Délmagyarország, 1996. június (86. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

106 FIATALOKNAK SZOMBAT, 1996. JÚN. 8. • Dr. Kovács László arról a bizonyos utolsó cseppröl „Uralkodásuk első napjától becsapnak minket" A Deákban csak a fiatalok vidámak. (Fotó: Gyenes Kálmán) Dr. Kovács László: Ezek az emberek újra azt hiszik, hogy hatalmi elit lettek Révész nem haragszik Szóváltásba keveredett két iskolaigazgató. Az attak közügy lett. A sértett fél, Révész Mihály, a Deák gimnázium jelenlegi megbízott igazgatója, az MSZP városi elnöke a nyilvánosság elótt most mondja el először szempontjait. 0 A Deák gimnáziumot alapító direktorral összeszólalkozott.. Ön hogyan emlékszik vissza a történtekre? - Szerdán fél négy tájban az irodámba igyekeztem, mikor összetalálkoztam Kovács Lászlóval és a társaságában lévő, számomra ismeretlen úrral. Akkor az iskolában az iskolatitkár és egy szaktanár hallótávolságon belül tartózkodott. Ők azt mondják, hallani hallották, hogy beszélünk, ám érteni nem értettek semmit. Diákok is voltak az iskolában, de nem ezen az emeleten. Aki ismeri az épületet, tudja, ha egy szinttel lejjebb tartózkodik valaki, nem hallja, mit beszélnek az emeleten. Véletlenül találkoztunk a folyosón. Először köszöntünk egymásnak, kezet fogtunk. Utána mondott néhány olyan jelzőt, amelyet itt nem kívánok megismételni. 9 A „lebüdöskommunistázással" önnek a becsületébe gázolt? - Nem tekintem becsületsértésnek a szituációt. A magam részéről érthető indulati kitörésnek tartom. • Egykori főnökéből mi váltotta ki ezt a reakciót? - Engem az iskola működőképességének kényszer.e hajt. Egy sor olyan dolgot kell megcsinálnom, aminek az újragondolására sincs idő, mert költségvetési hiánya van az iskolának. Rendkívül sajnálatos, hogy a „fűnyíró elv" érvényesülésének nevezett dolognak bárki, például két testnevelő tanár is a hatása alá került. Minden egyes emberrel, akit el kellett bocsátani, úgy közöltem a hírt, hogy előtte próbáltam számukRévész Mihály: Nem szándékozom bírósági pert indítani. (Fotó: Gyenes Kálmán). ra valami álláslehetőséget felkutatni. • Sikerrel? - Ezt még nem tudni! Az üggyé dagasztott szóváltás persze nem segíti álláskereső próbálkozásaimat. Egyébként a felmondásról a hivatalos papírt a négy ember csütörtökön kapta meg. A négy személy közül három tanár és egy félállásban technikus. 0 A tanárok egyike a Deák első igazgatójának lánya. Állítólag ön a közvetlen elődjére hivatkozva mondott föl négy kollegájának - szaporítva ezzel az utcára kerülő szegedi pedagógusok amúgy is nagy számát. - A hét testnevelőtanárból kettő elküldése megoldhatatlan lett volna bármiféle elvont igazságosság alapján. Nem vállaltam föl mást, mint ami az igazgatóság berkeiben az elmúlt hónapokban, mikor e probléma előkerült, kikristályosodott. Igaz, hivatalos döntés nem született. De közöltem az érintettekkel, most nincs arra időm, hogy újból körüljárjam a dolgot, s különböző elveket vezessek be, ennek ki, hogyan felel meg. Hozzá kell tennem, szempont volt az is, hogy például Kovács igazgató lányának még nincs családja... Az elbocsátás szigorú gazdasági és szakmai ügy. Semmi köze a politikához! • Mit szól a „büdöskommunista" jelzőhöz? - Elavult jelzőnek tartom, különösen ha ezt olyan valaki mondja nekem, aki körülbelül ugyanannyi ideig volt az egykori MSZMP tagja, mint én. • Ön „nagyon gyorsan visszaszokott a hatalmi gőgbe" - állítja Kovács László. - Ez téves, mert korábban nem voltam vezető politikai funkcióban. • De hiszen Ön volt Szegeden az MSZMP utolsó és az MSZP első vezetője! - Az MSZMP akkori szervezeti szabályzata