozók? - Az utóbbi időben már egyre gyakrabban, azonban érdekes módon nem a szórakoztató intézmények, hanem a különböző szolgáltatók. Rengeteg autójavító műhely létesült például, melyeknél mindig kell akusztikai-környezetvédelmi szakvéleményt készíteni. Diszkóknál is szokták kérni, hogy állítsuk be a hangnyomásszintet, ilyenkor mi limitáljuk, meddig lehet tekerni az erősítő gombját. Itt azonban belép a szubjektivitás, amikor ugyanis bemegyünk egy szórakozóhelyre, akkor vi-' szonylag kipihent a fülünk. Ott meglehetősen nagy zajterhelést kapunk, egy normál diszkóban 95-100 decibel között döngetnek. A fül ekkor már elkezd védekezni, megemelkedik a hallásküszöb. ezután pedig ha ugyanarra a hangélményre vágyunk, akkor nagyobb hangerőre van szükség. A gyakorlatban ez többször beigazolódott, este 10 körül mér> tünk 56 decibelt a panaszosnál, mikor éjfél körül visszamentünk, már 6 decibellel emelkedett a zajszint. • Sokszor nem is a nagy hangerő, hanem a monoton, mély dobogás a zavaró a diszkók közelében... - Igen, a diszkóknál a másik nagy probléma, hogy a zene a ritmusra van fölépítve, mély hangszórókkal kiemelik a 63-125 Hz közötti tartományt, ahol a dob igen intenzíven szól. Ez a hang az épület szerkezetén könnyen kimegy. Elég a templomok mély hangú nagyharangjára gondolni, mely azért ebben a hangtartományban szólt, hogy kilométerekről is hallják. • Az akut problémákat ezek szerint a diszkók jelentik? - Igen, a Szőke Tisza, a Tisza Gyöngye szabadtéri diszkója, de mellettük van több lokális góc, Subasán, Újszegeden például egy-egy presszó is hasonló gondot jelent. Itt sokszor nem a zene, 'hanem a vendégek hangoskodása jelenti a problémát. A szórakozóhelyek nagy részén műszakilag kezelhetők lennének a zajgondok, mindössze megfelelő belmagasságra és hanggátló álmennyezetre van szükség. Nem olcsó az eljárás, vállalkozók ezért sokszor nem tudnak vagy nem is akarnak erre áldozni. • Az önkormányzat három éve rendeletében igen szigorú zajhatárokat szabott. Hogyan változott az utóbbi esztendőkben a szegedig zajhelyzet? - Tapasztalatom szerint növekedett. A zaj és a hang ugyanis fizikailag ugyanaz a jelenség, csak a szubjektív reakció más rá, ami attól függően változik, hogy mennyire vagyok kipihenve, milyen körülmények között -élek. ,Az utóbbi években jelentősen megnőtt a zajpanaszok száma, mert az emberek egyre nagyobb stresszben élnek. Az egyik bejelentő például 10 éve lakott egy liftes ház legfelső szintjén, s amikor mértem nála a liftzajt, akkor a beszélgetés során kiderült, hogy nemrég vált el, vesztette el a munkahelyét, megélhetési gondokkal küzdött. Azelőtt tudQmást sem vett a lift hangjáról, néhány hete viszont elviselhetetlenné vált számára. T. V. É