szerint nem is volt pártelnök. Akkor csakis válságkezelő megoldásként fogadtam el a megbízást. Annak a reformkörnek alapító tagja voltam, amiről már bebizonyosodott történelmi igazsága és jelentősége. A régi paternalista és voluntarista pártállam lebontásában - úgy érzem - aktív szerepet játszottam. • A politikából a polgári életbe való visszatalálásában a Deák akkori igazgatója segített önnek? - Átmenetinek tekintettem politikai megbízatásomat, s nem óhajtottam pártmunkásként tevékenykedni. Valóban fölhívtam a Deák akkori igazgatóját, s elfogadtam az általa fölajánlott tanári állást, igaz a korábbi fizetésem felét kaptam kézhez. Közben hívtak egy másik iskola igazgatóhelyettesi székébe, de én a Deákot választottam. Természetesen nagyon hálás voltam az igazgató úrnak, hogy lehetőséget adott a tanári munkára. De ez nem függ össze a most történtekkel. • Az ügyből lesz bíróságiper? - A magam részéről nem szándékozom bírósági pert indítani. Úgy érzem, hogy intézményvezetőként is a lehető legkorrektebben teszem a dolgom. A Deák gimnáziumban rendre történik valami. A város egyik legjobb középiskolájában volt már két igazgatói lemondás (dr. Kovács Lászlóé és dr. Kovács Józsefé), vezetői fegyelmi vizsgálat, érettségi tételek elcserélése, városi aláírásgyűjtés az oktatási „fűnyíró" ellen, most pedig megesett az a bizonyos „lebüdöskommunistázás", melyről csütörtöki lapunkban már hírt adtunk. Dr. Kovács László, a gimnázium egykori igazgatója találkozott az iskola folyosóján Révész Mihállyal, a jelenlegi megbízott igazgatóval, s az alapító igazgató számára kicsordult a pohár. Mondhatni, ki is ömlött. Összeállításunkban a két érintett felet kérdeztük meg: mi bajuk egymással és a világ menetével. • A Deák gimnázium egykori alapító igazgatója nyilvánosan lebüdöskommunistázta a jelenlegi igazgatót, aki történetesen az MSZP városi elnöke. Hogyan történt? - Nagyon ártatlan dolognak indult. Ughrin Gábor igazgató-helyettes úr kérésére alá kellett írnom egy csekket a Deák Alapítvány kuratóriumának (Kovács László a kuratórium alelnöke - a szerk.). Az alapítványt annak idején néhány barátommal saját pénzünkből hoztuk létre, és a szegényebb sorsú gyermekek segélyezésével foglalkozik. Jöttem kifelé, amikor találkoztam Révész igazgató úrral, aki kedélyeskedett velem. Mármost én bárkitől elfogadom a jópofaságot. De egy olyan embertói, akivel valamikor együtt tanítottam, akivel jó barátságban voltam, annyit elvártam volna, hogy ha elbocsátja a gyerekemet a gimnáziumból, legalább telefonon felhívjon a jópofáskodás előtt. Mondhatta volna, hogy „öreg, ne haragudj, kényszerpályán vagyok, nem tudok mást tenni" - tudomásul veszem. Én nem ebből csináltam a kardinális kérdést, hanem az etikátlanságból. És az ilyen fajta etikátlan érzéketlenséget eddig egyedül a kommunistáktól tapasztaltam, senki mástól. Ha a Révész Misi engem annak idején felhív, akkor erre a „lebüdöskommunistázásra" nem kerül sor. A véleményem ugyanaz lenne, de nem mondtam volna ki nyíltan. Miután ó az MSZMP utolsó Szeged városi első titkáraként a rendszerváltozás után az utcára került, én fölvettem a Deák gimnáziumba dolgozni: kaptam is eleget érte; azt mondták, bújtatom a kommunistákat. Ezek után nem ezt érdemeltem. • Személyes affér volt két egykori barát között,, avagy több annál? Mintha az utolsó csepp csordult volna ki. - Vegyük úgy, hogy ez az affér a Révész Mihály és az én személyes ügyem. Ha csak személyes ügyekről van szó, hamar át tudnék lépni rajta. De én örök életemben úgy tapasztaltam, hogy az a rendszer, amelyik ilyen módon érzéketlen, semmi jót nem hoz. • Különleges helyzetben van, hiszen egy ekkora gimnázium első igazgatóját mindig másként nézik, mint a következőket. - 1987-ben kaptam a felkérést, hogy az épülő új gimnázium megbízott igazgatója legyek. A Nóvák István által tervezett épület elkészült és a nemrég elhunyt Szekeres Mihály gyönyörűen megcsinálta a belső berendezést. Szeged legmodernebb iskolája lett, 14 400 négyzetméteren. Ezt az iskolát szakértelemmel kellett megtölteni. Vidékről nem hozhattam pedagógust, így vagy azt tehettem, hogy valahonnan ellopom a fél tantestületet, vagy egy-két kulcsembert elcsábítok máshonnan, akik kialakítják a maguk kis tanszékét. Rendkívül nagy örömömre kifogástalan jó kollégákat sikerült toboroznom. 1988 október 23-ra ki lehetett tűzni a névadó ünnepséget, amire egyébként a pártbizottságtól megkérdezték, „hogy képzelem én azt, hogy október 23án népgyűlést tartok?" Még az amerikai nagykövetet is „át kellett programozni" miatta. • Meg sem várta az öt éves évfordulót és lemondott a gimnázium éléről. Az akkori konfliktus mennyiben különbözött a maitól? - A rendszerváltozás után a pártok semmihez nem értő ifjú titánokat delegáltak városi vezetőknek és az volt az általános felfogás, hogy az oktatás a régi rendszer kiszolgálója. Holott bocsássa meg a világ, mi egyedül a gyerekeket szolgáltuk ki. Ezek hirtelen minden igazgatót hülyének tartottak. Én akkor úgy fogalmaztam, hogy ha én az iskola pecsétjét, az aláírásomat és a nevemet vagyok köteles adni az önálló bérgazdálkodáshoz, vagyis egy személyben felelős vagyok mindenért, akkor az én fejem felett a teljesen laikus közgyűlés ne nyúlkáljon át. Ezt az akkori városvezetés nem értette meg, én pedig figyelmeztetésül lemondtam. • Egyik utódja a gimnázium élén, Kovács József ugyanezt tette. Igaz, neki már a szakmai mozgástere is veszélybe került. - így van, és ezen végre valakinek el kellene gondolkodnia. Amikor én lemondtam, ezt a sajtó akkor úgy prezentálta, mint az akkori oktatási bizottsági elnök, Moldován Judit és köztem lévő konfliktus eredményét. Utólag is elnézést kell kérnem Judittól, nem az ő személyével volt bajom, hanem azzal a szemlélettel, amit az önkormányzat képviselt. Aztán viszont jött a váltás, én egész más területen dolgoztam (A Talent Center igazgatójaként - a szerk.). • ... és azoknak lett igazuk, akik azt mondták, hogy Kovács László úgysem tud elszakadni az oktatástól... - Igen, de jött az új vezetés és ha most tekintek a város oktatására, siralmas képet látok. Valamikor a szegedi oktatás az egész országban mintaszerű volt a sokrétűsége, sokszínűsége miatt. Számtalan szakkör volt, mindegyik iskola saját specialitással bírt. Az új vezetés az egészet felrúgta. Ezek az emberek egyáltalán nem gondolkodnak azon, hogy saját gyerekeik, unokáik jövőjét teszik tönkre. Az „új szakértőkből" álló kormány vagy a helyi önkormányzat emberei, valamilyen általuk kitalált magasabbrendűség alapján évtizedekre meg akarják szabni, hogy milyen legyen az életünk. Állítólag volt olyan városi vezető is, aki a „fűnyíráskor" az igazgatók berzenkedésére azzal reagált, hogy „leváltom az egész bandát" és „mindegyik helyére tízet nevezek ki a tantestületekből". Ez kinek jó? • A Deákban amúgy sem szokott „békés" lenni az vezetőcsere. Az eddigi három igazgató közül például kettő lemondott... - A jelenlegi áldemokráciával azt érik el, hogy ötévenként összeugrasztanak egy tantestületet. Miért nem lehet azt elérni, hogy egy független városon kívüli bizottság bírálja el az igazgatói pályázatokat és javasolja a kinevezést? Mint Németországban. S akkor valóban a szakmaiság döntene, s nem az, hogy az egyik jelölt elhiteti a képviselőkkel, hogy a másik jelölt ennek vagy annak titulálta őket. Szegény még védekezni sem tud, hiszen a háta mögött zajlik az egész. Ez a cirkusz ment a Deákban, s ez megy másutt is. Mondja meg nekem, milyen alapon okosabb az a néhány kiválasztott az oktatási bizottságból, aki eldönti, kit teijesszen fel? Szerintem, aki nem egyéni választókerületből kerül be, hanem apparatcsik, az, elnézést, de nem biztos, hogy alkalmas erre. Akik az oktatás, a kultúra területéhez értenek, azok viszont ritkán mennek pártfunkcionárius képviselőnek. • Ez egy régi bánatuk a szegedi önkormányzati közgyűlés munkájáért aggódóknak... - A városházának - ha valóban a város háza - az a dolga, hogy biztosítsa a polgárok gyerekei számára az oktatást. Ha egy ilyen városban, mint Szeged, csak az állami fejkvótát adják tovább, az szerintem szegénységi bizonyítvány. Ezt meg kellene fejelni a város pénzével, úgy hogy az oktatás rendszere hosszú távon is működjék Ugyanez a kormányra is vonatkozik. Mi ugyanis jelenlegi vezetőinket a korteshadjáratunkban meghirdetett „szakértelmükért" választottuk meg. Uralkodásuk első napjától becsapnak bennünket. Az élet minden területére intézményesítették az adószedést, a korlátozásokat és a szellemi terrort, a közoktatásban pedig már a többedik generációs jövőnket lopják meg. Ezért mondottam, hogy a lecsúszás és az általuk elkövetett bűn bibliai katasztrófa mértékű. Amikor én nyilvánosan úgy fogalmaztam, ahogy a Délmagyar is megírta, azt komolyan is gondoltam. • Kemény bírálat, ha tudjuk, hogy az MSZP már a választások előtt is a „modern, európai típusú párt" imázsát választotta. - Ezeknek az embereknek az érzelemviláguk valahol zavart szenvedett. Újra azt hiszik, hogy hatalmi elit lettek. Holott tudomásul kellene venniük, hogy itt most a polgár a fő. Minden köztisztviselő rabszolgája és kiszolgálója kell legyen az állampolgárnak. Ezt kellene megérteni. Igazgatóként én is voltam nehéz helyzetben, én is voltam ingerült, kiabáltam is, de mindig egy dolog volt a fontos: a gyerekek mindent megkapjanak, ami a neveléshez szükséges. 0 Át is keresztelték miatta a Deákot, jó ideig olt díszelgett a feljárón, hogy „Kovács László Gimnázium". Emlékszik még rá? - Igen, azt is én nyomoztam ki, hogy ki volt a tettes. Egy volt kedves tanítványom írta oda, aki egy kicsit nehezen ment át az érettségin. De nem én szerveztem meg a kiírást. Én büszke voltam a munkámra, és nagyon szeretném, ha ez a mostani városvezetés is büszke lehetne a saját művére. • Minimum három alkalomra emlékszem, amikor megfogadta, hogy ennek a városnak soha többet nem tesz semmit. Aztán most is honismereti vetélkedőt szervez az iskoláknak. Csak úgy, mellékesen. Soha többet? - Miután úgy látom, hogy itt halvány remény sincs, hogy az oktatásban, egészségügyben, közlekedésügyben, bárhol valami is történjék, megpróbálok találni egy olyan várost és régiót, ahol újra lehet normális körülmények között dolgozni. Semmi bajom a szocialista célokkal, de akkor tegyenek aszerint, s ne hozzanak létre terpeszkedő hatalmi elitet. Nekem Kaposvárott kertszomszédom volt Nagy Imre, ott lakott a Virág utcában. És amikor egyszer azt találtam mondani apámnak, hogy miféle ember ez az Imre bácsi, hogy a parasztok padlásáról ő söpri be a termést (Nagy Imre egy ideig begyűjtési miniszter volt - a szerk.), apám, aki ki nem állhatta a kommunistákat, azt válaszolta: .,fia®' képzeld el, ha más tenné • Vagyis róla mindenki tudta, hogy érti a dolgát. Hát én kívánom ezeknek a mai szocialistáknak, hogy legyenek Nagy Imrék. , Panek Jö*se»